Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-15 / 6. szám
1954 junius. “KRÓNIKA” 7-ik OLDAL Most negyven éve... Irta: Vitéz JÁNOSY ÁRPÁD. A GENFI ALKU-PRÖBALKOZÄSOK Mint előrelátható volt, a genfi konferencia hét heti szószaporitás után sem produkált eredményt sem a koreai béke, sem az indokinan fegyverszünet ügyében. Koreát illetően Amerika ragaszkodik igazi semlegesek által gyakorolt választási ellenőrzéshez és igy nincs megegyezés, mert választások utján a Délkoreával szemben csaknem harmadnyi lakosságu Északkorea kommunistái sohasem juthatnának az egész Korea feletti hatalom birtokába. A szavazó cédula nem az a fegyver, amelylyel a kommunisták győzni tudnak azon országokban, ahol ismerik őket. így hát valószínű, hogy a konferencia után továbbra is megmarad a koreai háború előtti helyzet, a kettéosztottság, amig csak el nem jön egy uj világrendezés. Az indokinai kérdésben Amerika követeli a kommunisták kivonulását Kambodzsából és Laoszból és csak a harmadik társállam, Vietnam egyrészére nézve hajlandó tárgyalni. Molotov azonban mindhárom társállamot meg akarja kaparitani a kommunizmus számára. Ho Chi Minh kommunista felkelő-vezérnek a Vörös Kínától felszerelt csapatai Dienbienphu bevétele után most Vietnam legértékesebb részét a Vörös Folyó deltáját, Hanoit és Haiphongot törekednek elfoglalni és közben Genfben Molotov és társai ál-tárgyalásokkal húzzák az időt. Amerika máris megelégelte ezt a helyzetet és immár csak rövid idő kérdése, mikor látja be Anglia és Franciaország is, hogy a kommunistákkal nem köthető tisztességes alku. TÍZ ÉVE... D-Day tizedik évfordulója volt junius 6-án és ebből az alkalomból hálát kell adnunk Istennek, hogy oly szerencsésen sikerült “a vég kezdete,” a partraszállás, amely megpecsételte Hitler Isten- és emberellenes barbár világuralmi terjeszkedése és “felsőbbrendü” bestializmusa végzetét. Egyben könyörgünk az Egek Urához, segítse az emberiséget, hogy megszabadulhasson Sztálin és utóda, Malenkov nem kevésbbé szörnyűséges, pogány és embertelen világuralmi törtetése és fenevadi erőszaka kárhozatától is, hogy végre Krisztus szeretet-tanitásait az életbe átültető, igazi béke uralkodhassék a nemzetek, osztályok és emberek között. Hitten hisszük, hogy Krisztus szeretet-tanitásainak az életbe való, tényleges átültetése az emberi szabadság- és boldogság-lehetőség megmentésének egyetlen útja: el kell tűnnie minden származási és osztály-előjognak, mások feletti zsarnokságnak, az Istentől, az Atyától minden teremtett gyermekének adott jog és piéjtó*pg tippg— sának. Semmiféle diktatúrára, erőszak-uralomra, véres terrorra, börtönre és bitókra az egviláyon nincs szügség, hanem Krisztus megértő szeretet-szellemére, méltányossági erkölcsére, hogy minden dolgozónak tisztes kenyere és fedele lehessen, mindenki polgári életfeltételek közzé kerülhessen és ne kelljen a materializmus rabjává lennie. Belzebubbal szövetkeztünk a Sátán ellen. Most kerüljük el az újabb csöbörből-vödörbe jutást. Krisztussal szövetkezzünk ezúttal, Krisztussal, akinek nemcsak az ajkakon, de a szivekben is ott kell lennie. . . . Krisztus még nem szállt partra sok európainak szivében, az ö D-Dayje még hátra van. El fog, el kell következnie, mert nem az atombomba és nem a hidrogénbomba, de az ő szelíd