Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-15 / 3. szám

1954 március. “KRÓNIKA” 3-ik OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A Krisztuskövető világban a böjt a lelki elmélyedésnek és számadásnak ideje. Március Idusa a böjti időbe esik. Illő dolog tehát, hogy a mai ne­héz és gondterhes időkben lelki elmélyedéssel és számadással ké­szüljünk e nagy évforduló ünne­pére. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert elsősorban az ame­rikai magyarság életében csakis István király ünnepe hasonlítható népszerűség és elterjedtség tekin­tetében március Idusához. Most van tehát az ideje annak, hogy komoly vizsgálat alá ve­gyük magyar célkitűzéseinket és azoknak megvalósítását. Lássuk azért, hogy mit nem akarunk és azután a pozitív oldalt: mit aka­runk. NEM AKARUNK NEGYEDIK KÖZTÁRSASÁGOT! Árva Magyarországunkra há­rom magyar köztársaság olyan szörnyű pusztulást hozott, hogy ezeknek tanulságát figyelembe vé­ve, jövőbelátó magyar józansággal gondolnunk sem szabad egy ne­gyedik köztársaság összetákolá­­sára. Akik az első, diktatúrába ful­ladt köztársaságot dicsőítik, elfe­lejtik azt a nagy igazságot, hogy Kossuth Lajosnak édes fia, Kos­suth Ferenc teljesen szakított édesatyja köztársasági ábrándké­peivel és hazament a ferencjózsefi Magyarországra. Elvállalta a ke­reskedelemügyi miniszteri tárcát és letette a hüségesküt Ferenc Jó­zsef kezébe. A nagy magyar ki­rálynak, I. Ferenc Józsefnek holta napjáig leghűségesebb alattvalója volt. . . * * * Fájdalommal kell bizonyságot tennem arról, hogy még az 1920- as évek végén is találtam Ameri­kában “progresszív magyarokat”, akik Károlyi Mihályért, a vörös grófért és a második magyaror­szági köztársaságért lelkesedtek. Ennél szörnyűbb elvakultságot az amerikai magyarság között alig lehetne találni. Hiszen a vörös gróf második szörnyű magyarországi köztársa­sága éppen úgy diktatúrába ful­ladt, mint az az első: a debreceni. Csakhogy ez a második diktatúra Kun Béláék proletárdiktatúrája volt, amely teljesen elaljasitotta azt a második köztársaságot, — a vörös grófét. * * * Sokak előtt még ott van az a bizarr kép, amikor a szerencsétlen harmadik magyarországi köztár­sasági elnököt: Tildy Zoltánt be­iktatták. A képviselőház üléster­mében külön felállították azt a trónusra emlékeztető karosszéket, amelybe a boldogtalan Tildy Zol­tán letelepedett. Akkor még sokan írtak és ára­doztak tengeren innen és tengeren túl erről a harmadik, igazi ma­gyarországi köztársaságról, amely meg fogja valósítani a kossuthi elveket. Mindannyian tudjuk, hogy mi­csoda szörnyű vége lett ennek a tákolmánynak és hogy milyen ra­vaszul söpörték el Rákosiék ezt a dicstelen harmadik magyarországi köztársaságot. Belefulladt örökre ez is a diktatúrába, mint a másik kettő, amely megelőzte. A TESTVÉRNÉPEK SOHA NEM AKARTAK MAGYAR­­ORSZÁGI KÖZTÁRSASÁGOT! A magyarsággal együtt egy évezreden át élt testvéri békes­ségben a dunai népeknek egy csoportja. Azelőtt nemzetiségek­nek hívtuk őket. Azonban a hu­szadik század nehéz megpróbál­tatásaiban nemzetekké erősödtek. Akár a horvátok, akár a szlová­kok, akár a rutének, sőt még a románok előtt is teljességgel hiá­bavaló a köztársaságokról való szavalás. Ők kezdettől fogva meg vetéssel nézték a magyarországi köztársasági törekvéseket. A Kárpát-övezte Duna-meden­­cét, amely a legcsodálatosabb gazdasági egység, sohasem lein­tett és sohasem lehet a magyar­ságnak egymagában