Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-15 / 8. szám
1954 augusztus. "KRÓNIK A” 7-ik OLDAL ZSILINSZKY ENDRE ... ÚRI SÜVÖLVÉNY? Véletlenül került hozzánk a budapesti Magyarok Világszövetsége ezévi mércius 20-iki sajtótájékoztatója, amelynek 16-18-ik oldalán Szalai György kommunista író leírja Achim András békéscsabai parasztvezér tragikus halálának körülményeit. A hamis propagandával átitatott visszaemlékezésből idézzük ezt a részt: “Egy május reggelen két dzsentri-aranyifiu jelenik meg Achim lakásán, hogy elégtételt kérjenek Achimtól apjuk ellen irt cikke miatt. Az úri süvölvények kezében levő bunkó és pisztoly viszont arra mutat, hogy ez elégtételkérés csak ürügy.- Korbács és revolvergolyó végez a békési parasztvezérrel, urak rut orvtámadása állitja vissza Békéscsabán az uraknak tetsző régi hatalmi viszonyokat. A gyilkosokat az úri bíróság felmenti, majdhogynem nemzeti hősökké avatja.” A régi krónika ezt irta erről a sajnálatos politika: gyilkosságról: Achim András országgyűlési képviselő, akit ‘‘parasztkirálynak” hívnak, erőszakos halál áldozata lett 1911 május 14-én, saját házában, Békéscsabán lelőtte Zsilinszky Gábor vegyészmérnök, Zsilinszky Endre dr., volt tanfelügyelő és földbirtokos fia. Achim András ugyanis kíméletlenül támadta újságjában Zsilinszky Endrét s a fiuk, Gábor és bátyja Endre azért keresték fel, hogy az ujságközlemény visszavonására bírják. Achim kiutasította az atyjuk becsületéért elégtételt követelő fiatalembereket s Gábor felindult lelkiállapotában előrántotta revolverét s kétszer Achimra lőtt. Az emberölés vádjával bíróság elé állított Zsilinszky Gábort az esküdszék felmentette. Mi értelme volt ezt a sajnálatos ügyet előhozni 43 esztendő után? Ki tudja. Különösnek tartjuk, hogy úgy Achim Andrásról, mint Zsilinszky Endréről uccákat neveztek el Magyarországon a kommunisták. Achim András gazdag földesur volt, akit ma, ha élne, a kommunista rezsim “kuláknak” bélyegezné. Zsinlinszky Endrét a magyar kommunista állam a felszabadulás vértanújának tekinti, hiszen tudvalevő, hogy a Szálasi éra alatt felakasztották. alatt és Kurks előtt keletre! (Osten-go.thisch!) A mai Besszarábiában éltek a bessenyők, fővárosuk Odessa mellett volt, mert Odessa a görög évszázadok alatt épült, a szép krimi villákkal együtt, amihez semmi köze nem volt a szlávoknak, vagy pláne az ukránoknak! (Odossba!) Amikor Nagy Vladimírról kezdenek ömledezni, akkor elfelejtik, hogy Kiew városa 12 nagy törzsi-állások egyesüléséből keletkezett, már akkor, vagyis az V. században, amikor a mai szlávok, még a Nagy Bulgária hatalma alatt nyögtek a Baku vidékén! (III. sz. — VIII. sz.) s az elnyomott “szláv-törzsek” a nyugatra huzó (georgiai, alán) telepekre infiltrálódtak, a Káspitónál, minek után a magyarok megalapították Lebédiát, majd Etelköz-Vizközt s a IX. sz. elején elérték a Kárpátok vonalát. (Verecke: 887.) Viszont Magóg birodalma Kr. u. 10-ben létesült. Idézik Procopiusra VI. századból, aki a bizánci császárság nevében és megbízatásában irt, de egyszóval sem emlegeti az “ukránokat”, vagy főleg a mai Ukrajnának elgalvanizált területeket! Procopius arról ir csak, hogy két törzset ismer, akiket nem egy ember kormányoz, hanem demokratikus uralomrendszer volt és ezeket a törzseket: schavinik és antea népeknek nevezte. Két barbár törzsről beszélnek maguk az ukránok is (two barbaric people, 27. old.), akik áldozatokat-mutattak be, de még halvány ideát sem lehet a legnagyobb jóindulattal sem kihámozni, hogy ezek alatt a törzsek alatt az “ukránokat” értette volna, a nagy Azovi és Duna torkolati területeken! Ekkora zöld séget, csak ámokfutók és hamisítók. rosszindulatú