Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-15 / 7. szám
1 1954 julius "K RÓNI K A” 7-ik OLDAL GUATEMALA ÉS A RABORSZÁGOK Guatemalában antikommunista felkelés zajlott le. Az Egyesült Államoktól támogatott felkelők, az élen a négy év előtt külföldre me« nekiüt Castillo Armas ezredessel, távozásra kényszeritették a kommun ista-társutas Arbenz köztársasági elnök kormányát és Armas lett az ideiglenes köztársasági elnök. Az Egyesült Államok sürgeti, hogy mielőbb szabad, titkos képviselőválasztásokat tartsanak és a népakarati többségnek megfelelően alakuljon meg az ország végleges kormánya az Armas vezetése alatti katonai yunta helyén. Az Egyesült Államok, számos közép- és délamerikai államtól támogatva, erélyes munkát hajtott végre a Szovjetnek és a kommunizmusnak az amerikai földrészre való befészkelődése kisérletével szemben. Igaza van Dullas külügyminiszternek, amikor minapi beszédében hangoztatta, hogy továbbra is résen kell lenni, mert nem ez volt a Szovjet utolsó kísérlete, hogy megvesse lábát az amerikai kontinensen. Köztudomású, hogy közép- és déíamerikai államokban is nagy aknamunkát fejt ki, nagyszemélyzetü követségei és kereskedelmi missziói valóságos melegágyai a kommunista propagandának. Armas közölte, hogy a társadalombiztosítási és szociális reformokat, valamint a földreformot továbbra is fenntartják, de utóbb felfüggesztették a földreform végrehajtását és kérdéses, folytatni fogják-e? Ha hamar lesznek választások és a népakarat valóban mérvadó lesz, remélni kell, hogy a többség a szegénynép jobbsorsát szolgáló irányzat mellett fog megnyilatkozni. Moszkva, felhördülésére, amelylyel szemérmetlenül tiltakozott, holott tiltakozásra való jogát régen eljátszotta, talpraesetten válaszolt a Szentszék napilapja, az Osservatore Romano, amikor emlékeztette a sorozatos erőszakra, amelyeket a rabországokban elkövetett. “Furcsáim kell, — írja az Osservatore — hogy a békepartizánok felháborodnak a guatemalai háborún, de egyikük sem mondott vagy irt soha egyetlen becsületes szót a kommunisták felelősségéről, amiatt, ami Kelet-Európábán, majd pedig Kínában, Koreában és Indokínában történt”. Idézni kell a N. Y. Times vezércikkét is, amely helyesen állapítja meg, hogy “a baloldal zsarnoksága elleni forradalmat nem szabad a jobboldal zsarnokságának követnie”. Guatemala népe estik hálás lehet az Egyesült Államoknak, amiért hozzásegítette egy tartós alkotmányos rendszer lehetőségéhez, hogy szabadon érvényesülhessen á népnek az osztályok kölcsönös méltányosságán alapuló általános jólétet kívánó érdeke. Az európai rabországok szempontjából biztató az az üdvös szerep. amelyet az Egyesült Államok a guatemalai eseményekben játszón és fóiótte rokonszenves azon tiszta, önzetlen jóakarata is, amelylyel reméli, hogy a nép nem fog az egyik erőszakuralom csöbréből a másiknak vedrébe jutni, hanem szabadság, rend, szellemi és gazdasági jogbiztonság és haladás fog uralkodni az országban. azután magához veszi a gyerekeket. “Most érkezett egy távirat. A •papa és mama Sarajevóban megbetegedtek.” Ezeket mondja a körülötte álló három gyermeknek. Majd folytatja: "Most pedig menjünk a kápolnába és imádkozzunk érettük.” Néma csendben, lehajtott fejjel, szomorúan indulnak a kápolnába. Az oltárnál letérdelnek, összekulcsolják kezüket és buzgón imádkoznak sokáig. Az imádság után megszólal a legkisebb fiú: “Most már értem, hogy sétánk közben a faluban az emberek miért tettek reánk ilyen megjegyzéseket: - 'Szegény gyermekek Valóban szegény gyerekek. Árva gyerekek. * * * * Ischl-ben a déli órák alatt a fürdővendégek a sétányon üldögélnek. Gyönyörű szép idő van. A fürdőzenekar éppen egy Strauss walzert játszik, amikor a sarajevói merénylet hire ide is eljut. A zenekar elhallgat. A vendégek csoportokba verődnek és izgatottan tárgyalják a megrázó eseményt. Minden szem mély részvéttel a császári villa felé tekint, ahol most az ősz uralkodó üdül. A villában Paar gróf és Boífrass báró. a két öreg főhadsegéd, kezükben az első távirattal, azon tanácskoznak, hogyan jelentsék ezt Felséges Uruknak. Paar gróf vállalkozik erre. Belép az uralkodó dolgozó <;7rvháiába. “Felséges Lírám! Szörnyű dől-éiot VevJ1 i/> 1 p»- *• o i- - r-'. ’ ' - . . • -» unitéi — itt inaiig,<í •elcsuklik cs nem tudja folytatni. Az uralkodó merev szemekkel tekint föhadsegédére és a csendet ő bontja meg. “Hát mi történt, kedves Paar?” “Sarajevóban aljas merénylet történt. őfensége és a fenséges asszony meghalt.” Fejezi be jelentését Paar gróf. Az uralkodó csak annyit mond: "Ez borzasztó.” Azután összekulcsolt kezére hajtja ősz fejét. Lelki szemei előtt bizonyára feltárultak a múlt keserű emlékei. Testvér öccsének kizégzése, fiának öngyilkossága, hitvesének meggyilkolása. A csend hosszú ideig tartott. Paar már arra gondolt, hogy az uralkodó rosszul van és orvost akar hivatni. De a király felemeli fejét cs megszólal: "Úgy látom, az Isteni Gondviselés nem kiméi engem. Ennyi csapás!” Azután kiadja az utasítást: “Holnap visszautazunk Becsbe.” * * * Ezen a napon Belgrad ünnepi köntöst öltött magára. A város fel van lobogózva, több helyen diadalíveket állítottak fel. Zenekarok járják be az utcákat. Szerbia a rigómezei csata öt és egynegyed évszázados évfordulóját s Obilic Miklóst, a nemzet hősét, aki a sultánt sátrába tőrrel leszúrta, ünnepli. Ez a Vidovdan. Mindenki talpon van, csak Dimitrijevic ezredes és Tankosic őrnagy ülnek irodájukban. Izgatottságukban feketekávét szürcsölnek és iegy másután hajítják el a cigaretta végeket. Őket most csak az érdekli, vájjon a fickók Sarajevóban jó munkát fognak-e végezni. Delet harangoznak, mikor Tankosic őrnagyhoz befut az első hir Zimonyból. “A két lovat sikerült eladni.” Az őrnagy a hírrel ezredeséhez rohan. “Nagyszerű!” kiált fel az ezredes. “De ki lehet az a másik ló?” kérdezi az őrnagytól. “Csak Poíiorek lehet”, válaszol az -őrnagy. “Akkor rendben van", mondja az ezredes. Később egy újabb hir érkezik. “Ferenc Ferdinand és felesége meghaltak, a merénylőket elfogták.”. “Hát Potiorek megmenekült, ez már baj”, jegyzi meg az ezredes. Majd igy folytatja: “De még nagyobb baj az, hogy a fiuk nem vették be a mérget, beszélni fognak és esetleg mindent elfognak árulni.” Mind ketten kimennek a levegőre egyet sétálni, amíg újabb részletek válnak ismeretessé. * * * A Blazuj és Tarcin községeket összekötő országút egy mély völgyben húzódik. A völgy mind két oldalán hatalmas fenyő erdők terülnek el. Ezen a környéken táboroz a visegrádi 7-ik és a Sarajevo: 9-i'k hegyidandár. Ma pihenő nap van. A tábori konyhák füstölnek, lent a völgyben a csörgedező patakból katonák vizet merítenek. Az ebéd még nem kész, mikor Sarajevo irányából egy ’^ftZeiedíL (.Kpt * GUlU JÁO JlA öt.Lv.0 11V4 Ali ül dl, I\ hadtest egyik vezérkari tisztje, Tarbuk százados, ül benne. A hadtestparancsnokságtól nem várt utasítást hoz a pihenő csapatoknak. A parancs rövid és szűkszavú. “A trónörökös ellen merényletet követtek