Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
I 10 "KRÓNIKA” 1955 november.------- 1 ""T -----------cirkuszt. Csak úgy zeng az iskola udvar a hangos kacagástól. András lesujtottan restelj a dolgot. De, hogy ügyetlen mulasztását valahogyan leplezze, kifelé úgy mutatta, mintha ő is mulatna az egészen. És hogy a gyerekeknek mégjobban teljen kedve, maga is üldözni kezdte a masinát, mint valami állatkertből elszabadult oroszlánt. Hol megfogta hol ismét elengedte, hogy egészen úgy tűnjék fel, mintha szándékosan rendezte volna ezt a kis mulatságot. Végül is, mint aki mér megunta és megelégelte a játékot, lefékezte a gépet. A gyerekek kérték, hogy ismételje meg a játékot. Amikor látták, hogy nem hajlandó, szomorúan elszéledtek. András pedig ingujra vetkőzve folytatta a fiivágást. Ahol géppel nem fért hozzá, ott elővette a kaszát. A kaszálást még Bajorországban tanulta meg. Meg kellett próbálnia mindent, mert a bajorok aem nagyon eregették a sültgalambot a menekültek szájába. Meg is tanult úgy kaszálni, hogy az amerikai mister csak úgy bámul a csodálkozástól, ahogy a rendet vágja a derékik érő fűben. Egyi-másik meg is kérdezi, hogy otthon is ez volt a foglalkozása? ‘‘Sure’’ válaszolja meggyőzően. Közben, hogy mégnagyobb nyomatékot adjon a “Sure”-nak hátsó zsebéből előveszi a fenőkövet. Szakértelemmel nagyot köp rá és egy zsonglőrnek is becsületére váló gyorsasággal feni hosszában a kasza pengéjét, A nézőnek szinte égnek mered a haja a félelemtől, hogy melyik pillanatban fogja levágni a fenőkövet markoló ujjakat a villogó penge éle. “Take it easy, András”, szólt közbe egyik arra menő ismerőse. De András csak szikráztatta a kaszakövet, mintha legalább is a branyiszkói rohamhoz fente volna a kaszáját. Szerencse, hogy az óra a toronyban 12-őt ütött, mert talán még most is fenné. Amikor az utolsó óraütés is elkondult, valahonnan messziről a déli harangszó rezgeti át a lelkén. Látta a napbarnított magyar aratókat, amint csontos kemény kezükkel leemelik fejükről a kalapot és elmondják az Urangyalát. A perzselő nagyfényben, mint gyöngyök fénylettek az arcukról lehulló veritékcseppek. Én András ebben az ihletett pillanatban büszke volt magyar fajtájára. Éppen a szerszámokat vitte vissza a szerelő műhelybe, amikor szembe jött vele egyik apáca az iskolából. Köszöntötte és megállította egyi percre. “Mondja sister, itt nem szoktak délben harangozni”? “Nálunk minden város és minden falu harangja megszólal minden délben". A megszentelt harangok nyelvével köszönjük meg Istennek, hogy Hunyadi }ános magyar seregét Nándorfehérvárnál győzelemre vitte a pogány török felett.” Az apáca udvariasan megköszönte, hogy erre felhivta figyelmét és megígérte, hogy az iskolában elmondja a gyerekeknek is. Ezek után András boldogan ment ebédelni. Örült, hogy ismét megcsillantott egy gyöngyszemet a magyar név becsületén. Most kezdett rájönni, hogy az eddig megalázónak vélt munka Isten és a haza szolgálatában mily nemes cselekedetté magasztosulhat. Eleinte az önérzete úgy tiltakozott minden ellen, ami megalázónak és rangjához nem méltónak látszott. Sokszor engedte át magát a busulásnak, a kesergésnek. Erőtvett rajta a zúgolódás érzete, az irigység, a gyűlölet az emberek iránt. Sokszor és sokszor nyillalott át rajta a kérdés: miért mindez, miért? Ilyenkor elébe rajzottak a hazai emlékek. Az