Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
1954 március. “K R Ó N I K A” >-:k OLDAL HERCZEG FERENC HALÁLA Hcrczeg Ferenc, a századforduló körüli évtizedek egyik legkiválóbb magyar írója, számos nagysikerű színmű, regény, novella és hírlapi cikk ünnepelt szerzője 91 éves pátriárkái korban elhunyt Budapesten, a kommunista erőszak-uralom alatti önkéntes belső száműzetésében. Herczeg Ferenc a nemesi középosztály írója volt, a stilusmüvészet, a jellemfestés, az irodalmi elegancia mestere. Nemcsak a népszerű “Gyurkovics leányokat” irta, hanem olyan művészi remekeket is, mint a “Pogányok”, a “Bizánc” és az “Ocskay brigadéros”. Kimagaslót alkotott történelmi, mint társadalmi müvekben egyaránt. Jókai és Mikszáth mellett a kiegyezés utáni korszak Magyarországának hivatalosan elismert, vezető írója volt, milliók olvasták regényeit és gyönyörködtek színdarabjaiban. Sok éven át elnöke volt a Petőfi Társaságnak cs főszerkesztője az Uj Idők előkelő családi hetilapnak, országgyűlési képviselő és a kormánypárt dísze. Noha délvidéki német családból származott, egész szívvel magyar volt. Arról a környezetről irt, amely körülvette és történelmi müvei is e környezet szellemét tükrözték. Minden szélsőség távolt állt vivódástalan, nyugodt, békés lelkűidétől. A trianoni szörny-itélet azonban őt is megrázta, kigyullasztotta és mint a Reviziós Liga elnöke egyben első irodalmi és sajtó-harcosa is lett a revíziós küzdelemnek. “A hét sváb” cimü nagyértékü színmüve és a Pesti Hirlapba irt számtalan újságcikke hirdette a nemzetet ért hóhéri igazságtalanság elleni lázadó elkeseredettségét. Már négy év előtt hiresztelték halálát. Teljes elvonultságban élt, szinte másfél évtizede. A jobboldali túlzók előretörése éveiben már nem lelte honját a hazában és ezt nem is titkolta. A moszkvai kifutók rémuralma óta csak növekedett elidegenülése. Talán az egyetlen volt a régi Magyarország hírességei közül, akit a kommunisták meg sem próbálták átállítani céljaikra. Annyira tudták, hogy megveti őket és szóba sem állna velük, hogy meg sem kísérelték megnyerését. Keserűen hallgatott és előrehaladott kora miatt nem bántották. Most pedig elment csendesen egy világból, amely régóta nem volt többé az ő világa. . . De hinni kell, hogy az eljövendő megujhódott, szabad Magyarország, nem felejti el nagyértékü alkotásait és halhatatlanságot biztosit számukra a nemzeti irodalom történetében. Tito útban hazafelé Irta: TAUBINGER M. LÁSZLÓ. mint történész' nem szabadott volna ennyire elvetni a sulykot "testvét”, ez visszafelé bumeráng lett! Az, hogy tegyük fel és fogadjuk el. hogy Ferenc József, valóban nem olvasott el egyetlen megjelent könyvet sem, még semmit sem bizonyít, hogy ostoba és sületlen fráter lett volna! Mindenki tudja, csak Padányi, a doktor nem, hisz, igy könnyebb is mellébeszélni, hogy Ferenc József kora reggel négy órakor kelt, mindig, még betegen is! Reggeli imája és miséje után öt órakor, már ott állt a nagyvezérkar főnöke, a belügyminiszter és sajtó referens! Ezek a vezető emberek, minden bizonnyal nem az álmaikat mesélték el! Nyolc órakor egy kis feketét ivott és már is jöttek a különféle birodalmi referensek két óráig! Ezek sem arról referáltak, hogy a busmanok, milyen fákra másznak legújabban az afrikai dzsungelekben! Majd jöttek a követek és küldöttségek, akiknek minden tervét és szándékát a szakemberek precízen s felderítve előre bemondották! Eklatáns példa volt a soproni huszárezreddel, amikor Nádasdy ezredes