igazságossága, emberszeretete, együttérző testvérisége győzheti csak le az abszolút anyagiasság rideg és sivár, kommunista szellemét, teheti azt elavulttá és mentheti meg Európa lelkét! (A szerző a sarajevói merényletet megelőző, hat esztendőt Boszniában töltötte, mint volt cs. és kir. hadsereg hivatásos tisztje és közvetlen személyes tapasztalatai és élményei, valamint akkor készült feljegyzései alapján állította össze ezt a visszaemlékezést. Sz&rk.) A VÉSZHARANG MEGKONDUL. Kalimegdan öreg várfalai alatt három fiatal ember sétál. Tavasz van. A fák rügyeznek és vékony árnyékot vetnek a zöld gyepre. Találnak egy üres padot és arra mind hárman leülnek. Cabrinovic Nedjelko, a nyomdászsegéd, megszólal: “Ciganovic már itt lehetne.” Ne türelmetlenkedj, fog * jön. ni”. Veti közbe a vézna Prinzip Gavrilo, a sarajevoi kicsapott gimnazista. Bizonyára még fontos elintézni valója van.” Jegyzi meg Grabez Trifko, a tuzlai diák. Nemsokára feltűnik Ciganovic markáns alakja. Zdravó! így üdvözli a fiukat és helyet foglal a pádon. Először óvatosan körülnéz és azután kihúz zsebéből egy ujságdarabot. "Olvassátok, ma kaptam Zágrábból. A svábok Boszniában junius végén nagy hadgyakorlatokaTTögnak tartani. Az osztrák trónörökös is ott lesz. Mit szóltok hozzá?” "Nagyszerű alkalom lesz, hogy ott elintézhessük, ne hogy még egy Habsburg betegye lábát Bősz. niába, "jegyzi meg Prinzip. Néhány nap múlva ismét találkoznak. Este van. Ciganovic elvezeti őket Tankosic Vojan őrnagy lakására. Ciganovic az őrnagynak régi bizalmasa, a balkán háború alatt Macedóniában kerültek öszsze, hol mint komitácsi kitüntette magát. A háború után ezért kapott állást a szerb vasútnál. Tankosic a belépőket először a lámpafénynél alaposan szemügyre veszi. Azután külömböző kérdéseket intéz hozzájuk, feljegyzi nevüket és származási adataikat, majd Ciganovichoz fordul: "Fiatal és gyenge legények. Külömben majd meglátjuk. Ide figyelj Ciganovic! Naponta kiviszed őket Topsiderbe, ott megtanítod őket célba lőni és a kézigránátot kezelni. Időnk van még elég. Itt van még egy csekk, azt váltsad be a bankban és az összeget osszd szét köztük. Ez csak egy kis előleg.” A szoba sötét sarkából két éles szem fürkészve tekint a három jelentkezőre, Mikor már ezek a szobából eltávoztak, megszólal egy öblös hang: "Te Vojó! Mit gondolsz, befognak ezek válni?” "Kár, hogy még oly fiatalok, Apis.” "Nem baj. Minél fiatalabbak, annál komolyabban veszik majd a dolgot.” Apis-Dimitrijevic Dragutin vezérkari ezredes, a szerb vezérkar hírszerző osztályának főnöke, a "fekete kéz” irányítója, rágyújt egy cigarettára, majd folytatja a beszélgetést. "Te Vojó! Eszembe jut 1903, amikor ti Sándoron és Drágán álltatok bosszút és én átlőtt mellel ott fetrengtem. A Balkán-háború alatt kórházban kellett feküdnöm. De most, bármi is történjen, én ott leszek. A végrehajtó bizottság elhatározta Ferenc Ferdinánk halálát. Te ismersz engem. Még ha az ég és pokol ellenem szegülnek, ezt most végre fogom hajtani.” “Zdravó Vojó!” Kezet szőrit vele és távozik. * * * Topsiderben serényen folyik a lőkiképzés. Ciganovic nagyon megvan elégedve tanítványával. Különösen Prinzip bizonyul kitűnő céllövőnek. Tankosic őrnagy is több ízben jelen van a lőgyarlatokon. Junius elején jelentést tesz Apisnak, hogy mind a három