Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-15 / 7. szám
10-ik OLDAL "KRÓNIKA' 1954 juliu3 ' munkával "nevelik” át a marxi ideológiához való hűségre. Ezek a szerencsétlenek többnyire a közönséges bűncselekmények miatt elitéit kortársaik társaságát és erkölcsi 'befo|yását is “élvezhetik" ott. Mindezekből láthatjuk, hogy ma már nem egyes eltévelygésekről van szó a keleteurópai fiatalság körében, hanem az egész kommunista nevelési rendszer komoly válságáról. A kérdés akkörül mozog most, hogy vájjon sikerül-e Moszkva vazallusainak erőszakkal megtörni a fiatalság természetes, individualizmusra törekvő sza badságszeretetét és egy léleknélküli robot-ember tipust kitermelni Keleteurópában, vagy pedig az emberi lélek egyre erősebben meg nyilvánuló szabadságvágya fog bumerángként visszacsapni azokra, akik a szabadság nevében hoztak rabszolgaságot népeinkre. Ajánlatos volna, hogy a müncheni Free Europe rádióállomás, "Szabad Magyarország Hangja" ez ügyre a legnagyobb gondot fordítsa s a Dunamedence jövője számára építő szellemben támogassa és nevelje a kommunista rendszerből kiábrándult keleteurópai fiatalságot. A budapesti ludovikás ellenforradalom :• 1919 JUNIUS 24. München, 1954. Űrnapját üli ma Nyugatnémetország, zúgnák a harangok mindenfelé! Különös jelentősége az idei Űrnapjának, hogy a keletnémetországi felkelés egy éves évfordulója is ma van, I Rádió, újság, falragaszok hirdetik, mi történt egy évvel ezelőtt! Láttam egy falragaszt, tele van felvétellel, minden kép egy felkelési, tüntetési pillanatot örökít meg a munkásság részéről, Németország ((kelet) külömböző városaiban, Berlinben, Magdeburgban, Che-mnitzben, Halle és más helyeiken, a falragasz közepén pedig ez áll: "A német egység napja” —> J953 junius 17. Azután még ez olvasható: “Az emberi méltóságért és szabadságért.” Ez az, gondoltam, akárcsak Eisenhower elnök szavait hallanám. Gyönyörű szavak, melyek megvalósulásra várnak! . 'Azután tovább mentem, be tériem egy közeli postahivatalba, ismét egy megörökítése junius |17-ikének levélbélyegen, — a szét tört bilincs. A bélyeg igen alkalmas eszköz, hogy ilyen nevezetes napokat az egész világ tudtára adjon. A sok ünneplés és megörökítés láttán eszembe jutott, hogy nekünk magyaroknak is van egy ilyen évfordulónk, amelyre az egész világ előtt büszkék lehetünk. 1914 junius 24. A budapesti ludovikás ellenforradalom 35 éves évfordulója. ^ ^ «fc * * “ ■’‘Mi Magyarország volt az első az egész világon, mely a bolsevizmus ellen felemelte öklét, hogy rabbilincseit lerázza magáról, hogy ezzel is megmutassa a világnak, hogy Szent István országa nem lesz kommunista soha! Ha a túlerő el is fojtotta részleteiben az ellenforradalmi megmozdulásokat &z eszme él és örökké élni fog a magyar nép lelkében. ' 1919 junius 24-én, a magyar ifjúság, a honvéd Ludovika Akadémia növendékei ragadtak fegyvert, kiváló tisztjeik vezetése mellett, hogy véget vessenek a kommunista zsarnokságnak, ugyancsak mint német szomszédaink egy évvel ezelőtt “az emberi méltóságért és a szabadságért." Az 1919-es ludovikás ellenforradalomhoz csatlakozott Budapest hazafias érzésű, közelben la- -kó polgársága is, amely még idejében tudomást szerzett, hogy mi van készülőben. Ellenforradalmi megmozdulások voltak a Tiszántúl és Dunántúl külömböző falvaiban és városaiban is. A szervezés tökéletességének hiánya és az árulás volt az oka, hogy az egyes megmozdulásokat hősies ellenállás dacára, vérbe fojtották. A budapesti honvéd Ludovika Akadémia parancsnoka Bartha László őrnagy volt, aki személyes bátorsággal és higgadt intézkedéseivel példát-adóan vezette a harc nehéz fázisait. Az ellenforradalom előkészítése abból állt, hogy a hűvösvölgyi és az ország többi hadapród iskoláinak négy éves hadapródjait nem léptették elő zászlósnak, mint az a normális békeesztendőkben volt, hanem összpontosították őket a Ludovika Akadémián 1919 május végén "Vörös Hadsereg parancsnokképző tanfolyam" fedő név elnevezése alatt. Ezek a volt negyedéves hadapródiskolások (szeptember 1-től első éves akadémikusok) és a régi akadémikus II. és III. évfolyam vett részt a Bartha őrnagy által vezetett ellenforradalomban. Junius 23-ig katonai kiképzésből, kivonulásokból és éles lövészetekből állott a napi foglalkozás. Junius 24-én délben a napos tiszt századunkat 1 a legnagyobb hálóban sorakoztatta és meggyőződött annak teljes létszámáról. Ennek megtörténte után belép a hálóba századparancsnokunk Bayer Ferenc (később , Bajor) százados s miután ő is meggyőződött arról, hogy akadémikusai együtt vannak, beszédet intéz hozzánk* Ugyanez történt a többi századoknál is: Akadémikusok, bajtársaim! (Dagadt a mellünk