Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
4 “KRÓNIKA" 1955 november. “Az idő, melyben élünk, nem kevésbé nehéz, nem kevésbé bizonytalan.. ” XII. PIUSZ PÁPA LEVELE KAPISZTRÁN' SZENT JÁNOS HALÁLA FÉLÉVEZREDES ÉVFORDULÓJÁRA. ff A rövidesen ránkköszöntő 1956-os esztendő Hunyadi Jánosnak a pogány törökökön Nándorfehérvárnál (Belgrád) aratott hatalmas győzelme és az ennek emlékére világszerte meghonosított déli harangszó félévezredes évfordulóját hozza. A nándorfehérvári diadalban az utóbb szentté avatott Kapisztráni János olasz szerzetes vezértársa volt Hunyadinak. Lánglelke tüzével és hősiességével a hadak élén járt a hetvenéves, olasz, Ferences-rendi szerzetes és röviddel később a háborúban szerzett betegsége következtében hunyt el; földi maradványait magyar föld őrzi. XII. Piusz pápa Kapisztrání Szí. János halála 500-ik évfordulója alkalmából levelet intézett a Ferences-rend főnökéhez és ezzel megnyitotta az 1956-os évi lélekemelő ünnepségeket. Mint Őszentsége rámutat levelében, ma is oly nehéz időket él a világ, mint Kapisztrán korában. Ma a kereszténység döntő harcot vív az uj, kommunista rabszolga pogánysággal, ma is szükség van Kapisztrán Jánosokra, Kapisztrán-lelkü vezetőkre minden nemzetek élén és uj keresztes hősök millióira, akik a legnagyobb önfeláldozással vívják meg harcukat a keresztény világnézetért. Isten törvényei egyetemes uralmának megváltó üdvéért! Őszentsége fenkölt üzenete, mely az egész emberiségnek szól, igy hangzik : Kedves Fiunknak, Sépinski Ágostonnak, a Kisebb Testvérek Rendje egyetemes Rendfőnökének, XII. Pius pápa. KEDVES FIUNK, üdvözlünk s apostoli áldásunk Reád! MENNÉL VADABB HULLÁMOK hányják századok folyamán Péter isteni hajóját, annál jobban tapasztaljuk, hogy velünk az ég segítő kegyelme. Ez az igazság, amelyre különben “a történelem, az idők tanúja, az igazság fénye, az élet mestere” (CIC. De orat, II. 9) is tanít, jut eszünkbe, amikor arra gondolunk, hogy Kapisztrán Szent János, Isten dicsőségére és a kereszténység üdvére végbevitt számos jeles tett után, 500 esztendővel ezelőtt szent halállal az égbe költözött. Abban a zavaros korban u. i. ez történt: némelyek gonosz eretnekséggel kísérelték szétszaggatni az Egyház varratlan köntösét; egyes európai fejedelmek, hatalmi vágytól ösztökélve, időnkint viszályokba keveredtek s gyakran vakmerőén az Egyház jogaiba is belelábaltak; Kelet felől előrenyomuló seregek pedig már Középeurópa országait fenyegették háborús veszedelemmel és pusztulással. S ami ennél is rosszabb: olyanok is akadtak, akik a népek annyi viszontagság között megzavart erkölcsi érzékét a keresztény vallás tanításaitól eltérítették. Miért is a jámborság sokakban lelohadt s mi több: eretnekségek garázdálkodtak különböző helyeken s sodorták veszedelembe a lelkek örök üdvét. KAPISZTRÁNÓI SZENT JÁNOS, Krisztus győzhetetlen bajnoka, a maga tehetségéhez mérten, egész életén keresztül ép ezeknek a bajoknak kiirtásán fáradozott s főként abban játszott szerepet páratlan eréllyel és töretlen állhatatossággal, hogy a katolikus vallás támadóit ártalmatlanná tette, megteremtette az egyetértést a fejedelmek és népek között, az erkölcsöket pedig az evangélium erejében megújította. Különös figyelmet érdemel, hogy — Sziénai Szent Bernardinnal egyetemben — ő vezette be azt a jámbor szokást és üdvös gyakorlatot, amely szerint, főként nagyböjtben és Urjövet idején, a városok és falvak nyilvános terein tartottak szentbeszédet a népnek, hogy igy, akit csak lehet, megtanítsanak a katolikus vallás igazságaira s hol nyájas szavakkal, hol pedig eréllyel mindenkit rávegyenek a szentségek felvételére és az élet keresztény erkölcsöknek megfelelő megjavítására. AMIKOR BOLDOG EMLÉKŰ ELŐDÜNK, IV. Jenő, ennek a feladatnak megvalósítására “apostoli hitszónokokat” nevetett ki, János készséggel szegült az első csapatba s az isteni ige hírnökeként és az erényes élet magvetőjeként járta be Rómát, Aguilát, Sienát, Firenzét, Bolognát, Ferrarát, Milánó, Veronát, Vicenzát, Mantovát, Páduát, Velencét, Bresciát és számos más várost. Azonban nemcsak Itáliában termetté az üdvösség bő gyümölcseit, hanem Ausztriában, Magyar-, Német-, Lengyelországban, Burgundiában és Flandriában is, — ugyannyira, hogy annak idején, miután b. c. elődünk, VIII. Sándor, 1690-ben ünnepélyesen szenttéavatta Jánost, többen azt javasolták, hogy hivaalosan