Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-15 / 9. szám
1956 szeptember. “KRÓNIK A” 7 végre győzött a Denikin, Yudenich, Wrangel, stb. hadvezérek cári zászlai alá tömörült, jobbára a földmivesek ifjaiból verbuvált, rosszul felszerelt, az Entente által csak immel-ámmal támogatott csapatok felett. 1920-ban a vörös hadsereg az ifjú lengyel köztársaság ellen harcolt, a franciák gyors segítségén azonban megtört Trotsky vörös gőzhengere. Ettől kezdve sem külső, sem belső ellenség nem fenyegette komolyan a kommunista orosz rendszert és Lenin haláláig, amely 1924-ben következett be, olyan erős államgépezetet alakítottak, amely embermilliók holttestein mind a mai napig palota forradalmakat, uj világháborút, hidegháborút, stb. átvészelt. (Folyt, köv.) KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. DEÉSI IPOLY ATYA EZÜSTMISÉJE. Deési Ipoly ferences atya, a fairfieldi (Conn.) Szent Imre r. kát. magyar egyházközség plébánosa szeptember 3-án hálaadó szentmisével ünnepelte pappá szenteltetésének negyedszázados évfordulóját. A hálaadó szentmisére a templom zsúfolásig megtelt, az egyházközség iskolásgyermekei egyenruhában álltak sorfalat. A jubiláns számos magyar oltrátestvére vett részt a szentmisén Bridgeportról és más városokból és mintegy negyven kedves nővér. Manüdoktor ft. Takács Gábor, az erdélyi ferencesek amerikai tartományának főnöke, diakónus ft. Hegyi Péter, subdiakonus ft. Bódy Kapisztrán, ceremonista ft. Idrányi Imre volt. Magyar nyelven ft. Szőcs Dénes, angolul ft. Mészáros György tartott szentbeszédet. Az Isteni Szeretet Leányai arrochari anyaházának kórusa latinul énekelt. Father Deési alkotó hevét dicséri az október 7-ikére kitűzött ünnepség, melyen az egyházközség magyar iskoláját fogják felszentelni és egy nagyértékü intézménnyel szaporodik az amerikai magyarság lelki és szellemi hagyományait továbbvivő, egyházi iskoláink száma. Deési atya Erdély szülöttje és végigszenvedte a Magyarországra oly tragikus két világháború kálváriáját. Az első után az üldöztetés miatt neki is el kellett hagynia Erdélyt és az anyaországba menekült. Amikor Erdély egyrésze a második világháborúban egyidőre ismét magyar lett, hazasietett, de később orosz fogságba került és négy éven át szenvedte a rabság gyötrelmeit. Visszanyerve szabadságát, újra hontalanságba kényszerült 8 végül Amerika szabad földjén kötött ki. Nagyemlékű Biró Benedek atya mellé került a fairfieldi plébániára és Biró atyának a magyarságra oly fájdalmas, hirtelen halála után, az egyházközség plébánosa lett. Méltóan folytatta Biró atya lelkes papi és hazafias munkáját s az általa kezdett iskola fejlesztését abban az igazi erdélyi magyar szellemben, amelynek Biró atya oly felejthetetlen, kimagasló képviselője volt itt, az amerikai magyar végeken. Deési atya ihletett, apostoli papja egyháza népének, de kiváló szónok és egyházi iró is és bármely téren fejti ki sokoldalú tevékenységét, mindig egész lélekkel, keresztény magyar lelke legjobb erejével és odaadásával teszi. Adja a jó Isten, hogy egészségben, tettereje viruló teljében, még sok évtizeden át folytathassa áldásos, nemes munkáját hívei és az összmagyarság üdvére! A NEW YORKI SZENT ISTVÁN EGYHÁZI ÜNNEPSÉG. