Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-15 / 8. szám
1955 augusztus “KRÓNIKA” Az 1938. évi hollandiai jamboree ) Kanadában augusztus 14 én kezdődött a cserkészek egyhe! tes vdág-jamboree ja, amelyen j az amerikai magyar cserké- i szék is résztvesznek. Ez alkaj lomból közöljük a Budapesten megjelent Magyar Cser; kész 1938 március elsejei ; számából az akkor Hollandiában tartott nagysikerű jabboreeról szóló cikket. A jamboreen Ottó trónörökös is megjelent Teleki Pál kíséretében és szeretettel elbeszélgej tett a magyar cserkészif jakkal. Ma nagy izgalom van a táboriban: Baden Povel lordot, a világ főcserkészét, mindnyájunk BiíPijét várjuk! Először itt Hollandiiában a megnyitó napján láttuk, íazután a szerencsésebbek összetalálkoztak vele, mikor az elmúlt najpok alatt látogatásokat tett a különböző kontingenseknél. — Mikor jön már? — találgatja reggel óta a két tábor egész létszáma. Mert az igazság az, hogy már tegnap is vártuk, de olyan tömeg fogta körül az autóját, (délután Volt és sok civil a táborban), hogy kénytelen volt “megszökni” a sok bámuló elől. Korai délelőtt van és ragyogóan Süt a nap. A várakozás izgalma (Vibrál a levegőben. De már jönnek is jelenteni a táborkaputól, hogy közeledik az autó. Papp Antal elülök ur és Kolozsváry Béla táborparancsnok, valamint a parancsnokság egész vezérkara, mögöttük ía fiuk százai sietnek a kapu felé. Feltűnnek a tábori rendőrök és közöttük négy jóképű néger, akiknek hazája valahol a hollandindiai szigeteken van. Cserkészbotot tartanak keresztbe, hogy biztosítsák az útvonalat. A szomszéd kontingensektől is rohannak Ö fiuk, de a kapunál már felállt a kordon: ' tilos a bemenet” ... és Hassan bekanyarodik a galambszürke, halk motorral dolgozó, nyitott autó. Elől a világtábor rendőrségének parancsnoka, a hát Só ülésen mindannyiunk büszkeségi6 és mellette az elmaradhatatlan kisérő, a zömök Wilson kapitány, & Gilwell-park parancsnoka. A kaputól talán tiz méternyire Jnegdöccen az autó és nagy fényképezés, éljenzés közepettel kiszáll ia főcserkész. — Nagyon örülök, hogy itt lehetek és láthatom a magyar fiukat — rázza meg mosolyogva az országos elnök ur kezét, majd a táborparancsnok üdvözlését fogadja-Megindul a menet és az első ut a pápai cserkészekhez vezet. A kilencedik raj táborozik itt és a sátrak előtt, kifeszitett kötélen, szalmából fonva, aratólámpák lógnak és az első részükön érettszemü buzakalászok díszelegnek. A főcserkész megáll, érdeklődéssel nézi a fonott szalmadiszeket. A pápaiak egyik fiatal cserkésze előrelép a rajból, leakasztja az egyik fonatot és átnyújtja a pápaiak ajándékát Bi-Pi-nek, aki mosolyogva köszöni meg. Bi-Pi egyenkint megnézi a kiállítási sátor tárgyait és amikor a sátor jobb szélére ér, nevetve mutat rá a tálkára, ahol csinos csomagolásban szegedi paprikás zacs kök sorakoznak egymás mellett. — Itt a hires magyar paprika! Az országos elnök kivesz két csomagot és kedvesen átnyújtja. A főcserkész szabadkozik: — Nagyon köszönöm, de elég lesz egy is. Mi marad a fiuknak és a többi látogatónak? így a másik csomag Wilson kapitány kezébe vándorol. De nézzétek csak: a kiállítási sátor előtt már valóságos hadseregként sorakozik fel a magyar csapat. Legalább száz fiú kezében ott a fényképezőgép! Az első sor térdel, a második előreszegzett fényképezőgépekkel várja mikor lép ki a főcserkész a sátor elé, . . És Bi-Pi megáll a bejáratnál, rátámaszkodik a gyarmati “kígyóölő” botra és mosolyogva tűri, hogy fényképészeink ostromolják, akik egymásután kattingatják a masinákat. . . A főcserkész ezután rövid szemlét tart a táborban, végigjárja a sátrakat és minden csoporthoz van egy barátságos szava, megjegyzése. . . De már itt is az indulás ideje, mert hátra van még a többi tábor és a főcserkész készülődik. Előáll a szürke autó, a tábori rendőrök barátságosan visszatessékelik a cserkésztestvéreket és mielőtt Bi-Pi elbúcsúznék tőlünk, odafordul az országos elnökhöz és a táborparancsnokhoz: — Igazán nagy örömmelláttam, milyen rendes és milyen meglepően fegyelmezett a magyar tábor. Ez alatt a néhány perc alatt, amit itt töltöttem, a gödöllői szép emlékek jutottak az eszembe. A felvonuláson is elragadtatva néztem a fiukat, de nemcsak én voltam megelégedve, hanem Vilma királyné is. Úgy érzem, elmondhatom, hogy a felvonulás alkalmával odafordult hozzám és elismeréssel szólt a magyarok pompás megjelenéséről. Jó