Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-15 / 10. szám
1955 október. KRÓNIKA' 7 Figyelő A SZOVJET MINT ERKÖLCSI FÓRUM. A szovjetvezetők belgrádi látogatásáról utólag még néhány olyan intimitás is kiszivárgott, amelyek fölött valóban kár lenne hallgatással napirendre térni. Így pl. azon a gálaestén, amelyet a jugoszláv kormány adott a Szovjetvendégek tiszteletére s amelyen közel ezer meghívott, köztük a teljes Belgrádban akkreditált külföldi diplomáciai kar is megjelent, Nikita Kruscsev, a szovjet kommunista-párt főtitkára a rá annyira jellemző szeretetreméltó tapintatlansággal alkalmilag azt a kérdést intézte Georges Delcoigne belga követhez, hogy “Tulajdonképpen szabad és független ország-e Belgium.” A jelentések szerint a belga követ meglehetősen zavart és kínos mosollyal sietett őt arról biztosítani, hogy Belgium ugyanolyan szabad és független ország, mint például Svájc vagy Jugoszlávia. Amire Kruscsev egy fölényeskedő kézlegyintéssel megjegyezte: ‘‘Ah, ön ezt csak azért mondja, mert az amerikai követ éppen eltávozott innét.” A belga követ továbbra is sarokbaszoritva csak annyit tudott mondani; “Ha kívánja, visszahívhatjuk az amerikai követet és előtte is meg fogom ismételni, amit az imént mondottam.” Mindezt csak azért tesszük most utólag szóvá, mert minden okunk meg van rá, hogy a belga követ érthetetlen s indokolatlan szerénykedésével ne értsünk egyet s a válaszával elégedetlenek legyünk. Legalább is el tudunk képzelni az ő helyébe egy másik diplomatát, akinek hasonló helyzetben gyorsabban váltott volna az esze s aki egy ilyen jó “Sitzert” semmi körülmények között sem hagyott volna kihasználatlanul; — egy diplomatát, akinek egy ilyen kérdésre spontán felforrt volna az epéje, magától kinyílt volna a bicska a zsebében s ahelyett, hogy zavartan szerénykedett volna, körülbelül ilyenformán válaszolt volna; Nem gondolja, elvtárs, hogy sokkal indokoltabb volna, ha Ön ezt a kérdést nem nekem, hanem, például, Magyarország, vagy Románia vagy Bulgária vagy Csehszlovákia vagy Lengyelország képviselőjének tette volna fel? Feltéve, ha az emlitett országoknak egyáltalán lenne egy legális képviselőjük, akikhez ön egy ilyen kérdést intézhetne. Nem gondoljae, hogy a szerénytelenség non plusz ultrája az, ha éppen ön tesz fel valakinek egy ilyen kérdést, egy olyan állam képviseletében, amelynek egy egész sor állam önállóságának és függetlenségének lábbaltiprása terheli a számláját? Avagy csakugyan meg vannak önök győződve arról, hogy mi itt nyugaton egytől-egyik tökkelütött hülyék vagyunk és eszük csak önöknek van? És nem gondolja-e végül, hogy ön a Szovjetuniót, amelyet képvisel, nyilvánvalóan összetéveszti egy erkölcsi fórummal ugyanakkor, amikor éppen a Szovjetunió az az állam, mely a legelemibb erkölcsi törvényeket és emberi szabadságjogokat is cinikus módon lábbaltapossa? Szerény véleményünk szerint ez lett volna az egyetlen méltó válasz a Szovjetunó képviselőjének szemérmetlen okvetetlenkedésére. “JÖJJÖN EL TÍZ ÉS MÚLVA ÚJRA”. Ezzel búcsúztak el sokan Moszkvában a német labdarugó csapatot kisérő szurkolóktól, amikor lépten-nyomon rajtakapták a vendégeket azon, hogy az egész szovjet tűzijáték a maga lélegzetelállító teljesítményeivel nem túlságosan imponál nekik, sőt, az menynyire kifejezetten meghaladott álláspónt a számukra. Jöjjön el tiz év múlva újra és akkor majd