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében, vasárnap, augusztus 26-án Szent István ünnepi vecsernye volt a new yorki Szent Patrick székesegyházban, több mint 3000 résztvevővel. A környékről is sokan jöttew New Yorkba és Fairfield, Trenton és Passaic katalikus magyarjai külön csoportokban vonultak fel. Az ünnepi szentbeszédet Msgr. Szabó Gyula (Lackawanna) angol nyelven, Msgr. Horváth Ernő (Chicago) pedig magyar nyelven tartotta Szent Istvánnak, minden idők legnagyobb magyarjának sorsdöntő magyar történelmi szerepéről. Az egyházi ünnepség előtt a magyar szervezetek nagy felvonulása volt a székesegyházhoz. Sokan magyar ruhában vonultak fel. Gáspár János passaici egyházközségének festői egyenruháju zenekara nyitotta meg a menetet, melynek sok nézője volt a Fifth Avenuen. Az Egyházak Világtanácsának vezetősége Magyarországon tartotta idei rendkívül fontosnak Ígérkező gyűlését. A világ minden részéből összesereglettek a protestáns egyházak kiküldöttei, sőt egyes orthodox egyházak képviselői is résztvettek a tanácskozásokon. A Mátrában levő Gallyatetőn megtartott egyhetes konferenciáról és az augusztus első vasárnapján tartott gyülekezeti látogatásokról és intentiszteletekről beérkeztek a tudósítások. Nemcsak egyházi lapok, hanem a legnagyobb amerikai újságok is részletesen foglalkoztak ezzel a fontos nagygyűléssel, mert hiszen kihatását érezteti az egész világ lelki életére. Vegyük azért vizsgálat alá mi is ennek a konferenciának jelentőségét. ELSŐ MEGÁLLAPÍTÁSUNK: A KONFERENCIA ÜGYESEN VOLT MEGSZERVEZVE. A régi Magyarországnak legkellemesebb üdülőtelepei közé tartozik Gallyatető. A szép magyar múltnak vezetői alkalmasabb helyet alig találhattak, mint a gondozott erdők közepén fekvő Gallyatető. A nagyszerű szállodát uszodával, teniszpályával és a modern üdülés minden eszközével felszereltette a régi magyar kormány. Mielőtt a vörös uralom átvette, nemcsak országos, hanem európai hírnévre is tett szert ez a gyönyörű üdülőhely, amelyre minden látogató a legnagyobb örömmel s elismeréssel gondolt vissza. Ezt a helyet bocsátotta a mai vörös kormány a világkonferencia vezetőségének rendelkezésére. A kedves magyar múltnak sok-sok szépségét igyekeztek bemutatni a külföldi látogatóknak. Meg is volt a hatása. Dr. Visser Hooft főtitkárt anynyira elbájolta a nagyszerű cigány zenekar muzsikája, hogy újra és újra közelhuzta székét a cimbalmoshoz, mert a kitűnő zenekarban a cimbalmos művészetét külön is akarta élvezni. Dr. Papp László, az ismert magyar theológiai tanár és sajtóember szép hangján magyar népdalokkal bájolta el a hallgatóságot. Az egyik külföldi nagy lap ujságirónője lelkesedéssel tanulta meg a magyar csárdást és járta a ropogós táncot Péter János debreceni püspökkel. Dr. Visser t’Hooft-ról azt is feljegyezték az amerikai laptudósitók, hogy mikor fejest ugrott a gyönyörű uszoda kellemes, üdítő vizébe, éppen Skandinávia püspökébe ütközött. Kitünően teltek a napok Gallyatetőn! A hosszas és komoly konferenciákat pompás üdülés és szórakozás fűszerezte és igy kellemesen telt el a konferenciára szánt egyheti idő. * * * * Augusztus első vasárnapján a magyarországi legvirágzóbb egyházak szószékein hirdették az Igét a konferencia legkiválóbb tagjai. Ezt azért kell kiemelni, mert csak az ünneplőbe öltözött magyar tömegeket láthatták a külföldi vendégek, nem pedig a mindennapi élet agyonhajszolt, lerongyolódott