Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-15 / 7. szám
8-ik OLDAL "KRÓNIK A” 1954 julius megmerevednek. “Tehát nem kaptam kegyelmet a királytól és most meg kell halnom,” ejti ki e szavakat Apis megindultam A börtön kapuja előtt több gépkocsi és egy csendőrosztag várakozik. Apist csendőrök veszik körül és felültetik egy tehergépkocsira. A város sötét, csak itt-oít pisiig egy lámpa. Járókelőt nem látni, legfeljebb egy-két részeg katonát. A város végén mindenki leszáll a kocsikról. Innen gyalog folytatják az utat. Az ösvény, amelyen haladnak, sziklák között vezet, köves és meredek. A hold csak sötét árnyékot vet. Elől egy csendőr megy lámpával. Apis nehezen cammog. Pirkad, mikor egy kőbányához ér a menet. Itt megállnak. Hajnali szél fuj az arcokba. Munkások gödröt ásnak, a munka nehezen halad, mert a talaj köves. “'Ez a vesztőhely” gondolja Apis, mikor a gödröt ásó munkásokat megpillantja. A csendőrök négyszöget alkotnak. Előlép egy hadbíró. Apis lehorgasztott fővel áll előtte. A biró felolvassa az ítéletet. Összeesküvés büntette, Sándor trónörökös ellen. . . “Összeesküvés büntette a kormány egyes tagjai ellen. . .” "Összeesküvés büntette egyes tábornokok ellen _ . .” stb., stb. A büntetés golyó általi halál. Apis némán hallgatja az Ítéletet. Az ítélet kihirdetése után ^pist a csendőrök hátra viszik ,'gy facölöphöz, mellére egy kötelet tesznek és ezzel az oszlophoz” kötik. Szemét pedig fehér kendővel kötik be. A pópa hozzá lép és feléje nyújtja a feszületet. Apis megcsókolja a keresztet. Talán az utolsó pillanatban súlyos bűneinek terhe alatt megtért, mert érezhette a sarajevói halott kezét. Eszébe juthatott még az is, hogy mindezekért még egyszer felelnie kell Urunk és Teremtőnk legfelsőbb itélőszéke előtt. A sortüz eldördül. Apis lebukik, de nem tud meghalni, sokáig vergődik a földön. Újabb sortüzet kell leadni, mig végre az orvos a beállott'halált megtudja állapítani. Cfc % % Igen! Dimitrijevic Dragutin, vagy ahogy neked kedvesebb, Apis! Nagyravágyásod nem ismert határt. Hatalomra akartál jutni és hogy ezt elérhessed, a legaljasabb és legszörnyübb bűncselekményektől sem riadtál viszsza. Mikor alávaló terveidet szőtted, egyre nem gondoltál, hogy saját fajtád, kinek érdekében véltél cselekedni, fog mint egy közönséges gonosztevőt kivégezni. Egyet azonban elértél, hogy neved bekerült a történelembe. Mert te voltál az, aki Sarajevóban 1914 junius 28-án elindítottál egy irtózatos lavinát. Ez a lavina trónokat söpört el, országokat pusztított el, milliókat és milliókat temetett maga alá, milliókat tett nyomorékká, milliókat tett hajléktalanná és földönfutóvá s milliókat sodort rab iga alá. Nevedet, Apis, milliók és milliók csak mély megvetéssel ejtik ki, mert a történelem nem felejt. Mikor azon a tragikus napon egy szerzetes meghúzta a sarajevói Franziskánusok harangját, ez nem csak a szörnyű dráma áldozatainak szólt, hanem szólt az egész emberiségnek is. Vészharang volt. Jelezte ezt az irtózatos lavinát. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége ELSŐ NAGYGYŰLÉSÉNEK ÜNNEPI NYILATKOZATA. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége első nagygyűléséről, az északamerikai Cleveland városából testvéri szeretettel köszöntjük a világban élő magyar reformátusokat. Teljes szívvel adunk hálát Istennek azért, hogy a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége egy évvel ezelőtt, Detroitban történt megalakulásakor kitűzött cél szem előtt tartásával elő tudtuk készíteni és megtudtuk tartani mostani nagygyűlésünket. Teljes szívvel adunk hálát Istennek, hogy az egyességnek Lelke közöttünk lakozván közénk kívánkozott az alapitó öt egyházi /zervezeten kívül az elmúlt és folyamán még másik négy, úgyhogy mindezeken keresztül ma a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége nemcsak valamennyi tszakamerikai magyar református egyházi szervezetet és csoportot : oglaI;a magába, hanem számosat a szabad világ minden tájáról, Európából, Délamerikából és Ausztráliából egyaránt. