Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-15 / 7. szám
S-ík OLDAL' ‘KRÓNIK A” 1955 julius. VITA-FOKÚM Az emigráció lélektana A sajtó az igazság szolgálatában RÉSZLETEK EGY NAGYOBB TANULMÁNYBÓL. Számtalan irodalmi termék szól minden nyelven az európai emigráció történelméről. A francia forradalom és az azt követő emigráció tekinthető az utána következő emigrációk lélektani típusának. Bourbonok vagy Orleansok hívei, de még köztársasági érzelmű emigránsok is egyetértettek két pontban: Mindannyian a nyaktilótól féltek és saját szerepüket, annak jelentőségét messze túlbecsülték. Irrealis önámitásukban naiv reményeket fűztek hazatérésükhöz és meg voltak győződve arról, hogy odahaza minjükre majdan kiváló politikai szerep vár. Az a tény, hogy valaki születése, közéleti szereplése, öröklött vagy szerzett anyagi helyzete foly tán áldozata lesz a “menj el, hogy helyedre ülhessek” theoriának s ezáltal elvesziti hazáját, állását, vagyonát, sőt még élete is veszélyeztetve van, kénytelen idegenben menedéket keresni szegényen és elhagyatva — nem csak egyszerűen lakhely változtatást jelent, hanem egyben súlyos lélektani megrázkódtatással is jár. Sok emigráns azelőtt talán sohasem volt távol hazájától, nem ismert mást, mint a hazai légkört, életmódot, szokásokat. Honi talajbangyökeredzett mélyen és az elszakadás sebe be nem gyógyulhat többé soha. Az idegen környezet ráborul, érthetetlen és ellenségesnek látszó bástyával veszi körül; a közelmúltban átélt borzalmak, az állandó rettegés, testi és lelki szenvedés emléke, energiáját megtörte, lelki és szellemi egyensúlya könnyen felbillen. Elutasítja a számára ismeretlen életformákat, mindent kifogásol, rossznak minősiti ami más mint otthon. Pedig erőre, akaratra és okosságra van szükség, hogy ellenkezőleg — a hazaitól eltérő légkörben is megtaláljuk a helyünket, a reánk kény szeritett változásba reálisán belekapcsolódjunk és a jót, hasznost, megkeressük és meglássuk. Ne konstruáljunk magunknak mesterséges nem létező világot; ne akarjunk egy múltban élni, mely már nem létezik. A világ gyorsan halad és az elmúlt “aranyélet” vissza nem jön soha. Nem használunk a rabságba esett, szegény szenvedő hazánknak azzal, ha Don Quichotte-ok módjára harcolunk szélmalmok ellen. Nézzünk szembe a kérlelhetlen valósággal és vonjuk le a következtetést. Hü hívei maradhatunk hazánknak akkor is, ápolhatjuk hagyományait és tisztelhetjük emlékeinket akkor is, ha a külföldi emigrált magyarság két sarkalatos feladatát magunkévá tesszük: 1. Munkánk, fellépésünk, viselkedésünk rokonszenvet és becsülést keltsen a külföldön. 2. Tehetségünkhöz mérten segítsünk egymáson. Ma más, jobb, pozitivabb feladata az emigrációnak nincs. Egy' letűnt politikai korszak problémáinak örökös feszegetése nemcsak meddő, de destruktiv és káros időtöltés is. Éket ver az emigrációs csoportok közé, melyeknek hivatása az lenne, hogy a majdani felszabaduláskor hazatérve, egy tömör blokként vegyék fel otthon az újjáépítés munkáját; a vezetés a nagy nemzeti problémák megoldása nem a mennyiségileg és fajsulyilag sokszor jelentéktelen, nagy távolságokra szétszórt emigránsokra fog hárulni, hanem igenis első sorban az otthon rekedt sokat szenvedett honfitársakra. Ma, amikor 11 európai nemzet él kommunista rabságban, nem szabadna az emigrációban pártoknak, “oldalaknak”, csoportoknak létezniük, melyek egymás ellen harcolva elfelejtik, hogy valamennyien elsősorban magyarok. Meddő harc ez, melyet rendszerint olyanok vívnak, akik hozzá nem