Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
1954 március. “KRÓNIKA” 3-ik OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A Krisztuskövető világban a böjt a lelki elmélyedésnek és számadásnak ideje. Március Idusa a böjti időbe esik. Illő dolog tehát, hogy a mai nehéz és gondterhes időkben lelki elmélyedéssel és számadással készüljünk e nagy évforduló ünnepére. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert elsősorban az amerikai magyarság életében csakis István király ünnepe hasonlítható népszerűség és elterjedtség tekintetében március Idusához. Most van tehát az ideje annak, hogy komoly vizsgálat alá vegyük magyar célkitűzéseinket és azoknak megvalósítását. Lássuk azért, hogy mit nem akarunk és azután a pozitív oldalt: mit akarunk. NEM AKARUNK NEGYEDIK KÖZTÁRSASÁGOT! Árva Magyarországunkra három magyar köztársaság olyan szörnyű pusztulást hozott, hogy ezeknek tanulságát figyelembe véve, jövőbelátó magyar józansággal gondolnunk sem szabad egy negyedik köztársaság összetákolására. Akik az első, diktatúrába fulladt köztársaságot dicsőítik, elfelejtik azt a nagy igazságot, hogy Kossuth Lajosnak édes fia, Kossuth Ferenc teljesen szakított édesatyja köztársasági ábrándképeivel és hazament a ferencjózsefi Magyarországra. Elvállalta a kereskedelemügyi miniszteri tárcát és letette a hüségesküt Ferenc József kezébe. A nagy magyar királynak, I. Ferenc Józsefnek holta napjáig leghűségesebb alattvalója volt. . . * * * Fájdalommal kell bizonyságot tennem arról, hogy még az 1920- as évek végén is találtam Amerikában “progresszív magyarokat”, akik Károlyi Mihályért, a vörös grófért és a második magyarországi köztársaságért lelkesedtek. Ennél szörnyűbb elvakultságot az amerikai magyarság között alig lehetne találni. Hiszen a vörös gróf második szörnyű magyarországi köztársasága éppen úgy diktatúrába fulladt, mint az az első: a debreceni. Csakhogy ez a második diktatúra Kun Béláék proletárdiktatúrája volt, amely teljesen elaljasitotta azt a második köztársaságot, — a vörös grófét. * * * Sokak előtt még ott van az a bizarr kép, amikor a szerencsétlen harmadik magyarországi köztársasági elnököt: Tildy Zoltánt beiktatták. A képviselőház üléstermében külön felállították azt a trónusra emlékeztető karosszéket, amelybe a boldogtalan Tildy Zoltán letelepedett. Akkor még sokan írtak és áradoztak tengeren innen és tengeren túl erről a harmadik, igazi magyarországi köztársaságról, amely meg fogja valósítani a kossuthi elveket. Mindannyian tudjuk, hogy micsoda szörnyű vége lett ennek a tákolmánynak és hogy milyen ravaszul söpörték el Rákosiék ezt a dicstelen harmadik magyarországi köztársaságot. Belefulladt örökre ez is a diktatúrába, mint a másik kettő, amely megelőzte. A TESTVÉRNÉPEK SOHA NEM AKARTAK MAGYARORSZÁGI KÖZTÁRSASÁGOT! A magyarsággal együtt egy évezreden át élt testvéri békességben a dunai népeknek egy csoportja. Azelőtt nemzetiségeknek hívtuk őket. Azonban a huszadik század nehéz megpróbáltatásaiban nemzetekké erősödtek. Akár a horvátok, akár a szlovákok, akár a rutének, sőt még a románok előtt is teljességgel hiábavaló a köztársaságokról való szavalás. Ők kezdettől fogva meg vetéssel nézték a magyarországi köztársasági törekvéseket. A Kárpát-övezte Duna-medencét, amely a legcsodálatosabb gazdasági egység, sohasem leintett és sohasem lehet a magyarságnak egymagában úgy összefogni, köztársasági gondolattal, hogy a testvérnépek is alkatrészei legyenek. Csakis azok