és naiv firkászok, vagy megfizetett ujtörténelmet kiálmodók merészelnek elkövetni! Tendenciózus hamisítás az egész! Az azonban a legérdekesebb, hogy magát a történelmi tényt, Dániel Romanovic “ukrán” fejedelemnek 1253. évi megkoronázását, amit Carpini pápai követ is igazol, nem merik felhasználni, mert viszont az ő jelentéseiből, valamint a lyoni zsinat relációiból kiderül, hogy a kozákok sose voltak ukránok, hanem tatár-törzsek, akiknek Nagy Kahnjuk “a világ urának” vallotta magát s ezek ellen lett megkoszorúzva Romanovich Dániel, mint “ukrán király” 1253-ban és ezt az epithetont viselte: Kelet Katolikus Védője a tatárok ellen! Ezek utódai a ma is élő és harcos nép: a doni kozákok! A kozákoknak merjék csak azt mondani, hogy ukrának, azonnal még nagyobb baj lesz, mint a moszkovita bolsikkal! A kozákok felé való talpnyalás és ukránositás egészen világos politikai aspirációk, amin nevetnek mindazok, akik ismerik a kozákokat! Ugyan ilyen naiv és tendenciózus hamisítás a krimi tatárokról, vagy a kubániakról álmodozni s ukránmázba öltöztetni. Igen nagy lett a free europás ukránok étvágya! Ami pedig a Bukovinában elszórva élő kozák menekülteket illeti, azqk sem voltak soha ukránok, hanem II. Katalin cárnétől kiüldözött kozák-törzsek, akik közül mi is befogadtunk sokat az Erdős Kárpátjainkba! A könyv 202-ik oldalán világosan meg van irva: “Kozaks of the Sea of Azov who came 30,000 strong from the island and the shore of the Danube" “after |he destruction of the Zaporozhian Sich by Catherin II.” (Ukraina: by V. Sichynsky, 1953. 202. oldal.) Igen nagy bajban vannak a Rus törzszsel, amiből mindent “ukránnak," majd ruthénnek másítanak el, hogy valami módon az "ukránigényüket” kifaraghassák a mi Erdős Karpatainkra, amit Ruthéniának keresztelnek el a járatlan amerikaiak előtt! Nézzék meg ezt az alattomos eljárást, amit a könyv 69-ik lapján elkövetnek a nagy világgal! A fontos térképen, ami 1648-ból származik és szerzője Beauplan francia mérnök. Latinul van szerkesztve, mert hisz ebben az időben latinul beszéltek a képzett “ukrajnai” vezetők és nem ukránul! Maga tehát “a nagytanú” ezt irta: “Delineatio Generalis camporum Desertorum vulgo Ukraina cum adjacentibus provin* ciis — magyarul és értelmesen: általános vázlata a kulturátlan pusztáknak és a mellette fekvő vidékeknek, amit népiesen Ukránvidéknek neveznek”. Erre valóban büszkék lehetnek és mint történelmi dokumentumot, csak citálják a józan emberek előtt! Ezen a térképen világosan kitűnik, hogy ez nem nemzeti, vagy népi megnevezés, hanem lakatlan puszták, általános megjelölése, mint műveletlen steppek, erdők, mocsarak, horhosok és vad-területek. De viszont meg vannak jelölve, hogy kik laknak elszórva e területeken: litvánok, moszkvai fejedelemség, rus területek, kievi fejedelemség, moldvák, valhák, bulgárok, de sehol sem beszél ukrán nemzetről! Ez a megjelölés, népies nyelven, ezt jelenti: Balkán, Ibériai félsziget, vagy Indokína, Kis Ázsia s semmivel sem többet! A rus-törzsből kerültek ki a vezető kozákok s ők kezdték a családfájuk, illetve törzsűk alapján Moszkvában, Russiának nevezni a moszkvai fejedelmek meghódított területeit, majd a Katalinok és a Rettenetes Ivánok terrorral, alkotmány hazudozással keresztül erőszakolták! így lett a megfizetett írókon keresztül a világköztudatába belopva Russia-Rusland! A leigázott szláv-törzsek pedig: kis orosz, nagy orosz, fehérorosz, stb. A doni kozákok mindjg kozákok maradtak, valamint a kirgizek is, kirgizek, szamojédek, lappok, üzbékek és még 106 leigázott törzsek! Ukrán nemzet nem maradt, csak Ukrajna! Alapul véve az általuk idézett Procopiust világos, hogy