Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-15 / 6. szám
!2-k OLDAL KRÓNIKA” 1954 junius. Anticommunist Kommunista-ellenes AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 Edhor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 277—5th AVENUE SUBSCRIPTION: a S. of AMERICA and CANADA $2.09 PER YEAR NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI PI): az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA A KISEBBSÉGI BITORLÓK KONGRESSZUSA Vorosilov orosz generális, a Szovjet jelenlegi elnöke, aki annak' idején a Magyarország elleni hadjáratot vezette, megjelent Budapesten, a kommunista párt május végén tartott, többnapos kongresszusán. Beszélt Rákosi Mátyás, a párt első titkára is és bejelentette, hogy Magyarországot teljesen bekapcsolják a Szovjet gazdasági rendszerébe és ezért kihagyják a terv-politikából az 1955-ös évet, hogy az uj ötéves terv 1956-ban együtt kezdődhessék az uj ötéves orosz tervvel. (Ugyancsak ezt “határozták el” a csehszlovákiai kommunisták a junius eleji kongresszusukon, szintén Moszkva utasítására, vagyis a rabországok végső felszívása van útban.) Bevallotta Rákosi, hogy az engedmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a gazdasági válság nem szűnt meg. Visszatekintve az elmúlt évre, megállapította, hogy “az uj szakasz jelentékeny ellenállással találkozott." Rákosi beszédét a N. Y. Timesben elemzés alá vette Harry Schwartz, a lap antikommunista szakértője és többi közt ezt írja: “Rákosi kijelentette beszédében, hogy a mezőgazdaság az utóbbi években, a kommunisták uralma alatt nem jutott előbbre és hangoztatta, hogy az egyéni földművelőknek jelenleg megadott engedmények dacára, a végcél ma is a teljesen kollektivizált mezőgazdaság, mint a Szovjet Unióban”. Rákosi e kijelentése teljesen igazolja azon, kezdettől hangoztatott felfogásunkat, hogy csak időleges engedmény történt, amikor most egy éve, júniusban Nagy Imre uj miniszterelnök a parlamenti bemutatkozó beszédében bejelentette, hogy azon gazdáknak, akik ki akarnak lépni a kolchozból, visszaadják a földet és a magán-gazdálkodási lehetőséget. Ezt akkor moszkvai utasításra tették, azon reményben, hogy a földmüvesség a csendes szabotálásról át fog térni az ered. ményes együttműködésre és ezzel elősegíti a köz-ellátás és a belső gazdasági válság bajainak leküzdését, valamint Moszkva még kiadósabb kiszolgálásának lehetőséget. Azt jelentette volna ez, hogy a földmüvesség maga segít megtámasztani, megszilárdítani sanyargatóinak gazdasági alapjait. Ehhez a magyar földmüvesség nem állt kötélnek, mert tisztában van azzal, mire akarják felhasználni; józan bölcsességgel átlátott a szitán. Most Rákosi maga is bevallja, hogy a végcél (a földtulajdon általános köztulajdonba-vétele, a falu bosevizálása) nem változott és csak átmeneti könnyítés történt. Nem a földművesek tulajdoni jogai és egyéni szabadsága végleges elismerésére, hanem a rendszer bajainak enyhítésére. Megírtuk most egy éve, hogy Nagy Imre engedményei csak utánzatai annak a rövidlejáratu szelidülésnek, amelyet Lenin 1922-ben, amikor az orosz gazdasági élet épp oly nehezen funkcionált, mint az utóbbi években a rabországoké, uj gazdasági politika (Nova Ekonomicseszkaja Politika) néven léptetett életbe. Rákosi maga is csupán “uj szakasznak” mondotta beszédében a mai állapotot és a “szakasz” szó teljesen világosan kifejezi, hogy csak átmenetről, a kifejtés egyik állomásáról van szó, nem végső kialakulásról. Élesen figyelők észrevették azt is, hogy Rákosi és társai ezt 6em csinálják jósziwel, a pártkulisszák mögött dühösek voltak a “felvizezés” miatt és csak a moszkvai gazdák iránti engedelmességből teljesítik a parancsot. Moszkva annál előbb akarja visszacsinálni az engedményt, minél inkább megy lépre a magyar földmüvesség. Szerencsére nem megy lépre, kivált hogy most már magától Rákositól is tudja, hogy mi várna reá. * * * élni és nemzeti és emberi méltósága és jussa hóhéraival cimboráim? Micsoda rövidlátó ember Nagy Imre, hogy ezt feltételezi róla! A sok fától nem látja az erdőt s nem tudja vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a kommunizmus sem tömény, sem hígított állapotban nem kell a magyar népnek, sem testének, sem lelkének. . . . Valamikor, több mint negyven éve, gróf Khuen Hédervárjf Károly ült ugyanazon bársony-székben, ahol most Nagy Imre ül. A nagy obstrukciós harc folyt