ifjúság, az állás, a rang, a ^munka, amely nem tört kérget a tenyerén, mint ahogyan azt mostanában érzi, amikor elbusult arcát beletemeti. De az előbbi ráébredés az Isten és haza szolgálatának magasztosultságára, hamar elhessegette a lehangoló, bánatba mélyülő gondolatokat. Valami titokzatos erő kezdett működni benne. És emelte, vitte abba a tisztult magasba, ahol már a fenköltség érzete száll meg bennünket és a szentek szemével láthatjuk a dolgok értelmét. A megbékélés a sivár helyzettel és a türelem minden kinos megpróbáltatással szemben boldog érzéssel töltötték el lelkét. Mindég jobban és jobban szorította magához az alázat keresztjét. Csak közelebb, közelebb Istenhez, — súgta valami, — ahonnan a világosság gondolatai sugároznak. És mindég többször és többször mélyült el ebben a gondolatban a templomban lévő feszület előtt. Itt támadt az a gondolata is, hogy mindennek, ami súlyos és nehéz, ami megalázónak és megszégyenítőnek látszik, ami testi és lelki fájdalmakat okozhat, azt a nevet adja: kereszt. Minden kereszt a hontalanságban. Olyan kereszt, amelyben a magyar feltámadás reménye dereng és amit hordani kell szeretettel, türelemmel és alázattal a legnagyobb kereszthordozóért, Krisztusért. CSIGHY SÁNDOR. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Azonnali garantált szállítás RIMIFON az uj tbc. elleni gyógyszer, streptomicin, penicilin, insulin és minden más gyógyszer! Szállítunk a világ bármely részébe igy Magyarországba is, ahova minden szállításhoz magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni export engedélyre! Sürgönyözzön, telefonáljon vagy írjon árajánlatért. Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész magyar patikája. 1519 First Avenue, New York Telefon: TRafalgar 9-3080. Hallgassa Rádióprogramunkat vasárnap délután 3-5-ig a new yorki WWRL-en, vasárnap délben fél 1-2- ig a Bronxi WBNX-en, szombaton d. u. 2-kor a Philadelphiai WTEL-en. Azonnali garantált szállítás! KRÓNIKÁS A KRÓNIKÁNAK Akik ezelőtt 36 évvel a páriskörnyéki úgynevezett békekötéseket, sokkal helyesebben mondva, bosszúálló szellemben diktált parancsokat kiadták, nagyon nagyot, nagyon szépet akartak állítólag elérni különösen azzal, hogy a legyőzött népeket megfosztották a legitim uralkodóiktól. Mint tudjuk, az akkori békediktátorok utódai is tudják már, hogy ezzel önmaguknak ártottak a legtöbbet és habár már több ízben idéztük Sir Winston Churchill erre vonatkozó megállapítását, nem árt, ha ezeket a hosszú tapasztalat alapján leszűrt bölcs megállapításokat újra, meg újra emlékezetbe hozzuk. Márványba volnának vésendők, minden korok győzelemittas vezetőinek az okulására: “1919- ben megfosztottuk a legyőzött népeket törvényes vezetőiktől s az igy támadt űrbe be kellett hatoljanak a fizika törvényei alapján a diktátorok, a Hitlerek”. Most az akkori győztesek közül ketten is rájöttek erre az elemi ’igazságra, legalább a saját gyarmataikban, ahol okosabbnak látták, hogy a legitim uralkodó kerüljön vissza annak helyében, akit pedig ők tettek oda, abban a Íriszemben, hogy őket jobban fogja szolgálni, mint a törvényes uralkodójuk. Egyelőre csak Marokkóban jöttek erre rá a franciák, Középafrikában az angolok, de az az általános örömünnepség, amellyel az illető két félig gyarmati jellegű ország népe fogadta a legitim, a tradíció által megszentelt