munkát! Beül az autóba, Wilson helyet foglal mellette és amikor búgni kezd a motor, a világ főcserkésze feláll és úgy int a csapatnak istenhozzádod. Háromszoros hujhuj-'hajrá a felelet. Az autó lassan halad, megdöccen a kapuelőtti ároknál. Jobbról s balról a magyar fiuk árvalányhajas kalapjaikat lengetik és Bi-Pi már a holland tábor előtt jár, amikor még mindig nagy az ováció, az ünneplés. OTTÓ KIRÁLYFI A MAGYAR TÁBORBAN Alig hagyta el a világ főcserkésze a magyar tábort, mindenki nekilátott mindennapos munkájának. Szükség is volt erre, mert délután az Arénában ismét magyarok szerepelnek. Ma mutatják be a látványos aratómenetet. Egyik helyen táncpróba van, másutt pedig magyarruhás huszárok ülnek fel a hollandi kölcsönlovakra. A szakácsok szorgalmasan főznek, idejében készen kell lenni az ebédnek, mert a bemutatóról nem szabad elkésni. A kapunál váratlanul hírnök jelenik meg, üzenetet hoz az országos elnöknek: “Az utolsó koronás magyar király fia, Ottó királyfi is meglátogatja a tábort.” A hir percek alatt szétfut, mindenki készülni akar, de az utasítás úgy szól, hogy az előkelő látogató nem akarja zavarni a tábor munkáját, minden előkészület folyjon tovább, még csak hivatalos fogadtatás se legyen. Néhány perc múlva a magyar delegáció tagjai kíséretében feltűnik Ottó királyfi nyúlánk, magas alakja. Gróf Teleki Pál s dr. Papp kisérik végig a táboron, megmutatják a kiállítási sátrat, megmagyarázzák a tánckar délutáni terveit. A tábor amatőrfotografusai állandóan csettintgetnek gépeikkel és Ottó királyfi kifogástalan magyar nyelven beszélgetett kísérőivel és a délutáni bemutatás vezetőjével. A látogatás nem tart soká. A magyar tábor cserkészei zavartalanul dolgoznak tovább, senki sem gondol itt a politikára, de min9 denki valami meghatottságfélét érez, itt járt, gyermekkora óta megint “magyar” földet taposott az utolsó koronás királyunk fia. BERNÁT ÉS GUSZTÁV ADOLF HERCEGEK LÁTOGATÁSA És számoljunk be Bernát herceg, Julianna trónörökösnő férje és Gusztáv Adolf királyi herceg látogatásáról is. Két ország, Hollandia és Svédország legnépszerűbb férfiai ők. Váratlanul jöttek, “hajnalok óráján” — reggel kilenc kor. A kapunál csak az őrség állt, a táborterület jóformán teljesen üres volt, mert azok, akik nem vettek részt a szentmisén, vagy a reggeli istentiszteleten, azok a konyha körül voltak elfoglalva. Kíséretükben nem volt más, mint a tábori cserkészrendőrség egyik vezetője és egy svéd cserkészvezető. Az őrség felismerte a fejedelmi vendégeket és az egyik fiú rohanva jött jelenteni az ügyeletes-sátorba, hogy magas látogatóink vannak. Gusztáv Adolf a svédek cserkésztiszti egyenruhájában érkezett: sötétkék ing, valamivel világosabb nadrág, fehér csikozásu tábori sapka és a vállán fehér sipzsinór. Bernát herceg könnyű nyári ruhában volt, orrán az elmaradhatatlan szemüveg. Barátságosan kezet fogtak a táborban tartózkodó magyar vezetőkkel és azt kérték, hogy a cserkészek ne zavartassák magukat. Bernát herceg megkérdezte, hogyan készül a kopjafás zászlótartóállvány, a kapu és a parancsnoksági fogadósátor ökörszarvas, díszes póznája, amelyeket Petri Béla bá’ és az ezermester legényei készítettek. — Nagyon szép — mondta Bernát herceg, — amikor Magyarországon voltunk, már ott megkapott a magyaros különlegességek népművészeti szépsége. Most legalább viszontláthatom a magyar érdekességeket. Megmutattuk a tábort, a fejedelmi vendégek érdeklődéssel néztek be a sátrakba, nagyon tetszett nekik a parancsnoki irodában uralkodó rend. Kinyitottuk a kiállitási sátrat is (délelőtt egyébként mindig zárva volt) és amikor egyik cserkészünk át akarta nyújtani egyik prospektusunkat, Bernát herceg szeme felvillant: — Nagyon köszönöm, de nincs rá szükségem. Jól ismerem Budapestet és még most is előttem van minden, amit ott láttam. Egy csokor árvalányhajat mégis elfogadott tőlünk a holland trónörökös férje. A hercegek ezután elbúcsúztak tőlünk, de a kapuban még megálltak, mert a táborparancsnok érkezett az istentiszteletről. Mind a ketten gratuláltak a stílusos magyar táborhoz és Bernát herceg még külön köszönetét mondott parancsnokunknak azért a hatalmas mézeskalácsszivért, amit a fiuk nyújtottak át Vilma királynőnek * Néhány óra múlva hazafelé visznek a vasút kerekei. Hamarosan otthon leszünk, szüléink, testvéreink között. Búcsút intünk a szélmalmoknak, a tulipánföldeknek: megyünk haza. M
