Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-15 / 7. szám
VOLUME XL ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y.. 1954 JULIUS. NO. 7. SZÁM. “Béke a mi időnkre”, - vagy becsületes béke, a Szabadság Békéje? Churchill angol miniszterelnök ii Eden külügyminiszterrel Eisenhower elnöknél junius végén Washingtonban tartott konferenciája után fogadta as amerikai sajtói. Egyik újságíró azon kérdésére, amelyben a Moszkva által hangoztatott “együttlétezés”ről (coexistence) tudakolta véleményét, kijelentette, hogy “meg kellene kísérelni egy valóban jószándéka együttműködést, hogy kellő éberség mellett az évek egy sorára a mai helyzettől, mely vészterhes veszélyekkel van tele, sokban különböző helyzetet lehessen teremteni”. Churchill úgy látja, hogy az orosz nép is megelégelte a háborús szenvedéseket és békén akarja élvezni az élet örömeit. “Biztos vagyok benne, mondotta, hogy az orosz nép tudja, hogy’ egy negyedszázadra terjedő békés fejlődéssel sokkal többet nyerhet, mintha olvan pontra v.ané a: eseményeket, amelynek szörnyűsége minden emberi képzeletet felülmúl. Biztos vagyok benne, hogy mi (ennénk a győztesek, de egy romhalmaz tetején. Azoknak, akik szerint akármit mondanak is az oroszok, nem lehet hinni nekik, azt válaszolom, hogy nem azon fordulnak meg a dolgok, hogy ők mit mondanak, hanem, hogy mik az érdekeik.” Churchill aztán kijelentette, hogy az egyiittlétezést “mindenesetre” meg kell kísérelni, “már azért is, hogy a demokráciák megnyugtassák lelkiismeretüket, hogy minden lehetőt megtettek”. Alkalmas időpontban megvalósitandónak tartaná az általa már régebben javasolt Malenkov-találkozót is. * * * Csodálkozva olvastuk a nagymultu ang<sl politikai vezér e kijelentéseit, amelyek mintha nem is a “Vasfüggöny” kifejezés szerzőjétől és nem attól a Churchilltől származnának, aki hat év előtt Missouriban, Fulton városában mint tűrhetetlen rendőrállami rend szerekről beszélt a Szovjetnek a rabországokban felerőszakolt tei ror-uralmáról. Lehetséges volna, hogy Churchill, aki Chamberlainnel szemben az 1958-as müncheni időkben oly világosan látta Hitler világuralmi háborús szándékait és nem hitt a Chamberlaintől Godesbergben Hitlernél tett látogatása után meglobogtatott “Peace for our Time” papirosígéretnek, most a vörös Hitlerekről fel tudja tételezni, hogy igazi békét akarnak “ a mi időnkre”? Churchill legjobban tudja, hogy az orosz népnek vajmi kevés beleszólása van a Szovjet elhatározásaiba, az orosz kommunista vezérek cselekedeteibe. Oroszország is rendőrállam. akárcsak azok, amelyekről Fultonban beszélt; a népnek nincs szabad választási joga és minden fiának a zsarnokok diktatúrájához kell igazodnia, ha nem akar megrövidülni egy fejjel. Diplomáciai megfigyelők szerint Angliában, ahol az Egyesült Államok számos atombázist tart fenn, nagy a félelem, hogy uj háborús konfliktus esetén szigetországuk volna az orosz atom támadások első célpontja és Churchill a pártja választóinak e félelmét akarja eloszlatni. E megfigyelők úgy vélik, Churchill maga is tisztában van azzal, hogy a Szovjettel nem lehet tisztességes alkut, tartós egyezséget kötni, de a választók közhangulata miatt kénytelen ily békés húrokat pengetni. Sokan azonban nem hiszik, hogy a Szovjet akár Anan^ akár más nyugati ország' t: í rabomba-támadást merne kezdene ífitart számolnia kel lene azzal, hogy Amerikától rögtön kamatos kamattal kapja viszsza. Bizakodnak abban, hogy konfliktus esetén csak a régi, szokványos fegyverekkel folyna a harc, hiszen Eisenhower elnök ismételten is kijelentette, hogy az Egye. sült Államok sohasem lesz az első, aki atom- vagy hidrogénbombával támad. Kilenc esztendő telt el a második világháború vége óta és ez a kilenc év tragikus bőséggel szolgáltatott bizonyítékokat arról, hogy a Szovjet úgy képzeli el az egyiittlétezést, hogy a Nyugat tűrje, hogy erőszakkal vagy csatlósaival végeztetett aggresszióval vagy polgárháborúval mind nagyobb térre terjessze ki a nemzetközi kommunista összeesküvés uralmi területét. Ezt célozta a koreai rajtaütés, az indokínai polgárháború és célozza az afrikai francia gyarmatokon és egyebütt a gyarmatiság elleni, függetlenségi harc álarcában kommunizmust, a gyarmati szolgaság legrosszabb fajtáját megvalósítani akaró szakadatlan aknamunkája. Kina elragadásával a nemzetközi