úgy össze­fogni, köztársasági gondolattal, hogy a testvérnépek is alkatré­szei legyenek. Csakis azok szavalhatnak már­cius Idusán egy negyedik ma­gyarországi köztársaságról, akik a szerencsétlen csonkamagyaror­szági köztársaságot akarjá újra életre hívni. Ennek pedig sem gazdasági, sem politikai jövendő­je nincs, legfeljebb függeléke lehet valami újabb Kis-Entente-nak. TILTAKOZUNK AZ INTERMARIUM ELLEN! Az Intermarium azt a hatalmas területet jelenti, amely a Balti­­tengertől a Fekete-tengerig és az Adriáig terjed. Százmillió ember lakja ezt a területet és kilenc ál­lamot akar összefogni: Észtor­szágot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, Romániát, Bul­gáriát és Albániát. Ebben a ha­talmas federációban árva Ma­gyarországunk a maga csonkasá­­gában kellene, hogy elhelyezked­jék a belőle felhizott cseh, román és szerb birodalmakkal szemben. Akiben még egy parányi ma­gyar gondolat él, annak ország­­világ előtt tiltakoznia kell az In­termarium gondolata ellen, mert hiszen ez csak egy nagyobb kis­­entente és a magyarságot iszo­nyatos bilincsekbe verné. A BALKÁN-SZÖVETSÉG SEM KELL SENKINEK! Diákköri emlékeim közé tarto­zik azoknak az összejöveteleknek a felelevenítése, amelyeken Jászi Oszkár szavalt a dunai szövetség­ről, ami tulajdonképpen a kossuthi Balkán-szövetség felújítása és megnagyitása lett volna. Jászi Oszkár ezekkel a kossuthi eszmékkel odáig ment, hogy ami­kor mint nemzetiségi miniszter a románokkal tárgyalt, előhozako­dott ezzel a szövetséggel. Való­sággal szemébe nevettek a román politikusok és kijelentették, hogy se testüknek, se lelkűknek nem kell ez a csodabogár. De ugyanígy vélekedik óceánon innen és óceánon túl az igazi ma­gyarság is a többi dunai népekkel egyben. Amint nem kell az Intermari­um, éppen úgy senkinek nem kell a Duna-, vagy Balkán-szövetség, amelyet Kossuth és Jászi eszeltek ki. A SZLÁV ÉS NÉMET TEN­GER A MAGYARSÁGNAK NAGY VESZEDELME. Sem az Intermarium, sem a Du­na-, vagy Balkán-szövetséq hir­detői nem veszik tekintetbe azt a tényt, hogy a magyarságnak leg­főbb veszedelme egy évezred óta a szláv tenger volt. Pedig már a cseh Palaczky megállapította, hogy az északi és déli szlávok között beékelt magyarság a leg­nagyobb akadálya a nagy szláv egységnek. A mostani muszka imperializmus, amely áttörte a Kárpátvonalat és gyarmatosította árva Magyarországunkat, nagyon közel jutott a szláv imperializmus vágyainak beteljesedéséhez. Hi­szen csaknem az Adriáig ér a muszka kancsuka ütése. És a csá­szári Bécs alatt pattogtatják kan­csukájukat a barbár muszka hó­dítók. Az összes szláv népek közül a szlovákok, rutének és a horvát­­szlavonok voltak azok, akik a ró­mai kereszténység utján lelkileg a magyarsággal szívesen munkál­kodtak együtt. Hogy mit csináltak a muszka hódítók úgy 1849-ben, mint 1944-ben és az azóta elmúlt időkben, azt a magyarság soha felejteni nem fogja. Mert ezer­esztendős történelme folyamán ennyire még meg nem gyalázta ellenség a magyar nemzet fiait és leányait. Az Intermariumban és a Duna­­szövetségben az első hegedűt a ra­vasz cseh imperialisták játsszák. A félrevezetett európai és ameri­kai közvélemény újra és újra hagyja magát elbűvölni a benesi muzsikások által. Ha másokat félrevezetnek is, de az ezeresztendős magyar nem­zetnek hirdetni kell ország-világ előtt azt a árulást, amelyet a csehek végeztek nemcsak a ma­gyar és a német nemzettel szem­ben, hanem még az oroszokkal