a ‘‘bajtársaim szóra!) “Ma délután 3 órakor Budapesten kitör az ellenforradalom. A Ludovika Akadémia a város megbízható és hazafias lakosságával szintén részt vesz az ellenforradalomban, a kommunista zsarnokság elleni küzdelemben, parancsnokunk Bartha László őrnagy ur parancsnoksága alatt. Aki fél, vagy nem akar sorainkban résztvenni, lépjen elő!" Mély csend! Senki sem lépett elő! Erre Bayer százados megeshetett bennünket, — hogy tisztjeinknek feltétlen engedelmeskedünk. Az ünnepélyes aktus után Bayer százados parancsnoki heHONVÁGY Én Istenem, nem kérek én Tőled sokat, Nem kell vagyon, pompa, fény, . , Nem kérek földi javakat. Van egy kis ország a Kárpátok alatt Az én hazám ... az otthagyott... a szent. * j Csak egyszer ha láthatnám, mielőtt elmegyek! De nem úgy, — ahogy most van: Rabigában, idegen járom alatt, . « Uram, szánj meg minket! Szabadítsd fel a magyart! Tudom, nagyot vétettünk ellened, Sokszor elhagytunk, kétkedtünk Benned, Talán azért szórtad szét népünket?! A világnak nincsen olyan tája, Ahonnan a magyar ima, kérés, Magasságos trónod felé ne szállana. Uram! Pusztulunk, veszünk! Idegen világban szüntelen könnyezünk Hazavágyik szivünk, hazaszáll a lelkünk, Add, hogy drága szent hazánkat A romokból újra építhessük! New York RÓNAY ALADARNÉ* lyére távozott, mi pedig felszereltünk, Három óra előtt már készenlétbe helyezkedtünk, lőszer mindenütt előkészítve, géppuskák lövőállásba helyezve. A Ludovika Akadémia összes ablakait és fontosabb pontjait megszálltuk. Három órakor megjelentek a Dunán az ellenforradalmi monitorok, nemzeti zászlóját lengetve a gyenge júniusi szellő, tüzelésre kész állapotban. Mindenki a jelző lövések leadását várta az Engels laktanyából, mely az ellenforradalom kirobbanását jelezte volna, azonban a jelző lövések késnék. — bennünket bizonyos aggodalom fogott el. Mi lehet ennek az oka? Egyszerre csak váratlanul megjelenik a Ludovika előtt egy szakasz vörös vasas, Lőwy elvtárs parancsnoksága alatt. Lábhoz veteti a puskákat és saját személyében bemegy az Akadémia épületébe, keresi Bartha őrnagyot és követeli az Akadémia géppuskáinak átadását. Bartha őrnagy ezen követelést röviden elutasítja, mire Lőwy elvtárs visszamegy szakaszához. Meg akarja rohamozni az épületet, elakarja géppuskáinkat erőszakkal venni, csakhogy ez nem megy oly könynyen, ahogyan elképzelte. Mint a vágóhidra az állatot, hasonló taktikával próbálta ő szakaszát a Ludovika épület frontja előtt rajvonalba fejlödtetni és az épületbe behatolni. Szegény Lőwy elvtárs csinált valamit, mert parancsolták, hogy mit — az már nem volt fontos neki. Alighogy Lőwy a karjával jelt ad a fejlődésre, abban a pillanatban egy éles fütty parancsnokunk részéről s mint egy össztűz dördülnek el a ludovikás fegyverek. Az első Lőwy elvtárs, aki összeesik, utána szakaszának többi emberei. A fiuk nagyszerűen lőttek, mint a mesterlövök, Dumdum golyókról irt a Vörös Újság, ami nem volt más, mint jól.irányított, összpontosított lövés Lőwy elvtárs fejére. Egy kis töredéke ai szakasznak, egy pár sebesült visszavonult a Ludovika előterén levő park fáinak oltalma mögé, hogy védve legyen, illetve erősítést hozzon a közelben levő Mária Terézia (vörös neve ismeretlen) laktanyából. \ Egy kis csatatér lett a Ludovika előtere. Halottak és sebesültek borították a különben oly gondcn san ápolt előteret. j Rövid időn belül már vörös vasas ézredekkel lett körülvéve at Ludovika Akadémia és valóságos ostrom kezdődött. . A ludovikás fiuk bátran állták' a harcot a többszörös túlerővel szemben. Jól célzott lövéseikkel a vörösöknek nagy veszteségeket: okoztak, azonban minden áldozathozatal megkívánja a maga áldozatát is. A mi soraink is elkezdtek ritkulni. Első hősi halottunk Pogány Jenő II. éves akadémikus volt. Utána következett dr. Erődy Ödön tartalékos főhadnagy, aki többed magával az ellenforradalom hírére mellénk állt, hogy] megerősítse sorainkat. Öt követték Karácsony és Mildner Ferenc tényleges századosok, mindmegannyi egy gyöngyszem a hősök gallériáján, akik a magyar szabadságért gondolkodás nélkül at életüket áldozták. Arany betűkkel írták be nevüket a magyar történelembe! A Ludovika Akadémia parancsnoksága egy emlékoszlopot állíttatott fel a Ludovika parkjában. melyet minden évben az évforduló napján megkoszorúztunk. 1 Szünet nélkül tartott a tűzharc éjfélig, amikor Bartha őrnagy a' biztonsági őrségek visszahagyásával egybegyüjtötte az akadémikus zászlóaljat és azon szomorú hirt közölte velünk, hogy a fegyvert le kell tennünk, mert különben a Ludovikát aláaknázzák és levegőbe röpítik, ha tovább ellenállunk^ Bartha őrnagy felelőssége tudatában céltalannak látta a további