értenek. Szivében mindenki hordhat egy politikai ideált, egy reményt a jövőre, egy imádságot. De a vezérfonál az legyen, hogy nemzetünk sorsát majdan becsületes emberek intézzék, ne pedig embertelen diktatórikus rendszerek. “Nem elég, hogy igazunk van, okosnak is kell lenni” — mondotta egy bölcs. Megszívlelendő jótanács ez. Nehogy arra ébredjünk, hogy azok maradtak felül, kiknek ugyan nincs igazuk, de nálunknál okosabbak voltak! BARCZA GYÖRGY ny. m. kir. követ. UJ KÉZIKÖNYV BEVÁNDORLÓK RÉSZÉRE. A Common Council for American Unity uj kézikönyvet hozott forgalomba: “Life in America” címen, amely 96 oldalon ezer és ezer gyakorlati tanáccsal szolgál annak, aki itt letelepedni kíván. A kézikönyv összeállításánál a Common Council nemcsak az elmúlt 35 év tapasztalataira támaszkodott — amióta a bevándorlók szolgálatára áll —■, hanem számos országos egyesület tanácsaira és javaslataira iss. A könyv ára csak 50 cent. Magyarul is megrendelhető a Common Council for American Unity-től, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y. A vételár bélyegekben is beküldhető. a Legolcsóbban vásárolhat az f <| emigrációs magyarság leg- i 1 nagyobb könyvkereske- | t désében. | I B. N. PRESSS SERVICE. | . FOREIGN BOOK I EXPORT-IMPORT. I 4 EARLHAM STREET, I LONDON W. C. 2. 1 I ENGLAND. f Y ‘ Y % Árjegyzékeinket, melyek ha- % % vonta megjelennek, dijmen¥ tesen küldjük az érdeklődők- % % nek. Magyarországról min- | x dennemü könyvszükségletét T beszerezzük. Raktáron szép- $ % irodalmi, tudományos és % % és műszaki müvek. Bizalom- Y $ mai keressen fel bennünket f Y> Y f soraival, melyre 24 órán be- f lül légipostán válaszolunk. 1 ANTIKVÁRIUM. A sajtónak nagy hatalmából, vagyis közvéleményalakitó s irányító társadalmi szerepéből következik a felelőssége. Mindenki előtt világos, hogy a közvélemény alakulása mennyire kihat a nemzeti és a nemzetközi életre. “Áldást vagy átkot hoznak működésűkkel a népre” — hangsúlyozza XII.t Pius pápa 1946 áprilisában svájci újságírók előtt. A közjó érdekében kívánatos tehát, hogy ez a közvélemény jó ís ne rossz hatások közt fejlődjék. A sajtónak felelősségteli hivatására gyakran rámutat a pápa a sajtó embereinek fogadása alkalmával és egyben megjelöli számukra az eligazodás szempontjait. így pl. 1953 április hó 23-án osztrák újságíróknak mondotta: “Gyakran kérdezzék meg maguktól, hogy kritikájuk, javaslataik, írásuk és terveik az egész állam, az egész nép javát szolgálják-e?" Ez a felelősség még nagyobb manapság, amikor az emberi méltóság megtagadása és az ember elszemélytelenitése következtében a tömegember könnyen toborozható bármilyen eszmének követésére. A Szent Tamás Akadémia 1952-es római tanulmányi hetébe\ Prof. Gedda “Az igazság követelménye a sajtóban és a propagandában" cimü előadásában analizálta az ember pszichéjét, amelyre a sajtó és a propaganda hatást gyakorol. Szerinte á modern civilizáció nagyban kikezdte és csökkentette az ember kritikai képességét és ellenálló erejét. A szórakozás, a mozi, vagy a sportőrület nem segíti elő az önálló gondolkodást, sőt annak rovására van. A homo sapiens igy alacsonyodik le homo credulus-szá. Raimondo Spiazzi szerint a hazugság szabadsága megfojtotta a gondolatszabadságot és a gazdasági szolgaság, a schiavismo econo-mico schiavismo psicologico-vá lett, Huzinga a kiváló holland történész. “A holnap árnyékában" c. müvében korunk diagnózisát rajzolja meg. A VII. és VIII. fejezetben két jellegzetes kortünetre: az ítélet egyetemes meggyengülésére és a kritikai