Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
8-ik OLDAL "KRÓNIKA" 1954 március. Az élet tengerén Őszi napsugaras meleg szép napon, lassan imbolyogva úszik a hajóm, az élet tengerén. A vágy, a küzdés kis hajójn megyek, olyan bízón, bátran, — nem remegek. A remény int felém. » % ' % • Semmim de semmim, nincsen a világon. Már csak egy kevés boldogságra vágyom. Nehéz az életem. Nincsen senkim, semmim, — nincs nekem Hazám. Valahol messze megtalálom talán, keresve keresem. , #• Öszbevegyült hajam, úgy dobog szivem. A nagy bánatomat magammal viszem, hogy nincs nekem Hazám. Kis hajócskám siess a nagy tengeren. Keress irányt egy uj Hazához nekem, mely befogad talán. Csak lassan úszik kis hajóm előre. Őszi nap melegén nem kap erőre. Életemnek őszén. Mintha maradna, nem akarna menni. Ott messze távol nem vár engem senki, idegenek földjén. Vissza, — térj vissza kis hajócskám, — fordulj! Nem, — nem étek én idegenben zordul. Nem érhet több átok. Délibábos csendes szép rónaságra, erdőkoszoruzta szabad országba, visszamenni vágyok. Már itt a tél, életem hideg tele. Már zug, közeleg, fagyasztó zord szele. Az utolsó talán. Vigy vissza te kis hajóm, ne késs velem. Nem kínoz engem többé a gyötrelem, él, megkínzott Hazám. Hollandia. KÉKY BARNA. ták győzni a Kremlt a kommunizmus iránti törhetetlen hűségükről és a vádak alaptalanságáról. Azt remélték ettől, hogy Moszkva végül is engedni fog és visszatérhetnek a régi frontba. Tito csak 1950-ben kezdett közeledni a Nyugathoz, amikor a szovjet bojkott egyre erősebben kezdte éreztetni hatását Jugoszlávia gazdasági életében és a diktátor két eshetőség között választhatott csak: vagy kapitulál Moszkva előtt, ami a kötelet jelentette volna számára, vagy pedig elfogadja az angol labouristák és a kommunista schizmatizmusról álmodozó Walter Lipmannok által propagált nyugati anyagi segítséget. Csak a kényszer hatása alatt kezdett Tito az őt körül-udvarló Nyugathoz közeledni, amit a nyugati sajtó nagyrésze sietett máris úgy elkönyvelni, mintha Jugoszlávia a demokratizálódás útjára lépett volna és Titót megtért bűnösként ölelték keblükre. Még emlékszem Walter Lipmannak a New York Herald Tribuneban néhány esztendő előtt megjelent egyik cikkére, melyben azt ajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy a bolsevizmust azzal lehet legyőzni, ha az általa nemzeti kom munizmusnak nevezett schizmatikus törekvéseket támogatják. A valóság ezzel szemben az volt, hogy Tito miután belátta, hogy az általa hiúságában vérig sértett Sztálin életében nem várhat megbocsájtást a Kreml részéről, nagy kegyesen elfogadta a Nyugat segítségét abban a reményben, hogy ezzel kivárhatja az öreg zsarnok halálát, ami majd lehetővé teszi számára ismét a ‘hazatérést’’. Tito és első számú munkatársai, mint Pijade, Djilas és Kardelj sosem szűntek meg a Marx-Engels-Lenin tanokhoz való hűségűket hangoztatni és álláspontjuk igazolására Oroszországot kezdték vádolni azzal, hogy a sztálinizmussal a Kreml tért le az orthodox kommunizmus útjáról, melynek igazi képviselőjeként Jugoszláviát tüntették fel. Bizonyos látszat engedményeket tettek ugyan a nyugati közvélemény megnyugtatására is, melyek a valóságban azonban nem voltak egyebek üres szemfényvesztésnél. Az egyházüldözés, ártatlanok bebörtönzése, a sajtó, a gyülekezési és az emberi szabadság lábbaltiprása ezután sem különbözött semmiben sem a többi népi demokráciákétól. Az, hogy Tito felvette a köztársasági elnöki címet, vagy hogy Stepinac bíboros érseket szülőfalujában tartja fogva eddigi börtöne helyett, mit sem változtatott az ország belső rendszerén és a legutóbbi választási komédia, melyre a KRÓNIKA szeptemberi számában hívta fel olvasói figyelmét, csak az egyik fő-diszletet állította oda a Balkán modern Potemkin-falvához. A kulisszák mögött közben az történt, hogy Tito Sztálin halála után azonnal megragadta a Moszkvához való közeledés lehetőségét, ami annál inkább volt könnyű számára, mert a Szovjet Unióban hatalomra jutott és a sztálini vonalat elvető fiatal gárdához — élén Malenkovval — még a régi iődkből a legjobb barátság szállai fűzik. Sztálin halálával kapcsolatosan, — amire az egyik horvát emigráns lap azonnal felhívta a Nyugat figyelmét, — a moszkvai jugoszláv ügyvivő az elsők között sietett kifejezni a