Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
1955 november. "KRÓNIKA” 9 A JJOTf ®E Temérdek van ebből a csodabogárból itt Amerikában, Csaknem minden nemzet menekült fiai képviselve vannak. A hontalan magyarok közül különösen ügyvédek, bírók, írók és volt katonatisztek rajonganak a szép latin hangzású állásért. A szó maga, janitor, valahogyan Bem fejezi ki az ehhez nem értők előtt a szakmabeli foglalkozás lényegét. Utána néztem egyetlen angol-magyar szótáramban, amit tnég bajor honban vettem egyik mindenáron hazavágyó barátomtól. Alezredes volt az Istenadta és már ötödik éve veri a fejét egyik magyar börtön falába, hogy miért is engedelmeskedett a honvágy fcsábitó kisértésének. Ebben a szótárban, amelynél már csak az Európában rekedt magyarok néznek ki kopottabban, 0 janitor szó kapust jelent. Én is Így gondoltam. Viszont itt Amerikában a janitor címet viselőnek annyi köze van a kapuhoz, mint a barangöntőnek a harangozáshoz. .Otthon, akit kapusnak hívtak, azt mindenki egy bizonyos kapu kőiül, vagy közelében kereste. A kapusi állás kaput követelt. Szerencsésebb esetben valamelyik minisztérium kapuját, bank kaput, éjjeli lokál kapuját, de kaput. Az emlékek fülembe fuvoláznak még egy másik kapus fajtát, a futballkapust. Ez is szigorúan valamelyik futball pályának a kapujával van eljegyezve. Most éppen _ajiires Zsák, a magyar válogatott ikapus jut eszembe. Zsáknak és minden más ilyen kapusnak a térdén s könyökén megvolt a maga foltja. Zsáknak könynyü volt foltot találni. Ez a könyök és térdfolt bizonyos bátorságot adott a vetődésekhez a jobb, vagy bal kapusarokba. Persze min den ilyen vetődést egy jó helyezkedés előzött meg. Ha az illető kapus nem jól helyezkedett, a vetődés nem sikerült. Más a helyzet a janitornál. A foltjai neki is meg vannak. Az öttiz éves menekülés alatt mindenki foltos lett végül. De ezeknek a foltoknak a janitori állásnál nincs Szerepük. Az adót épp úgy levonják tőle, ha folttal dolgozik, mintha folt nélkül. Egy másik igen fontos tényező, iami a futball kapust megkülömibözteti a janitortól a helyezkedés és vetődés sorrendje. Zsák, a kapus, mielőtt vetődött volna, előbb helyezkedett. Magyar András, a janitor, mielőtt helyezkedett, előbb vetődött. Nem céltudatosan, nem a maga jószántából. Egy kegyetlen sors, Szörnyű vérzivatar vetette, hányífa* Előbb Európa országutjain, aztán itt Amerika földjén. \i A hajóról, mely tiz napig volt fcingató bölcsője és nem ritkán hánytatója, egy szép áprilisi hajnalon támolygott ki New York kikötőjébe. Mellén egy nagy NCWC jelzésű tábla fityegett. A lelke pedig tele volt keserűséggel. Dacára a figyelmes és gondos fogadtatásnak, úgy érezte magát, mint a partra kivetett hal. Az a titokzatos vihar, amely ide New! Yorkba vetette, nem hagyta sokáig elmélkedni az élet problémáin. Még jóformán ki sem heverhette a tengeri betegséget, még alig ocsúdott fel a kárpázatból, melybe Amerika varázsa ejtette, ugyanaz a titokzatos vihar akkorát lendített rajta, hogy csak kétezer kilóméter után ért földet a lába New Orleansban. Ez a város pillanatnyilag lenyűgözte és elbűvölte bokrétás, virágos szépségével. Ennyi rózsát még Gülbaba sem látott egycsomóban, A magasba törő pálmák lombjai mint óriás zöld darutollak lengenek a város kalapja mellett. A varázs itt is hamar elszállt. Az élet szokatlan üteme felrázta álmodozásából Magyar Andrást is, épp