Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-08-15 / 8. szám

1955 augusztus ‘KRÓNIK A” 7 KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Slachta Margit hetven éves Irta: KÓRÓDY-KATONA JANOS volt országgyűlési képviselő. Nevének hallatára most megmozdul a külföldi magyarság szi­ve. Egy név, mely a jézusi szeretetet és egyúttal az apostoli energiát jelenti. Slachta Margit mindég kimagasló tényezője volt a magyar ke­resztény, katolikus életnek. Akár a parlamentben volt, de akkor, ha nem volt annak tagja. Slachta Margit nem igényelte magának sohasem a gyenge nő­nek kijáró, megszokott udvarias kiméletet. Ö az alapitója a Szociális Testvérek Társaságának. Szürke ruhájuk beolvadt a modern világ öltözködési formái közé. Modern szerzetesek ők, az Egyház hűséges modern leányai, a keresztény­szociális igazságosság gyakorlati megvalósítói életbevivői. Ahol Jézus szellemében dolgozni kellett, ott voltak, mindég uj területeket kerestek, Slachta Margiték hűséges, konzekvens követői voltak az apos­toli keresztény magyar királyság eszméjének. Az 1920-as években nem volt népszerű a legitimitáshoz ragaszkodni az uralomra került politikai klikkel szemben, merész lendülettel tört előre a bomlasztás Szent István koronája körül. Most is ez a magyarság alapvető problémája: örök isteni tör­vényekhez és magyar, százados, szent tradifciókhöz ragaszkodva mégis modernnek és szociálisnak lenni. Szent István koronája itt az első, azután jön a Habsburg- Lothringern Ház ügye. Ez a személlyé vált szent Szimbólum, a Szent­korona kívánja elsősorban a törvényességet, az ország szabadságát, helyreállítását, uj berendezését a lényeg, a lélek, a velő, a magyar gerinc sérelme nélkül. Ezért harcoltunk, harcolunk. Ez Slachta Margit irányitója. 1921-22-ben együtt ültünk a parlament padján, velünk ült ak­kor a nagy Prohászka Egyedüli tanúi vagyunk Margit Testvérrel azoknak az időknek. A magyar keresztény lateiner középosztály volt akkor többségben a parlamentben, mely megcsinálta volna a szociáli­sabb törvényhozást, a földreform gyorsabb ütemét. De közbejött az 1922-es választás terrorja, mely kiirtotta az apostoli magyar királyság legitimista híveit, előzőleg kiadta az ellenségnek saját koronás kirá­lyát. Régi idők ezek: ime, hová jutottunk. Az idők igazolják irányunkat. Érdemes ragaszkodni hozzá s hetven év! Szép idő! Én mégis tudom, hogy Margit Testvér mégis fia­tal, mégis tevékeny! Mert csak a DIADALMAS VILÁGNÉZET tudja fiatalon tartani a lelket és a fizikumot is: azok, akik a Keresztény Női Tábor, Keresztényszociális Párt, a Szentkorona Szövetség, a Szociális Iskola munkájában résztvettek, most itt vannak és gratulál­nak! Emlékszünk, hogy a nyilas idők kegyetlenkedései között Margit Testvérék megállották helyüket a keresztény emberszeretet próbáján. Otthon nélkülözésben élnek a Szociális Testvérek, de Ameri­kában, Kanadában megerősítették házaikat, tevékenységüket. Pezsgő tevékenység folyik ott egy szép jövő összes kilátásaival. Mos már szükséges, hogy a belső tevékenység után megint résztvegyen a nyilvános, katolikus magyar munkában Slachta Mar­git. Az emigráció helyzete és szent eszméink szolgálata kívánja ezt. Halljuk ismét a hangját, lássuk határozottságát. A Mindszenty Moz­galom, — melynek programmja mindaz, amit a Mindszenty név je­lent, — mint letéteményesé, szolgálója ezeknek az eszméknek, itt áll, gratulál