Szovjet Uniónak kormánya részvétét. Erre az volt a szovjet válasz, hogy négy esz' tendő után hivatalosan meghívták Jugoszlávia képviselőjét a május 1-én Moszkvában megtartott nagy katonai parádéra. Ezt követte a belgrádi szovjet ügyvivő meghívása a jugoszláviai ismeretlen katona ünnepségekre és a normális diplomáciai viszonyok ujrafelvétele a Szovjet Unió, illetve a népidemokráciák és Jugoszlávia között. Egy általában jól informált és megbízható forrásra hivatkozó nagy osztrák napilap már régebben jelentette, hogy a jugoszláv Politbüro még márciusban elhatározta az Oroszországgal való kibékülést, amit főleg a jugoszláv katonai körök követeltek, élükön Dapcevic Petko tábornok vezérkari főnökkel és Vokmanovic Szvetozár tábornokkal. Tito a Kínai Népköztársaságot kérte fel a közvetitő szerepére és már áprilisban létrejött a megegyezés Moszkva és Belgrád között a régi viszony helyreállítására, de taktikai okokból elhatározták, . hogy kifelé csak lépésről lépésre fognak haladni a viszony normalizálása felé. Ugyancsak ez a lap idézi a jugoszláv kommunista párt hivatalos lapjának a Kommunistnak a Nyugat ellen egyre erősbbödő kirohanásait, mely többek között azzal vádolja a, kapitalista országokat, hogy szokásos propaganda fogásaikkal a kommunista front egységének megbontására törekedtek. (Salzbuger Nachrichten, 1953 szeptember 26.) Jellemző Tito megváltozott hangnemére az október 4-én Bjelovárban megtartott nagy beszéde is,, melyben azzal fenyegette meg a ‘szociális rend’’ ellenségeit — értsd alatta Jugoszlávia lakosságának nagy részét — hogy nem fog visszariadni attól, hogy kiirtsa azokat, akik a polgári rend visszatérését óhajtják az országban és itt idézek: ‘‘Inteni szeretném ezeket az elemeket, hogy jobb, ha belenyugszanak a jelen helyzetbe. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk egy újabb operációval kiirtani ezt a fekélyt államunk egészséges testéből és minden ujább operáció fájdalmasabb az elsőnél.” — Aki ismeri a kommunista methodusokat, az tudja minek a kezdetét jelenti ez: újabb ártatlan tömegek bebörtönzését, megkinzását és likvidálását. A tavasz óta több sajtó jelentés számolt be arról, hogy ismét egyre gyakrabban fordulnak elő egyházi személyek elleni súlyos atrocitások, sőt az idegenforgalom terén is panaszokat jelentenek kommunista pártfunkcionáriusok nyugati, főleg német látogatókkal szemben alkalmazott túlkapásaival kapcsolatosan. így például épen a közelmúltban fordult elő, hogy a szlovéniai Cilii és Veldes községekben erőszakoskodtak nyugati nyaralókkal és kifosztva áttették őket a határon. A szlovén hivatalos sajtó arról ir, hogy "fassiszta hordák" kezdik újra ellepni Jugoszláviát és a beutazási engedélyek korlátozását követeli. Érdekes megfigyelni azt is, hogy az utolsó hónapokban egyre inkább növekszik kommunista funkcionáriusoknak kizárása a pártból nyugati szimpátiák miatt. Mig májusban csak 1317 pártfunkcionáriust zártak ki ezen a címen augusztusban már 4712-re emelkedett ezeknek a száma. Ugyanakkor teljesen megszűntek a komminformizmus miatti kizárások. Mindez nem véletlen, hanem egy jól kitervelt és előre átgondolt politika, ami azt sejteti, hogy Tito nem habozik ismét megfordítani a kormánykereket, aminek az ő szempontjából való szükségességét egy a ‘‘Mindszenty Népének” Júniusban írott tanulmányomban részletesen kifejtettem Jugoszlávia szövetségi értékével foglalkozva. Ugyanekkor azonban még mindég akadnak olyan nyugati politikusok, főleg az angol Labour Party köreiben, akik szívesen elfelejtik Tito összes hajmeresztőén kegyetlen gaztettét, melyekért egy pártatlan bíróság a Nürnbergben lefektetett nemzetközi büntetőjog alapján bármely pillanatban kimondhatná felette a halálos ítéletet és még mindég a szocializmus igazi apostolát látják benne. Mikor nyílik végre ki ezeknek a köröknek a szeme? ... Félő, hogy csak akkor, amikor már késő lesz! SZERKESZTŐI ÜZENET. Számos érdeklődésre közöljük, hogy Ottó trónörökös “Entscheidung um Europa” cimü legutóbb megjelent könyve DM. 5.60 árban a következő címen rendelhető meg: Abendländische Akademie, Rauchstrasse 20, München 27, Bavaria, Germany. th Avenue Public Service Bureau 277~5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4*1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért. *
