Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-15 / 7. szám

1954 julius 'KRÓM K A” 5-ik OLDAL A GENFI KONFERENCIÁZGATÁS. Genfben az Indokina ügyében folyó tárgyalások <3öntő szaka­szukba léptek. Az Egyesült Államok tartózkodó álláspontra, rezer­­váltságra törekszik a francia-angol engedékenységgel szemben és nem csinál titkot abból, hogy már az is, ami eddig történt, semmikép sincs kedvére, mert a nemzetközi kommunista összeesküvés uj területekre terjesztheti ki hatalmát, egygyel szaporodni fog a kommunista uralom alatti államok száma, hacsak az utolsó pillanatban a kommunisták vérmes követelései miatt fel nem borulnak a tárgyalások. . . Ha megegyezés jön létre, kétségtelenül a “feltartóztatási poli­tika’' nagy kudarcát jelentené és ‘Távolkeleti Münchennel” volna egyértelmű. Nem tartana sokáig. Miként a Szudetavidék elfoglalását pár hónap múlva követte Hitler szószegő prágai bevonulása úgy a kommunisták sem érnék be Vietnammal, hanem folytatnák délkelet­­ázsiai, vagy más terjeszkedéseiket. A konfliktus csak elodázódna és • még súlyosabbá válna. Prága után Varsó következett. . . Most az indokinai keserű labdacs lenyelése a "béke” ára. Hányszor lehet ezt még megcsinálni? Hányszor lenne Amerika még kényszeredetten hajlandó lenyelni a keserű labdacsot? Ha Indokínában léket kap a feltartóztatási politika, mi más jö­het utána mint a felszabaditási politika, az igazi szembefordulás a kom­munista világimperializmussal? Most negyven éve... Irta: Vitéz JÁNOSY ÁRPÁD. német egység újra és újra megva­lósult. Amikor az embe/ ezt a térképet nézi, akaratlanul is az a gondolat vesz erőt rajta, hogy bármennyire szétdarabolták is századunkban Németországot, a százmilliós né­met népet Nyugat-Németország újjászületése isméi egybeforraszt­ja. NÉMETNYELVŰ KULTUR­­MUNKA CSONKA MAGYARORSZÁGON E sorok írója felejthetetlenül kedves időket töltött az egyik magyarországi németajkú. gyüle­kezetben, amikor a baseli tudo­mányegyetemről visszatért szülő­hazájába, befejezvén ösztöndíjas tanulmányait. Kilenc esztendeje annak, hogy kikergették a vörösek a németaj­kú őslakosság nagy részét és be­tiltották a németnyelvű templomi szolgálatot és iskoláztatást. Nemrég jött aztán a híre annak, hogy a “maradék” számára újra megengedték mindenhol a német nyelv használatát. Megható so­rok számolnak be arról az első is­tentiszteletről, amelyet régi templo mákban, könnyek között megtar­tottak. , . Ez a falusi levél arról is beszámol, hogy az iskolában is újra megkezdődik a németnyelvű tanítás, * * * Egy ilyen esemény nagy dol­goknak magváí hordozza magá­ban. A muszka vörösek nagyon jól tudják, hogy az életük függ at­tól, hogy a németeknek legalább semlegességét — ha nem is jóin­dulatát — a maguk számára meg­nyerjék. Egészen bizonyos, hogy ezt a célt szolgálja a német nyelv használatának megengedése az egész vonalon. WASHINGTONI TANÁCS­KOZÁS NÉMETORSZÁG MEGNYERÉSÉRE Ugyanabban az időben, amikor Magyarországon újra megenged­ték a német nyelv használatát, az öreg Churchill eljött Washington­ba, hogy Eisenhower elnökkel együtt lépéseket tegyenek a feléb­redt német óriással való együtt­­munkálkodás megkezdésére. A hosszú tanácskozás az alábbi nyilatkozatokban kulminálódott: “Az én kormányom készen van arra, hogy nagy áldozatokat hoz­zon azért, hogy