csak egy nemzetség volt eredetileg: a scla- * vines-szfavonik nép, akik szétszóródtak keleti és nyugati szlavonikokra, de mint államalkotó törzsierő, csak a bulgárok voltak Bakunál és később a Volga középső tájain: Nagy Bulgária! Ezt tudjuk igazolni Julianus barát 1236-37 utazásaival is, aki megjárta a Volga-menti Nagy Bulgáriát a XIII. század elején. Fővárosukból indult el és találta meg a felhuzódott magyar törzseket, akiket a hunnok szakítottak el Árpád népétől a IV. században 387-ben. (Az első hun invázió, a második 409-ben jött!) A mai Ukraina nemzetiségikérdés, valamint a nagyszlávirredentizmus a szintén nemlétező “cseh-vezérek és írók” propagandájának eredménye, amit az idézett Palacky is letagadhatatlanul igazol! (205-ik oldal) Az egész politikai kérdés-komplexum ellenben nem innént származik, hanem a litván és lett “szláv-agitátorok” csoportjától, akiket a lett és litván leigázás után az orosz-propaganda egyetemeken képeztek ki és küldöttek szét a nagyvilágba, most már az oroszimperializmusnak talajt készíteni! A döntő idő az 1820-as évek voltak, amelyeknek vezérei a Watson és Speder-Spead-Speed családokból kerültek széf a világ posztjaira orosz pénzen és moszkvai megbízatásban! (Spead köny ve: Igazságot Russiának, 1895. Chicago.) Akaratlanul is hatalmas argumentumot szolgáltatott a Free Europos-ukrán képviselő-csoport V. Sichynsky professzoron keresztül, amikor ravasz-csokorba szedte a nagyszláv-álmoknak előfutárjait s pontos dátumokat ad a megrendelt propaganda-verkli megindításához: Watson 1822, Speed 1828, Palacky 1830, Koubek 1833, Havlicek 1843, Zapp 1844, Stuttgart 1845, Bodenstadt 1845, Balsac 1850, Merimee 1854, Delamarre 1869. újabb Watsonok és Speadek 1893-1895-1896, 1915, 1923, bolsi-szünet: 1947, 1953, Sichynsky és a Ukrainian Congress Committee of America, 4nc. New York City, Free Europe 1953-54. . . érthetetlen együttesben! Ez lenne antibolsevizmus?! Amikor elismeréssel említjük meg az “ukránok” igyekezetét, amivel feltárják a moszkoviták népi elnyomásait és bolsi-embertelenségeit, ugyanakkor felemeljük szavunkat, mint volt harcosok, akik ismerjük a mai Ukrajna népeit, nemes szándékait és szolid szabadság-vágyukat, hogy történelmi hamisításokkal és érthetetlen mohóságukkal, a mi Erdős Kárpátaink felé nyújtsák hivatatlan kezeiket! El a kezekkel, de a vérmes álmokkal is free-európos eltartottak, az “ukrán néptől” igen távolálló cseh-csatlósok, mert mi is építettük a Kiew-i várost, a Lebédiát, a Vizközt; Halicsban uralkodtunk és a menekülő Theodorovich kozák-hercegnek és törzsének otthont, menedéket adtunk, mint a bácskai-bánáti szerbeknek, a horvátoknak és a román mócoknak! Újra idézzük történelmi szolgálatainkat, amit még megtalálhatnak a Lavra kolostor kriptájában. “Stephanus Dux Kiewiensis obi it a. D. 1147 de familia Árpád- Árpádházi István kiewi fejedelem meghalt 1147-ben! “Ha majd ilyent tudnak produkálni a free europas ukránok s nem 1820-tól kezdik a megfizetett melodrámákat zengetni Ukrajnáról, akkor “megtérve őseink porához, büszkén elmondhatjuk, hogy jómulatság, férfi munka volt!” De ide történelmi igazság-érzet kell, öszszefogni a bolsevizmus likvidálásához s nem rágalmazni a “hónukat” alapitó történelmi nemzetet, a magyart és visszaadni a mi áldozatainkat is igaz emberieséggel és történelmi öntudattal! LEVELEKBŐL Pontosan megkapom s kiosztom mindig az érkező lapokat. A Krónika mindig reményt hoz és segit abban, hogy mi itt akarjuk bevárni a boldog pillanatot, amikor majd haza mehetünk. Mi bízunk abban, hogy ez már nincs nagyon messze. Köszönetemet ismételve, kitartó hívük Németország. hírt János. gttNü__ Ü ■ ■ T
