Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-15 / 1. szám

1955 január.

‘KRÓNIK A"

9-ik OLDAL

kalmazottak bizalmat a magyarság, a hatóságok és a magyar állam irányában.

A nép életének megkönnyítése és a nem magyar nemzetiségűek irányában megfelelő közigazgatási magatartás általánosítása érdekében Teleki Pál a szellemét leginkább képviselő kisebb nagyobb csoportokból kiválogatott városonkint, járásonkint két-három, egymástól nem tudó férfit, akik megfelelő utón KÖZVETLENÜL a miniszterelnöknek jelentették a hatósági hatalmaskodásnak, vélt visszaéléseknek, a néppel antiszociális bánásmódnak, nem magyar nemzetiségűek rovására előfordult viselkedéseknek azokat az eseteit, amelyekről pontos adatokat közölhettek. Informátorok kizárólag olyan személyek lehettek, akik közéleti ambíciót nem árultak el és nem voltak sem magán- sem közalkalmazottak. Nagyrészük pap, iró, cserkésztiszt, szabad foglalkozású egyén volt. A beérkezett jelentéseket a miniszterelnökségen Teleki két bizalmi embere felülbírálta és a pontos tényállást megadó jelentésekből “miniszterelnöki figyelő lapok" készültek, amelyeket a heti minisztertanácson Teleki személyszerüleg adott át — az egyes ügyek természete szerint — illetékes minisztereknek, akiknek kötelessége volt az esetről két héten belül közvetlenül Telekinek Írásban jelentést tenni. Válaszukat viszont a miniszterelnökség megfelelő Szerve társadalmi utón ellenőrizte, ha azt nem találta kielégítőnek, így Teleki Pál társadalmi népvédelmi szervezetet épített ki, amely fizetésben, kedvezményben nem részesülő informátor-tagjai révén a nép oldaláról megfigyelte a helyi hatóságok, közéleti tényezők működését és közvetlenül a miniszterelnököt figyelmeztette, ha hatalmaskodást, visszaélést észlelt. Számos hatósági embert bocsájtottak el és helyeztek át eme szerv működése következtében.

Telekinek legszemélyesebb élményévé, egész lelkét betöltő politikai éthoszává vált a legnagyobbjainktól mindenkor hiven ápolt hagyományos magyar állameszme. Teleki emberi tragédiájának egyik részlete: minél nagyobb energiát fejtett ki sürü, hosszú beszédeiben a magyarságnak ősi keresztény államfelfogása számára való teljes megnyerése érdekében, ugyanakkor annál több gyakorlati terv valósult meg ennek meghiúsítása végett, kiváltképpen az államélet perifériáin, és pedig azok részéről, akiknek bizony módjukban volt semmibe venni a “theoretikus professzor-miniszterelnöknek” jámbor intelmét.