és éhes, gondokkal küzdő szerencsétlen magyar millióit. A legtöbb kiküldött már ennek a vasárnapnak estéjén, vagy az azt követő egy-két napon belül eltávozott Budapestről, a legkellemesebb emlékekkel, a nélkül, hogy lett volna alkalma meglátni a szörnyű magyar sorsot. Ezért hangsúlyozzuk: a konferencia ügyesen volt megszervezve! SOKMINDENT NEM LÁTHATTAK A KIKÜLDÖTTEK! Bizony elmúlt egy hét anélkül, hogy a delegátusok betekinthettek volna az elviselhetetlen mai magyar életbe. Nemcsak a gyárakban és a földeken, bányákban robotoló, agyon hajszolt munkásokat kellett volna meglátogatniok egy-egy ütjük alkalmával, hanem a rabszolgamunkatáborokba is el kellett volna látogatni és be kellett volna nyitni a kinzókamrákba. Leírhatatlan jó hatással lett volna egy rövid áhitat tartása ezeken a helyeken. Amerikában milyen gyakran előfordul, hogy a félórás munkaszünet idején egy-egy rövid áhítatot tart valamelyik ismert evangélista, vagy igehirdető! Ezt kellett volna ott is megpróbálni a látogatóknak, — még hozzá cenzúra és felügyelet nélkül! Hát még ások a szegény szerencsétlenek, akik a rabszolga-munkatáborokrokban és a kinzókamrákban sínylődnek! Micsoda nagy vigasztalást — és talán lelkierőt — nyerhettek volna egy-egy igehirdető bizonyságtevéséből, vagy panaszaik és lelki fájdalmaik elmondásából. Erről azonban szó sem lehetett. Galtyatetőn kellemesen teltek az órák és napok, nem hallatszott fel odáig a magyar milliók jajkiáltása és nyögése! Elfelejtették megnézni a határátlépéskor az aknamezőket és géppuskás őrtornyokat. Pedig ezek híven elmondják, hogy aki csak teheti, menekülni szeretne onnan a mai vörös pokolból és emberi életet élni Nyugaton. * * * A börtönben sínylődő egyházi vezetők közül is csak egyetlen egyről emlékezett meg a világkonferencia vezetősége. Ordass Lajos evangélikus püspök már 1948 óta hordja a megalázottság keresztjét. Két és fél évre ítélték el, hamis vádak alapján. Azzal rágalmazták a vörös vezetők, hogy valutacsalást követett el, aminek persze semmi alapja nem volt. Kétévi börtön után kibocsátották: testileg, lelkileg megtörve. Azóta egy budapesti kislakásban él. A Világtanács vezetősége kijárta azt, hogy újból visszanyerje püspöki méltóságát Ordass Lajos, azzal a feltétellel, hogy nemsokára utána le fog mondani és theologiai tanár lesz az evangélikus lelkésznevelőben. Milyen kár, hogy nem látogatták meg az Amerikát járt nagy magyar református püspököt: Dr. Ravasz Lászlót; de még inkább a legszigorúbb őrizet alatt tartott Mindszenty József hercegprímást! * * * Nagy mulasztás volt az amerikai protestáns — elsősorban magyar protestáns — egyházi vezetők és lapszerkesztők részéről, hogy nem készítették elő legalább az amerikai delekátusokat az óhazai látogatásra. Ha felvilágosították volna őket, egész más szemmel nézték volna az óhazai helyzetet és megláthatták volna a szemeik elől elrejtett igazságot. Az egyetlen, aki megpróbálta az amerikai delegátusok szemét kinyitni, mielőtt elindultak a hosszú útra, a Független Magyar Református Egyház főesperese volt, akinek szózatát az amerikai sajtó leközölte. Dicséret és elismerés illető őt a magyarság részéről. AHOGY A VÖRÖS VEZÉREK MUTATJÁK BE AMERIKÁT. A fenti sorokban leírtuk, hogy az óhazai vörösök miként mutatják be — ravasz fordulattal — a I
