Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-15 / 7. szám

1954 ‘dius "KRÓNIK A" 11-ik OLDAL A WOODBRÍDGEI MAGYAR ÉNEKKAR A ‘ MEMORIAL DAY" ÜNNEPÉN • Az Egyesült Államok népe május végén mindenütt hősi halot­tal emlékének áldoz egy napot. Felvonulással kezdődik az ünnepély, amelyen részlvesznek a város vezetősége, a rendőrség, tűzoltóság, a helyi és környéki szolgálatos katonák, a veteránok, iskolás gyere­kek, cserkészek, cserkészlányok, stb. Rezesbandák vezetik a felvo­nuló csoportokat, amelyek élén peckesen lépkednek a "baton”-t for­gató “drum majorettek". A felvonulás a város parkjához vezet, ahol a már előre elkészített emelvényen foglalnak helyet a szónokok és díszvendégek. A programot évenkinr felváltva mindig más és más hitfeleke­­zet papja nyitja meg imával és zárja be áldással. Hazafias dalok, né­hány alkalmi beszéd, a hősök emlékművének meg koszorúzása és sortüz teszi változatossá ezt a szép amerikai ünnepet, amely minden, csaknem gyásziinnep. Az amerikai nép nem szomorú napnak tartja ezt a napot, inkább demonstrálni akarja, hogy a hazáért halni szép és dicső dolog. A woodbridgeiek ilyen ünnepélyén vett részt a Kultur Egye­sület énekkara Benignus bencésatya karnagy vezetésével és a ren­dezőség köszöneté és elismerése buzditólag hatott rájuk a további munkára, (az énekkar az alig pár éve Amerikában élő menekült ma­gyarokból áll és már sok városban szerepelt.) Ugyancsak résztvett az ünnepély felvonulásában az egyesü­let leány és fiú cserkészcsapata. És először ezen a környéken a Ma­gyar Harcosok Bajtársi Közössége woodbridgei csoportja letette a maga koszorúját az elesett -amerikai katonák hősi emlékművére, amellyel ismét kifejezte, hogy a magyar honvédség soha de soha nem tartotta magát Amerika ellenségének. vérontást és ellenállást és a fegy­vereket lerakatta. A József telefon központot egy maroknyi sereg védte hősiesen Grassy József főhadnagy parancs­noksága alatt kb. 60 ludovikással. Többszörös túlerővel szemben tartották a postaközpontot. Fehér szekfüs telefonos kisasszonyok hősiesen teljesítették kötelességü­ket a legnagyobb veszedelmek kö­zepette is. Minden hiába, a túlerő győzött. Az egyéni hősiesség mit sem ér, ha a harc nincs jól meg­szervezve, Másnap reggel, junius 25-én, •reggel 7 órakor bekiált a napos tiszt a hálótermekbe: “Azonnal le­vonulni a földszintre, minden ma­gántulajdont visszahagyni, üres zsebekkel, feltartott kezekkel el­vonulni a vörös katonaság motozó különítménye előtt.” Ez volt talán életem legkelle­metlenebb perce, mikor teljesen védtelenül, fegyvertelenül végig kellett defilirozni a bosszuáilástól kéjszomjas vörös banditák előtt. Most ők mutatták meg, hogy tud­nak lőni védtelen, lefegyverzett emberekre. Sorainkba belelőttek, többen megsebesültek mig a gyü­lekező helyre értek. Az Örömvölgy utcában a Kli­nika hosszú fala előtt sorakoztunk fel. Az alvilág minden banditája megjelent itt, kézigránáttal és tő­rökkel felszerelve övében, szaká­­las bolseviki, orosz nő, díszpéldá­nyai a 20-ik századnak, kik foga­dásunkra megjelentek. Az utolsó akadémikus beérkezése után, át­hajtottak bennünket az Üllői úti Mária Terézia laktanyába. Ez az ut hosszú volt és szenvedéses. Ütöttek, rúgtak, leköpdöstek ben­nünket. Az Üllői úti női söpredék is kivonult fakanalakkal "finom” szavakat kiabálva utánnunk. A