neki is tátva marad a szája attól, amit itt látni fog, biztatták a nyugati jóléttől és bőségtől szemmelláthatólag elkényeztetett és nehezen lelkesedő fotballszurkolót. Közel negyven éve lesz már annak, hogy a szovjetrendszer fanatikusai hasonló terminusok kitűzésével bolonditják a világot és ~ önmagukat, abban a szent meggyőződésben, hogy mire ez az idő elkövetkezik, a kietlen szovjetsztjeppék világa az együdvözitő marxista gazdasági és társadalmi csodarendszer jóvoltából valóban a jólét és bőség eddig soha és sehol sem létezett tejjel-mézzel folyó Kánaánjává változik. Negyven év óta hiszik és ígérgetik, hogy a marxista rendszer csodáinak megvalósulása már csak egészen rövid idő, már csak tiz-husz esztendő kérdése és amit e csodarendszer igazolására óriási erőfeszítések, rengeteg vér-, könny-, verejték és emberáldozat árán felmutatni tudnak, semmivel sem több, mint amennyit Oroszország ez idő alatt akkor is elért volna, ha továbbra is a természetes fejlődés utján maradt volna, ha ugyan nem sokkal többet. Mert eltekintve a nehézipar és a hadfelszerelési ipar teljesítményeitől, amelyek a Szovjetunió úgyszólván egész teljesitőképességét igénybeveszik és kimerítik, a szovjet alattvalóknak a legelemibb közszükségleti cikkekkel és élelmiszerekkel való ellátása legnagyobb részben még alatta is marad az első világháború előtti idők közellátási színvonalának, hogy egyebet ne mondjunk. De a fanatizmus lényegét minden vonatkozásban mindig a józan realitások iránt való érzék úgyszólván teljes hiánya jellemezte elsősorban. A perpetuum mobile fanatikus feltalálói sohasem zavartatták magukat a legnyilvánvalóbb és legkézzelfoghatóbb fizikai ellentmondásoktól sem, nem .fogadtak el tanácsot, oktatást, felvilágosítást senkitől sem. hanem rendületlen odaadással barkácsoltak tovább világotrengető csodagépezeteiken és a jelek szerint csak ilyen perpetuummobile feltaláló-fantaszták a szovjet csodarendszer hívei is. -Majd tiz, majd húsz év múlva, ígérgetik. De hátha egyszer kifogynak a tiz-husz éves terminusokból? ... KISBÉRI JÁNOS. A VATIKÁN MEGÁLLAPÍTOTTA A BITORLÓK SZÓSZEGÉSÉT. A Szentszék napilapjának, az Osservatore Romanonak szeptember 17-iki száma első oldali vezércikket közöl “Hol van Mindszenty?” cimen, Megállapítja, hogy a genfi kormányfői konferencia előestéjén a börtönből egy egyházi lakó épületbe szállították a hercegprímást, de azóta sorsáról és egészségi állapotáról nincsen hir. Arra a következtetésre jut, hogy a prímás most is őrizet alatt van és a magyar kommunista kormány nem tartotta be a büntetés felfüggesztéséről tett kijelentést. “A Vatikánhoz érkezett hűek szerint, — irja a vezércikk, — a kormány felszólította Mindszentyt, mondjon le egyházi méltóságáról, ezt azonban Mindszenty határozottan visszautasitotta. Ma is Magyarország bíboros hercegprímásának tekinti magát”. A Vatikán idei évkönyve a bíborosok között említi Mindszentyt azon megjegyzéssel: ‘ börtönben hitéért.” * Mint lapzártakor jelentik, a kommunista bitorló kormány ‘ büntetés-felfüggesztést” adott Grősz József kalocsai érseknek is, akit 1951-ben 15 évi börtönre ítéltek. Az érsek sem nyeri vissza egyházi hivatása teljesítésének lehetőségét, hanem egyházi épületbe kell viszszavonulnia. Az uj genfi konferencia küszöbén újabb porhintés a Nyugat szemébe. ... A FELSZABADULÓ AUSZTRIÁBÓL. „ A bécsi Presse jelenti: Az