Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-15 / 8. szám
4-ik OLDAL “KRÓNIKA" 1954 augusztus tartó titkát őrizték. Mária Terézia uralkodott ekkor s a magyar nemzet kezdte kiheverni a török háborúk szörnyű sebeit. Megint csak kereskedők utján — abban az időben ők járták az országot s vittékhozták a híreket— tudták meg a déli végeken birtokos főurak, hogy a raguzai dominikánusok klastromában lappang a nemzet szent ereklyéje s az ő révükön hamarosan a királynő is tudomást szerzett róla. Mária Terézia nyom ban intézkedett, hogy a dominikánusok kiadják a Szent Jobbot, amelyet 1771-ben SchönbrmVnban hozatott s a kastély kápolnájában helyezett el ideiglenesen. Innen került még abban az esztendőben Budára, ahol a királynő rendelkezésének megfelelően a szentzsigmondi prépostnak — ez volt a királyi udvar plébánosának a címe — és az Angol kisasszonyok főnökasszonyának gondjaira bízták. Az ereklye külön őrséget is kapott az úgynevezett “Vöröscsillagos Keresztes Vitézek” csapatában, akiknek ezt a megbízatását később II. József is megerősítette. Az ősi ereklyetartót 1862-ben cserélték ki a mai, mindnyájunk által ismert, gótstilü klenódiummal, amelyet a magyar püspöki kar csináltatott. És most lapozzuk fel a Nagyboldogasszonyról nevezett budavári koronázó templom — másnevert: Mátyás-templom — ősi krónikáját, hogy magunk is résztvehessünk lélekben az első budai Szent Jobb körmeneten. 1771 julius 20-án — írja a krónika — ’‘örömnapra virradt fel Buda és egész Magyarország, mert Szent István első magyar királynak szent és épen maradt jobbja az országnak vissza és Budának őrizésül adományoztatott”. Pészaki Bajzáth József veszprémi püspök, akire a királynő a Schönbrunnból Budára szállítást bízta, hét királyi testőr kíséretében érkezett reggel 9 óra tájban a Szent Jobbal a jezsuiták budai kollégiuma elé, amelynek kápolnájában rendezték be az ereklye első pihenőhelyét, az oltáron. Két esztergomi kanonok. Filo János és Szerdahelyi Gábor helyezte el a nemzet kincsét a kápolnában, amelynek ajtaját ezután lezárták és lepecsételték. Este hat órakor megszólaltak Buda összes harangjai és a Mátyás-templom előcsarnokában fényes papi kísérettel felállott gróf Migazzi bíboros, hogy fogadja a Szent Jobbot, amelyet a jezsuita rendházból Bajzáth püspök hozott át. A bíboros hatalmas latin orációban szólította fel a püspököt az ereklye átadására, mire az ugyancsak ékes latin nyelven vázolta a Szent Jobb történetet és rámutatott annak nagy nemzeti jelentőségére. A beszédek után az ereklyetartót a templom szentélyében kárpitokból készült állványra helyezték égő gyertyák közé, két kivont kardu testőrt állítva melléje. Filo kanonok ábrámi apát ünnepélyes matutinumot tartott, amelynek végeztével két karinges pap borult le a Szent Jobb elé s imádkozott két óra hosszat, amikor két társuk váltotta fel őket. így ment ez egész éjszaka; a templom harangjai zúgtak s a kapuk nyitva várták a híveket, akik a városból és környékéről nagy tömegekben zarándokoltak a Szent Király áldó Jobbkezéhez. Migazzi bíboros másnap, julius 21-én, Szent Alajos hitvalló napján, ünnepélyes nagymisét pontifikáit, amely alatt a szentbeszédet a hires jezsuita egyházi szónok, P. Kozma József mondotta. Mise után megindult a körmenet — az élső a Szent Jobb hazahozatala után — a következő sorrendben: Legelöl Buda céhei haladtak, amelyek mindegyikének volt egyegy bástyája a várfalon. Utánuk zászlók alatt az ifjúság következett, majd a különböző plébániák papsága. Elsőnek a tabáni, aztán sorban