Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-15 / 1. szám

10-ik OLDAL “KRÓNIK A" 1955 január. vauxban: 1148 nov. 2-án. 1190- ben III. Kelemen pápa szentté avatta! Szent Malachy próféciái, amiket nem sokkal halála előtt irt, csak 1590-ben lették publikál­va, tehát több, mint 450-vel ké­sőbb. Szent Malacry: 111 pápáról “epiteton ornansokat” irt, beleSü­­ritve a pápák karakterét és külde­tésük, vagy munkájuk igen jellem­ző vonásait! így irta: p.o. X. Pl­uszról “Ignis ardens” Lángoló tűz! Jóslásainak végső dátuma: 1996 s igy lett felette aktuális, a még hátralevő idő! Mérlegelve Szent Malachy pró­féciáit, meg kell állapítanunk, hogy a pápák számában is már nagyon tévedett! Epitetonjai is hatalmas történelmi tévedéseket tartalmaznak, az általa megjelölt pápák jellemében és munkásságá­ban! Viszont el kell ismerni, hogy 10 névnél határozottan megmon­dotta: előre 800 évvel, a pápasá­guk jellegét és meglepő karakte­­-ológiáját! Hatalmas melléfogások: Szent Malachy jövendölése szerint, még ha bizonyos eltolódásokat is el­fogadhatunk, mondjuk 1015 sze­mélyről, amikor 111-ben rögzíti a pápák számát! XII. Piusz pápa, azonban: a 262-ik pápa már! Ez sok-! A személyi dolgokban is lehe­tetlen balfogások találhatók: p. o. Szent Malachy szerint: a világ vége II. Celesztin pápa uralkodá­sa alatt következik be s ezzel szemben, II. Celesztin pápa ural­kodott: 1143-1144. Személyi leírá­saiban is teljes zavarok találhatók: V. Szent Piuszt “Angelus Silva­rum”, XIV. Benedek “Animal Rusticum”, VIII. Orbán: ' Lilium „et Rosa", vagyis az erdők angya­la, paraszti állat s lilium és rózsa! Mind a három jellemzése teljes melléfogás. Nagyon meglepő, hogy a XX. század pápáit kiválóan jellemzi: Crux de Cruce IX. Piusz, akinek élete a Garibaldi harcok miatt kálvária-járás volt. Kereszt a ke­resztről! Lumen de Lumine, Vilá­gosság a Világosságtól XIII. Leo, akinek remek enciklikái, fényes küzdelmei és eredményei találóak! X. Piusz “Ardens Ignis”, Lángoló Tűz, aki valóban elégett az apos­toli munkában és áldozatban! XV. Benedek pápáról nem személyé­ben, inkább a világ eseményeiben irt meglepően: Religio depopulata, elnéptelenedett vallás, hit; a kom­munizmus betörése életünkbe és a világba! XI. Piusz pápát “Fides intrepida” megretenthetetlen hit­nek jellemezte, ami teljes értéké­ben jellemzi a harcos pápát, Mus­solini és Hitler ellen. A mai pápát XII. Piuszt is találóan rögzíti: Pastor Angelicus-Angyali Pász­tor, akinek jósága és millió gon­doskodása lényegében megjelölte­tett! A próféciák további része teszi izgalmassá és érdekessé Szent Malachy jegyzeteit, mert már a jövőt, de minket érintő dolgokat feszeget! A most soron lévő pápa epithetonja: Pastor et Nauta, Pásztor és Hajós, akiben méltán az amerikai jelöltet vélik látni! Majd következik: Flos florum- Virágok Virága, De Labore So­lis —- a Napnak munkája, De Gloria Olivae — az olajfa dicső­sége! A prófécia utolsó sorai meg­­rázóak: “az utolsó nagy üldözés következik be az Anyaszentegy­­házban, amikor második Péter fog uralkodni! Nagy zavargások lesz­nek, a Hét Halom városát (Róma) lerombolják és akkor jön el: a Bi­­rák-Birája, Ítélni a népeket”! A próféciák nem mondják ki a folytatólagosságot a pápák sorá­ban! A Konkláve határozatai, il­letve választásai pedig igen nagy meglepetéseket hoztak az emberi számításokra és konbinációkra, mint éppen XI. Piusz pápa eseté­ben is! A Szentlélek