Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-15 / 7. szám
1955 julius. "KRÓNIK A” 9-ik OLD Aß GENF ÉS A HALÁLTABOROK A N. Y. Times bécsi szerkesztősége jelenti, hogy a Szovjetből junius 25-én 199 személy érkezett vissza különvonaton és köztük nemcsak egykori hadifoglyok, de az orosz megszállás alatt Bécsből elhurcolt személyek is voltak, akiknek már holt hirük kelt Ausztriában. A genfi kormányfői konferencián helyénvaló volna szót emelni a Szovjetben és rabországaiban még mindig fennálló haláltáborok megszüntetésére. Ha már a Nyugat képviselői leülnek a barbár, bestiális rabtartókkal, követelniök kellene korunk szégyenének, az oroszországi, lengyelországi, magyarországi, csehszlovákiai, stb. kényszermunka-haláltáboroknak múlhatatlan megszüntetését. Engedjék végre szabadon a tiz év előtt elhurcolt “hadifoglyok” maradékát, köztük, ha még élnek, Bethlen Istvánt, Kovács Bélát, Kiss Szaléz atyát és minden magyart, akit jog és igazság ellenére még mindig visszatartanak a Szovjetunióban! SZEKFÜ GYULA HALÁLA. Dr. Szekfü Gyula, hires magyar történelemtudós Budapesten elhunyt. Régebben a legkiválóbb magyar történésznek számitott és sok éven át ő volt a hivatalos magyar történelemirás elismert tekintélye. Konzervatív szemlélete szembenállt azokkal, akik a társadalmi kirobbanások elkerülésére népbarátibb politikát, szociális fejlődést, igazságosabb birtok-elosztást, stb. sürgettek. A második világháború folyamán módosította nézeteit, de tulmesszire ment el és később nem szakított az 1945 utáni rendszerrel akkor sem, amikor az egyre rohamosabban kommunistává és orosz gyarmativá fajult. A háború után egyideig moszkvai magyar követ volt, majd a husztagu Elnöki Tanács tagja lett, mint az értelmiség képviselője. A kommunista rendszer tenyerén hordta, hogy úgy állíthassa oda, mint a történelmi magyar értelmiségi osztály olyan exponensét, aki megértéssel viseltetik az osztályhatalmi változások iránt s támogatja azokat. Arról, hogy ezek az osztályhatalmi változások az “élni és élni hagyni” elv szerinti osztály-egyensúly és osztály-béke helyett szélsőséges, osztályuralmi eltolódást hoztak csupán és véres erőszakkal és förtelmes embertelenségekkel, egész osztályok kifosztásával, tönkretételével és Magyarország orosz protektorátussá alacsonyitásával tőitek létre, sohasem vett tudomást megnyilvánulásaiban Szekfü Gyula. Halálával a magyarországi kommunista rendszer szegényebb lett egy “eszközemberrel”. A szabadság magyar harcosai a tévútra sodródott egykori nagy tudóst már régen az elvesztett értékek közé sorozták. távolságot igen lecsökkentette. «Önöknek kell hűen, világosan és a lényegre kiterjedő részletességgel a híreket továbbítani. Valóban ez gyakran túlságosan nagy követelmény. Elődeiknek, akik a rádió, táviró és telefon előtt éltek, sokkal könnyebb feladatuk volt, mint manapság önöknek”. A technika meggyorsította a hírszolgálatot, de ez az igazság kárára szolgálhat, vagyis az újságíró erkölcsi felelősségének még nagyobb fokú éberségére ösztönöz. Az igazság ellen lehet véteni annak nyilt megtagadásával, hazugsággal. így tett pl. a jugoszláv Borba című napilap: 1953 május 23-rki számában: megcsonkítva hozta le a vatikáni államtitkárságnak a belgrádi érsekhez intézett levelét, amelyben a püspököket a jugoszláv államfővel történő találkozásuk, illetve tárgyalásuk alkalmával figyelmezteti apostoli kötelességükre. A megcsonkított, tehát az eredeti értelméből kifordított levéllel igyekezett azután “hiteles” bizonyítékkal szolgálni ahhoz, hogy a Vatikán Jugoszlávia első számú ellensége. Lehet véteni a dolgok egyoldalú bemutatásával, hangsúlyozásával, állandó ismétlésével és agyon- Jiallgatásával. Ezeket