nem tudta megmondani, hogy hány tisztje és hány fogata van; a király kijavította és másnap leváltatta! Dinga testőr ezredes mondotta el nekem Egerben, hogy sokkal jobban tudta a magyar történelmet, mint vérbeli, magyar testőrtisztek! A milleniumkor történt meg, hogy a magyar referensnek szemébe mondotta, téved a miniszter ur, mert a magyarság egyik legszentebb helye: Garamtamásd, ahol először harangoztak délben a Nándorfehérvár-i diadal emlékére! Több kötetben örökítették meg az adomaszerü, de igen találó megjegyzéseit! Fenomenális memóriája volt, disztingvált érzéke és rátapintó éleslátása! Ötvenkét milliós birodalmat, 15 népi közösségből álló perszonáluniós egységet vezetett 68 esztendeig! A világ, mint hatalmas és bölcs uralkodót méltatja és ismeri el! De nem igy a Padányi kutató ur, a doktor bácsi,, az oknyomozó vérrög harcos! Padányi dr.-nál az tudós és az a bölcs ember, aki a könyveket bújja éjjel-nappal és nem az- életet tanulmányozza és irányítja, a jelentéseket kiértékeli és szintézisbe fogja! Legyen egész nyugodt a firkász ur, hogy ilyen “történelmi” munkákról, mint amiket igaztalan gyűlöletében szélnek eresztett, az illetékes szakreferense, csak pár szóval intézett el: tudálékos és tendenciózus \ exaltált; komolytalan, papir-fogyasztó! A magyarság felé, okok nélkül megbotránkozott és hamis elveket propagáló viszketeg! Mi tudjuk és érezzük, hogy a történelmet ismerő és Ferenc Józsefet szerető magyarság Deáknak, Andrássynak és Tiszának egy-egy referátumát többre becsüli, mint Padányi Győzőkének, minden célzatos és igaztalan izzadmányát! Ha Ferenc József még egy évig formalitáskodott volna és referáltatott volna, úgy Benesnek minden fifikája elakad, szerte-foszlik, s a ''Nemzetvezetőnek” sem adatott volna meg, hogy Mindszenty püspököt lecsukassa! -Egy tanácsunk van, inkább használja, ezeket a benesi és bolsi kopott seprűket a múltjuk kitakarításához, semmint az ausztráliai gyepükről, a szelekszárnyán seprűivel utrakeljen, mert kételkedni fogunk Könyves Kálmánunk törvénykezéseiben. . . Igaz, hogy fene egy világot élünk, ahol három kötetben ennyi szelet-havat össze lehet préselni a hontalan magyarság garasain, vagy esetleg formalitásokon túl és innen, a nyulirtás még is csak megteremtett holmi kapcsolatokat?! Az összmagyarság végtelen boldog lenne. ha a régi boldog formalitások és becsukott könyvek dacára is, újra nagy, szabad és boldog lehetne! Mert Ferenc Jóska alatt, az volt és azt sírja ma vissza, azokon a halálmezőkön, amiket formalitások nélkül, marxi és hídverői könyvekkel elúsztattak! Facta loquuntur! De hogy lássa, hogy mi, valóban a szent magyar jövőért és egységért harcolunk, Önnek, mint “rögösnek” az áldott magyar föld szerelmesét, a parasztot idézzük! A mélyszántás után a jó földműves látja a rögöket, a hantokat s azt is látja, hogy azon nem terem búza, sem pityóka, hanem pár varjú és barázda-billegető lesállásai csak! Neki engedi a boronát, majd a kemény hengert és megtöri, egységbe, simára dolgozza a termő határt. így lesz jó termés és még az aratóknak sem lesz bajuk, a kaszával! , Miért billegetőzik, amikor a magyar egységben, termő-talaj is lehet? írjon inkább arról, hogy “söprik a pápai utcát..." Jobban meghallgatjuk s főleg, ha regimentjeink is masíroznak. . . És ebben tartson is ki! * * * (NB.: dr. Padányi főforrásmunkája Enrico Pozzi-Marjassy Rrigyes: Századunk Bűnösei cimü apokrif-pamfletje! Ha tudná Doktorka, ennek a históriának a hátterét, úgy örökre elnémulna, mint történész! Ilyen az egész históriája dr. Padányinak, amin nevetnek a komoly magyarok!) P. Szelényi Imre. KANADAI MAGYAROK FIGYELMÉBE! A KRÓNIKA torontói elosztója: a Torontói Magyar Helikon könyvosztálya. Előfizetések felvételére a Helikon jogosult. Postacím: Hungarian Helicon, Box 246, Toronto, Ont. Egyes számok kaphatók a Bálint-féle könyvkereskedésben, 272 Spadina Ave., Torontó. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV ai Egy 2. HÁZITANÁCSADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV || alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás .............................. $D.OO Rendes kiadás............................... $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO. ' Ktilíöldre csakis készpénz vagy money order ellenében küldjük rendelését.” A legutóbbi időkben Jugoszlávia kommunista diktátora ismét magára vonta figyelmét az olasz határon megtartott beszédeivel. E lap hasábjain kezdettől fogva felhívtuk olvasóink figyelmét Jugoszlávia igazi arcára és nem szűntünk meg figyelmeztetni a világ közvéleményét a Nyugat Tito-barát politikájának veszélyességére. Akárhogy is szeretnék egyesek kétségbe vonni azt, hogy Tito legújabb megnyilatkozásai nem jelentik az 1948 előtti jugoszláv politikai kurzushoz való visszatérést, kötelességünknek tartjuk, hogy en nek ellenkezőjére hívjuk fel olvasóink figyelmét, kérve őket, hogy nyissák fel azon nyugati barátaik szemét, akik Titóban évek óta bajadér lovagot látnak és Moszkva első számú ellenségeként emlegetik. Amikor a jugoszláv diktátort 1948-ban Sztálin kívánságára kizárták a KOMINFORM-ból, annak oka az volt, hogy Sztálin nem tűrt meg maga megett "félisteneket”, mint amilyennek Tito marsall, Malenkov régi barátja, kezdett kifejlődni, aki egy balkáni kommunista konfederáció "Sztálinjának”, korlátlan urának álmodta már magát. Valóban tárgyalások folytak akkoriban Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és Albánia kommunista vezetői között egy közös balkáni kommunista szövetségi állam létrehozásáról, ami egyáltalán nem illett be Moszkva terveibe, mert az oroszok a divide et impera jól bevált elve alapján igyekeznek Keleteurópa leigázott országai felett uralkodni. A balkáni kommunista konfederaciónak két élharcosa volt: a bolgár Dimitrov és Tito. A bulgáriai Balkán- törekvéseket a Kreml a régi bevált recept szerint, Dimitrovnak a nemzet halottjaként való diszes temetésével hiúsította meg és sikerült Dimitrov likvidálásával a bolgár kormányt úgy átalakítania, hogy a szerencsétlen országot még szorosabban igája alá hajthatta. Ezt követték a népidemokráciákban a titoista perek, melyek során Moszkva megszabadult mindazon elemektől, akik nemzeti kommunizmusról álmodoztak. Titóval már nem tudtak ilyen könnyen elbánni, mert ismerve az orosz módszereket, óvakodott Jugoszláviát elhagyni, ahol megbízható testőrségével éjjel nappal őrizteti magát. A Kreml erre azzal válaszolt, hogy az eddig hősként ünnepelt Titot a Nyugat aljas bérencének, fassiszta hóhérnak, rothadt sakálnak, a kommunizmus és világforradalom gyalázatos árulójának (idézetek az akkori kommunista lapokból) deklaráltatta és kizáratta a népidemokrata frontból. A KOMINFORM államok hadseregei az orosz haderő egységeivel megerősítve felvonultak a jugoszláv határon és nap-nap után érték egymást a különböző határincidensek és kihívások. Titoék két esztendőn keresztül azzal fáradoztak, hogy Moszkva vádjait cáfolni igyekeztek s meg akar-
