Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-15 / 8. szám
2-ik OLDAL “KRÓNIK A" 1954 augusztus A Martir-biboros 1947. évi üzenete a szabad magyaroknak Mindszenty József bíboros hercegprímás, a magyarság hatodik éve nemzetéért fogságban sínylődő, történelmi küldetésü hőse 1946 júniusában résztvett a kanadai Marian kongresszuson s ez alkalommal több napra átjött az Egyesült Államokba. Amerika katolikus magyarságának gyönyörűséges, nemes lelki élménye marad ez a látogatás. Visszaérkezve a súlyos napokat élő Magyarországra, az Egyházfejedelem a következő megragadó és fenkölt szellemű atyai üzenetet küldötte Amerika katolikus magyarjainak. Ez az üzenet szól ma a világ minden szabad magyarjának is és Szent István ünnepéhez, nem tudunk méltóbbat, mint felidézni azt e hasábokon, mint utravalót a jövőre: MAGYAR VÉREIM! Visszatérve kedves körötökből ősi földünkre, Magyarországba, gondolatom visszaszáll hozzátok, második hazátok, Amerika földjére. Lelkem előtt elvonul találkozásunk annyi kedves, megható emléke. Találkoztunk gyári munkahelyeken, aggmenhelyeken, kulturházakban, de leginkább az áldozatokból épült szép és nagy, a magyar szent hajdan emlékeitől dús szentegyházaitokban, az Ur oltáránál, az ima és szent áldozat, valamint a hívek közösségében, ahol könnyes szemek, megdobbant szivek találtak egymásra. Mint ősi küldött, áthatoltam világrészek és óceánok távolán édesanyátok, hazátok, szeretteitek üzenetével, köszönetével és köszöntésével. Aztán itthon átadtam százezrek könnyes szeméből, áttüzesedett szivéből, elcsukló szavából a gyermeki szeretet és megujhodó ragaszkodás üdvözletét — hazátok és honfitársaitoknak, rokonaitoknak. Nem irható le, mint vették azokat. Szent küldetésben jártam el mindkét esetben. Annak a Krisztusnak a követségében jártam (Kor., 11, 5, 20), aki erénnyé tette a haza szeretetét és istenemberi élete tükrében engedte azt szemlélnünk, amikor könnyeket hullatott Jeruzsálem és sorsa felett. Buffalo, Lakawanna, East Chicago, Gary, South Bend, Toledo, Cleveland, Detroit, Youngtown, Pittsburgh, New York egyházközségei ma is úgy jelennek meg előttem az azonos nyelv, vérség, közös történelem, hagyományok révén, mintha nem ezer és ezer mérföld távolban, hanem itt élnének a Duna mentén és ph--l-i-n>^nvém földén, az én juhaim és bárányaim lennének. Ugyanakkó. én is számadójuk lennék Isten itélőszéke előtt. Idehaza foglalkoztathat százezrek és milliók gondja, viaskodhatok a kérdések és nehézségek egész garmadájával, de ezek, valamint a köztünk hullámzó nagy vizek nem tudják kioltani irántatok való nagy szeretetemet (Én. Én. 8, 7), mert szivembe zártalak benneteket, mindenkor minden imádságomban, mindnyájatokért örömmel könyörögvén. (Filip, 1, 4, 7). Még többen vannak azok, akikhez nem juthattam el a legmeginditóbb szóbeli és levélbeli meghívásra sem. Hónapok kellettek volna meglátogatásukra. Sem időt, sem fáradságot nem néztem volna más időkben akkor, amidőn véreinket kell felkeresnem. De megértenek engem. 1947-ben egy hónapnál tovább nem maradhattam távol Magyarországtól. Megígérem: ha Isten éltet és nyugodtan elmaradhatok, sorba veszem őket is, de még a délamerikai magyarokra is gondolok. ‘‘Bizom pedig az Urban, hogy magam is csakhamar hozzátok mehetek’' (Filipp. 2, 24). Addig is Isten dicsőségére és dicséretére Krisztus által az igazság gyümölcsét érleljétek (Filipp. 