is ‘ Európa Apostoláénak nevezzék. Amikor ő, az isteni igazság hírnöke és az erényes élet serkentője, a városokhoz és falvakhoz közeledett, a papság és a városi elöljáróság, valamint királyok és kíséretük ereklyékkel és feszülettel mentek eléje, mint angyalt fogadták, énekeltek s gyakran ismételgették: “Áldott, ki az Ur nevében jön!” Nem meglepő tehát, hogy egy másik elődünk, b. e. III. Kalliszt, János ennyi munkáján, sok utazásán, számos kezdeményezésén elcsodálkozott s “Isten győzhetetlen hírnökének, már életében szinte vértanúnak” nevezte őt. Továbbá, amikor a római pápák, életszentsége mellett, a közügyek lebonyolításában tanúsított bölcseségét is észrevették, nem egy esetben s nem egy fejedelemhez küldték követségbe, hogy az ellentéteket a köz javára elsimítsa és helyreállítsa a békét. Ilyen küldetésben járt Ottó Őfelsége születésnapján. Isten kegyelme kisérje utján, a melyen Hazánkért viszi szive, <— mikor annak sorsa, gondja csupán s gondol reá, mint sehol senkise. . Szerte tépett, ezer éves Hazát, naggyá tenni, — boldoggá a népét, képezi csak lelke gondolatát s tölti meg a Hont-szerető keblét. Felség! . . . Hiszen érzi, tudja szive, sok özvegy, árva, rab sóhaja száll, a Vasfüggönyön túl ott messzire, vágyva várják, — jöjjön már a Király. Álmatlan éjjel, rettegés végét, oh, egy más, —* egy szép, igaz világot. Kárpátok völgyében örök békét, emberi életet, szabadságot. A sok hazátlan bujdosó hévül, mikor meghallja királyi szavát. Felség! . . . Az Isten kegye lesz velünk és vissza adja a szép nagy Hazát. A jog és igazság győzedelme, lassan jön, még mindig nem siet. A rabság, bujdosás gyötrelme, nem ölhet meg minden érző szivet. Még sok szív marad hűséggel vággyal, Istennel Király és Honért dobban. Felség! . . . Az idő hozza magával, annyi rossz után, lesz sokkal jobban. Akkor megyünk, — a régi fészek vár. Varjak, kányák tépázták sorton, parancs-munkától parlag a határ, osztozunk építő munka sorsban. Szegények, — nagyon szegények vagyunk, hűség, becsület a kincsünk ma már, Felség! . . . Csak esdő imát adhatunk, azt, ami meghallgatásra talál. Segítse Isten sok éven át, tehesse naggyá a magyar Hazát. Emelje érte királyi szavát s érje sok boldog születésnapját! * • Holland ia. KÉKY BARNA. Nápolyban, Milánóban, Burgundiában, Flandriában, Szicíliában; fáradozása sohasem volt eredménytelen. AZ EGYHÁZ ÉVKÖNYVEIBEN az is ragyogó fénnyel tündöklik, amit a keresztes vitézek toborzásával végzett azok ellen, akik a keresztény Európába betörtek. Főkép azonban az, amit kérő, meggyőző és lelkesítő szavaival miveit annak a világra szóló győzelemnek kivívása érdekében, amely 1456-ban Nándorfehérvárott megszületett. KEDVES FIUNK! Amint kitűnik, számos okból készül az egész Ferences Család a keresztény vallás e győzhetetlen védője és terjesztője, a^ katolikus hit nagytudásu istápja, a római pápák odaadó fia és fáradhatatlan segítője, a szerzetesi és papi fegyelem buzgó helyreállítója elszenderülésének 500 éves fordulóját ünnepelni. Mintha az Assisi Pátriárcha szeráfi lelke és fölséges életszentsége éledt volna újra életre! Ép ezért, Ti, akik ezt a századfordulót ünneplitek, ezt az életszentséget szemléljétek s Isten segítségével, lássatok követéséhez. Az idő, amelyben élünk, nemkevésbé nehéz, nemkevésbé bizonytalan, mint Kapisztrán Szent János kora volt. Főként életszentségre van szüksége mindannyiunknak. Az életszentséget hangoztatjuk, csak ez adhat hathatós gyógyirt zavaros korszakok betegségeire: az elvásott erkölcsök, a jámborságban észlelhető hanyatlás, a lobogó gyű lölet és ellenszenv ellen. Lángoljon fel mindannyiunkban fokozottabb igyekezet az életszentségre! Ez legyen — ahogy hőn óhajtjuk — ünnepségeitek legkívánatosabb és legüdvösebb gyümölcse. Ezt szerezze meg s esdje le Apostoli Áldásunk, amelyet mint Neked, Kedvelt Fiunk, mind az egész Ferences Közösségnek, mind a közeli századforduló-ünnepségek résztvevőinek szerető szívvel adunk az Urban. KELT RÓMÁBAN, Szent Péternél, 1955. október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján, pápaságunk 17. évében. PIUS PP. XII. A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK Csighy Sándor legutóbb megjelent, nagysikerű verseskönyve! Az emigráció legigazabb és legmüvészibb költője, megkapó alkotásainak tárháza! Megrendelhető $2.00 árban a szerzőnél, 1717 Jackson Ave., New Orleans, La.
