Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-15 / 12. szám
1955 december. “KRÓNIK A” 5 Karácsonyi riadó amerikai gyarmatok fellázadtak, mert Anglia jelentéktelen teaadóval sértette meg tulajdonjogukat; ma már hideg módszerekkel, vagy törvények utján milliónyi embert lehet vagyonából kiforgatni anélkül, hogy ez ellen hathatós ellenállást tapasztalnánk. Széles néptömegek szerzett tulajdonjogának elkobzása nemcsak a kommunista rendszer ismertető jele; állítólagosán szabad államaink is naponta alkalmazzák, és igy sértik meg mások jogait a korlátlan népfelség elmélete alapján. Ma kétségtelenül legveszélyesebb legtöbb országnak az a politikája, mely a pénz értékének állandó leszállításával a nép vagyonát hideg módszerekkel kobozza el. Minthogy az állam odáig merészkedik, hogy megállapítsa ama fizető eszközök értékét, melyekkel saját adósságait kiegyenlíti, a kormány a maga számára biztosítja a feltétlen ellenőrzést a lakosság vagyona felett. Ez ma a pénz állandó leértékelését vonja maga után, mert az államok nem tudnak ellentállni ama kísérletnek, hogy ily módon szabaduljanak kötelezettségeiktől. Ilyen tudatos pénzleértékelés: tiszta lopás és különösen a szegényebb osztályokat sújtja, mert megrövidíti nehéz mun kával szerzett jogaikban a nyugdíjasokat, aggkori járadékot élvezőket és mindazokat a személyeket, kik az állam iránti bizalmukat nyilvános kölcsönök jegyzésével mutatták ki. A totalitarizmus felé vezető utón további veszélyes lépést jelent esztelen adók erkölcstelen bevezetése és hatályban tartása vég nélkül. A mai adótételek egyértelműek a rablással, az emberi jogok sérelmével. Bizonyára mindenki elismeri az állam jogát, hogy szolgálatai ellenében polgáraitól ellenértéket követelhessen; ennek mérve azonban nem lehet akkora, hogy elkobzásnak minősülhessen. Jóhiszeműen senki sem állíthatja, hogy a mai adótételek jogosultak; már csak azért sem, mert ma az állam mindinkább rosszul és képtelenül teljesiti szolgálatait. Magas adótételek mérföldkövei a totalitarizmushoz vezető útnak. A szegényebb osztályok bizonyára örömmel veszik tudomásul a gazdagok megadóztatását. Azonban elkerüli figyelmüket, hogy itt olyan fejlődéssel állunk szemben, mely a népidemokráciák jelenlegi példája nyomán, a gazdagokat, vagy volt gazdagokat megsemmisíti ugyan, mindamellett azonos jogszabályozás és fejlődés keretében a kis embert megfosztja gazdasági szabadsága utolsó maradványától, hogy a végén ő is rabságban tengesse életét. A mai pénz és adópolitika nem szolgálja a közjót. A nivellálást, amire a totális államok törekszenek, nem a szegényebb osztályok életszintjének emelésével igyekeznek elérni; hanem a jobbmóduak életszintjének leszállításával. Ezzel az egész lakosság súlyosan kockáztatja gazdasági szabadsága még meglevő töredékének is az elvesztését és olyan jövőnek néz elébe, ahol nincsenek önálló munkások és nincs semmi remény a felemelkedésre. Akárhova tekintünk, látjuk, hogy ma a totalitarizmus és az emberi jogok közötti harc fázisához értünk. A legutóbbi évtizedek az egész világon — Európában, Amerikában, éppúgy mint Ázsiában — a totalitarizmus számára csak győzelmeket hoztak. Ha tehát meg akarjuk menteni a szabadságot, it az ideje, hogy döntést erőszakoljunk ki. Ezt a végső csatát Európában vivják majd meg. A szabadság még nálunk a legerősebb, hiszen régi hagyományaink vannak és keresztény kultúránk természeténél fogva szabadságszerető, mert védi az emberi jogokat. A harcot azonban csak úgy lehet megnyerni, ha népeink a tényállás összes elemeit tudomásul veszik. Újból ki kell hirdetnünk hitvallásunkat az ember, a család, a vallás jogai mellett, valamint hitünket az embernek gazdasági szabadságához való jogában; fel kell adnunk a jelszavaktól való félelmünket. Meg kell értenünk, hogy a lelkekért folyó harcban csak bátran kimondott igazságokkal küzdhetünk a totalitarizmus híveinek hazug propagandája ellen. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy a totális állam végeredményben a népi demokráciához vezet, bármennyire tagadják is a totalitarizmus tudatos, vagy öntudatlan hivei. Választás előtt állunk: Totalitárius állam, vagy teljes emberi szabadság. Más megoldás nincs! MIT AKARNAK A FIATALOK? Kedves Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy Kóródy- Kaíona Tamásnak ez utón mondhassak köszönetét azért a bátor, széleslátókörü és a kor követelményeinek tökéletesen megfelelő cikkéért, melyet a “Krónika” október havi számában leközöltek. Igenis egyetértünk Tamással nemcsak mi emigráns ifjak, hanem az egész otthon élő magyar nemzet is. Különösképpen áll ez cikkének a földreformot tárgyaló részére. Ellentétben azon önző és felelőtlen hangokkal, akik azt hangoztatják “Vissza az utolsó hant földet is, stb„ stb.” egyedül a Tamás által megjelölt utón haladva, lehet Magyarországon az általános jólétet amerikai színvonalra emelni, nemzetünket erőssé, naggyá tenni, a gyors fejlődést és haladást biztosítani. Aki becsületes és dolgozni akar, birtokossá, tulajdonossá kell tenni, hogy mindenkinek legyen félteni, veszteni valója. Ha ez igy lesz, akkor a jövőben soha sem kell többé tartani a kommunizmustól, de egyéb szélsőségektől sem. Hogy a föld felosztva kevesebbet terem, ez csak olyan marxista elmélet, ami a gyakorlatban nem felel meg a valóságnak. Ezt különben számtalan nagybirtok és kolhoz példával tudnám bizonyítani. A nagybirtokokon, kolhozokon és ez áll a részesedés nélküli gyárakra is, hiányzik az a feszitő, hajtóerő, amit érdeknek nevezünk a ami a termelésben résztvevő egyéneket több és jobb termelésre buzdítja és ösztönzi. Ezt a hajtóerőt semmiféle ellenőrzéssel, kényszerrel, vagy felügyelettel helyettesíteni, pótolni nem lehet, ezt bizonyítja Amerika példája is. Salzburg, 1955 december. ANDRÓCZY FERENC. A világban szétszórt magyarok Betlehem felé figyelünk. Rengeteg gondunkat, sok-sok fájdalmunkat elcsititjuk. A jelen sajgó szomorúságát letakarjuk örökzöld fenyők illatos ágaival. Fellobogózzuk szerény otthonunkat és meggyujtjuk a karácsonyfa színes kis gyertyáit. A magunk készítette betlehemi kis jászol mellől felszáll a lelkünk és vissza száll a kétezeréves múltba, az igazi betlehemi jászol elé. Csupa menekült lélek a világ minden részéről. Az én lelkem is ott szerénykedik félénken az Üdvözítőt kereső lelkek között. Ragyognak a csillagok és titokzatosan énekel az éjtszaka. Az istálló belsejében pedig fellélekzik a megtestesült Ige. A születésnapodat jöttem ünnepelni égi Hercegecske mondja a lelkem leborulva a Kisded jászola előtt. Ott, ahol most élek és ahol a Te keresztedet viselem, olyan nagy a tülekedés a dől tár boldogságért, hogy onnan talán nem hallottad volna meg szavaimat. Egy rabláncon sínylődő nép követe vagyok. Arany és mirha helyett csak vércseppeket és könnygyémántokat hoztam, népem hűségének jeles bizonyítékait. De elhoztam a panaszát is. Szép országunk, Mária országa megcsonkítva. Apostolaid közül a leghűségesebbek börtönökben szenvednek. Ezrek és ezrek vértanukként pusztultak el. Hűséges magyar néped az istentelen ellenség hatalma alatt sínylődik. A világ minden sarkán kigyultak a sátán őrtüzei és rohamra készülnek, hogy földi ki rályságodat megdöntsék. Üdvözítőm, Te mindezt jól tudod. De nekem nagy meg könnyebülés, ha neked elpanaszolom. Árvák vagyunk. Láncunk csörgése és rabbilincsünk zörgése nem ér el a szabad világ füléhez. Avatkozz bele a harcunkba, amit a Te és a mi ellenségeink ellen indítunk. Légy a vezérünk. Amig menekült lelkem igy kérleli az Üdvözítőt a karácsony szent estéjén, azalatt otthon és mindenütt a vasfüggöny mögött a szabadság messiását várják. Kétségbeesett tekintetünk Nyugat felé fordul. Lehet, hogy nem hiába. Lehet, hogy innen fog menni a felszabadító. De mikor? Mikor fogy el már a keresztény világ türelme? Ls mikor ébred rá a gyors cselekvés halálos sürgősségére? Egyelőre még csak köntörfalazás folyik. A materiálista világnézet képviselői ravaszul taktikáznak. Béke rakétákat puffogatnak és közben a háború kanócait gyújtogatják a világ minden sarkán. Vétkes könnyelműségnek lehet minősíteni minden lépést és minden szót, amit abban a reményben teszünk, hogy a hehejegyében oldhatjuk meg égető problémáinkat. . j Vagy Krisztussal, vagy ellene. Más választás nincs. A karácsony szent estéjének megünneplése Krisztushoz való tartozandóságunkat bizonyítja. De akkor hogyan koccintgathatunk ellenségeivel? Ok bizonyára a mi halotti torunkra koccintanak. De mire koccintunk mi? 7 alán a békés együttélés sikerére? Arra a statusquora, amely a kis népek halálát jelenti? Égbekiáltó bűn, meggyalázása a szabadság szent fogalmának. A szabadság az emberi tekintélynek tündöklő koronája. Nélküle egyén és nép tehetetlenül vergődő féreg, amit a zsarnokság akkor tapos el, amikor éppen kedve tartja. A szabadság és minden emberi jogok mentsvára pedig Krisztus Anyaszentegyháza. Saját vérével építette. Ha ez a vár megdől, megdőlt minden civilizáció, minden keresztény kultúra és az ember elvesztette azt a gyémánt koronát, amely isteni hasonlatosságát és tekintélyét sugározta. Nem a magyarok és nem a többi rabnépek felszabadításáról van most egyedül szó. Nem a löld rajzi területek és nem a történelmi népek hatalmi egyensúlyának rendezése ma az egyedüli kérdés. A ma kérdése az, hogy akar-e a keresztény világ továbbra is szabadon élni, szövetségben Krisztussal? Vállalja e a harcot és minden megpróbáltatást ennek a szent szövetségnek a védelmében ? Nem vagyon mentésről, nem országok és népek megmentéséről van most csak szó. A keresztény lelkek megmentéséről Krisztus és az örök élet számára. Ezért jött az Üdvözítő a földre és ezért halt meg a keresztfán. Az angyalok kürtje Betlehem felett ma Krisztus riadóját fújja. Nem jámbor pásztorokat, de forradalmár apostolokat toboroznak Krisztus hó)ehér zászlója alá. A keresztény vértanuk lelkének milliói suhannak keresztül a mai karácsonyeste jámbor csendjén, hogy a karácsonyfák illatos műkőjében álmodó lelkeket harcra bátorítsák. Szabad világ, hallod 1955 karácsonyának vészes riadóját? Angyalok fújják, vértanuk és a rabnépek millióinak szive dobolja kísértetiesen a csendes, szent éjszakába. CSIGHY SÁNDOR. LEVELEKBŐL Kedves Krónika! Szívből kívánok áldásos karácsonyt a királyi családnak, a szerkesztőségnek és minden jó honfitársamnak otthon és az idegenben. Hozza el az uj esztendő szivünk legforróbb vágyát. édeshazánk, Magyarország szabadságát! Imádkozzunk érte mindnyájan az Egek Urához! Burgheim, Németország. Kaiser János.
