Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-15 / 10. szám
8 “KRÓNIKA" 1955 október. <1 Segítséget az orosz “hallgató táborok” magyar rabjainak! HOL VANNAK MAGYAR HADIFOGLYOK A SZOVJETBEN. FATHER GALAMBOS JÓZSEF HALÁLA. Father Galambos József, a throopi (Pa.) Szűz Mária r. kát. magyar egyházközség és a scrantoni Szent István missziós templom plébánosa szeptember 18-án, vasárnap hirtelen elhunyt. Mint a “Scranton Times helyi napilap közli, délben két órakor felvételre jelentkezett a scrantoni Hahnemann-kórházban és éjjel, tizenegy óra után az ápolónő holtan találta ágyában. “Father Galambos, — írja, a “Scranton Times,” — az állam e része legismertebb papjainak egyike volt és közszeretetben állott a két egyházközség tagságánál, amelynek lelki szolgálatát több mint negyedszázadon át látta el. Magyarországon született és ott szentelték pappá. Amerikába 1928-ban jött és -előbb a bridgeporti Szent István egyházközségnél végzett papi szolgálatot. Hat év előtt ünnepelte felszentelése 25 éves jubileumát. Papságának egész ideje alatt szilárdan harcolt a kommunizmus ellen. Nagyarányú sajtómüködést fejtett ki az amerikai magyar nyelvű lapokban a vörösök ellen, akik szülőhazájában diktatúrát valósítottak meg. Father Galambosnak sok száz barátja és tisztelője volt más felekezetüek között is, nemcsak körzetűnkben, de szélesebb körben. Váratlan halála nagy reszteség körzetünk számára.” A Scranton Times szeptember 22-iki száma újabb cikkben “Százak Father Galambos temetésén” címmel számol be Father Galambos temetéséről. A gyászszertartást Jerome D. Hannon scrantoni püspök végezte nagy egyházi segédlettel. Magyar gyászbeszédet Father Molnár Antal (McAdoo) mondott. Az amerikai magyar papság nagy számban vett részt a temetésen, úgyszintén mindazon egyházközségi szervezetek, amelyek tagjainak Father Galambos negyedszázadon át ihletett lelkű, kiváló papja volt, valamint résztvettek a magyar szervezetek küldöttei is. Aki ott volt a nagy gyásznapon, számol be a Krónikának egy szemtanú, láthatta elárvult híveinek gyermeki fájdalmát, az ország különböző részéből összesereglett sokszáz magyar fájdalmas részvétét, a százfőnyi magyar és amerikai katolikus papságnak, valamint másvallásu lelkészeknek az elhunyt iránt való testvéri megbecsülését. A throopi templomtól a scrantoni temetőig szinte szakadatlan kocsisor mindenki előtt .'igazolta Father Galambos népszerűségét, aki népe pusztulásában és magárahagyatottságában életét végvári hősként a magyar értékek védelmezésében felemésztette. Nyugodjék Isten békéjével! A MAGYAR DIÁKOK SEGÍTÉSE KÖZÜGY. Az innsbrucki Katolikus Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 1954-55, évi, most megjelent beszámolója mutatja egyetemi ifjúságunknak állapotbeli kötelességén túlmenő munkaszeretetét és küldetéstudatát. A KMDSZ-be tömörült egyetemistáink évek óta szép munkát fejtenek ki. Ez az ifjúság korunk szellemi zűrzavarában öntudatosan és meggyőződésesen a keresztény világnézetet vallja eligazodása irányítójának. Átérzi a kapott talentum közösségi kötelezettségeit s ezért törekszik az egyetemi tanulmány minél sikeresebb elvégzésével és minél bőségesebb európai-világtávlatu tapasztalatszerzéssel Egyháznak és Hazának értékes tagjává válni. Mentesek a pártpolitika minden terhétől és igy alkalmasak a keresztény politika közjót szolgáló