Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-08-15 / 8. szám

8 "KRÓNIKA” 1955 augusztus rációról. Mindig kihangsúlyozta, hogy most fog megvalósulni Kos­­suth Lajos eszméje! Ennek volt 8 hü apostola. Mindannyian tudjuk, micsoda szörnyű csalódás lett ennek a vé­ge Aradon és árulás Gyulafehér­­várott. Megvalósult a Balkán-szövet­ség, mint a kis-antant. Borzalmas szenvedést hozott ez a tizenkét­­milliónyi magyarságra és a tizen­egymilliónyi testvérnépekre. Akik még ma is szavalnak egy Dunai-konfederációról, vegyék végül észbe, hogy ők egy újabb kis-antant borzalmait készítik elő, ami viszont a legszörnyübb áru­lás népmilliók ellen. PÁNSZLÁV NAGYOLLÓ. Ha KöZép-Európa mostani tér­képére nézünk, szegény Magyar­­országunkat a pánszláv nagyolló két ága között látjuk. A déli ág Jugoszlávi és Románia, az északi pedig Csehszlovákia. Az olló fo­gója azonban a muszka vörösek kezében van. Ők nyomorítják a szenvedő magyarságot most már egy évtizede. Akik köztársaságról mernek szavalgatni még napjainkban is, jó lesz, ha ránéznek erre a ször­nyű térképre: a pánszláv ollóra. Nagy tanúságot hirdet ez. Válasz­tani kell a szentistváni Nagy- Magyarország s a pánszláv nagy­olló között. Aki magyar, értse meg ezt végre! AZ IGAZI “TURNCOATOK”. Roppant fájó dolog, hogy a nagy-magyar gondolatnak oly so­kan hátat fordítottak a magyar­­országi köztársaság, a Dunai konfederáció és a pánszláv nagy­olló előmozdítására. De éppen ilyen szomorú, hogy Amerika pol­gárai közül ezren és ezren ta­gadták meg az Egyesült Államo­kat és a vörös rémuralom szolgái­vá lettek. Most vannak Dél-Kaliforniában a megtévedt polgárok kihallgatá­sai. Akik itt élünk, egész közelről látjuk ezeknek a szerencsétlen flótásoknak viselkedését a kihall­gatások alkalmával. Ezek az igazi köpönyegforga­tók: a turncoatok. Megtegad­­ják nyíltan a polgári társadalmi rendet és egy eszeveszett proletár­diktatúrának lettek az eszközei. Amikor róluk olvasunk, nem­csak viselkedésük döbbent meg bennünket, hanem az a fájó tény, hogy ugyanakkor megtévedt fiatal amerikai katonákat tizenöt-húsz esztendőkre ítélnek. Ezek a szegény katonák, ami­kor a vörösek fogságába estek Ázsiában, a nagy nyomorúságot nem bírván, hátat fordítanak Ame rikának és vöröseknél kerestek ol­talmat. Amikor azonban megis­merték a vörös orgyilkosok min­den gazságát, megborzadva for­dultak el tőlük és vissza igyekez­tek Amerikába. Megbánva ször­nyű tévedésüket, amiért máris nagyon megbünhődtek, szabad­földre érkezésük után óva intették Amerika népét a vörös veszede­lemre és borzalmakra. És mégis tiz-tizenöt-husz évet kapnak bün­tetésül. Az itteni vörösek meg a Constitutio-ra való hivatkozással hirdetik veszett eszméiket. Ezen­felül gyűjtéseket rendeztetnek, hogy a minden hájjal megkent vé­dőügyvédek megmentsék őket a börtöntől! ÁLL A KORONÁZÓ MÁTYÁS­TEMPLOM BUDÁN, MEG­VAN A KIRÁLYI KORONA ÉS ANNAK VÁROMÁNYOSA! A jövő miatt aggódó magyarok felé hadd szálljon az üzenet: áll a koronázó Mátyás-templom Bu­dán, megvan a királyi korona és annak várományosa! Ottó Őfel­sége! Az isteni Gondviselésnek cso­dálatos rendelkezése az, hogy a koronázó Mátyás-templom a bor­zalmas bombázások közepette is megmaradt. Jó előjel ez! Várja az öreg templom az uj ezredév kez­detét: Ottó Őfelsége koronázását. Milyen nagyszerű az is, hogy megvan az ezeréves korona. Az óhazai vörösek minden ármányko­dása dacára is sikerült megmen­teni a szebb magyar jövendő nagy szerű zálogát: a királyi koronát. A legnagyobb isteni áldás azon­ban az, hogy ezekre az itéletes időkre olyan bölcs vezért adott az isteni