már nagyszerűen kezeli a pisztolyt és a kézigránátot. Apis elérkezettnek látja az időt, hogy a három fiatalt útba indítsák. Ciganovic utján magához rendeli őket. A “Fekete Kéz” székházában kell jelentkezniük. Mikor megérkeznek, egy fekete lepellel bevont szobába vezetik őket. Á szoba közepén egy asztal áll fekete takaróval lefödve. Az asztal közepén egy feszület két égő gyertya között, két oldalt egy halálfej, pisztoly és tőr. Azonkívül egy üvegben méreg. Az asztal közepén Apis ül. Jobbra tőle Tankosic őrnagy, balra egy másik tiszt. Fekete köpenyben ülnek, arcukon fekete álarc. Apis nevükön szólítja a belépőket. Egyenként megkérdezi tőlük, hajlandók-e a kapott megbízatást végrehajtani és erre esküt tenni. Hangos igennel felelnek. Most az eskütétel következik. Tankosic olvassa a szöveget. "Esküszünk mindenre ami szent előttünk.” "Esküszünk, hogy a kapott utasítást életűn! árán is végrehajtjuk.” "Esküszünk, hogy senkit és semmit el nem árulunk.” "Amint oly igaz, hogy mi szerbek vagyunk.” Apis feláll és kezükbe nyom egy kapsulát, melyben cyánkáli van, majd még a következő szavakat intézzi hozzájuk: "Vigyétek ezt a mérget magatokkal. Én bízom bennetek, mert »ti szerbek vagytok. Ti nem fogtok senkit és semmit elárulni, inkább a halált választjátok. A haza ezt megfogja hálálni nektek. Nemzeti hősök lesztek, mint Obilic, akj a szultánt sátrában leszúrta. Áldás legyen veletek!” A szertartás ezzel véget ért. Tankosic őrnagytól még pénzt és egy térképet kapnak, melyben útvonaluk van berajzolva. Végül átadják nekik a pisztolyokat és a kézigránátokat. Azután búcsút vesz tőlük. Kint az utcán Ciganovic búcsúzik el tőlük, de még megkérdezi őket: "Tudjátok-e, ki volt az, aki oly szépen beszélt hozzátok?” "Honnan tudnánk” volt a válasz. Ez Apis volt. A "Fekete Kéz” szive és lelke, akit minden szerb ismer.” A három barát másnap útba indul. Irány: Sarajevo. * * * Ferenc Ferdinánd trónörökös 1914 junius 23-án kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál Schön brunnban. Az öreg király dolgozó szobájában fogadja a trónörököst. A főherceg jelentkezik: "Felség! Jelentem alássan ma este útba indulok a boszniai hadgyakorlatokra.” "Hallom, hogy beteg voltál és most, hogy érzed magad?" Kérdi tőle a király. "Meg voltam hülve, de már jobban vagyok.” “Akkor ne utazz, inkább kíméld magad. Én nem ragaszkodom ahoz, hogy részt vegyél a gyakorlatokon.” "Nem tehetem, Felség. Az előkészületek megtörténtek, a csapatok már mozgásban vannak. Régi vágyam, hogy Bosznia-Hercegovinát közelebbről megismerjem." “Ahogy gondolod. Ismétlem, nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy oda utazzál.” Kezet szorítanak és a trónörökös távozik. Azután az öreg király ismét leül íróasztalához és elmerül az ott fekvő iratokba. Nem sejti, hogy ez volt utolsó találkozása trónutódjával, aki neki életében annyi gondot okozott. » * • Este feltárul a bécsi Belvedere tágas kapuja. A trónörökös átöleli feleségét és gyermekeit, mielőtt katonai irodájának főnökével, Dr. Bardolff vezérkari ezredessel az udvaron várakozó gépkocsijába beszáll. “A viszontlátásra, Zsófia, Sarajevóban”, szól még ki az induló ■kocsiból. A délipályaudvaron áz állomásfőnök remegő 'hangon jelentkezik a főhercegnél és elnézését kéri, hogy szalonkocsijában váratlanul
