Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
1954 március KRÓNIKA” 9-ik OLDAL KRÓNIKÁS A KRÓNIKÁNAK Vallomás. • 4 Kit a teremtés koronájává tett az Ur, — Mélybe zuhant, lelke koldulni jár! A szén, az olaj és az acél világa dúl. Az ember, saját magát irtja már! Legyőztük büszkén a távolságok Lovagját! Sértett titkával a magasba ront. Csak az időnek, a bizarr Tündérnek sátrát, — Hiába kutatjuk, Ö eloson! Újév napján a fojtott parázs fellángol, ■— De a bohóc-sapkát, mi rányomjuk, Mit az álmok Tündére vad kacajban adott. Tragédiánk forrása titokban, itt zuhog! A léleklángokat mámorba fojtjuk, S koronás-mivoltunk Mammon-zsákjába dobjuk! Carey, 1954. PSZY. A régmúltakba kalandozik viszsza a Krónikás. A világ egyes népeit egymástól elválasztó gyűlölködésre gondolva, visszaóhajtja azokat a szép napokat, amikor az egész világ szeretete övezte körül a bajbajutottakat, rabságba vert szülőhazája viszont emlékezetébe idézi ugyancsak ebből az alkalomból azt, amikor az uralkodó siet a baj enyhítésére nemcsak vigasztaló szavakkal, hanem tettekkel is. Most 75 éve annak, hogy a rakoncátlan Tisza és Maros egyesült erővel nekimentek a magyarság másodig nagy városának, Szegednek és igy lett 1879 márciusa a katasztrófa után, amely több mint másfélszáz emberéletet követelt meg magának és több ezer házat romba döntött, mindezek ellenére ragyogó példája a müveit emberiség szolidaritásának, egyben pedig annak, hogy Ferenc /József mennyivel inkább a magyarság szivének az uralkodójává magasztosodott fel, mint azok, akik Ferenc József korszakát szeretnék a vádlottak padjára ültetni saját maguk helyett. Most háromnegyedszázada meg mozdult a világ szive, angolok, franciák, belgák, németek, olaszok, amerikaiak siettek nagy adományaikkal az árvizkárosultak javára, rövid idő alatt akkor példátlan összeg gyűlt egybe, több mint 2 és fél millió forint (egy millió dollár) és nagyon hamarosan igazzá vált a még viz alatt fekvő városba siető Ferenc Józsefnek az ígérete, aki azt mondta: ‘'Szeged szebb lesz mint volt” Akkor a magyar állam hathatósan tudott közreműködni a királyi szó valóraváltásában és emlékezzünk meg ebből az alkalomból, arról, aki már hetek múlva hozzáfogott a munkához, hamar elmondhatta azt, amit egykor Augusztus császár mondott Rómáról, ‘‘vályogépítményeket találtam, időálló palotákat hagytam hátra.” Amit a Tisza lerombolt, a másik Tisza: Lajos, helyrehozta, hála a királyi szónak, hála a németek akkori megértésének, hála a magyar nemzetnek, amelynek Kossuth Lajos szavai szerint ‘‘Szeged népe hazám büszkesége.” Hol vannak azok az idők? A franciák ugyan a katasztrófa után pár évvel még épitették Szegeden a nagyszerű Tiszahidat, a világhírű Eiffel mérnök remekművét, de most 35 éve már egészen más fajta látogatást tettek ott, vigyáztak arra, nehogy a magyar nép megakadályozza Szeged környékének a szerbek kezére Jutását, a többi egykor baráti nemzet pedig akkor és reá 25 évvel szintén másféle formában látogatták meg Szegedet, amelynek a fizikai és még inkább a lelki sebeit talán sohasem heveri ki a magyarság második nagy városa. * -* * Ki emlékszik még reá, hogy most márciusban ötven éve annak, hogy a magyar parlamentben váratlanul véget ért egy két éve tartó obstrukció, amelynek nyomán a világ azt hihette, hogy az egymást marcangoló