Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-15 / 5. szám
VOLUME XI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y„ 1954 MÁJUS. NO. 5. SZÁM. A genfi konferencia ben számukra szabad a vásár s bolsevizálhatják az országot. A berlini konferencián hasonló feltételeket javasolt Molotov az össznémet választások megejtésére és a javaslatot a nyugati szövetségesek épp úgy elvetik, mint ahogy Berlinben tették. Ha ebben kitartanak, a kommunistáknak nem sikerül egygyel szaporítani a rabországok számát és ezzel áttörni a “feltartóztatási politika" frontját, amit Koreában eredménytelenül kíséreltek meg. Amiután még inkább várható volt, hogy a kommunisták olyan feltételekkel fognak előállni a konferencián, amelyet még a hét éves guerilla háborúba belefáradt, békevágyó Franciaország és Indokina sem fogadhat el. Egész Indokinát akarják magukhoz ragadni és azt javasolják, hogy a három járulnának hozzá, amely céljaiknak megfelel. Többi közt követelik a franciáknak az országból való kivonulását is, úgyszintén az amerikai katonai misszió távozását és az amerikai hadianyag, segély beszüntetését. Olyan védtelen helyzetet akarnak teremteni a polgári lakosság számára, amely kor a rabországok tekintetében felszabaditási politikában reménykedünk, a “feltartóztatási politika" kudarcának elkerülése csak negativ sikert jelentene, de a nyugati szövetségesek közti nézeteltéréseket tekintve, fölötte fontos a szempont, hogy a Szovjetnek ne sikerüljön megbontania a nyugati lást. . . Kiderült, hogy a feltartóztatási politika nem folytatható “ad infinitum”, a végletekig, mert száz baj nehezíti és a nemzeteknek, mint az embereknek türelme sem tehető örök időkig próbára ez állandó feszültségekkel, aggressziós izgalmakkal. Ennek csak a “feltartóztatási politikáról" a tényle-Az Egyesült Államok azon törekvése, hogy “távolkeleti NA. TO-t hozzon össze Indokína és Délkeletázsia megmentésére, a jelek szerint csak halasztást szenved a genfi közjáték által, de megvalósulásának szüksége a konferencia eddigi fejleményei után még erősebbnek látszik. Dienbienphu várának e 1 e s t e indokínai társállamban olyan koaliciószerü alakulat jöjjön létre a választások intézésére, amely felé. ben kommunistákból állna és külliatalmi bizottság ne ellenőrizze a választásokat. Azt jelentené ez, hogy semmisem történhetik a kommunisták hozzájárulása nélkül, — márpedig nem kétséges, hogy csak olyan “választásokhoz" szövetségesek politikai frontját, miként azt Sztálin egyik taktikai főcélul jelölte meg. A “feltartóztatási politika" érdekében Koreában egyszer moz. gósitani lehetett, ha nagyrészt csak jelképesen is, tizenhat nemzetet. Másodszor már nehezebben megy és világos, hogy a Szovjet könnyebben győzné uj polgárháborúk vagy csatlósháboruk színre alkalmazását, mint a Nyugat az ellenük való újabb és újabb védelmi összefogást, közös megmozdu-