sugallatai irányítják a biborosokat s nem “spurik” és kiértékelő irodák! P. SZELÉNYI. HALÁLOZÁSOK. Karánsebessy Gyula altábor­nagy hadbíró Németországban el­hunyt. Temetése október 30-án volt Tannban nagy részvét mel­lett. Nagylónyai és vásárosneményi vitéz Lónyay László, aranysar­kantyús vitéz, m. kir. tart. tüzér­­őrnagy, hosszú — Budapest vé­delmében szerzett sebesülése, va­lamint 3 évi Szovjet-hadifogság­ban elszenvedett — betegsége kö­vetkeztében örökre eltávozott. El­nöke volt a németországi Magyar Szervezetek Egyesületének, vala­mint a gyermekakció vezetője volt. Temetése Münchenben, no­vember 9-én volt nagy részvét mellett. NEM POLGÁROKNAK JELENTKEZNI KELL Mindazoknak, akik ebben az országban laknak, akár külföldi állampolgárok, akár hontalanok (DP) 1955 január 2-ika és 31-ike között be kell jelenteni állandó lakcimüket a Bevándorlási Biztos­nál (Commissioner of Immigration and Naturalization.) A jelentkezés a Form 1-53 szá­mú űrlapon történik, mel minden postahivatalnál, vagy bevándorlá­si s polgárosodási hivatalnál kap­ható. Kérjük, elolvasás után adja to­vább a lapot ismerőseinek. th Avenue Public Service Bureau 277—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért. KRÓNIKÁS A Erdélyről sokat olvasgathatunk mostanság, amin elvégré nem le­het, nem szabad csodálkozni, in­kább azon kellene nagyon megüt­közni, ha magyarok elfeledkezné­nek erről az ősi magyar területről. “Feledjem el a jobbomat, ha téged elfeledlek oh, Jeruzsálem”, —­­mondja már a megható ősi zsoltár is, nem lehet jó magyar az, aki Erdélyt elfelejti, Erdélyt könnyű szívvel átadná azoknak, akiket annak idején vendégszerető szív­vel bebocsátottak oda és módot adtak nekik arra, hogy ott elsza­porodva, ebből jogokat kovácsol­janak maguknak, hogy a házigaz­dát kitessékeljék onnan. Sohasem lehet tehát túl sok annak a ki­­hangsulyozása, hogy Erdély első­sorban a magyarságé, ősi jogon, történelmi és földrajzi jogon, a kultúra jogánál fogva, minden olyanok által támogatva, ame­lyekre támaszkodva úgyszólván a világ összes államai alapulnak, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyarság ki akarná zárni a politikai, nyelvi, kulturális, gaz­dasági jogokból, vagy azok leg­csekélyebb részéből Erdély bár­mily anyanyelvű, hitü lakosát egyénileg, avagy testületileg. Nem is zárta ki soha, amire az erdélyi szászság szinte példátlanul álló évszázadok alatt respektált, privi­legizált helyzete mutat reá legjob­ban, de éppúgy a két román nem­zeti egyházé, hogy részletekbe ne is menjünk. Fölösleges volna erről tovább beszélni, annyira természetes, any nyira magától értetődő ez, most is fölösleges lenne, ha az Erdély iránt mostanában állítólag oly na­gyon lelkesedő nyomtatott, vagy elszónokolt megnyilatkozások kö­zül többen is nem úgy akarnák a saját érzéseiket hangzatosabbá tenni, hogy másokat, magyarság­ban, Erdély iránt való érzésben és tettekben náluk ezerszer kü­­lömb magánosokat és testületeket azzal vádolnak, hogy alkuba bo­csátják Erdélyt. Ezeknek szóljon röviden az a válasz, amelyet Eckhardt Tibor adott 1941-ben egy gyűlésen an­nak, aki nem is rejtett célzattal azzal a kérdéssel akarta zavarba hozni: “Hogy merészkedik itt — állítása szerint — a magyarságra ránehézkedett hitlerizmusről be­szélni, amikor a családja otthon van?” A válasz rövid volt: “En­gedje meg a tisztelt kérdező ur, hogy a családomat jobban féltsem, mint Ön”. Engedjék