a vádakat foglalja össze a magyar sajtó ellen Mindszenty biboros-hercegprimás a Szent István Társulat 1947. évi (közgyűlésén: “A magyarnyelvű sajtó tekintélyellenes közszellemet Segít és bírói ítéleteket igyekszik különböző módon kialakítani. Ezzel kártékonyként és illetéktelenként jelentkezik. Amit a magyarnyel vü sajtó hangsúlyoz, azzal az erkölcsi lápok felé viszi olvasóközönségét, főként az ifjúságot. Kéjgyilkosoknak oly mérvben ad teret és nyilvánosságot, hogy ezeknek tudósokat, államférfiakat fölül haladó szerepeltetésével a gangszterizmus mérgező romantikáját viszi bele a közvélemény, főként az ifjúság könnyen és súlyosan fertőződő gondolatvilágába. Idevezet, ha két héten keresztül nem egy lap két első oldalon kettősgyilkost szerepeltet női bűntársával. A nemzeti Mária Kongresszus hatalmas megnyilvánulásával ezek nél a lapoknál egyetlen sort és képet sem kapott. A Mária Kongresszus ezzel nem lett kisebb. De az ember hajlandó arra gondolni, hogy demokratikus berendezkedés ínellett az ország több mint kétharmadát jelentő hat millió katolikus a mai sajtónak nincs annyira fontos, mint egyetlen gyilkos, akit 1100 rendőr és 3 rendőrkutya kerget és a leányzó, akinek egyetlen jelentősége az, hogy a sajtó szerint, bűnben él a gyilkossal. Még csak az kell, hogy osztályok menjenek egymásnak a szerencsétlen jmagyar földön! És felelőtlenül történik is biztatás erre. Pedig az író, az újságíró élete és munkája is az evangéliumi erkölcs felelőssége alatt áll.” A lelkiismertes, hivatása felelősségét átérző újságíró az igazság Szolgája. Ezért köti XII. Pius pápa nemcsak az amerikai újságírók tíe minden újságíró lelkére 1946 áprilisában: "Az igazság, amelyről beszélünk, a látható igazság. Az eseményeket közöljék a valóságínak megfelelően, a jog és a szeretet elvei szerint magyarázzák azokat. Az igazság mentes a szenvedélytől. Az igazság teljesen pártatlan. Az igazság nem eladó és nem fél a megismeréstől. Kell, hogy világosan közöljék, tárgyilagosan, minen előitélettől mentesen.” Világunk elfordult az igazságtól. Találóan mondja Muckermann, hogy korunkban az igazság száműzetésbe került. Ezért van a válság az élet minden területén. Világunkat egyedül csak az igazsághoz való maradéktalan visszatérés válthatja meg: az Igazság, amely méltó hirdetőkre, szószólókra és védelmezőkre talál. Ebben a fenkölt hivatásban osztozik az újságíró is, aki hírközléseivel és azok magyarázatával tulajdonképen az örök Igazság szócsöve, hirdetője £ igy az “un mondo nuovo” apostola. Az újságíró, mint az ige szolgája, bizonyos értelemben papi funkció osztályrésze. LELKI-SZELLEMI FELKÉSZÜLTSÉG. Hogy az újságíró az igazság szolgálatában fenkölt (magnifique, ahogy XII. Pius pápa mondotta a Rómában működő külföldi tudósitoknak, nehéz és felelősségteljes hivatását teljesíthesse, bizonyos felkészültségre, szellemi-lelki sajátságokra is szüksége van. Nem áll az, hogy az újságírás olyan mesterség, amelyhez mindenki bármikor hozzáfoghat! Hivatás ez is, amelyre fel lehet és fel kell készülni, de lélek nélkül mit sem ér< XII. Pius pápa a nemzetközi katolikus ujságirókkongresszushoz intézett beszédében igy szól erről: “Ez a kényes feladat feltételezi a katolikus sajtó munkásaiban az illetékességet, a filozófiában és teológiában gyökerező általános műveltséget, a stilus ajándékát és pszichológiai érzéket. De mindenekelőtt nélkülözhetetlen a jellem, az isteni rend mély szeretete és változatlan tisztelete, ,amdly átöleli és élteti az élet minden megnyilvánulását. Ezt a szeretetet és tiszteletet a katolikus újságírónak nemcsak saját szive mélyén kell éreznie és táplálnia, hanem olvasói lelkében is ezt kell felkeltenie". Az