és együttműködést vált valóra. A 70 éves Slaéhta Margitnak a szétszórt keresztény magyar­ság virágot küld, pirosat, fehéret, zöld levelekkel, hálából a múlt sok munkájáért, példaadásáért, bizonyítékul, hogy a magyar nők az Ö irányát követik és a férfiak tanulnak tőle. Aztán imádkozunk a menekült hazátlanok Jézusához, hogy ad­jon minden egyes keresztény magyarnak erőt, elszántságot dolgozni a Haza szabadságáért, Slachta Margitnak velünk együtt hazatérést. A vasfüggöny mögött milliók vártak arra, hogy a genfi konfe­renciáról valami biztató fény árad jón a rabságban szenvedő orszá­gokra. Sokan reménykedtek egy kis enyhülésben a vörös rabtartók boldogtalan szolgái közül. Azonban semmi fény, a re­­ménységneg fénye nem áradt szerte Géniből! A külügyminisz­terek elkövetkezendő konferenci­ája aligha ad több reménységet a szenvedő millióknak. AZ IGAZI REMÉNYSÉG FÉNYE. Amikor a jelen semmi remény­séget nem ad, a nagy magyar múlthoz kell fordulnunk remény­ségért és biztatásért. Auguszttus hava: István király hava, — a magyar reménység biz­tató záloga. Senki a magyar ki­rályság küldetését olyan tisztán és világosan nem látta, mint az el­ső nagy magyar király, akit a ró­mai egyház szentté is avatott. EGY NYELVŰ ÉS EGY­­NÉPÜ ORSZÁG. István király volt az, aki csak­nem egy évezreddel ezelőtt meg­látta azt a nagy igazságot, hogy a Kárpátok-övezte Dunavölgy egy csodálatos gazdasági egysé­get alkot. Egymásra van utalva ennek a gazdag területnek minden lakója! Jaj annak, aki ezt a nagy egységet akár politikai, akár nem­zeti vagy faji szempontból széjjel­marcangolja! István királytól származik az izenet arról, hogy "az egy nyelvű és egy népü ország" nem lehet erős. A különböző népek és nem­zetek a krisztusi tanítással olyan csodálatos harmóniát alkothat­nak, amely felülmúlja ‘‘az egy nyelvű és egy népü országokat". Ezért telepítette be Nyugatról a különböző népcsoportokat, azok mellé a népcsoportok mellé, me­lyeket már ott talált a gazdag ma­gyar humuszon. A legnagyobb magyar uralko­dók egész első Ferenc Józsefig és a martir negyedik Károlyig egész lelkűkkel megértették a szentist­­váni üzenetet. Nemes lelkűkben soha még árnyéka sem volt olyan gondolatnak, hogy egész ország­részeket szörnyű kitelepítésnek vessenek alá. Mi, akik szemtanúi voltunk a cseh imperializmus kitelepitései­­nek, a szerbek és románok ma­gyar-üldözéseinek, mi tudjuk iga­zán megérteni a szentistváni gon­dolatot, amelyet minden nagy magyar uralkodó követett. ISTVÁN KIRÁLY NAPJA: MAGYAR NEMZETI ÜNNEP! A két világháború között a ma­gyar országgyűlés két Háza nagy lelkesedéssel iktatta törvénybe azt az igazságot, hogy augusztus 20- ika nem felekezeti ünnep, hanem az egész magyarságnak és test­vérnépeinek nemzeti ünnepe. Hor­thy kormányzó adta a legjobb példát erre. Ő, mint egy ősi kálvi­nista magyar család sarja, a leg­nagyobb örömmel vezette az ün­nepi körmenetek alkalmával a magyar nemzet szine-javát a bu­dai Várban. Aki egyszer látta ezt a nagyszerű felvonulást, soha nem felejti azokat a szinpompás nép­viseleteket, magyar ruhákat, disz­­magyar öltözeteket, amelyekben százak és ezrek ez ünnepi alka­lommal megjelentek. A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG KÜLDETÉSE. A csonka ország vörös igában szenvedő szegény magyarsága, meg a kedves testvérnépek milliói nem ünnepelhetnek napjainkban. A vörös pribékek, a magyar nem­zetnek