egyetemes elvei alapján boldog hazaépitésre. Fogékonyak az egészséges haladás követelményei iránt és igy hivatottak a múlt elévülhetetlen értékeire épülő uj világ munkálására. Ilyen céltudatos jövőépítés folyt az innsbrucki KMDSZ-ben, amelynek tagjai: Bencze István, Boldizsár Iván, Csoknyai Péter, Duska Éva, Frank Miklós, Hanák Beatrix, Hanák Tibor, Herczeg Kornélia, Jáhn Dénes, Jausz Emil, Kovách Kamill, Horváth Miklós, Kurtz Pál, Mayer Ferenc, Margnescu Sándor, Németh Gyula, Ottó Miklós, Szekeres Imr- Szili-Horváth M., Tóth József, Tóth Károly, Thuróczy Mária, Vass Károly, Vidoni András, Wallisch Károly. Bárcsak minél többen tudomást szereznének erről a komoly munkáról. És bárcsak minél többen átéreznék, hogy, kötelesek vagyunk ennek az ifjúságnak anyagi gondjait magunkra vállalni, hogy minél jobban tudjanak felkészülni az életre. Lakás, koszt, ruházkodás, tandíj, egyetemi felszerelés, stb.-re évente kb. 6500 Schillingre, azaz 260 dollárra van egy diáknak szüksége. Aki teheti s szive van, segítsen a magyar diákokon. Segítsük ifjúságunkban építeni a magyar jövendőt. Adományokat küldjük az innsbrucki magyar egyetemisták lelkészének. Hochw. Béla Tóth, Claudiastrasse 24/11, Innsbruck, Tirol, Austria. Mi pedig nem szűnünk meg a magyar ifjúság ügyét napirenden tartani és a, szives adakozók neveit köszönettel fogjuk e helyen feltüntetni. _ A müncheni “Hadifogolyszolgálat” cimü lap írja: Mig a nyugati hatalmak a fegyverszünet megkötése után már nem vittek több magyar katonát hadifogságba, addig Magyarországon a szovjet haderők fegyverei között több százezer katona és polgári személy indult végeláthatatlan tömegben Kelet felé, hogy nagyrészük sohase térjen vissza szülőföldjére. Több mint 600 ezer emberfőre rúgott az elhurcolt és fogságba esett magyarok száma és alig 300 ezer ember tért csak vissza a következő öt év alatt Magyarországra. Hol van a többi? Joggal kérdezzük a szovjet rabszolgatartókat és vonjuk őket egyszer felelősségre. A legnagyobb részéről nem tu<J a Szovjet elszámolni. Azok ott nyugszanak névtelen sírokban az orosz puszta hadifogolytáborai közelében. De maradtak ott élők, akik még mindig várják a szabadulást. A tiz esztendeje tartó rabság lelkűkben teszi ezeket a szerencsétleneket tönkre. Ki csodálkozik azon, hogy a múlt év nyarán, 1954-ben a rewdai hadifogolytáborban lázadás tört ki éppen a magyarok között. Midőn a foglyok többszöri kérdésükre, mikor lesznek már hazaszállítva, nem kaptak kielégítő feleletet, éhségsztrájkba léptek. A fegyveresen benyomuló orosz őrséggel szembeszálltak és igy történt meg, hogy 16 magyart agyonlőttek, számtalan súlyosan és könnyebben megsebesült közülük. A Szovjet intézkedésére a Sztálingrádban volt 4 hadifogolytábort 1954 elején feloszlatták, lakóinak egyrészét különböző hadifogolytáborokba szállították át, kisebb részük visszamaradt a kórházban, Sztálingrádban. Ennek a hadifogolytábornak a száma: 5110/47. Sztálingrádban mintegy 5—600 magyar hadifogoly volt. Zömük a Szwerdlowszk körzetében lévő 8 nagyobb hadifogolytáborban nyert elhelyezést. Ezek a következők: Szwerdlowszk: 5110/22 Rewda: 5110/24 Aszbeszt 5110/26 Perwo Uralszk: 5110/23 Degtjerka: 5110/27 Perwo-Majka: 5110/27 Szwerdlowszk: 5110/28/ a váváros északi részében uj tábor! Nizsnij Izseck: 5110/45 A legtöbb magyar hadifogoly van a fenti táborok közül