hatalmi egyensúly nagy gyengülést szenvedett a kommunista front javára. Europa nyugati országaiban is résen vannak és buzgó előkészítő munkát folytatnak a moszkvai diplomáciától támogatott ötödik hadosztályok és már Közép- és Délamerika kapuit is döngeti a kommunisták türelmetlen befészkelődési törekvése, miként a guatemalai és briíish-guyanei példák mutatják. Két világ harca folyik különböző formákban, de élethalál-harc az, ami folyik és ily példátlan vészes világpolitikai és történelmi helyzetben fontosabb, felelősség-teljesebb feladat is van a választási voksok biztosításánál, kivált, amikor az angol atombomba-aggályok fölötte kétséges realitásúnak látszanak. A negyedszázadra remélt együtt létezés, amelyről Churchill beszélt nem képzelhető el másként, mint a Szovjet azon terjeszkedési törekvéseinek tolerálásával, eltűrésével. amelyekkel kikeresi a világ gyenge pontjait, különösen azokat, amelyeket Amerika távolsági vagy egyéb okokból nem tart alkalmas harctérnek. Ravasz módszerekkel igyekszik megkaparintani azokat, anélkül, hogy egyetlen orosz katona az életét kockáztatná. Knowland republikánus szenátusi vezető minap felvétetett a kon gresszus naplójába egy okmányt, amelynek eredeti szövegét Mao Tze tung kínai kommunista diktátor juttatta el annakidején Sztálinhoz, még ennek halála előtt s amely a kommunisták világuralmi haditervének menetrendjét tartalmazza. Eszerint Indokina meghódítását 1955-ben befejezik és Ázsia többi délkeleti országait 1960-ig veszik birtokukba. Ázsia többi részeit« beleértve Indiát és Ceylont, 1965- ig akarják elfoglalni. Ezután kerülne sor a Fülöp-szigetekre, a Középkeletre és Afrikára. Közben Angliát és Franciaországot gyengítenék és részben külpolitikai megfélemlítéssel, részben az ötödik hadosztályok aknamunkájával semlegesítenék. Japánt és Formozát annektálnák. Amerika s Európa mindezzel elvesztené ázsiai és afrikai piacait és a hideg háborús, fegyverkezési és egyéb kiadások anyagi csődbe kergetnék őket, úgy hogy mire az Egyesült Államok rászánná magát az ellenállásra, a Nyugat már reménytelen helyzetben tudna csak kiállni a végső harcra. Az okmány hangoztatja, hogy ehhez nagyobb háború elkerülésével kell eljutni. Mindenféle cselfogással, félrevezetéssel, csábítással kei! dolgozni a cél elérésére, de vigyázni kell, mondja az irásmü, hogy az Egyesült Államok addig ne nyúljon fegyverhez, amíg a terv meg valósítása e! nem jutott a megfelelő stádiumba, amikor is már könnyű lesz végezni a maradék szabad országok ellenállásává]. Az okmány hitelessége iránt kételyek állnak fenn, — de kétségtelen, hogy ez a hiteles kommunista menetrend,'ez az a titkos haditerv, amely Moszkva coexisíence-szólamai mögött rejtőzik. Az együttélés csak a szabad világ folytonos zsugorodása, a helyzet folytonos rosszabodása árán volna elérhető és végül katasztrófával fenyegetné a szabad világ maradék csonkját. . . Meg kell mondanunk azt is, hogy a Cj^fchilltől áhított együttiétézés aittjpfcb'-«...!. DMU Kjjy miig zeteS' negyedszázaddal hosszabbítaná meg Magyarország és a többi rabországok kinszenvedéses balsorsát és ez egyértelmű volna azzal, hogy a szabad országok mások szabadsága árá” szereznének maguknak látszatl kfft-» * * ?fí • V ^ Eisenhower elnök ' ételten kh» jelentette, hogy nen -Jrar «békét más országok szabao |ának feláldozása árán. Szer* ük hinni, hogy Churchill sem. . Korunk problémája épp oly k< éssé mint Hitler idején, nem “a éke a mi időnkre,” hanem, me t most is ugyanoly világhatalmi törekvésű, totalitárius ellenféllel állunk szemben, csak a “Peace with Honor”, a becsületes béke, a Szabadság Békéje lehet. Hitlert legyőztük, de a Szabadság Békéjének kivívása még hátra van és minden erkölcsi okunk megvan, hogy Malenkov és gangjével, a világ egyelőre egyharmadának konok rabtartóival szemben épp oly gerincesek legyünk, mint Hitlerrel és cimboráival szemben voltunk. . . . AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZENT ISTVÁN ÜNNEPE. Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepét, országalapitó Szt. István király napját az Egyesült Államok magyarsága országos jellegű ünnepség keretében, a new yorki St. Patrick székesegyházban, augusztus 15-én délután 4 órakor ünnepli meg. Az egyházi ünnepséget nagy magyar felvonulás előzi meg a Fifth Ave.-n. Legyünk ott mindannyian!