magyarság könnyű prédája lesz a hullarablóknak. Egy ősz ellenzéki politikus, Thaly Kálmán, megható felszólítására békejobbot nyújtottak egymásnak az ellenfelek. Thaly Kálmánnak, aki magát II. Rákóczy Ferenc íródeákjának nevezte, volt ellenfelei és barátai plakettet nyújtottak át, amelyre az volt írva: “Harcok Írójának, béke szerzőjének”, de a legszebb jutalmat Ferenc Józseftől kapta a Rákóczi korszak történésze. Az Uralkodó elrendelte, hogy II. Rákóczi Ferencnek és Thököly Imre szabadságharcos vezérnek a török földön nyugvó porait hozzák haza és itt helyezzék el a magyar történelemben elfoglalt nagy nevükhöz méltó módon és helyen. A Habsburg uralkodó igy békült meg lelkileg is azokkal, akik az elődeit a trónjuktól megfosztani akarták. Nem az ő hibája volt, hogy a nagy Rákóczi hamvait örzcx gyönyörű székesegyház az ősrégi magyar Kassa helyett a csehszlovák Kosicén van. Hála érte azoknak, akik a népek szabadságának jelszava alatt úgy osztogatták a népeket, területeket, mint ha marhákról, mintha háztelkekről lett volna szó, hála azoknak is, akik az egész világot telejajgatták azzal, hogy őket elnyomják és igy vetettek sokkal komiszabb rabságba tudatos bűntársaik, vagy jóhiszemű, de közömbös és tájékozatlan úgynevezett államférfiak segítségével más népeket. Hála azonban azoknak is, akik most márciusban 35 éve derékbe törték a magyarság lelki egységét, vörös lobogóval, amelynek a kedvéért leparancsolták Kassa épületeiről a háromszinü lobogót, amelyekkel a csehektől felszabadult magyarság boldogan várta a vörös “felszabadítókat”, akik azután méltóan saját magukhoz, harc nélkül adták vissza a cseheknek az ősi magyar Kassát. Most 35 éve. * * # — Most 10 éve, egy nappal Kossuth Lajos halálának az ötvenedik évfordulója előtt, 1944 március 19-én Hitler barbár csapatai szállták meg a büszke magyar fővárost, a miniszterelnöknek menekülni kellett, hívei és még sok tisztességes jó magyar politikus került börtönbe, utána még mennyien! Ezek közül hány nem látta többet a szabad eget, Hitler odavezényelt pribékei megkezdték a magyarság egyik tekintélyes résznek, a zsidóságnak a haláltáborokba való hurcoltatását s ezzel kezdődött el a Golgotha-járás, amelynek a végén Budapest pusztulása, milliónyi emberéletnek pusztulása, a magyarság szétszórattatása a széldózsa minden irányában, a magyarság borzalmas lelki sebei, hírnevének meghurcoltatása volt. Mindaz pedig azért, mert 25 évvel azelőtt elindultak arra az útra, amely egyre inkább eltávolodott a legitim vezetéstől, attól, amelynek egyedül lett volna módja a magyar nemzetet egységesen felvonultatni azokkal szemben, akik őket meggyilkolni és ráadásul még meggyalázni is akarták. * * * Most 10 éve történt, a vörös uralom orosz katonáival és odaküldött börtönőreivel még mindig magyarság testén élősködik. Azt mondja, hogy nemzetközileg elismert törvényes joga van hozzá, a békeszerződés értelmében, amelyet a nyugati győztes hatalmak oly könnyű szívvel jóváhagyták. Joguk van hozzá mondják, mert szükségük van arra, hogy Ausztriában levő megszálló csapataikkal az összeköttetést fenntarthassák, azzal pedig tudvalevőleg nem köthetnek békét, mert Trieszt ügyét nem intézték el. Hogy Triesztnek mi köze van Ausztriához, holott azt az 1919-es világboldogitók az olaszoknak ajándékozták, hogy mennyivel