• • •

A nemzetiségi kérdés — az imént közöltek logikus folyományaként — Teleki számára nem belpolitikai értelmű hatalompolitikai kérdés és feladat, hanem társadalompolitikai (és természetesen külpolitikai) jelentőségű probléma volt. E kérdésnek alapos ismerete növelte az ő szemében a közigazgatás szellemének jelentőségét. Jól látta, hogy a nem magyar nemzetiségűek — helyesen vagy helytelenül — a közalkalmazottak egyéni viselkedését egy nem magyar nemzetiségű irányácaa nemcsak a magyas á'Aam vagy kwtmánya, kan«a egyszersmind a magyar nemzetiség jellemző magatartásaként ítélik meg. Ezért szemükben minden közöny tapintatlanság, hanyagság, fölényeskedés, igazságtalanság, ellenszenv, hatalmaskodás, durvaság, amit egy közalkalmazott nem magyar nemzetiségű egyén, csoport (egyesület) irányában tanúsít a magyarság szándékait, felfogását, törekvéseit reprezentáló jelkép, amely az eset természete szerint bizalmatlanságot, ellenszenvet, ellenséges érzületet vagy gyűlöletet ébreszt vagy — ha már jelen van — ilyent ápol az egész magyarság irányában. Az ilyen közszolgálati viselkedés — polgári vagy katonai közalkalmazott részéről — akadályozza a nemzet magyar és nem-magyar nemzetiségei között ama társadalmi bizalomteljes együttműködés kialakulását, amely nélkSl népességünk társadalommá nem egyesülhet. Számos közszolgálati alkalmazott kifogásolt magatartásának kivizsgálása nyilvánvalóvá tette, hogy — az emberek általánosításra hajló tulajdonságával — népességünk magyar nemzetiségű rétegében is elhatalmasodott ama felfogás, hogy a közszolgálati alkalmazottak együttese a hatalomgyakorlás előjogát élvező rendként (“rend" ordó értelemben), “állami rend”-ként (Othmar Spann “rendek rendje"-szerü értelemben) “uralkodik” a "nem-államiak” felett. Már pedig ilyen rendnek akár valóságos létezése, akár — számos közalkalmazott magatartása következtében — ilyen hatalmaskodó rend létezését feltételező közmeggyőződés általánosulása a népesség jelentős részében olyan feszültségeket ápol, erősít és terjeszt, melyek szintén hozzájárulnak a társadalmi széjjelszakadozottság állapotának állandósulásához, sőt további romlásához. A nemzetiségi kérdés körül szerzett tapasztalatok kialakították tehát gróf Teleki Pálban azt a meggyőződést, hogy lényeges társadalompolitikai feladat olyan közszolgálat kialakítása, amelynek tagjai magán- és nyilvános életük minden magatartásá bizalmat, rokonszenvet, loyalitást érdemelnek ki nemcsak maguk és a magyar állam, hanem egyszersmind a magyarság "mint nemzetiség” javára és tevékenységük meggyőző tényeivel nap nap után megcáfolják azt a hiedelmet, mintha a néppel való szolidaritásuknál erősebb szolidaritást éreznének a közhatalom gyakorlásában részes foglalkozásbeli társaik irányában és az utóbbiak vélt külön csoportérdekét a közjó érdeke fölé helyeznék.

Teleki tehát kormányfeladattá tette a közszolgálat szellemének átalakítását, olyan közszolgálati légkör kialakítását, amilyent nyugaton általában a demokratikus közszolgálat szellemének neveznek.

Az üzemi költségek állandó emelkedése miatt tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijak beküldését.

Korunk prófétái

A szenvedések és fájdalmak idején az emberek könnyen hajlanak ‘‘bizonyos jóslások és jövőbelátások” hirtelen elfogadására. A megviselt és meggyötört lelkek sokszor "misztikus” mákonyok áldozatául esnek. Innént magyarázható a sok álomlátó és álomfejtő feltűnése, a spiritiszták és szellemidézők komolytalan és ártó nagyképűsége. Röviden: a próféták kora lejárt, mert Krisztusban minden beteljesedett! A beteljesedett igazságok csalhatatlan őre az Anyaszentegyház, amelyben tovább él és velünk van az eucharisztikus Krisztus, a világ végezetéig!

Tagadhatatlan, hogy az Anyaszentegyház történelmi küldetése, munkája és tanai a világtörténelem homlokterében álltak, állnak és állni is fognak, mert hisz a megváltás ténye, az igazságok fénye ma már mindenüvé eljutottak, ha elfogadták, azokat, vagy nem! Az Anyaszentegyház élete és szervezete, mint hatalmas és egyetlen nemzetek felett álló isteni-alapítás, örök küldetésével és természetfelettiségével életet és történelmet formáló; erő s élet jelen van, ha akarják, ha nem, bizonyos szervezetek és irányok!"

A sötétség fiai fáradhatatlanul harcolnak, a világosság fiai ellen s felhasználnak mindent, hogy tanait, igazságait, szervezetét, küldetését és munkáját támadják, kritizálják, sőt elakasszák! Ebben a küzdelemben, amely sokszor nyílt, de legtöbbször alattomos, sőt kétszínű, nem átalják a nemtelen eszközöket is felhasználni, amelyek jóhiszeműség, vagy farizeusság köntösében közelitik meg sorainkat, sőt gyakran álprófétákként befurakszanak a lelkek-táborába is! A titkok rejtélye, annál inkább bántja és furdalja meghitt világunkat is, mert a lelkiismeret elfojtott, vagy agyondorongolt szava, mint az árnyék követi és izgatja őket: mi lesz a vég, csak, azt tudnák feledni! S a vég, a nagykérdések világa rájuk ront, még a gazdagságban és a mellébeszélések fényes palotáiban is! A benső ember, a halhatatlanságba törő szellem, ha kell, hamis utakon is keresi a mákonyt, hogy ágaskodó, intim világának kérdéseire, valami elfogadhatóbb válaszokat kapjon. így lépett bele napjainkba: a pápakérdés, az örök város jövőjének izgató titka s ezzel kapcsolatban “jóslásokat” emlegetnek, magyaráznak és korportálnak! Ezért szólunk mi is bele, ebbe a nagyhangú tudálékosságba és mindent magyarázatba, hogy az igazságok fényénél: lássunk és olvassunk!