1, 11). Csak Krisztus evangéliumához illően járjatok, hogy vagy mikor odamegyek és meglátlak titeket, vagy távoliévén, halljam felőletek, mint állottok egy lélekben, egy akarattal, együtt munkálkodván az evangélium hitéért (Filipp. 1, 28). Kisértő idők járják az egész földkerekséget. Ez az az idő, mikor “a józan tanítást nem tűrik, hanem kívánságaik szerint magoknak mestereket gyűjtenek, viszkető füleik lévén és az igazságtól hallásukat elfordítják és a mesékre térnek” (Tim. 11, 4, 34). Azokat fenyegeti elsősorban ez a veszély, akik a hivőközösségtől távol élve, a magánosok sorsával terhelten könnyen uj próféták elszegődöttjeivé válnak. Tegyétek teljessé az én örömömet azáltal, hogy ugyanegyet értsetek, egyenlő szeretettel egyakaratuak, egyértelműek legyetek (Filipp. 2, 2). Tehát kedves, drága atyámfiai, én örömem és koronám, így álljatok az Urban, szerelmeseim. Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szent, ami az erényhez és dicséretes fegyelemhez tartozik, azokról gondoskodjatok. Amiket tanultatok és vettetek, hallottatok és láttatok tőlem, azokat cselekedjétek. Köszöntsetek minden hívőt a Jézus Krisztusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, minden hívők (Filipp. 4, 1; 9, 21-22). A közös vér és nyelv tudását is őrizzétek, a közös történelmet és szent hagyományaitokat el ne felejtsétek. Szeretettel áld mindnyájatokat a viszontlátás emlékével és reménységében, Esztergom, 1947 julius 16-án. MINDSZENTY JÓZSEF, bíboros, hercegprímás. Szent István, 1954 Augusztus húszadika az ország-alapitó, szent király emléke és hagyományai előtti hódolat ünnepe á szivekben világszerte, ahol szabad magyarok élnek és fájdalmas keserűséggel gondolnak arra, hogy Szent István országában tilos az ünnep, tilos a Szent Jobbot körülvivő, históriai körmenet és helyette úgy szól a moszkvai parancs, hogy a Szent István szellemével száz százalékig ellentétes keleti hó'doltságu, kommunista “népköztársasági'’ alkotmány tiszteletére kell kigyujtani az örömtüzeket. Tűzijáték lesz a Gellérthegyen, a Szovjet győzelmi emlékoszlopnál és egyebütt, de a magyar lélekben nem fognak örömtüzek égni. Nem volna elég Malenkov 175 divíziója sem, hogy a magyar lelket legyőzze. A tűz a negyvenéves magyar tragédia üszkei alatt ma is izzik és csak a nagy alkalomra vár, hogy égig lobogva kitörjön a hamu alól. Mikor jön el ez az alkalom, amely után milliók és milliók vágya epedez? Tizedik Szent István ünnep ez, amely a kommunista imperializmus és pogányság rabsziján találja Szent István népét! # * * Syngman Rhee, Délkorea elnöke az Egyesült Államokban járt látogatóban és beszédet mondott a kongresszusban és több városban. A vendégek szokásos udvarias scmmitmondásától eltérően kemény beszédeket tartott és az ázsiai kérdések megoldására és a Kina kommunista kézre kerülésével a kommunizmus javára történt világegyensuly-eltolódás helyrehozatalára háborút sürgetett Amerikától a kommunista Kina és ha kell, a Szovjet ellen is, az atomháborúról pedig azt mondotta: “nem engedhetjük meg, hogy létezése és használatának kérdése mindnyájunkat rabszolgává tegyen harc nélkül.” Rhee elégedetlenkedett az amerikai külpolitikával és a Szovjet “békés együttlétezés”-szólamaira kijelentette, hogy nem lehet a kommunista hatalmakkal béke úgy, hogy a világ egyik fele szabad, a másik pedig rabszolga maradjon. “Tudom, úgymond