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége alkotmánya-' bíiv a kál. Ini reformáció történelmi hitvallásai alapján álló magyar református eredetű egyházak, egy házi szervek és testületek testvéri közösségének fenntartását s miszsziói összefogását tűzte ki céljául. Világos, hogy ez a testvéri együttműködés és missziói összefogás csupán keret, alapfeltétel, eszköz, lehetőség és erőforrás egy szolgálat elvégzésére. Ez a szolgálat a magyar református öntudat ébrentartása. Ezzel sem faji, sem denominációs elszigetelődésnek nem akarunk eszközévé válni. Tudjuk, hogy a világba szóródott magyar református atyánkfiái, ha haza nem térnek, valamelyik következő generáció során nyelvben és életformában uj hazájuk társadalmába olvadnak. Nem ezt akarjuk megakadályozni, hanem azt akarjuk munkálni, hogy atyánkfiái öntudatosan magukkal vigyék uj társadalmunkba mindazokat a jellemértékeket: szabadságszeretetet, igazságkeresést, elvhüséget, türelmet és eszmékért való lelkesednifudást, amelyek meglétét más fajtáknál és népeknél semmiképpen nem tagadjuk, de amelyek együttes, összefonódott jelenléte a ma-Még egy vihart látá Láttam a kék égen, bárányfelhőt úszni, az égről szép éjjel csillagokat hullni: Nagy sötét felhőből sűrűn hulló jeget, villámok fényétől tűzben égő-eget. Tornyosuló felhők közül, vihart kelni, viruló mezőket, sudárfa erdőket, mint parányi semmit, földről elsepexni. Láttam szép országot békességben élni, ahol békében élt minden nő és férfi. Jött egy nagyobb ország gyűlölködő népe, szép ország békéjét, szerteszéjjel tépte. Feldúlta házait, javait rabolta, mikor leteperte, — mikor tönkre tette, mint egy ejtett vadat, szerte darabolta. Asszonyok sikolya, kegyelem kérése, rémes napon s éjjel, szállott fel az égre. Hü hazafik keblét gyilkos golyó fúrta, kihűlt tetemüket kidobták az útra. Győzőknek nevezett pogányok vad hada, gyilkolt, rabolt mindent, — megtagadva Istent, tipró lábuk alatt nyög az árva haza. Az ország temető, sírkeresztek nélkül. Bus felhős az égbolt derültté nem kékül, a gonoszság győzött — hiszem, nem sokáig. Nyugat dörgő egén, már villám cikázik. A megtorló felhők már útra indultak. Lassan arra térnek, tájára a földnek, hol lelket raboltak, országokat dúltak. Még egy vihart látok, — viharok viharát, utálna egy boldog, felszabadult hazát. Látok szép szivárványt, földet átívelni, az aranyos napot szabad égén kelni. Egy nyomasztó állom, kínos élet végét, szabad napsütésben, — Szentkorona fényben, már olyan régen várt, áldott földi békét. . .- ____„____KÉKY BARNA, gyárnak olyan különös sajátja. És még akkor sem, ha meg vagyunk hogy minden elkövetkezendő nem zedékünk vallja ennek az örökségnek egy ezeréves nemzettörténetét véres küzdelmeivel megpecsételt drága voltát. Azt is tudjuk, hogy a világba szóródott magyar református atyánkfiái bekapcsolódnak a helyi egyházak életébe és azok tagjaivá válnak. Nem ezt akarjuk megakadályozni, hanem azt akarjuk munkálni hogy atyánkfiái öntudatosak maradjanak abban az Isten Igéje által való tiszta hitben, amely a kálvini reformáció áldott talajából nőtt ki és amely, bár más-más denomináció képében, ma is. szüntelenül egyazon talajban gyökerezik, abból táplálkozik és amely, meggyőződésünk szerint a keresztycnség legmagasabb típusát jelenti. Emellett azonban valljuk, hogy minden magyar református keresztyénnek Isten adta joga van anyanyelvén való igehirdetésre és lelkigondozásra és hogy ennek lehetőségét nyújtani kell számukra mindaddig, amíg kívánják. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének tagjai különböző nyelvű országokban, különböző denominációk keretében élve egyformán vallják ezeket az elveket és hűséggel tekintenek a lelki édesanyára, óhazai református egyházunkra, mely ennek a hitnek volt hordozója, tanítója, védelmezője s bajnoka a református hitet cs nemzeti életet fenyegető négy évszázadon keresztüL Nem kivánunk a vasfüggöny mögötti egyház nevében beszélni, győződve arról, hogy7 ez az egyház nem hallathatja igazán szabadon szavát, olyan szabadon, hogy az a vasfüggöny mögött élő több mint három és félmillió magyar református atyánkfia őszinte, szívből jövő szavának együttes hangja legyen. Ezért és csak ezért nincsen perünk vezetőikkel sem. De meg kell állapítanunk, hogy a szétszórattatásban élő magyar reformátusok hitbeli védelme, hitbeli megtartása és magyar református öntudatunk, árága lelki örökségünk megőrzése érdekében, a vasfüggöny mögötti egyház sem szót emelni, sem cselekvéssel szolgálni, mai helyzetében nem tud. Mindezekért, szolgálatunk felelősségének tudatában, kellett a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségét megalakítanunk. Hittel valljuk, hogy a Lelek indítására cselekedtünk és ugyanazon Lélek közöttünk való maradásából folyó erőben bizakodva indulunk neki szolgálatunknak, melyhez minden magyar református atyánk fia buzgó imádságát, képesség szerint való munkáját kérjük és amelyet a magasságos ílristen áldó és megszentelő kegyelmébe ajánlunk. “És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni sziveiteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.” (Filippi levél 4:7) Cleveland, Ohio, U. S. A., az Urnák 1954-ik esztendeiében, május hó 22-ik napján. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének Elnöksége és nagygyűlésének közönsége.