el és súlyosan megsebesült. Riadó! A csapatok élesre töltött fegyverrel azonnal gyorsmenetben Sarajevóba indulnak. További utasításokat ott kapnak.” Megszólalnak a trombiták. A völgy visszhangzik a riadójeltől. A csapatok gyorsan lebontják a sátrakat és sorakoznak. Elsőnek az ungvári 66-os zászlóalj indul el. Menet közben újabb hir érkezik Sarajevóból. “A trónörökös kiszenvedett, felesége szintén.” A csapatoknál a felháborodás leírhatatlan. Mindenki bosszút akar állni a gaztettért. Ilyen hangulatban érkezik be a zászlóalj llidzebe. Az állomásra éppen befutott a helyiérdekű kis vonat. Az első század megrohanja a vonatot, a katonák még a vagonok tetejére is felkapaszkodnak. Mindenki első akar lenni a városban, hogy szembe nézhessen a még láthatatlan ellenséggel. A városban a muzulmán lakósok élesen tüntetnek a szerbek ellen. Több helyen beverik a szerb kereskedők kirakatait. Kihirdetik az ostromállapotot. Katonai osztagok járják végig az utcákat. A rend és nyugalom hamar helyreáll. * * * A trónörököspárt ideiglenesen a konakban ravatalozták fel. A ravatalnál tisztek állnak diszőrséget Másnap Stadler érsek beszenteli a halottakat és utána a koporsókat katonai gyászkisé* ettél Bistric külváros pályaudvarára viszik. Itt felrakják a koporsókat a különvonatra. A vonat este 8 óra körül fut be a főpályaudvarra. A pályaudvaron és környékén az ungvári 66-os zászlóalj áll sorfalat. A különvonat a pályaudvaron egy félórát időzik, majd folytatja útját Ragusáig. Magyar katonák sorfala között gördül ki a vonat, amely a történelem legaljasabb merényletének áldozatát viszi örök pihenőhelyére. # Ä ífc A következő napokban azokat a csapatokat, amelyek nem Sarajevóban állomásoznak, visszarendelik helyőrségeikbe. Egy hónappal később már az ellenséggel állnak szemben és átesnek a tűzkeresztségen. Európa felett sötét fellegek tornyosulnak. A vihar kitört. A szó már a fegyvereké. * * * Karaula Andric egy romokban heverő régi török örház, még a tizennegyedik századból. Bosnia területén fekszik, közel a Drina középső folyásánál, Sebrenica , mellett. 1914 október 8-án a kassai 34-es és az ungvári 66-ik zászlóalj ezen a vidéken ütközik össze a szerb 8-ik gyalogezreddel. A két magyar zászlóalj lendületes támadássá visszaszorítja ellenfelét a Drináig. Az ütközet színhelyén az elesettek között ott fekszik egy szerb őrnagy holtteste is. Az őrnagy Tankosic Vojan, Dimitrijevic ezredes legbizalmasabb munkatársa és legjobb barátja. Nem gyilkos erőszak, hanem a kikényszeritett harcban, szemtőlszembe, magyar katona golyója vetett véget sokat hánytatott, becsvágyakkal telitett életének. * * * A sarajevói dráma harmadik évfordulója közeledett. A vihar, amit kiváltott, még mindig szakadatlanul tombol. A világ minden táján reng a föld. A Saloniki börtön egyik sötét és nyirkos cellájában egy hatalmas termeíti, széles vállu. fekete hajú alak gubbaszt. Előtte egy rozoga asztal, azon egy iv papír, toll és tinta. Szúrós szemeivel a papírra tekint, egy ideig gondolkozik, majd bemártja a tollat a tintába és hozzá fog írni. Az első szó, amit a papírra vet: “Végakaratom.” Azután egyenként felsorolja rokonai és barátai neveit, akik között vagyonát elosztja. Végül következik a kelt: Saloniki, 1917 junius hó 25 és az aláírás: “Apis.” -Igen. így gondolja magában. “Mint Apis éltem és mint Apis akarok meghalni.” Éjfélután nyílik a börtön ajtaja és a börtönőr hangja megszólal: "Apis! Készülj fel!” Apis szemei tágra nyílnak és