szörnyű gyilkosai, a ma­gyarságnak és a hitnek igaz meg­nyilatkozását mindenképpen el­nyomják. Semmiképpen nem ad­nak engedélyt ünnepi felvonulá­sokra. A külföldi magyarságra vár az a feladat, hogy ahol csak magya­rok élnek, lehetőleg a testvérné­pekkel karöltve rendezzék meg István király ünnepét. Amerikában a new yorki ma­gyarság ünnepe a legnagyszerűbb az utóbbi esztendőkben. Ök értet­ték meg legtisztábban ez ünnep nagyszerű üzenetét. Az idén nem csak nagyszerű felvonulás lesz New Yorkban és ünnepi istentisz­teletek, hanem egy hatalmas ün­nepi diszebéd is, gyönyörű prog­rammal, amelyre legalább ezer vendéget várnak. Amikor gratulálunk a newyorki magyarság nagyszerű példaadá­­sához, kérjük a világ minden ré­szében széjjelszórt magyarság ve­zetőit, hogy már most kezdjék meg az eljövő esztendőkre az előkészü­letet, hogy teljes sikerre vigyék a magyarság nagy találkozását: István király ünnepét. Hadd árad­jon fény egy-egy ilyen ünnepről a bujdosó magyarság felé a világ minden részében és ebből a fény­ből vetődjék néhány sugár szülő­földünk árva népére. Hadd értse meg mindenki, hogy István király ünnepe úgy a magyarságnak, mint a dunavölgyi testvérnépeinek leg­nagyszerűbb és legösszefogóbb ünnepe! EGYEDÜL VAGYUNK! A legnagyobb magyar államfér­fiak, írók és gondolkozók újra és újra átérezték azt a fájdalmas igaz ságot, hogy a magyarság tulajdon­képpen egyedül van Közép-Euró­­pa szivében. Nemcsak, hogy test­vérnépei nincsenek, de még olyan jó szomszédai sem, akikre a vesze­delem idején számíthatna. Sőt a szomszédok a veszedelmek idején legtöbbször csak kárára voltak az igaz magyarságnak. Mivel azonban egyedül va­gyunk, a magyarságnak meg kell értenie, hogy a szentistváni gon­dolat az egyetlen összetartó erő. Az ezeresztendős magyar király­ság élet és halál kérdése a magyar nemzetre és testvérnépeire nézve. Három szörnyű kisérlet történt a magyar királyság elpusztítására, három borzasztó forradalomban. Jól meg kell jegyeznünk, hogy Magyarország pusztulását mind­három alkalommal a belső erők, az úgynevezett köztársasági moz­galmak tették tönkre. A külső be­avatkozás már csak akkor történt, amikor a köztársasági vezéreknek sikerült elszakítani a magyarságot a szentistváni gondolattól és ki­rályi koronától. Ha teljes tárgyila­gossággal figyeljük a magyar tör­ténelmi eseményeket, akkor úgy­szólván csaknem egyformák. Min­degyik sutba dobta a szentistváni gondolatot és a királyi koronát és helyére valami csudabogár köz­társaságot igyekezett kitalálni. Az ilyen felfordult gondolkozás­nak csak természetes következmé­nye volt a teljes pusztulás és a há­rom diktatúra: Haynaué, Kun Béláé, meg aztán Rákosié. Úgy az óhazai, mint a világ min­den részébe szétszórt magyarság­nak ki kell gyógyulnia abból a szörnyű betegségből, amit a köz­­társasági törekvések propagálása okozott a drága magyar föld szá­mára. István király ünnepe segitse a magyarságot mindenhol a lelki gyógyulás útjára! A DUNAI KONFEDERÁOIÓ ÉS A KIS-ANTANT. Az elmúlt évszázad alatt azok a magyar politikai vezérek, akik képtelenek voltak meglátni a ma­gyar nemzet küldetését és a test­vérnépek feladatát, valami csodá­latos makacssággal Dunai konfe­­derációról, vagy Balkán-szövet­ségről szavalgattak. Magam is többször hallgattam Budapesten Jászi Oszkárt az első világháború végén szavalgatni va­lami fantasztikus Dunai konfede-

Next

/
Thumbnails
Contents