az országúti, budaörsi, újlaki, végül a pesti. Közvetlenül a Szent Jobb előtt, amelyet gazdag állványon négy pap emelt magasra, a koronázó templom papjai lépdeltek, az ereklye mögött pedig Migazzi bíboros a két királyi megbízott, Grassalkovich Antal és Hadik János között. Ezeket két oldalon a diszbeöltözött katonaság kisérte, a menetet pedig a fegyveres polgárőrség zárta be. így ért a feltalált és hazatért magyar ereklye a királyi vár Szent Zsigmond kápolnájáig, ahol a várplébános vette végleges őrizetébe. Háromnapos búcsú és ájtatosság fejezte be az ünnepségeket. Maga Mária Terézia királynő válogatta ki azokat az egyházi énekeket, amelyeket ezeken a napokon magyar, német és latin nyelven adtak elő az ifjúsági kórusok. A Szent Jobb hazatérésének emlékezetére a királynő arany és ezüst érmeket veretett, P. Molnár Johannes jezsuita -‘yát ünnepi óda megírásával bízta meg, Buda város tanácsának pedig 800 forintot küldött a szegényeknek való szétosztása céljából. A koronázó templom krónikája megemlékezik róla, hogy ugyanabban az évben mégegyszer körülvitték Buda Várában a Szent Jobbot, szeptember 2-án, Buda visszavételének örvendetes évfordulóján. A körmenet azonban ezúttal nem a bástyákon haladt, hanem a királyi palota udvarán, ahol ej alkalomra tábori oltárt állítottak fel és négy nyelven, magyarul, németül, rácul és latinul mondottak szentbeszédeket a Szent Király tetteiről és a hősökről, akik Buda falain estek el e napon a keresztes lobogók alatt... LEVELEKBŐL Köszönöm, hogy uj címemre is továbbküldik a Krónikát, amely az egyedüli emigrációs lap, amely örök lobogásban tartja bennünk a Szülőhazánk iránti szeretetet együtt a királyság alatti idők boldog békéjének áldott emlékével. A Krónika erőt ad és élteti bennünk a reményt, hogy eljön az idő, amikor kibonthatjuk a szabadság zászlaját a drága magyar földön. A lapot eddig hiánytalanul megkaptam, amelyet továbbküldök Angliába, onnan pedig küldik az Indokínában harcoló magyar fiuknak. Hazafias tisztelettel Ayr, Scotland. Katona Vendel. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Az amerikai magyarság esztendőről esztendőre nagyobb és nagyobb keretek között ünnepli meg Nagy-Magyarország első nagy királyának: I. Istvánnak emlékét. Az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig, Kanadától Mexicoig, ahol csak magyarok élnek, fölbuzognak az ünnepi érzések. A NEW YORKI MAGYARSÁG ÜNNEPE. A new yorki magyarság ünnepéről azért kell külön megemlékeznünk, mert nemcsak a rendszeres előkészítésben, hanem a nagy nap lerendezésében is példát adnak úgy az amerikai, mint a világ minden részébe szétszórt magyarságnak. Az óhazában és a megszállt területeken nem ünnepelhet a magyarság. Hiszen nemcsak a vöröseknek, hanem az ősi magyar területek megszállóinak is elismert legnagyobb veszedelme a szentistváni Nagy-Magyarország. Szabadon tehát csak a világ minden részébe szétszórt magyarság ünnepelhet. Illesse a legnagyobb elismerés és hála a new yorki magyarságot, a nagyszerű példaadásért. Velük együtt ünnepel minden igaz magyar! ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE: MINDEN MAGYAR ÜNNEPE! A két világháború közötti magyar törvényhozásnak nagyszerű intézkedése volt az, hogy törvénybe iktatta és nemzeti ünneppé tette István király napját. Augusztus húszadika ettől kezdve nem felekezeti ünnep több, hanem az egész magyarságot összefogó, igazi nem zeti ünnep. A new yorki magyarság páratlan ünneplése hadd hirdesse ország-világ előtt a szentistváni Nagy-Magyarországnak összetartó erejét! . . . Mi, akik olyan nagyon messze élünk a hatalmas világvárostól: New Yorktól, amikor szerény keretek között emlékezünk a legnagyobb magyar uralkodóról, kérjük az Egek Urát, hogy áldja meg a new yorki magyarságot ama törekvésében, hogy a szentistváni Nagy-Magyarország gondolatát országvilág előtt hirdesse. MAGYAR DELEGÁTUSOK EGY VILAGGYÜLÉSEN. Ugyanabban az időben, amikor a new yorki magyarság István király ünnepét üli, egy hatalmas világ gyűlésre jönnek össze a világ protestáns egyhazainak képviselői. Az Egyházak Világtanácsa — World Council of Churches —augusztus 15-től 31-ig tartja gyűlését Evanston városában, 111. Erre a világgyülésre eljönnek a protestáns magyarok a világ minden részéből. Itt lesznek tehát elsősorban is Csonka-Magyarország protestáns egyházainak képviselői. De ott lesznek ^zptán a kettős igában szenvedő megszállt területi egyházak vezetői is. A cseh területről éppen agy, mint Erdélyből és Dél- Magyar országról. Az amerikai magyarság méltóképpen lesz képviselve több delegátussal. Nagyon megható, hogy még a Dél-Amerikában nehéz küzdelmeken keresztülmenő reformátusság is elküldi képviselőjét: Nt. Apostol János, aki nevéhez híven nagyszabású apostoli munkát végez Brazíliában, fogja a délamerikai magyarságot képviselni. “KRISZTUS - A VILÁG REMÉNYSÉGE!” Az evanstoni világgyülésnek ez a sokat mondó cim a főtémája. Azt akarja kifejezésre juttatni, hogy az egész emberi nemzetség számára az egyetlen reménység az isteni Mester: Krisztus Urunk! A modern ember annyi más nevet próbált már zászlójára írni! Szörnyű világháborúk, leírhatatlan nyomorúság,, borzalmas tragédiák következtek be Krisztus nevének és tanításának elhallgatása miatt. A legjobb lelkek döbbentek rá arra, hogy nincsen más ut, mint visszatérni az isteni Mesterhez, aki maga mondotta: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet.” Az amerikai és a külföldi kiküldöttek, a tanácsadók, ifjúsági vezetők, a sajtó és a rádió képviselői, továbbá az egésznapos és az esti látogatók száma meg fogja haladni a nyolcezerét. A nagyközönség számára a legnagyobb jelentőségű esemény az az óriási nagygyűlés lesz, amelynek színhelye a chicagói Nagy-Stádium: a Soldiers Field. Százezres tömeget várnak erre, nemcsak Amerika, de a világ minden részéről. Úgy a rádió, mint a televisió közvetíteni fogja ezt a nagy eseményt. VÁRHATÓ-E MAGYAR JÖVŐT ÉPÍTŐ MEGBESZÉLÉS? A hatalmas világgyülésből bennünket legközelebbről az érdekel, hogy lehetséges lesz-e magyar jövőt építő megbeszélés? Vájjon össze tudnak-t jönni a magyarság minden ágazatának képviselői egy nagyszerű találkozóra? Olyan találkozót értünk, ahol gátlás nélkül elmondhatja mindenki, ami a szivén van, — nemcsak a szétszaggatott óhaza képviselői, hanem a világ minden részéből idesereglő magyarok vezetői. A világgyülés főtémája: “Krisztus — a világ reménysége” fokozott mértékben vonatkozik a mi árva magyar népünkre. Jobb jövőt a magyarság a szétszórtságban is és az óhazai szétdaraboltságban is csakis .úgy várhat, hogyha Krisztus lesz a magyar élet reménysége és fundamentuma. A magyarság sem építhet más fundamentumra, mint amely vettetett, amely a Jézus Krisztus. MIT IZENÜNK AZ ÓHAZÁBA? Sok izenni valónk volna óhazai testvéreinknek a világgyülésen megjelenő delegátusok által. Tudjuk azonban, hogy a mai viszonyok között csak olyan üzenetet adhatunk és csakis olyan üzeneteknek van értelme, amelyeket át is adhatnak a delegátusok. A világlapokból is megrendülve értesültünk arról az újabb nyomo-