meg egyes szuperhazafiak, itt Amerikában és másütt is, hogy pld. a Telekiek, akiknek minden izük, vérük erdé­lyi, akik a magyar történelemnek, a magyar kultúrának — benne különlegesen az erdélyi magyar kultúrának, annyi fényes nevet adtak, annyi vértanút is, hogy Er­dély ügyét a legjobb képességük szerint, érzésükkel, múltjukkal is bőségesen feljogositva, jobban, hi­vatottakban szolgálják, mint a fo­­gadatlan prókátorok. Engedjék meg, hogy mi többiek, akik hazát, otthont, hivatalt, működési terüle­tet vesztettünk Erdély idegen kézre jutása által, mi, akik otthon és itt Erdély ügyét évtizedek óta KRÓNIKÁNAK propagáltuk önzetlenül a toliunk­kal is, hogy illetékesebbeknek tartsuk magunkat Erdélyre nézve, mint Erdély kissé tulhangos, fel­tűnően hangos, állítólagos barátai. “Mindig gondoljunk Elzász Lot­­haringiára, de ne beszéljünk róla”, mondta állítólag a na^y francia patrióta Gambetta, amikor a né­metek ezt a területet elvették tő­lük. Ehhez tartsuk magunkat, jus­son eszünkbe a régi magyar köz­mondás a sokat káráló, de tojást nem adó tyúkról. * * * Menjünk vissza a múltakba kis­sé. Ebben a hónapban lesz éppen ötven éve annak, hogy a magyar nép, amely állítólag nem élhetett szabadon a választói jogával, megbuktatta az 1875 óta uralmon levő többségi pártot és helyette az úgynevezett koalíciónak adott nagy többséget. Félévszázad táv­latában az okokat és az eredmé­nyeket felmérve, higgadtan, min­den elfogultság nélkül, hiszen az akkori főszereplők már mind a sírban vannak, megállapíthatjuk, hogy ha a magyarságnak ma sok­kal nagyobb bajai vannak, mint az, hogy a technikai obstrukciót uj házszabályokkal lehetetlenné akarják tenni, vagy hogy a vasu­tasok nem sztrájkolhatnak (köz­felfogás szerint Tisza akkor ezek miatt bukott meg) hát ebben az akkori győzelemnek is van bizo­nyos része ha egyébbel nem, hát azzal, hogy azt a hitet erősítette meg a külföldön, hogy a magyar­ság el akar szakadni tényleg a Monarchiától. ____________ Most negyven éve a magyar nép már a galiciai harctereken Uzsoknál és délen a vérével bizo­nyította be, hogy ez nem igaz, po­litikusai — igen csekély kivétellel — a parlamentben tettek erről ta­núságot, még arról is, hogy a ma­gyarságnak oly annyira rokon­szenves olasz nép belátás és po­litikai morál nélküli vezetői kíván­ságaival, zsarolási kísérleteivel szembe szálljanak. Most negyven éve, a magyar földön lakó többi népről nem is beszélve, még a ro­mánok és horvátok is vérükkel tettek bizonyságot hazájuk, ural­kodójuk iránti hűségükről és az elmúlt negyven áv talán már min­denki előtt tökéletes módon bebi­zonyította, hogy mily csapás volt hűtlenségük azokra nézve is, akik hüségesküjükről megfeledkeztek. Ezért nem fölösleges ezekre a na­pokra vissza emlékezni. * * * A Krónika méltatta Churchillt 80-ik születésnapja alkalmából. Engedtessék meg nekem, hogy egy pár szót én is ejtsek erről a kimagasló államférfiuról, abból az alkalomból, hogy még saját hazá­jában is erősen támadják amiatt, hogy 1945 elején, mielőtt még csodálatos politikai rövidlátás ki nem emelte felelősségteljes állásá­ból éppen a legfontosabb pillanat­ban — amikor t. i. a nagy győze­lem eredményeit kellett volna biz­tosítani, tapasztalatokkal gazda­gon, hozzáértéssel — egyebek között arra is gondolt, hogy Dá­niát pedig nem szabad átengedni az oroszoknak. Emiatt támadják,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents