Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-08-15 / 8. szám

1954 augusztus. •fC R Ó N I K A” 5-ik OLDAL' A NEW YORKI SZENT ISTVÁN ÜNNEP. Az idei Mária évben Nagyboldogasszony napján rendezendő Szent István napi ünnepség szónokai Nagyméltóságu Joseph Annab­­ring, Superior, Wis. megyéspüspök, Amerika egyetlen magyar szár­mazású püspöke és Monsignor Magyary Gyula dr. pápai pdelátus lesz. Monsignor Magyary Gyula a Szent István napi ünnepségre fog Ro­mából a Vatican városból ide érkezni. A nagy New York-i Szent István napi ünnepség megörökítésére színes film fog készülni a felvonulásról a Fifth Ave.-n és a Katedrálisba való bevonulásról. Ez a körülmény különösen fontossá teszi, hogy mi­nél nagyobb számban vonuljon fel a magyarság, hogy a felvételek valóban impozáns tömeget mutassanak be. Mindennél fontosabb azonban az a körülmény, hogy Mária év­ben, Nagyboldogasszony napján óhajt az amerikai magyarság Hazánk Védasszonyának, Patrona Hungariae-nak és országalapitó nagy ki­rályunknak Szent Istvánnak hódolni, kérve közbenjárásukat az Egek Uránál, kommunista rabságban szenvedő Hazánk mielőbbi felszaba­dulása érdekében. » Újólag felhívjuk az amerikai magyarság figyelmét, hogy a gyü­lekezés augusztus 15-én délután 2 óra 30 perckor a Fifth Ave. és a Madison Ave. között a 61 -ik utcában. A felvonulás Mária zászlók, amerikai és magyar nemzeti zászlók alatt pontosan 3 óra 15 perckor kezdődik. A felvonulóknak a Katedrális fő-hajója lesz fenntartva, ne hogy állni kényszerüljenek. A püspöki szónoklatra és a rádió közvetí­tésre való tekintettel feltétlen pontos megjelenést kérünk. AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS LIGA. A népek Tiz Parancsotata ruságról, amely a csonka-ország egyes részeire szakadt a Duna áradása miatt. Tízezrek lettek földönfutókká ez újabb nagy csa­pás következtében. Jaj, de szeretnénk segíteni azon­nal az óhazai szerencsétleneken! A világlapok már beszámoltak ar­ról, hogy az ausztriai szenvedő­kön és a németországi árvízkáro­sultakon már segített is a külföld, elsősorban Amerika. De a kisebb népek sem maradtak távol a szen­vedőktől. A svájciak s a hollandok máris szép munkát végeztek. Hát hogyne szeretnénk mi segí­teni véreinken, szegény nyomor­gó magyar testvéreinken! Arra kérjük azért az óhazai de­legátusokat, hogy legfőbb köteles­ségüknek tartsák azt, hogy a sze­­retetcsomagok minden hivatalos akadékoskodás félrctételével azon nal indulhassanak árva Magyar­­országunkra. A “CARE” csoma­gok, amelyeket az amerikai nagy­­közönség más országokba olyan bőkezűen küld, egészen bizonyos, hogy tízezrével indulnának Ma­gyarországra, hogyha feltárnánk Amerika népe előtt az árvízkárt, amely most érte ősi földünket. Az óhazai delegátusoknak meg kell most érteni, hogy nemcsak elméleti vitákra s megbeszélésekre jöttek ki Amerikába, hanem — mi szerintünk — az irgalmas samari­­tánus munkájának meginditására is. Az óhazai nagy drágaság mi­att, amelyekről az itteni újságok újra és újra beszámolnak, odahaza aligha lehet bőkezű adakozókra számítani, akik a nyomort enyhít­hetnék. . . A régi időkben, amikor valami nagy természeti csapás, földrengés, árvíz, tűzkár vagy vi­har ért egy-egy országot, minden többi ország igyekezett kivenni részét a segítésből. Gondoljunk csak a kecskeméti földrengésre, vagy a san franciscoi nagy pusz­tulásra. Mindenhol ott volt a nem­zetközi segitő kéz. Kérésünk tehát az óhazai dele­gátusokhoz az, hogy korlátlanul lehessen küldeni szeretetadomá­­nyokat a szenvedőknek és nélkü­lözőknek. . . És ha ezt sikerül most