érzék hiányára mutat rá. A'"kritische remmen”, a kritikai fék meggyengült, sőt teljesen kiveszett. Korunk diagnosztái szerint tehát a mai élet technikai raffináltságával az emberből kiölte az önálló gondolkodást s igy jelentkezett korunk egyik legnagyobb veszélye: az eltömegesedés. Irtózik a gondolkodás fáradságától, ezért másra hagyja. Helyette gondolkodik a sajtó, a párt, stb. A sajtó készen szolgáltatja a véleményeket és felfogásokat. A tömegember nem fárasztja magát azzal, hogy kritikát gyakoroljon. Nincs is ideje, sem kedve, hogy az újság híreit elemezze, amikor a megélhetés nehéz gondjaival küszködik. Szent neki az írott betű. Milliók veszik igy meggyőződésüket az újságból. A hamis és hazug sajtó épen erre a kritikátlan, önállótlan, gondolkodó tevékenységében meggyengült, ellustult emberre számit. Az újság igy szuggerálja kész ítéleteivel, irányított hírszolgálatával az élet alakulását. Nem kétséges, hogy ilyen körülmények között mennyire szükség van felelősség tudatában lévő sajtóra. AZ IGAZSÁG SZOLGÁLATA Ennek a felelősségnek csak úgy tud megfelelni a sajtó, ha hivatása magaslatán áll. Az újság hivatása pedig, amint már láttuk, a közvélemény formálása és egyben irányítása. Ezt a sajtó különbőz^ tevékenységével éri el. Mi máripost a sajtó elsődleges tevékenysége? Samkalden a sajtó főfunkcióját híradásban és a hírek magyarázatában látja. Ezt mi is aláírjuk. Viszont tudjuk, hogy mind a híradás, mind pedig ennek kommentálása bizonyos világnézet szellemében történik. Vagyis a hírközlés s magyarázás érdek és haszon szerint irányítható. Ezért mi úgy fogalmaznék meg, hogy a sajtó főtevékenysége a valóságnak megfelelő hiradás és a híreknek az igazsághoz hűen történő magyarázatai Ez viszont jogot ad az újságírónak hiteles információ szerzésére. Ezt hangsúlyozza a Szentatya 1946 júliusában amerikai újságírók előtt: “Az újságíró kötelessége a való események fölkutatása, ez viszont jogot ad neki őszinte információ szerzésére”, ^z igazságkeresés minden emberi lélek veleszületett vágya. Tehát az újságolvasónak joga van ahhoz, hogy újságja az igazságnak megfelelően legyen szerkesztve. De erre kötelezi az újságot sajátos belső célja, hivatása is. Aki ugyanis mást vezet, annak kötelessége, hogy a helyes, az igaz utat mutassa meg. XII. Pius pápa ezért hirdeti: “Hivatásuk igazi eredménye egy tény tői függ: ez a hűség az igazsághoz mindabban, amit imák és állítanak”. A hazugság elöbb-utóbb kiviláglik s az ilyen sajtó hitele önmagától vész el. Ez az igazságkövetelmény az egész újságra kiterjed, kivéve természetesen azt a rovatot, amelynek fiktiv jellege egészen világos. Ilyen pl. a humor, áprilisi tréfa, stb. Az igazság pozitív védelme is idetartozik. Nem igaz, hogy az élet teljesen perverz, ahogyan az u.n. revolverujságok mutatják. Az újság igazságszolgálatának a jóra való befolyására is ki kell terjednie. A hamisság, a rossz nagyon bátor, vakmerő. A sötétség fiai körmönfontak. Az Igazságnak szüksége van a megnyilvánulásra! “Az igazságnak szüksége van hangra, mégpedig minél hatalmasabb hangra, amelyet ma a sajtó jelent” — sürgeti a Pápa 1950 január 23-án amerikai újságírók fogadásakor. Az újságírói igazságnak és őszin teségnek több akadálya van. Kisértője ismeretes: jellemgyöngeség, érdek, haszon, pártszolgálat, amelyekről majd később szólunk. Most csak azokra szeretnénk rámutatni, amelyeket a Pápa is megemlít 1953 május 12-én a Rómában működő külföldi újságírók előtt: “A technika haladása az ésemény és annak közlése közti