dinasztia visszatérését az a nyugalom, amely ezzel a forradalmi jellegű kitöréseket felváltotta, intésül kell szolgáljon arra nézve, hogy ideje volna az 1946-os békék hasonló jellegű revíziójára is gondolni, mondjanak bármit is az oroszok, akik a békeszerződésekbe beleerőszakolták a Habsburgok viszszatérésére vonatkozó tilalmat s mondjanak bármit is azok a széplelkek, akikre hallgatva ma a vörös áradat már Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban is tartós medret ásott volna magának. A sok csodagyógyszer, kuruzsló helyett egyetlen radikális gyógymód adja vissza a világnak megzavart egyensúlyát; vissza a legitimizmussal az egész vonalon! Ki törődik a békákkal, ha a mocsarat, amelyben oly jól érezték magukat, kiszárítják, ismét termőfölddé teszik? * * * Novemberben, melynek első napja az elhaltak emlékének van szentelve, emlékezzünk meg kegyelettel arról a koronás főről, akit ebben a hónapban hurcoltak el koronás nejével és gyermekeivel egy Afrika mentén levő szigetre, éppen abban a hónapban, mikor elsőszülött fiuk, Őfelsége II. Ottó betöltötte a tizedik életévét. Az egészségtelen éghajlat az oktalan, kegyetlen és jogtalan elhurcoltatás tetejébe a koronás számüzöttre rótt nélkülözések hamarosan megtörték a daliás fiatal uralkodót. Egyelőre még ott nyug szik, de a fia hirdeti nekünk, hogy a jognak, az igazságnak élőbbutóbbi diadalmaskodnia kell. Károly király porhüvelye még Madeirában nyugszik, ahová a koncot féltő, akkori uj hatalmasok követelésére vitték, de a szelleme közöttünk van. Azt üzeni nekünk, hogy várjunk reá, a fia képében vissza fog térni, vissza kell térjen, hogy végre jobb napokat láthasson az emberiség, a mint jobb napokat látott az emberiség legszebb korszakát látta 100 esztendeig, azután a béke után, amelyet a Habsburg dinasztia égisze alatt hoztak meg most éppen 140 éve az úgynevezett Bécsi Kongreszszuson. * * * Emlékezzünk meg kegyelettel a Szózat nagy költőjéről Vörösmarty Mihályról is, akinek a századik halálozási évfordulója ennek a hónapnak a végén lesz. A krónikás nem akar ennél versenyre kelni azokkal, akik ennek a lapnak a hasábjain sokkal avatottabban, sokkal szebben méltatták ennek s mindenképpen nagy magyar poétának a működését, csak azt. akarná kiemelni, hogy Vörösmartá sok hires, kis és nagy költeményei között van az úgynevezett FÓTHI DAL is, amely arról szól, hogy “A legelső magyar ember a király, érte minden -honfi szive készen áll . . .” tovább azt, hogy Vörösmarty elárvult két kis gyermeknek gyámja az a Deák Ferenc volt, aki később a dinasztia és a magyar nemzet között létrehozta azt a Kiegyezést, amelynek áldásos voltát a magyarságra — és az egész világra — csak most kezdik igazán felismerni. A kiegyezés utáni korszakban a magyar poéta veje, Széli Kálmán már egész fiatalon a király bizalmasa. Miniszterelnöke többször is lehetett, a poéta fia pedig a legfőbb bíróság másodelnöke. Az az ország s az a korszak, amelyben egy dinasztia bölcs vezetése mellett egy hatalmas keretben élhettek népek jogaik, kultúrájuk, érzéseik teljes szabadságában és anyagilag is boldogulva, nem múlhatott el tartós nyomok nélkül, vissza kell jöjjön még, vissza is jön. KRÓNIKÁS. th Avenue Public Service Bureau 277—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 22 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre.