úgy mint ezer és ezer más idegenbe vetődött magyart. Egyszerre azon vette észre magát, hogy a sors kezébe adott egy seprőt, egy kaszát, egy füvágó gépet és magára hagyta. Most, hogy ezzel a díszes fegyverzettel felszerelve látom, megdobban motoszkál a fejemben, hogy miért hívják az ilyen fegyverzetben dolgozó páriát janitornak? Egészen másként festene a dolog, ha a kasza és porolók helyett egy díszes kapunak a kulcsát adták volna a kezébe, mondván: “ime András, itt ez a kulcs és az ajtón senki emberfiának se be- se ki. Becsülje meg magát. Szép állás, jó állás, Szent Péter is hasonlót tölt be a mennyországban." Ilyesmi beszédre Andrásnak biztosan felcsillant volna a szeme és felette büszke lett volna, hogy egy szakmában dolgozik Szent Péterrel. Mindjárt névjegyet is nyom tatott volna: "Magyar András janitor, a mennyei kulcsok várományosa.” Mindez elmaradt. Magyar Andrást pedig már ott látjuk a város egyik legnagyobb templomának sekrestyéjében. Éppen a bort tölti a reggeli miséhez. Közben szárazakat nyel és szörnyű mélyeket sóhajt. Ki tudja mi jár az eszében? Talán Eger, Badacsony, Tokaj, vagy Aldebrő borainak illata csapta meg az orrát. Vagy éppen a turterebesi, vagy csengeri rorátékra gondolt, amelyeken, mint pöttöm kis gyerek ministrálni szokott. Átgondolta a havas magyar hajnalokat, amikor faluja fehér házainak ablakaiban, mint álmos vörös szemek nyiladoztak a lámpák, ahogy kopogó léptekkel a templom felé sietett. Egy ljizonyos, hogy ebben a pillanatban lelke nem volt a sekrestyében. A reggeli mise végétért. Az iskolás fiuk és lányok felállnak a padokban és az apáca taps jelére megindulnak kifelé. A rájuk kényszeritett fegyelem a templom falain belül még ugyahogy összetartotta őket. De az arcokat eltorzitó, visszafojtott nevetésből már mindenki láthatta, hogy ki fog törni a vihar. NEM BEMENNI, HANEM SZABADON KIJÖHETNI! Dulles külügyminiszter október 31-én bejelentette a genfi konferencián, hogy az Egyesült Államok azonnali hatállyal megszüntette azt a rendelkezést, hogy amerikai állampolgárok útlevele nem érvényes a Szovjetbe, Magyarországra, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Romániába. Hasonló intézkedést vár a Szovjet részéről is és 17 pontból álló javaslatot terjesztett elő “a Vasfüggöny lebontására”. A 17 pont közül politikailag legkényesebb az, amely könnyítéseket ajánl fel a Nyugat és a Szovjetblokk közti kereskedelmi kapcsolatok növelésére, kivéve hadianyagok szállítását. A többi pont a közlekedés és hírszolgálat szabadsága filmek és hivatalos kiadványok terjesztése, stb. kölcsönös megkönnyítését célozza s a turisztika érdekében a rubel mesterségesen alacsonyra tartott árfolyama kiigazítását kívánja. Molotov is beterjesztett egy javaslatot, amely foként távolkeleti kereskedelmi utak szabaddá tételét kívánja és nem is nyilatkozik arról, hogy a Szovjet és rabországai hajlandók lesznek e a jövőben külföldre engedni azon állampolgáraikat, akik nem kívánnak kommunizmus alatt élni s akik most csak életveszélyes aknamezőkön át menekülhetnek ki, sem pedig, hogy hajlandók e vízumot adni a beutazni kívánóknak? Ezt kevésbbé tartjuk fontosnak, mint az előbbit, mert senkinek sem ajánljuk, hogy a Szovjetet vagy rabországait meglátogassa, hiszen azokban ma sincs jogrend, személyi és tulajdoni biztonság! Mi változott ez országokban? Lényegben egyáltalán semmi. A