Mária Teréziában a vörös színház teremben szállásoltak el Bennünket persze a puszta padló­ra. szalma, takaró és minden luxus nélkül. A fekvő hely oly szűk volt, hogy csak oldalvást fekhettünk, hogy a csontjaink megpuhuljanak. Napközben egy része állt, a má­sik része a falhoz támaszkodva •ült, a hátunk egész vörös lett a faitól. Élelmezésünk reggel, dél­ben, este fekete kávé és puliszka volt, hogy nagyon el ne hízzunk. A tisztálkodásra egy vízcsapot ibocsájtottak rendelkezésünkre és •egyéb célra egy illemhelyét, lét­szám kb. 280 akadémikus részére, •következménye könnyen kitalál­ható, az egész társaság megtetve­­sedett. A tárgyaláson a vádat Pesti Fe­renc vasmunkás képviselte, védő­ügyvéd dr. Barács Marcell volt. Végre elérkezett az ítélethirde­tés ideje. Kiss Miklós várospa­rancsnok, a bíróság elnöke, a va­sasok egyik főembere hirdette ki az ítéleteket. Tisztjeinket kivétel nélkül halálra Ítélték, minket pe­dig akadémikusokat “kommunista nevelő munkára.” Mint később megtudtam tömeg akasztást akar­tak rendezni.Romanelli olasz kir. követség! attasé, a szöv. ellenőrző bizottság tagja erélyes és közbe­lépése akadályozta meg a tömeg - akasztást, sőt tisztjeink is meg­úszták á halálos ítéletet életfogy­tiglani fogházzal. Budapest hálás társadalma utcát nevezett el a Belvárosban Roma­nelli Guidő olasz, kir. alezredes­ről. Ma valószínű Rákosi, vagy Sztálin vagy más kommunista ne­vet viseli a Romanelli utca. A Vörös Újság junius 25-iki száma vezércikkben számolt be a rendkívüli eseményről s a követ­kezőképen jellemzi az abban résztvevőket: “Kapitalista tejen felnevelt militarista süvölvények” “Ezek a tacskók gondolkodás nélkül lőttek hős vörös katoná­inkra. mert gondolkodni soha nem tanultak” . . . majd pedig igy fe­jezi be: “Hosszú és türelmes kom­munista nevelő munkával még meg lehet őket nyerni a proletári­­átus szent eszméjének. Tisztjeik­nek azonban lakolniok kell!” . . . A Mária Terézia laktanyából három heti fogság után átszállítot­tak bennünket a Horánszky utcai Mária kgngregációs otthonba ne­velő munkára. Itt már valamivel jobb volt, azonban ágy helyett csak a vassodronyokon aludhat­tunk, a többi részt a proletáriátus “megmentette.” A kommunista “nevelő” előa­dásokat Simkó elvtárs tartotta a kápolna szószékéről. Az érdekes előadások legtöbbször botrányba fulladtak. Vagy a csajkazörgés miatt nem tudott előadni taná­runk, vagy elaludt az akadémikus társaság. Mikor látta Simkó, hogy semmire se megy előadásaival kezdett kedvezményeket osztogat­ni, kimenőt, vagy kimaradást a városba. Ennek a városba való ki­menésnek is megvoltak a hátrá­nyai. mert jöttek a rémhirterjesz­­tők. Rémhírekből már amúgy is elegünk volt. Egyik júliusi napon valaki azt a hirt terjesztette az in­tézetben, hogy jön Szamuelly és halomra öldös bennünket. Elhatá­roztuk, hogy megszökünk, ki amer re tud. saját felelősségére. Régi kimaradási engedélyünket megha­misítottuk. 