Rhee, hogy ez kemény elgondolás. De a kommunisták keménnyé és szörnyűvé tették ezt a mi világunkat. Aki benne elpuhul, arra szolgaság sorsa vár.. A beszédet az adminisztráció és a kongresszus tagjai nagy tartózkodással fogadták, az adminisztrációhoz közelálló lapok pedig elutasították. A N. Y. Times többi közt ezeket irta: “Rhee beszéde teljes ellentétben áll Amerika hivatalos politikájával. Ez a politika mindenkor elutasította a megelőző (preventív) háború vagy bármely háború gondolatát, kivéve az önvédelmi háborút vagy valamely közös (kollektiv) akciót egy támadó ellen. Kormányunk, az összes amerikai vezetők kijelentései szerint a béke és a “békés együttlétezés” mellett van, de appeasement és az elvek feláldozása nélkül. Az egyetlen hadjárat amelyben résztveszünk, erkölcsi hadjárat, hogy égve tartsuk a szabadság fáklyáját, amig eljön a nap, melyen fellobog a felszabadítás lángja”. A Times vezércikke aztán elismeri egy Szovjet “atom-Pearl Harbor” lehetőségét, de azt “figyelmeztetésnek” fogja fel, hogy “éberek és erősek maradjunk”. S igy fejeződik be: “Ily háború nemcsak elitéléssel találkozna más országokban, de tönkre tenné összes fennálló szövetségeinket és meghiúsítaná minden törekvésünket, hogy kollektiv biztonsági rendszereket állítsunk fel Európában és Ázsiában, valamint megfosztana bennünket jelenlegi külföldi bázisainktól. Izolálná (elszigetelné) az Egyesült Államokat és egyedül kellene szembenállnunk a kommunisták atomtámadásával egy háborúban, amely csak romba döntené a világot. Kételkedünk abban, hogy Rhee elnök ezt az eredményt kívánná és biztosra veszszük, hogy az Egyesült Államok mindent meg fog tenni, hogy ezt elháritsa”. * * * Sem Rhee beszéde, sem az amerikai politikusok, sem a vezető lapok vezércikkei nem beszélnek a rabországok felszabadításának kérdéséről. Szép az a mondat a Times vezércikkében, amelyik arról beszél, hogy ‘‘égve kell tartani a szabadság fáklyáját, amig eljön a nap, melyen fellobog a felszabaditás lángja”. Régóta írjuk, hogy makulányií sem hiszünk abban, hogy a Szovjet valaha is. önmagától hajlandó volna helyrehozni országrabló bűneit. Világuralmi, megszállott ideológusoktól, totalitáriusoktól, amilyen Hitler Németországa volt és amilyen ma Lenin, Sztálin és Malenkov Oroszországa, sőt, hogy pontosan legyünk a Moszkva-Peiping tengely, kábaság ezt remélni. A szabadság fáklyája sohasem fog magasra lobbani a Szovjet túlerejétől teljesen megszállt Magyarországon úgy, hogy a felszabaditás napját jelentse, ha azt a szabad világ együttes cselekvő szolidaritása nem lobbantja magasra. Ne játsszunk a szép szavakkal, amikor nemzetek halálvergődése folyik a történelem kinpadján és kétségbeesetten várják a mentést! A Tijmesnek igaza van abban, hogy Amerika szövetségeseit nagy probléma elé állítaná egy amerikai-kinai-orosz atomháború. De muszáj-e éppen a végnélküli, sivatagos Kínának lennie a harctérnek és muszáj atomháborúnak lennie? Egy orosz “atom-Pearl Harbor” eshetősége nincsen teljesen kizárva, de az Egyesült Államok külföldi atombázisai már ma is oly széles körben zárják körül Oroszországot, hogy Amerika visszaütő ereje akkor sem bénulna meg teljesen, ha az amerikai nagy ipari városokra és metropolisokra egyidőben dobnának le több atombombát. Oroszország is tudja, hogy Amerika a legerővidebb idő alatt, szinte egy gombnyomásra, a bázisokról elinditaná