keresztülvinni, a szeretet­­munkának ezt az áldását ki kell terjeszteni a jövőre is. A szegény nélkülözők jajkiáltása megkívánja ezt. A MAGYARSÁG HIVATÁSTUDATA. Egy' évezreden át a magyarság vezetői újra és újra átérezték a magyarság hivatástudatát. Ezt a hivatástudatot kettős értelemben juttatták kifejezésre. Egyrészről h magyarság szolgálatában legelsők akartak lenni. Másrészről pedig a magyarságot arra nevelték, hogy a testvérnépekkel karöltve, azok­nak is javát munkálva építsék a jövendőt. Ezt a magyar hivatástudatot a legnagyobb magyar országépitők közül is legvilágosabban István király juttatta kifejezésre. Ö hang­súlyozta ki hatalmas erővel a ma­gyarság küldetéséj; nemcsak sa­ját magával, hanem az országban lakó idegenekkel szemben is. Szegény Magyarország talán még soha ilyen messze nem esett hi­vatásának betöltésétől, mint nap­jainkban. Hiszen mai vezetői nem a szolgálatban akarnak elsők len­ni, hanem a parancsolásban és diktatúrában. Jaj annak, aki fel­meri emelni szavát a parancsura­lom ellen! Milyen tragikus azonban a test­­vérnépek sorsa is! Nem csak a horvátok és a rutének, hanem a tót atyafiak is úgy átadattak a diktatórikus hatalmaknak, hogy a magyar nép mai diktátorai közül senki nem emelte fel testvéri sza­vát az ő érdekükben. Erdély népei is: a három nemzet iszonyú sorsra jutott. Amikor István király ünnepét ünnepeljük, a magyarság hivatás­tudatát fennen kell hirdetni min­den magyar előtt, a világ minden részén! Százezres tömegekben vagyunk amerikai polgárok mi, ideszakadt magyarok, de senki nem kívánja tőlünk ebben az országban, hogy a magyar hivatástudatot ne erő­sítsük és a magyarság küldetését ki ne hangsúlyozzuk. EGY NEVEZETES ÉVFORDULÓ. Most van harmincöt esztendeje annak, hogy az első proletárdikta­túra megbukott Magyarországon. Akik átéltük azt az augusztus el­sejét az Ur 1919-ik esztendejében, soha felejteni nem tudjuk az újjá­születésnek azt az örömmámorát, amely átjárta az egész magyar nemzet szivét, amikor végeszakadt a vörös rémuralomnak. Amikor erről az évfordulóról emlékezünk, tesszük ezt azzal a biztos hittel, hogy el fog következ­ni az az idő, amikor a második proletárdiktatúra is eléri megérde­melt sorsát: a teljes bukást és pusztulást. Erre az időre minden magyar­nak el kell készülnie úgy az óha­zában, mint a szétszórtságban. El kell készülnie azért, mert a ma­gyarságnak, mint egy embernek, vissza kell térnie szentistváni kül­detéséhez: a testvérnépekkel együtt fel kell építenie a régi fun­damentumra egy uj évezredre Nagy-Magyarországot. A szentistváni korona, a királyi palást és jogar várja jogos vise­lőjét. Áldott legyen az isteni Gond viselés, hogy adott olyan férfiút Ottó Őfelsége személyében a ma­gyar nemzetnek és testvérnépei­nek, aki minden tekintetben méltó a királyi hatalom szimbólumainak viselésére és a királyi jogok és kötelességek alkotmányos gya­korlására. ADJUNK ASSURANCEOT MENEKÜLT MAGYAR TESTVÉREINKNEK! Az Amerikai Magyar Katolikus Liga (New York, 140 Madison Ave.) közli: Az uj D. P. bevándorlási tör­vénynyel kapcsolatban a National Catholic Welfare Conference megkezdte “speciális űrlapjainak” kibocsátását. Ezek az űrlapok szemben a State Department ál­tal kibocsátott formulákkal, lénye ges könnyítéseket tartalmaznak a "sponsor”-ra vonatkozólag. Amennyiben a “sponsor” egy általa személyesen nem ismert me­nekült számára ir alá assurance-t, úgy az összes szállítási költsége­ket átháríthatja az NCWC-re. A Ortega y Gasset 1929-ben meg­jelent “A tömegek lázadása” cimü könyvében leírja a gyónni készülő