Rewdában (5110/24), Perwo Uralszk (5110/23) és Nizsnij Izseckben. A még fogságban lévő magyar tábornokokat, valamennyit az Iwanowo melletti Woikowo-i táborban vonták össze, ahol a német tábornokok is raboskodnak. Ezek a magyar tábornokok a következők: Simonfay Ferenc, Álgya Papp Zoltán, Baumann István, Fehér Béla, Ehrlich N., Vasváry Frigyes, Vukovári György, Ibrányi Mihály. A fenti tábor száma: 5110/42 A Potma-i 5110/43. számú tábor a mordvin köztársaság területén a Don és Volga folyók között fekszik. Valamikor büntető telep volt. Magyarok ebben a táborban is szép számmal vannak. A Petschora folyó északi folyásánál fekszik az Inta-Abes néven ismert büntetőtábor Észak Oroszországban a sarkkörhöz közel. Sok Magyarországból elhurcolt polgári személy van itt fogságban, a szabad világtól teljesen elzárva. A foglyok legnagyobb része bányákban dolgozik. A tábor száma: 5110/31 Norilsk büntetőtábor szintén a tundrák övén belül fekszik, a Jenissei folyó torkolata közelében. Tábor száma: 5110/32. Potma büntető tábor, a már előbb említett mordvin köztársaságban. A tábor száma: 5110/33. A Magadan környéki táborokban, Kelet Szibériában elszórtan vannak magyarok is. A tábor száma: 5110/35. A legh'irhedtebb büntető tábor Workuta, 5110/36, a sarkkör közelében, Észak Szibériában. A foglyok legnagyobb része szénbányákban és különböző gyárakban dolgozik orosz fegyencekkel együtt. ^ Közép Szibériában a transszibériai vasút mellett van a Taiset-e 5110/37. számú tábor. Magyar polgári foglyok és elitéit hadifoglyok is vannak itt. A következő sorozatba tartoznak a szovjet börtönök, ahol szintén szép számmal vannak magyarok hadifoglyok és elhurcolt polgári személyek. Ezek a következők: Wladimir, Moszkvától keletre mintegy 200—250 km-re. Tábori száma: 5110/49. Alexandrowsk Irkuck mellett a' Bajkál tó partján. Tábori száma: 5110/51. Novo Cserkaszk Rosztov közelében. Tábori száma: 5110/52. A fenti felsorolás természetesen nem teljes. A magyar hadifoglyok és polgári elhurcolt személyek száma a Szovjetunió területén szerény számítás szerint is több ezer főre rúg. Csak a Hadifogolyszolgálat nyilvántartásában szerepel több mint ezer fő és a felkutatottak száma állandóan növekszik. Hogy mennyi hadifogoly sínylődik a különböző, még ismeretlen büntetőtáborokban és börtönökben, azt csak a Szovjet urai tudnák megmondani, ha ugyan érdekli őket a rabszolgák sorsa. A Szovjetunióban ugyanis legfőbb érték az ember és ezt mint annyi más fogalmat és jelszót a Szovjet a maga módja szerint érti. * * * Szerkesztő Uram! Legutóbb közölt levelemben elfeledkeztem a magyar vonalról, mégpedig az MHBK hadifogolyszolgálata Műn chen szerepéről, mely Pintér Pál szkv. szds, személyében München 13, Franz Joseph Str. 30, cim alatt rengeteg adatot gyűjtött és tárt a világ közvéleménye elé könyv formájában, mely minden nagy államférfiu részére meg lett küldve s sorsa valószínűleg a papírkosár lett. Ez a Pintér Pál bajtársam ma is minden szabad idejét a hadifogoly bajtársaink megsegítésére szenteli. Megismétlem: Minden adomány, élelem, alsó és felsőruha direkt az Evan. Hilfs werk címére volna küldendő, mely azt mintaszerűen továbbítja. Cime: Evang. Hilfswerk für Internierte und Kriegsgefangene, Erlangen, R. V., Bischof D. Heckei, München, 2. Nymphenburger Str. 52. W. Germany, 13 b. Hivatkozni kell a Verband der Ungarn in