Vasfüggönyt lebontani csak a nemzeti függetlenség, a polgári szabadságok és jogrend teljes helyreállításával lehet. S addig is, amig ennek harcát a Nyugat megharcolja, azt kellene kiszorgalmazni, hogy aki nem akar kommunizmus alatt élni, ne életveszélyes aknamezőkön, határőrök puskáitól rettegve, éjszakának sötét évadján legyen kénytelen kilopózkodni, hanem szabadon hagyhassa el az országot! Mint lapzártakor jelentik, Molotov mind a 17 pontra “Nyet”-et mondott. A Vasfüggöny tehát fennmarad, továbbra sem lehet a rabországokba utazni. Az ajtón kívül, mint zsákból kiöntött üveggolyók úgy gurultak szét tarkán és visongva. A fegyelem gyeplője elszakadt és az apácák hol mosolyogva, hol meg komor szemöldökkel nézték a gyerekek féktelen viharzását. A templom kiürült. A bemutatott áldozat a mennyei magasságokban már Isten mosolyává vált. Egy-két öreg nénike még ott marad és rózsafüzérének morzsolásával igyekszik nyomdokolni az utat a lelke számára. András megjelenik a padok között, kezében a seprűvel és porolóval. "Good morning” köszönt rá egyik kedvencére. Ezzel a mindég mosolygó öreg mamával szokta a napi angol leckéjét elvégezni. A beszélgetés, különösen az első napokban, a süket-némák jelbeszédéhez volt nagyon hasonló. Nem annyira szóval, mint inkább mutogatással mimikával folyt a társalgás. Magyar András csakhamar ked vence lett a templom öregeinek. A nemzetiségével eleinte nem voltak tisztában. Kezdetben franciául próbáltak hozzá szólni. A new orleansi polgár el sem tudja képzelni, hogy valaki más nemzetiségű is lehet, mint francia. Végül megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy: létezik az a szó is, hogy magyar és az is embert jelent. Embert, mint amilyen Magyar András is. Az angol lecke nem tarthatott sokáig. A kötelesség néhány perc után mindég szétvágta a beszélgetés fonalát. A templom kiürül és András egyedül van. Ezt a boldogító érzést egy mély sóhajjal tudtára adja az összes égi méltóságoknak is, akiknek szobrai a templomban vannak. Most, hogy egyedül van, azt hinné az ember, hogy nincs más problémája csak a takarítás. Arra is mindjárt sor kerül. Előbb ismerkedik a szentek szobraival. Szent József, Szent Antal, Szt. Pál és a többiek. Lélekben mindnek bemutatkozik. Elmeséli dióhéjban azt a szörnyű vérzivatart, amely ide Amerika földjére sodorta. Elpanaszolja, hogy a sátán hordái meggyalázták. lerombolták a templomokat. Kigunyolták az Oltáriszentségben őrködő'Krisztust és halálra üldözik az Istenhez és Hazához hü apostolokat. Még többet is elmondott volna, de nem akarta egyszerre annyi bánattal megterhelni az amúgy is porosán szomorkodó szenteket. No meg a takarítás is sürgette a gyors búcsút. Pár óta csak és a templom ragyogása a Magyar András lelkes munkáját hirdeti. Amikor a sors Andrást janitorrá avatta, a porolón és seprűn kivül füvágógépet és kaszát is láttunk a szerszámai között. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a templom takarítása, de az udvar karbantartása is az ő feladata. Az udvarban már hallunk is valami berregés félét. De mi az a nagy,zsivaj és futkosás a gyerekek között? A füvágógép, amely motorral jár és önműködő, András nélkül törtet keresztül az udvaron. Egyszerűen megugrott a kezéből és faképnél hagyta. Az iskolás gyerekek, mint a kaptárból kirajzó méhek veszik körül, szaladnak előtte és utána és szerfelett élvezik a rögtönzött I