Gondviselés, akivel a magyarság és testvérnépei bátran indulhatnak egy uj évezredre. Engedje Istenünk, hogy minél előbb megérhessük a koronázás áldott idejét! A MINDSZENTY MOZGA­LOM FELIRATA. A Magyarok Mindszenty Moz­galma a genfi konferencia alkal­mával Kóródy-Katona János volt országgyűlési képviselő utján feli­ratot intézett Eisenhower elnök­höz. Feliratában kérte, hogy a konferencián vesse tekintélyét latba Rabmagyarország érdeké­ben, mert a párisi békeszerződések értelmében Ausztria megszállásá­nak végén, az orosz csapatok kö­telesek Magyarországot is kiürí­teni. Emlékezetébe idézte, hogy Teherán, Yalta és Potsdam a leg­mélyebben belevágtak a magyar­ságnak húsába és vérébe és ezt az igazságtalanságot ki kell küszöböl­ni a világból. ausztráliai hírek. A melbournei magyarság junius 26-án tartotta meg a Hősök Nap­jával kapcsolatos emlékünnepét Hawthorn, Manresa Hall-ban. A műsor kiemelkedő számai voltak br. Feuchtersieben Kornélné és leánya hegedüszámai, Salzer Fe­­rencné énekszámai és Kondor Jánosné versmondása. Ezen kitű­nő számok épen olyan nagy sikert arattak, mint amilyen megdöbbe­nést váltott ki “A bosszú” cimü vers, mely az "anyja méhében rej­tőző csecsemőknek sem, fogunk kegyelmezni” és ehhez hasonló kitételü verssorokkal teljesen megzavarta az ünnepség külön­ben igen kegyeletes hangulatát. Vérbosszus versek nem képezik a magyar lovagias lélek tükörké­pét, különösen nem alkalmasak arra, hogy a Hősök Napja kegye­letes hangulatát emeljék. Szász Ferenc, az MHBK auszt­ráliai főcsoport vezetője letette az Ausztrál állampolgársági esküt és ezáltal Ausztrál állampolgárrá lett. V. R. D. KRÓNIKÁS A Ebben a hónapban, augusztus 18-án lesz 125 éve annak, hogy áldott emlékű I. Ferencz József, a 19-ik század egyik legnagyobb uralkodója Schönbrunnban meg­született. Amióta Isten akarata elszólitotta népei éléről, annak már szintén 39 éve, azóta elmúl­tának nagyrészt azok is, akik kör­nyezetéhez tartoztak, azok is, akik ellene voltak a hadszíntéren, az akkori ifjakból aggastyánok lettek és a mostani születésnapnál már tárgyilagosan megállapíthatja ba­rát és ellenfél, hogy I. Ferencz Jó­zsef személyi tulajdonságainál fogva és képességei által áldása volt népeinek, áldása volt a mü­veit emberiségnek és ha valaki fel tud emelkedni az elfogulatlanság és tárgyilagosság hűvös magas­latára, megállapíthatja, illetve a Ferencz József halála után történt tények állapítják meg, hogy Fe­rencz József még 86 éves korában is tulfiatalon halt meg, még in­kább, hogy utódja IV. Károly, aki illusztris nagybátyja szellemében nevelkedett, rajta kivüleső okok folytán nem folytathatta Ferencz József munkáját, nemcsak alatt­valói, hanem az emberiség kárára, azokéra is, akik Ferencz József és mortir utódja további munkáját megakadályozták, megakadályoz­zák még ma is, . . Isten bocsássa meg nekik, hiszen — talán — nem tudják mit cselekesznek. Mi ma­gyarok pedig, még azok is, akik keserű emlékeket hordoznak ma­gukban a 13 aradi vértanú miatt — akiknek a halála semmiesetre sem róható a gyermekifju Ferencz Józsefre — most már bevallják nyíltan, régebben pedig legalább önmaguknak, hogy Ferencz József korszaka a magyarság aranykor­szaka volt, mert Hunyadi Mátyás óta a magyarság számban, tekin­télyben, anyagiakban sohasem volt oly előrehaladott, mint a fe­­renczjózsefi korszakban és ha azt a világtörténelmi események meg nem szakítják, kétségtelen, hogy Magyarország ma egyike a világ vezető népeinek mindenben. Em­lékezzünk csak vissza, hogy mily egyformán szabadok voltak ott kicsinyek, nagyok, mily