kevesebb köze van ahhoz Magyarországnak és Romániának, amelyet az orosz szintén ezzel az ürüggyel tart meg szállva, senkisem kérdezte a most végbement négyhatalmi konferencián. Nem kiváncsi természetűek azok az urak, mert hiszen ha kissé a térképre néznének, hát akkor azonnal megállapíthatták volna, hhogy Ausztria felé az ut Oroszországból nem Magyarország, nem is Románia felé mutat, hanem Csehszlovákián át, amely minden külső fegyveres beavatkozás nélkül is magára vállalta a vörös uralmat, tehát onnan gyorsabb és könnyebb is volna Ausztriába jutni. De hát kérjük szépen, az a Trieszt, mondják ők, majd száz év múlva — talán — békét kötünk, akkor majd kimegyünk a magyar földről, addigra már úgysem marad ott eleven magyar. Mondhatják, tehetik egész bátran, hiszen ezt a nemzetközi jogi abszurdumot eddig sem kedvezményezte komolyan, hiszen nem Mau Maukról, vagy portoricoikról van szó, hanem szimplán magyarokról és románokról csak. KRÓNIKÁS. “AKIKET HOMLOKON CSÓKOLT A MÚZSA” címmel az emigrációban élő olyan költők és szépirók anthologiája készül, akik egyébként nem juthatnak sajtóhoz. Kiadásra szánt munkáit küldje be Bakos Aladár, 30 rue St. André des Arts, Paris 6. France címre. Válaszszelvényt mellékeljen. Az emigrációban élő magyar bélyeggyűjtők egyesületéről kérjen tájékoztatót A. Bakos, 30 rue St. André des Arts, Paris 6. — Válaszszelvényt mellékeljen. GRÓF ZICHY ERZSÉBET f a karintiai magyarok az itteni egyházmegyei püspök ur által kinevezett Caritas vezetője hosszas szenvedés után 1954 február 15-én este vissza adta nemes lelkét Teremtőjének. Gróf Zichy Erzsébet neve Karintiában fogalom volt, mert az ő vezetőse alatt sikerült valamennyi egyesület karitásztevékenységét egybefoglalni. Hozzá fordultak segítségért és ő nem kímélte magát, hanem nagy szeretettel és körültekintéssel osztotta szét a reábizott adományokat. Szerény hajléka úgyszólván állandóan tele volt emberekkel, akik részben anyagi és részben lelki segítséget vártak és kaptak tőle. Közben pedig saját maga életfenntartásáról kellett gondoskodnia és mivel ez a látogatók tömege mellett nappal nehezen ment, igy kénytelen volt hosszú éjszakákon át dolgozni, hogy szerény életlehetőségét megkeresse magának. Gróf Zichy Erzsébet sajnos sehonnan se kapott a maga részére állandó támogatást, bár ennek szükségességét mindenki elismerte. Távozása hatalmas űrt hagyott maga után, mert külföldi és osztrák összeköttetései révén, sokat tudotf segíteni, amég mindig reászoruló magyar menekülteken. Gróf Zichy Erzsébet Karitászmunkássága még vissza nyúlik Magyarországba, ahol a A. C-ben tevékenykedett Mihalovics Zsigmond pápai prélátus igazgatása alatt. Általános nagyrabecsülésére jel lemző, hogy Dr. Köszner József megyés püspök ur betegsége alatt meglátogatta őt a kórházban és ő maga vállalkozott arra, hogy a temetési szertartást elvégezze. Temetése pénteken, feb. 19-én volt Klagenfurtban, mig a gyászistentiszteletet P. Dittrich Imre végezte a városi főplébániában. Emléke legyen áldott mindnyájunk számára! P. DITTRICH IMRE. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! ELŐFIZETÉS: külföldről megfelelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben lapunkra előfizetni. A couponok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 5 cent értékben váltja be.)