cigány esetét. Megkérdezi tőle a gyóntatóatya: megtanultad a tíz­parancsolatot? Nem biz’ én főtisz­telendő uram, — feleli a cigány — mert azt beszélik, hogy elfogják törölni. A második világháború után ki­derült, hogy a spanyol társada­lombölcselővel ellentétben a ci­gánynak volt igaza. Hiszen a de­mokratikus hatalmak emberjogok­ért vívott háborúja a fél világon a legvadabb diktatúrába fulladt. Wilson és az Atlanti Karta meg­hirdette népek önrendelkezési jo­ga helyett igazságtalan békediktá­tumok születtek. A testvériség meggyülázva: Jalta-Postdam 20 milliónál több üldözöttje és kisem­mizettje, a vasfüggöny, mely az emberiség családját ketrecekre osztja. A szabadság is csak szép szólam maradt vagy kommunista elnyomást jelent. Hiába deklarál­ta az UN az emberjogokat, a világ fele rabszolgaságban sínylődik. S itt Nyugaton: a szerencsétlen me­nekülttől nem egyszer megkérde­zik: miért jött? A D. P.-Sí sokszor nem is emberként kezelik s a ve­lük való bánásmód sokban az em­berkereskedelemhez hasonlít. Az egyenlőség is megcsufolódik: fele­melkedés helyett süllyedés, a ka­szárnya-börtön egyenlőség az osz­tályrésze a földkerekség szeren­csétlen felének. Az elkápráztató technikai fejlődés pedig az élet boldoggátevése helyett rettegést szül, mert a rossz emberek kezé­ben a technika vívmányai az em­ber elpusztítását szolgálhatják. KORUNK FELADATA. Jelenünknek ezt a csődjét saját bőrünkön tapasztaljuk. Viszont jól érezzük azt is, hogy világprob­lémáink megoldására egyedül nem elegendők a szép hangú nyilatko­zatok, a “Nagy Négy” tárgyalá­sai, az UN ülésezései. A saját ká­rán tanult nemzedékünknek tékoz­ló fiúként kell a balgán megtaga­dott Dekalogust az emberi együtt­élés alapszabályául újra elfogadni. Az I. II. III. parancs: “Én va­gyok a te Urad. . . Idegen istene­id ne legyenek . . .” nemcsak em­bernek szól, népeknek is. Az em­ber nem független, de az államok sem önmaguk megfellebbezhetet­len urai, A földi törvény nem au­tonom. Az emberi jogalkotás for­rása és kötelező erejének gyökere a Teremtőtől megállapított rend, a természetjog. A nemzetközi tör­vényhozásnak sem az államok köz akarata a legvégső forrása, ha­nem ez az isteni jogrend: Akinek nincs Istene, embernek sem szá­mit. Amelyik népnek, államnak nincs Istene, nem más mint egy rablóbanda, állapítja meg szent Ágoston. Békés társadalmi s nem­zetközi élet csak ott alakulhat ki, ahol hisznek az élet legfőbb Tör­vényhozójában. A történelem bi­zonysága szerint a keresztény szel lemiség szerint berendezett állami élet mindég nyugodt államközi életet jelentett. Az államok elpo­­gányodásával azonban mindig együtt járt a nemzetközi egyen­súly megbomlása is. A vallásiak át kell hatni a közösségi eletet. A “vallás magánügy” hamis szólam, veszedelmes hazugság, megtévesz­tő propagandafogás. Mintha csak nemzedékünknek hirdetné a zsol­­táros: boldog az a nép, melynek Isten az ö Ura! ", A IV. parancs szintén a boldog közösségi élet egyik alapvető nor­mája: engedelmesség, tisztelet és szeretet a felsőbbséggel szemben. Azok iránt, akiktől az életet kap­tuk. Nemcsak a szülői szeretet kö­telez tehát, hanem a hazaszeretet is, mely nem más, mint kisáélcsi­­tett szülőszeretet. A szeretet azon­ban nem korlátozódik a legközvet­lenebb hozzánktartozókra. Az ál­-. -—c - ■ - ■- ■ Iám java nem a legnagyobb és legfelsőbb földi jó. A határon túl is embertestvér lakik, Európa köz­java, az emberiség egyetemes java elöSbrevaló a részjavaknál. Az egész érdeke munkálásSával szol­gálják az egyesek legjobban saját

Next

/
Thumbnails
Contents