egyfor­mák voltak a törvény előtt, mily szabadon élhettek hitüknek, kato­likusok, protestánsok, görög szer­tartásnak, zsidók és mohamedá­­nak, mert a hitbuzgó katolikus Fe­rencz József egyformán megvédte őket. Emlékezzünk, hogy a Ma­gyar Osztrák Monarchiában min­den iskola, a főiskolák is, minden korlátozás nélkül nyitva állott minden hitü és fajú ifjúnak, még a más felekezet által fenntartott iskolák is, az állam mindegyikét egyformán ismerte el, egyformán támogatta anyagiakkal is, hiszen Magyarországon több ezer román, szerb, horvát, töt, néimet elemi, közép és szakiskola működött tel­jesen egyenjogusitva a magyar iskolákkal. És amikor az ifjak ki­kerültek az iskolákból, minden köz és magánhivatás nyitva állott előttük a monarchia minden ré­szében, mert senki azt meg nem tilthatta, hogy bárhol leteleped-KRÓNIKÁNAK hessenek, azt a hivatást folytat­hassák, amihez kedvük, vagy ké­pességük volt, beleértve a legma­gasabb katonai és polgári közhi­vatalokat is. Folytassuk e tovább? így döntöttek és újabb győzelmük után sem jöttek rá arra, hogy mit cselekedtek, amikor cseh uszításra szétdarabolták Ferencz József mestermüvét, amelyet még Kos­suth Lajos fia is elismert. Boldo­gabb e a világ, hogy igy történt, boldogabbak e a csehek, horvátok, romának, szerbek. De boldogabb lett e a világ is azáltal, hogy az oroszok elől elhárult a legerősebb gát a monarchia. Rövidlátóan le­romboltak és azt hiszik nagyot, dicsőt cselekedtek — és mily nagy szerencsétlenség lett volna az em­beriségre, ha Hitlert és többi dik­tátortársait, akik Churchill meg­állapítása szerint a legitim uralko­dók eltávolítása által légüressé tett térbe bevonultak, ha ezek nem szennyezték volna be a fehér fajú emberiség történetének technikai­lag oly fényes lapjait. 39 éve nyugszik Ferencz József a bécsi kriptában, kiváló utódja pedig Madeirán, a trónjuk törvé­nyes örököse még mindig idegen országban kell várja azt az időt, amikor a belátás uralomra jut. Dicső elődeinek örökké érvényes sírfelirata azonban minden józa­nul gondolkodó ember szemében az marad: “Áldásos volt az életük, elmúlásuk súlyos csapás”, * * * Még egy évforduló: augusztus végén lesz 15 éve, hogy egy öröm­mámorban úszó, földig letiport, kirabolt, megcsonkított ország részleges jóvátételhez jutott, azzal, hogy visszakapta Nagyváradot, Nagyszalontát, Szatmári, Nagy­károlyt, Nagybányát, a Szilágy­ságot, Kolozsvárt, Marosvásár­helyt és a három székely várme­gyét. Az örömmámort gyorsan felváltotta a kiábrándulás, mert hiszen, mint tudjuk, a népesebb, iparilag és gazdaságilag fejlettebb erdélyi részek Romániánál marad­tak, olyan ősrégi magyar váro­sokkal mint Arad, Temesvár, Brassó, Nagyenyed, Torda, Gyu­lafehérvár. A visszaadott magyar nagy városok határait tudatosan a románoknak hagyták, akiknek javára még a földgázterületeket is kihasították és mindenki tudta, hogy a Hitler kegyéből visszaka­pott területekért a magyarságnak nehéz árat kell majd fizetni. Mégis jó visszaemlékezni arra, amikor Szent László városa, Vá­rad, Kincses Kolozsvár és a többi ősi magyar kulturközpont vissza­került jogos gazdájához, a ma­gyarsághoz. Ami egyszer meg­történt, az megtörténhetik és meg is fog történni még egyszer, talán hamarabb is, ’mint ahogy remél­hetjük, de ami késik, nem múlik, a történelem nem napokban szá­mit, hanem logikával: Ami ezer évig magyar volt Isten akaratá­ból, az magyar lesz ismét, még azoknak a népeknek az üdvére is, amelyek állítólag a magyar Szent Korona helyett Bratianut és bal­káni morálu társait választották. KRÓNIKÁS.

Next

/
Thumbnails
Contents