10 napi szabadságot engedélyeztünk magunknak. A művelet nem volt nehéz, mert a ceruza írást könnyen ki lehet ra­dírozni. A corpus delictum pedig rajta volt az engedélyen, Simkó elvtárs neve. A pályaudvarokat lassan elözönlöttük; miután Buda­pesten nem volt tanácsos maradni, legtöbb akadémikus rokonához vidékre utazott. Egy párat elcsíptek a kommu­nisták, ezeket visszatolohcolták Budapestre s a változatosság ked­véért a Ronolder utcai leányneve­lő intézetet utalták ki részükre, szintén ágynemű nélkül, de most már nem hosszú ideig, csak a kom munizmus bukásáig, augusztus el­sejéig. Augusztus 1. Budapest megsza­badul a vörös banditáktól. Bár a román hadsereg bevonulásától nincs meghatva Budapest lakossá­ga. mégis örül, hogy a gersli-kor­szaknak vége. Napokig tnegéljen­­zik az utcán elhaladó egyes ludo­­vikásokat, mert tudatában vannak annak, hogy ők voltak az úttörők a kommunizmus felszámolásában. jrent leirt igaz történet legfé­nyesebb tanubizonyitéka annak, hogy Magyarország a kommuniz­must már 35 évvel ezelőtt szivéből utálta, amikor fegyveres felkelésé­vel megmutatta a világnak, lássa be Oroszország, hogy 'ott neki semmi keresni valója nincsen, az istentelen kommunizmusával! Egyedüli létjogosultsága a Szentkoronával ékesített kettős keresztnek van! Szent István birodalma, a sza­badság birodalma volt, marad és lesz! Ezen cél eléréséért és valóra­­válásáért imádkozzunk és dolgoz­zunk! Isten minket úgy segítsen! 1919 junius 24. Emlékezzünk magya­rok! * * * (Mint érdekességet érdemes még megemlíteni, hogy a buda­pesti Honvédelmi Minisztérium az ellenforradalomban tanúsított bátor magatartásukért a Ludovika Akadémia III. évfolyamát kitünte­tésképen alhadnagy akadémikussá léptette elő. Az ellenforradalmi eszme ápolása céljából pedig meg­alakult az “1919-es Júniusi Baj­társak Szövetsége" melynek min­den tagja egy diszokmánnyai lett ellátva és egy kis miniatűr jel­vénnyel. A jelvény egy feketére festett rabbilincset ábrázol, a go­lyóval és lakattal, felírása: 1919 junius 24. A jelvény gomblyukban, polgári ruhán viselhető.) LUDOVIKÁS ELLENFORRADALMÁR. Msgr. Reht a North American College h, rektorává nevezték ki Francis J. Spellman new yorkt bí­boros érsek nyilvánosságra hozta, hogy Msgr. Francis E. Reh pápai gye alkancellárját a romai North American College helyettes rek­torává nevezték ki. Msgr. Reh 15 évi szolgálat után válik meg a kancelláriától, hogy tudományos állását elfoglalja Rómában. Msgr. Rehnek élénk kapcsolata volt magyarokkal, többi közt Reh Anna és Erzsébettel, a Fifth Ave. Public Service csomagküldő iroda népszerű tulajdonosaival. Az egyházi és világi magyarság iránt mindig külön figyelemmel és jóakarattal viseltetett és számos lelkes tisztelője van közöttük, akik mig egyrészről örvendenek az őt ért kitüntetésnek, sajnálják Amerikából való távozását. ASSURANCEOT KÉR. öFranciaországban élő, székely származású menekült vasmunkás, aki hat évig mezőgazdasági gép­gyárban dolgozott, 37 éves, erő­teljes ember, akit a Krónika szer­kesztősége is közelebbről ismer és ajánlhat, Kanadába szeretne ki­vándorolni és assurance küldését kéri vabmely szolidáris érzületű honfitársától. Felesége esetleg utólag jönne ki. Cime: Horváth István, 18 bis Fort Chabrol, Wes­­quehol (Nord) France. LAPUNK New Yorkban a yorkvilleí újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken. valamint az East 56-tk utcai Kerekes-féle könyv kereskedésben kanható kamarást, a new yorki egyházme-Ih Ävenue Public Service Bureau 277—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MII 4-1818 és LE 2-5322 -Lk éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. iKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.

Next

/
Thumbnails
Contents