a parlamentben a különböző nemzeti követelésekért. Az ellenzék soraiban ült Rigó Ferenc bihari képviselő is. Erős, tagbaszakadt, ritkabeszédü, kemény magyar. Az egész ob* strukciós vitában sohasem hallatta a szavát. Am amikor Khuen Hé* dervary egyik nagy beszédét befejezte, amellyel, úgy hitte, felülkerekedett az ellenzék ostromával szemben, mégsem hagyta szó nélkül a dolgokat. Felkelt az ellenzéki padsorból és elindult a miniszterelnöki bársonyszék felé. Néhány pillanatig meghökkenten nézték mindenünnen az öreg kuruczot, amint közeledik a miniszterelnökhöz... S amikor odaért, tempós nyugalommal a füléhez hajolt Khuen Hédervárynak és valamit súgott neki. Csak kevesen tudták leolvasni Rigó ajkáról a határozott, de, hogy úgy mondjuk, drasztikus tanácsot, amelyet a mélyen elpirult Khuennek adott a távozásra. . . Az újságokban persze nem kaphatott nyomdafestéket Rigó Ferenc szókimondó tanácsa, de az ellenzéki lapokban félreérthetetlen célzások estek és országszerte még évekig derűsen emlegették, mit is súgott Rigó Ferenc Khuen miniszterelnök fülébe. . . Bocsánat, de mi mást válaszolhatna az öntudatos magyar nép Nagy Imre felhívására?! Ma millió és millió Rigó Ferenc van Magyarországon, akik nem juthatnak be a kinevezett képviselők “parlamentjébe,” de ugyanazt tanácsolnák Nagy Imrének és a többieknek, mint az egykori bihari honatya Khuennek. Bizony, még súgva sem tehetik, mert nyakukon ül a Vörös Hadsereg pribékhada. . . * * * Vorosilovot fenyegetésként, vörös rémként hozták a kongresszusra. Beszédében előbb Amerikát támadta és azt állította róla, hogy “az erőszak politikáját” követi, amit kétségtelenül ökölbe-szorult kézzel, némán tiltakozva fogadott a magyar nép, amely nem felejti, hogy a kommunisták egylistás erőszak-választások alapján bitorolják a többséget megillető hatalmat. Amerika felszabaditási ígéreteiről pedig azt mondotta Vorosilov, hogy azok “reménytelenek” és “nevetségesek”. A reménytelenséget bátrak vagyunk megfelebbezni Amerikához és Eisenhower elnökhöz, a második világháború győzedelmes hadvezéréhez, akinek történelmi missziója, hogy megnyerje az elvesztett békét. . . És ami a magyar nép felszabadulási vágyainak nevetséges voltát illeti, továris marshall Vorosilov, van egy magyar közmondás: az nevet legjobban, aki utoljára nevet! A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika független lap s a világ minden részében élő, szabad magyarok közt közkézen forog. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj amerikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felkeresik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk 8 azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjtalanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvényes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába! A United Press amerikai hírügynökség budapesti távirati tudósítása szernt Nagy Imre hosszan fejtegette a kongresszusi felszólalásában, hogy az összes társadalmi rétegek bevonásával “népfrontot” kell kiépíteni a kommunisták vezetésével. Hangoztatta, hogy “a dolgozók pártja meg kell nyerje az egész kispolgárságot, amely a parasztság zömét foglalja magában.” Nagy Imre aztán felhívta a parasztságot, értelmiséget, kisiparosokat és a munkásság távolmaradó részét, hogy működjenek együtt a kommunista párttal. Úgy látszik. Nagy Imre nem tudja, hogy a magyar öntudatos nemzet és nem felejti a Rendszer töméntelen, szörnyű bűnét, az ország orosz szolgaságba taszítását, a véres rémtetteket, gyalázatos jogfosztásokat, tulajdonrablásokat, amelyeket annyi esztendő óta oly kíméletlen kegyetlenséggel hajtott végre. Azt hiszi Nagy Imre, hogy mindezt megbocsájtja a magyar nemzet? Azt hiszi, hogy hajlandó moszkvai igában nemzeti és emberi szabadság nélkül VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 277—5th Avenue, New York 16, N, Y. Mellékelek $2.00t, amelynél' fejében kérem a KRÓNIKA cimü képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ......................................... -........................................................................ Utca ................................................................................................................— Város..........................................—.................. Állam...................................—— (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.) , t