osztrák újságírók előtt különösen a hit fontosságára mutat rá: “Világnézetileg különböző csoportba tartoznak. Mi mégis szeretnénk önöket annak elismerésében egynek tudni, hogy egy nép Istenben való hit és törvényeinek tiszteletbentartása nélkül tartósan létezni nem tud. Kezeljék azért ezeket a legmagasabb értékeket az őket megillető tisztelettel”. S hozzáfűzi: “Felelősségteljes hivatásuk megkívánja a szellemi önállóság és erkölcsi szilárdság magas mértékét”. Az újságírói hivatás tehát különleges tehetséget tételez fel, többi között éles megfigyelést, jó stílust. Azután sokoldalú műveltséget is, hiszen az ujságirónak sok mindenhez hozzá kell szólnia, véleményt kell mondania, ítéletet kell alkotnia. Ezért kell az újságírás szaktanulmányain kívül történelemben, jogban, pszichológiában, szociológiában, gazdaságtanban, stb. alaposan jártasnak, tájékozottnak lennie. Főleg pedig a filozófiában, hit- és erkölcstanban. De mindezeken túl mégis legfontosabb a jellemszilárdság: az isteni világrend, az igazság feltételnélküli szolgálata. "Az újságíró legfontosabb erénye ma is, mint mindig ■— mondotta a pápa a Rómában működő külföldi újságíróknak — az igazság megvesztegethetetlen szeretete”. Ez pedig nem lehetséges öntudatos hit, határozott meggyőződés, acéljellem nélkül. Hiszen az újságíró annyi kisértésnek van kitéve! A Szentatya ugyanabban a beszédében rámutat néhányra: “Többféle kísértés létezik, amely az újságírót az igazságtól eltérítheti. Történhetik ez egy párt javára is. Milyen nehéz ellenállni és tiszteletben tartani a határokat, amelyeket az igazság és az őszinteség előír! Az igazságot a hallgatás összeesküvése is súlyosan sértheti. Végül kísértés lehet a nyilvánosság véleménye is, amelyet az újságíró csak tartózkodással követhet. Hiszen épen ő az, akinek ezt az igazsággal és a joggal összhangba kell hoznia, megtisztítania és jó irányba terelnie”. Mit ér tehát az újságírónak, ha sok a tudása, de törékeny a jelleme. Ha gyáva, megalkuvó, behódoló. A sok áruló között azonban mégis többen vannak az igazság hűséges szolgái, hősei, vértanúi, akik vállaltak börtönt, koncentrációs tábort, hazátlanságot s halált. Itt elsősorban Dr. Tóth Lászlóra és a holland újságírás vértanújára, a karmelita Titus Bransma-ra gondolok. Jellemszilárdság, megvesztegethetetlenség mindennél fontosabb a katolikus újságíróban. Ezért fejtegeti ezt részletesen a XII. Pius pápa a nemzetközi katolikus ujságiró kongresszus alkalmával: “Nézzenek az Egyházra. Kétezer év minden nehézségében és ellentmondásában, megnemértések között, vagy alattomos üldözések idején, soha sem lett bátortalan, sohasem lett lemondó. Vegyenek róla példát.” A BÉKE SZOLGÁLATA. A már többször említett nemzetközi katolikus ujságiró kongresszushoz, amelynek témája volt: “a (katolikus sajtó az igazság, igazságosság és a béke szolgálatában” ■— a Pápa kifejezetten is kitér a sajó békeszolgálatára: “Aki a közvélemény szolgálatába akar állni, annak mentesnek kell lennie a hazugságtól. Világos, hogy az értelemnek és akaratnak ilyen készsége hathatósan ellentétben áll a háborús pszichózissal. Ellenben, amikor a diktált vagy kierőszakolt közvélemény, a hazugságok és pártos előitéletek, a szuggesztió, a hang és gesztus hatása az emberek véleményszabadságával visszaél, akkor egy egészségtelen, mesterséges atmoszféra keletkezik, amely az események (forgatagában hirtelen és végzetesen — mint a ma jól ismert borzalmas kémiai eljárások — megfojtják az emberek meggyőződését és kényszerítik őket javaik, sőt életük feláldozására egy hamis és igazságtalan ügyért. Valójában a béke van veszélyben ott, ahol a közvélemény nem működik szabadon”. A pápa szavai régi igazságot