szemben is. Tarczali Dell’Adami Géza egy­kori vezérkari őrnagy könyvben örökítette meg a csehek szörnyű viselkedését. Könyvének cime: 1918-1938: Cseh légiók Szibériá­ban. Hadd idézzünk ebből né­hány sort. “Alig volt magyar, vagy német hadifogoly, aki meg ne szenvedte volna a csehek “vi­tézségét”. Sokan örökre elnémul­tak tőle. A breszti békekötés után a szabadon járó-kelő hadifoglyo­kat szökevényeknek nyilvánítot­ták s mint ilyeneket, halállal bün­tették. Minden jelentés megálla­pítja, hogy ha magyar vagy né­met e hordák kezébe esett, rög­tön agyonlőtték. A saratovi vér­fürdőben több, mint kétezer véd­telen magyar foglyot koncoltak fel. Kievben minden magyart ki­végeztek. . . . De nem csupán a hadifog­lyok, hanem maguk az oroszok is a legnagyobb elkeseredés hang­ján nyilatkoztak a csehekről. A tótok, amennyire csak lehetett, távoltartották magukat a csehek­től. Akik aztán a vörösök elleni harcokban ágyutölteléknek hasz­nálták őket. Az ottani cseh légiókat semmi­vel sem lehetett frontszolgálatra bírni. így a szibériai vasútvonal biztosítását bízták rájuk: ezt a szolgálatot úgy látták el, hogy nagyszabású kereskedésbe fogtak orosz kincstári javakkal. Rabolt vonatok gurultak kelet felé a cseh zsákmánnyal.” í* í í A pán-germán törekvésekkel szemben a császári és királyi ház vezetése alatt álló Ausztria volt a magyarságnak védőbástyája. A legjobb magyar lelkek azonban látták, hogy ha ez a védőbástya ledől, nagjT*veszedelem származik a magyarságra. Kozma Andor “Koboz krénikájá”-ban igy éne­kelt erről a veszedelemről: “De ha majd a Habsburg német llgy legyengül, úgy megvénhed, Ahogy néha mi akarjuk, Bajba ismét a magyar jut. Akkor nem mint gyors patak. De mint roppant zuhatag Árad át a Kárpát-falon A nagynémet nagyhatalom. Kis népeknek nagy bajára. Nagy fajának nagy javára. A második világháború rettene­tes következményeivel megrendi­­tőén bebizonyította a próféták lá­tomását és a pán-germán veszede­lem nagyságát. AZ ALKOTMÁNYOS MAGYAR KIRÁLYSÁG AZ EGYETLEN UT! A magyarságnak egy évezreden át mindig nagyobb területet kel­lett szolgálni, mint amekkora nyelvterülete volt. Ehhez hasonló sorsa volt a kis Hollandiának és az egykori nagy Angliának. Ré­gen igy szolgáltak a görögök és a rómaiak. A megalázott magyarságnak rá kell döbbennie erre a nagy igaz­ságra óceánon innen és óceánon túl. Ez az évezredes ut az egyet­len járható ut a magyarság szá­mára: szolgálatban elsőnek lenni úgy a maga, mint a testvérnépek javára. Hogyan oldhatná meg aásként ezt a nagy feladatát a :nai magyarság a testvérnépek­­kel együtt, mint az alkotmányos királyság keretében, ahol minden népnek egyforma jogai és köte­lességei vannak az igazi szabad­ság zászlója alatt. Csudálatos intézkedése az isteni bölcsességnek az, hogy Ottó Őfelségét adta ezekben a szörnyűséges időkben úgy a magyar, mint a testvérné­pek vezetésére és szolgálatára. Az árva magyarságnak és a testvér­népeknek széles e világon nincsen még egy olyan szószólója, mint Ottó Őfelsége, akinek szava sufy­­lyal bír és messzire hallatszik. TEGYÜNK BIZONYSÁGOT AZ ÖRÖK MAGYAR IGAZSÁGRÓL! “A magyarság politikai eszme­világának a realizmus sohasem volt erős oldala. . . A magyarság hatalmas épületeket emelt remé­nyeiből és vágyakozásaiból, a nélkül, hogy alapúnkat gondosan megvizsgálta volna.” mondja Gratz Gusztáv: A Dualizmus ko­ra és A Forradalmak kora cimü hatalmas munkáiban.

Next

/
Thumbnails
Contents