A hit és erkölcsi kérdéseinkben meg van az Anyaszentegyház csalhatatlan feje, amikor, mint Krisztus Helytartója: ex cathedra nyilatkozik! Minden hitéleti és valláserkölcsi kérdésekben hallatta, hallatja és hallatni is fogja szavát, mert ez a küldetése, meghatalmazása és joga isteni megbízatásban! Eme gondviselésszerü munkájában, mint egyházfő és Krisztus helyettese, mindig megkapta, megkapja és megfogja kapni az isteni segítséget és sugallatot, hogy Péter örök és misztikus hajóját jól vezesse és irányítsa a világ végezetéig! Én veletek vagyak a világvégezetéig! A legfelsőbb és a legbiztosabb segítség és irányitás, tehát felülről jön és nem az emberi kiválóságok, vagy teóriák vonaláról! A tőke, a gyökér, maga Krisztus, akiben és akiből mi életet hajtunk, erőt merítünk, hogy több életünk lehessen, már itt a földi harcainkban is s elnyerhessük nemes életküzdelmek után az örökéletet, amihez mindnyájan letagadhatatlanul törekszünk! Ezekben a törekvésekben és munkálatokban ötlenek fel problémák, mint a jövőbelátás, a jövő titkainak kifürkészése és bemondása! A történelem folyamán, többizben zudult rá az emberiségre a végső nagynapok nosztalgiája, amikor a történelmi események miatt mármár a világvégéről álmodott és elszántan várta is: azt! (1000 év körül!) Maga Krisztus, az Istenfia nyilatkozott erről, miszerint, ezt a titkot az Atya, magának visszatartotta! Nyílt beszéd s nem példabeszéd volt! Az idő és a vég a Teremtő akarata és a nagy finálé, akkor fog beköszönteni, amikor megindulnak az egek erői és az Emberfia megjelenik az Ég felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel Az ítélet, a végső leszámolás napja lesz, amikor diadalmaskodik az igazság, a hamisság és ármány felett!

Hogy az Istennek joga van és megteheti végső akaratának jeladásait, alcár a fatimai jelenésekben, avagy más szentéletü embereken keresztül^ annak eldöntése; egyedül és kizárólagosan az Anya szentegyház csalhatatlan Fejéhez tartozik! Ezért nem szabad nekünk, katolikusoknak kritika nélküli, az Anyaszentegyház jóváhagyását nélkülöző “jóslásokat, víziókat, beolvasásokat, inpressziókat. emberi spekulációkat, naiv és beteges jövendőmondásokat” kész pénznek venni, azon rágódni és hitéletünket kételyeknek kitenni! Megadatik nektek, abban az órában! Most nem beszélünk: a kapucinus Páter különös életéről, nem vitatjuk a konnenreitsi Teréz pénteki titkait, sem a lourdesi csodákat, még csak a Don Bosco-i hagyatékokat sem vizsgáljuk, hanem kizárólag: az ir szentnek. Szent Malachynak próféciáit analizáljuk, amely annyira felkapott lett, a felmerült pápakérdéssel kapcsolatban!

Ennek a kérdésnek különös aktualitást adott X. Piusz pápa szenttéavatási ügye! Mindenek előtt Szt. Malachy iratai: privát iratok és semminemű isteni hitet, vagy isteni sugallatot az Anyaszentegyház nem fogadott el róluk! Szent Malachy 1096-ban Armagh-ban, Irlandiában született. Nemes életében: apát, püspök és érsek is lett, majd Írország prímása. A dán invásió után, apostoli munkát fejtett ki és a kelt ritus helyett, bevezette a latin rítust Írországban. Mindig a Szentszék engedelmes fia volt! Volt Apostoli Delegatus is, ami nagy és bizalmi kitüntetés! Szent Bernárdnak de Clairvaux, volt meghitt barátja, akinek karjaiban halt meg Clair-