Nyugat-Német­­országot a szabad világban meg­tartsa” — mondotta Churchill. Majd azután igy folytatta: “Re­mélem, hogy Amerika készen van arra, hogy ugyanezt megtegye. Rövidesen cselekednünk kell. Ki­fogyunk az időből Németország kérdésében és ha mi nem cselek­szünk azonnal, a kommunisták megteszik azt és akkor mi lekés­tünk.” Eisenhower elnök pedig ezt mondotta: “Nem kérdéses, Nyu­gat-Németország nélkülözhetetlen Európa védelmében. Nyugateuró­­pát lehetetlen megvédeni a szov­jet támadástól a német hadsereg nélkül.” KOMOLY FIGYELMEZTE­TÉS A MAGYARSÁG FELÉ! Ha valaki összeállítaná Ma­gyarország térképét olyan formá­ban, hogy feltüntesse azokat a változásokat, amelyeken egy év­ezreden át a magyar haza keresz­tülment, akkor az a térkép vilá­gosan igazolná, hogy a magyar­ságnak hatalmas vonzóerőt kell gyakorolnia mindenkor nemcsak az elszakított részekre, de a test­vérnépekre is.- Meg kell értenie minden ma­gyarnak, hogy a megszállt terü­letek magyarsága éppen úgy vár­ja ezt a központi magyar gondo­latot, mint a testvérnépek nagy része. Micsoda végzetes dolog valami újabb csonka-magyarországi, most már negyedik köztársaságról és függetlenségről szavalni, amikor már három megelőző köztársaság diktatúrába és tragédiába fulladt... Valami végzetes rövidlátás kell ahhoz,'' hogy még az amerikai ma­gyarságnak is sok szóvivője a szentistváni Nagy-Magyarország helyett egy újabb köztársaságról szaval és annak csinál propagan­dái! A MAGYAR KIRÁLYI KO­RONA ORSZÁGAI ÉS NÉPEI A rabláncban sínylődő csonka­országi magyarság nem tehet hitet az egyetlen magyar útról. Isteni csoda lesz, ha átvészeli a vörös pokol minden iszonyatosságát, nemzeti öntudatának megcsonkí­tása nélkül. Éppen ezért az Amerikába és a világ minden részébe szétszórt magyarságnak kötelessége min­den gondolatával és cselekedeté­vel kifejezést adni annak, hogy a magyarság és testvérnépeinek jövendője—»" ~i egy szerencsétlen negyedik köztársaság, hanem a szentistváni Nagy-Magyarország. Az Adriától a Kárpátokig és a Lajtától az Aídunáig közel har­mincmillió ember sínylődik a vö­rös rabszolgaságban. Egy évezre­den át a magyar nemzet tartotta őket össze és tette lehetővé ott a virágzó életet. Végzetes dolog tehát a törpe­magyar gondolat, amely megelég­szik egy pusztulásba rohanó ne­gyedik köztársasággal s a függet­lenség görögtüzével vezeti félre a jobbsorsra érdemes magyarságot. * * * Magasan lobogtatjuk azért a koronás-címeres magyar lobogót mindenhol a szabad világban a keserves próbatétel ez idején. Tesszük ezt abban a hitben, hogy a történelmi magyar eszmény ép­pen úgy ujjászüli a magyarságot lelkileg, mint a német keresztyén lelkiség a felébredt német óriást. Amikor a háromszinü címeres magyar zászlót magasan tartjuk, felszáll szivünkből az imádság az Ég felé, hogy az Isten tartsa meg jó erőben és egészségben Ottó Őfelségét, hogy valóra váltsa az évezredes magyar álmot, amely újra és újra annyiszor testet öltött már! Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New j?c,; (Folytatás) Elérkezett a nagy nap. Sarajevo junius 28-án már korán reggel tal­pon van. Az utcák fellobogózva. Az ablakodban török szőnyegek. Számos kirakatban a trónörökös képe. Férfiak és asszonyok ünnepi ruhában, a benszülöttek népiöltö­zetben tömegesen sietnek az Ap­­pel-rakpartra, hogy ott jó helyet biztosítsanak maguknak. Iskolás­gyermekek zárt sorokban vonul­nak fel. Az égbolt tiszta. A nap már melegen süt. Az útvonal men­tén rendőrök állanak fel. Számuk a rend és biztonság fenntartásához aránylag csekély. A városban mindössze négy század katonaság tartózkodik. Egy része az erődök­ben és laktanyákban teljesít őr­szolgálatot. Egyedül a városházá­hoz közel eső Ferenc József lak­tanyában áll egy század készen­létben. Magyar bakák. A komáro­mi 12-sek. Parancsnokuk Lukács Béla százados. Az összeesküvők is korán tal­pon vannak. A tömeg közé elve­gyülve elfoglalják előzőleg meg­állapított helyüket. Me-hmedbasic a Miljácka partján a járda szélén a leányiskolával szemben, pár lé­péssel lejebb a Cumarja hídnál, Cubrinovic, vele szemben a túlol­dalon az osztrák-magyar bank előtt Popovic és Ilic helyezkednek el. A Ferenc József hid közelében a parti oldalon Cabrinovic, köz­vetlen a hídnál Prinzip és a .Másik oldalon Grabez húzódik meg, * * * Mikor már a nap felkelt, a “Bosna” fürdőszálloda egyik szo­bájában imazsámolyon térdel a trónörököspár. A rögtönzött ol­tárnál a pap csendes misét mond. Az ablakon keresztül napsugár szűrődik be és a sugár a trónörö­kös fejére vetődik. Fejét emiatt, gyakran elfordítja. Talán arra gondolt: “Morgenrot, Morgenrot, leuch­test mir zum frühen Tod’’. A pap a mise után megáldja őket. A szálloda előtt hosszú gépko­csisor áll útra készen. A kiséret tagjai díszes egyenruhában gyüle­keznek. A trónörököspár megjele­nik a szálloda kijáratánál. A fő­herceg tábornoki díszben, felesé­ge fehér selyemruhában, fején fe­hér széles kalappal. Az első ko­csiba két egyenruhás magasrangu kormányzósági tisztviselő, a má­sodikba Sarajevo polgármestere a rendőrfőnökkel száll be. A harma­dikban a trónörököspár és velük szemben Potiorek táborszernagy foglalnak helyet. A vezető mellé Harrach gróf ül. A negyedik ko­csiban Dr. Bardolff és Merizzi szárnysegédek, a következő ko­csikban a kiséret többi tagjai he­lyezkednek el. A gépkocsik elindulnak. Mikor a hatalmas Filipovic-kaszárnya elé érnek, a laktanyaőrség fegy­verbe lép, tiszteleg és az erődök ágyúi megszólalnak. Innen kezd­ve a trónörökös kívánságára a gépkocsik lassabban haladnak. Következik Marienhof, itt leka­nyarodnak a Miljácka-parti Ap­pel sétányra. Mindenütt az útvo­nalon lelkes “Zivió!” kiáltások hangzanak Jel. Az ovációkat a trónörököspár barátságos mosollyal viszonozza, az osztrák-magyar bank közelé­ben Ilic és három társa, már izga­tottan várja a kedvező pillanatot. A trónörökös autója elhalad mellettük, de ők tétlenek marad­tak. Talán az utolsó pillanatban visszariadtak a gonosztettől. Mi­kor a kocsisor a Ferenc József hídhoz ér, hatalmas robbanás ráz­za meg a levegőt. Ott állt Cabri­novic, a nyomdászsegéd, aki nem habozott, hanem egy hirtelen mozdulattal a zsebében rejtett bombát a trónörökös kocsijába ha­jította. A bomba Zsófia hercegnő ölébe hullott. A főherceg ezt rög­tön észrevette, elkapta a bombát és kidobta a kocsiból. A bomba a kövezeten robbant fel. A robbanás zajára a trónörökös kocsija gyor­san lefékez és megáll. Harrach gróf leugrik a kocsiról, hátra ro­han, hogy megállapítsa, mi tör­tént. Rögtön látja, hogy ez csak merénylet lehetett. Asszonyok si­koltoznak, sebesültek jajgatnak. A sebesültek között van Merizzi

Next

/
Thumbnails
Contents