oroszoknak az ausztriai olajkutak vidékéről való elvonulása után a környék lakossága mindenütt letépte a kommunista jelszavu plakátokat, Lenint és Sztálint ábrázoló falragaszokat. Az osztrák kormány n5>ilvánosságra hozta, hogy az újonnan felállítandó osztrák haderő úgy az Egyesült Államoktól, mint a Szovjettől fog fegyvereket kapni. A kormány közlése szerint az oroszok fegyvert, muníciót, ágyukat, tankokat és repülőgépeket fognak adni a “semleges” Ausztriának. Az Egyesült Államok nem közölte mit ad, de már megkezdte a szállítást. Franciaország is elküldte első fegyver szállítmányát. Az utolsó orosz megszálló csapatok is elhagyták Bécset. Kivonultak az amerikai, angol és francia csapatok is. Az osztrák békeszerződés értelmében a megszálló csapatoknak október 25-ig el kell hagyniok Ausztriát. A magyar békeszerződés szerint pedig ezután 90 napon belül az oroszoknak ki kellene takarodniok szülőhazánkból. De . . . ! TOVÁBBI MEGSZÁLLÁS. A N. Y. Times budapesti tudósítása szerint a magyar kommunista külügyminisztérium amerikai ügyekkel foglalkozó osztályának meg nem nevezett vezetője nyilatkozott az orosz kivonulás kérdéséről. Kijelentette, hogy mindaz, amit George Georghiu Dej román miniszterelnök mondott a romániai orosz kivonulás kérdéséről, vonatkozik a magyarországi kivonulásra is. Mint annakidején megírtuk, Georghiu Dej azt mondotta, hogy amíg az Egyesült Államok hadereje el nem hagyja Európát, a németek fegyverkezése tervét el nem ejtik és a NATO-t az amerikai atomrepülő bázisokkal együtt fel nem oszlatják, az oroszok nem vonulnak ki Romániából. A magyar kommunisták mostani kijelentése várható volt, hiszen közismert tény, hogy csak az orosz szuronyokon ülve, tudják uralmukat a nép óriási ellenzésével szemben fenntartani. « • • Nyilatkozott a külügyminiszteri osztályvezető azon julius 1-i amerikai jegyzékről is, amely szóvátette, hogy a budapesti U. S. követség tizenkét magyar állampolgárságú alkalmazottját letartóztatták, a követet állandóan detektívek figyelik és a követség épülete körül ólálkodó detektívek a rendőrségre viszik azon magyarokat, akik a követséget felkeresik, hogy “Bulletin” cimü értesitőjének egy példányát megszerezzék. A kormány mindeddig nem válaszolt az amerikai jegyzékre. A magyar szóvivő szerint a budapesti követségen a Bulletinért főleg olyan emberek jelentkeznek, akik a kommunizmus ellenfelei és igy lehetséges, hogy egyiket másikat letartóztatták. De úgymond, ezek magyar állampolgárok, ügyük magyar belügy és nem tűrnek beavatkozást magyar belügyekbe. A moszkvai idegen beavatkozás, úgy látszik, más elbírálás alá esik náluk, mint a szabadságvédő Amerika felszólamlása. Moszkva beavatkozásának létüket köszönhetik és most is az orosz megszállás folytatása mellett vannak, hogy a rendszer életét meghosszabbíthassák. Nem Amerika, hanem a Szovjet az, aki beavatkozott a magyar belügyekbe Yalta kijátszásával és tartja a kommunizmus és gyarmatiság dupla jármában a magyar népet! * * * Legjobban úgy dönthető el ez a vita, hogy engedjék, hadd döntsön a legilletékesebb tényező, a magyar nép! Döntött 1945-ben, mégpedig a kommunisták ellen, de az idegen beavatkozás, Moszkva szuronya elgázolta a népakaratot. Ha annyira ellene vannak az idegen beavatkozásnak, miért marasztalják tovább a moszkvai szuronyokat és miért ellenzik kézzel lábbal azóta is a szabad választásokat?