szavalhatnak március Idusán egy negyedik magyarországi köztársaságról, akik a szerencsétlen csonkamagyarországi köztársaságot akarjá újra életre hívni. Ennek pedig sem gazdasági, sem politikai jövendője nincs, legfeljebb függeléke lehet valami újabb Kis-Entente-nak. TILTAKOZUNK AZ INTERMARIUM ELLEN! Az Intermarium azt a hatalmas területet jelenti, amely a Baltitengertől a Fekete-tengerig és az Adriáig terjed. Százmillió ember lakja ezt a területet és kilenc államot akar összefogni: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát és Albániát. Ebben a hatalmas federációban árva Magyarországunk a maga csonkaságában kellene, hogy elhelyezkedjék a belőle felhizott cseh, román és szerb birodalmakkal szemben. Akiben még egy parányi magyar gondolat él, annak országvilág előtt tiltakoznia kell az Intermarium gondolata ellen, mert hiszen ez csak egy nagyobb kisentente és a magyarságot iszonyatos bilincsekbe verné. A BALKÁN-SZÖVETSÉG SEM KELL SENKINEK! Diákköri emlékeim közé tartozik azoknak az összejöveteleknek a felelevenítése, amelyeken Jászi Oszkár szavalt a dunai szövetségről, ami tulajdonképpen a kossuthi Balkán-szövetség felújítása és megnagyitása lett volna. Jászi Oszkár ezekkel a kossuthi eszmékkel odáig ment, hogy amikor mint nemzetiségi miniszter a románokkal tárgyalt, előhozakodott ezzel a szövetséggel. Valósággal szemébe nevettek a román politikusok és kijelentették, hogy se testüknek, se lelkűknek nem kell ez a csodabogár. De ugyanígy vélekedik óceánon innen és óceánon túl az igazi magyarság is a többi dunai népekkel egyben. Amint nem kell az Intermarium, éppen úgy senkinek nem kell a Duna-, vagy Balkán-szövetség, amelyet Kossuth és Jászi eszeltek ki. A SZLÁV ÉS NÉMET TENGER A MAGYARSÁGNAK NAGY VESZEDELME. Sem az Intermarium, sem a Duna-, vagy Balkán-szövetséq hirdetői nem veszik tekintetbe azt a tényt, hogy a magyarságnak legfőbb veszedelme egy évezred óta a szláv tenger volt. Pedig már a cseh Palaczky megállapította, hogy az északi és déli szlávok között beékelt magyarság a legnagyobb akadálya a nagy szláv egységnek. A mostani muszka imperializmus, amely áttörte a Kárpátvonalat és gyarmatosította árva Magyarországunkat, nagyon közel jutott a szláv imperializmus vágyainak beteljesedéséhez. Hiszen csaknem az Adriáig ér a muszka kancsuka ütése. És a császári Bécs alatt pattogtatják kancsukájukat a barbár muszka hódítók. Az összes szláv népek közül a szlovákok, rutének és a horvátszlavonok voltak azok, akik a római kereszténység utján lelkileg a magyarsággal szívesen munkálkodtak együtt. Hogy mit csináltak a muszka hódítók úgy 1849-ben, mint 1944-ben és az azóta elmúlt időkben, azt a magyarság soha felejteni nem fogja. Mert ezeresztendős történelme folyamán ennyire még meg nem gyalázta ellenség a magyar nemzet fiait és leányait. Az Intermariumban és a Dunaszövetségben az első hegedűt a ravasz cseh imperialisták játsszák. A félrevezetett európai és amerikai közvélemény újra és újra hagyja magát elbűvölni a benesi muzsikások által. Ha másokat félrevezetnek is, de az ezeresztendős magyar nemzetnek hirdetni kell ország-világ előtt azt a árulást, amelyet a csehek végeztek nemcsak a magyar és a német nemzettel szemben, hanem még az oroszokkal szemben is. Tarczali Dell’Adami Géza egykori vezérkari őrnagy könyvben örökítette meg a csehek szörnyű viselkedését. Könyvének cime: 1918-1938: Cseh légiók Szibériában. Hadd idézzünk ebből néhány sort. “Alig volt magyar, vagy német hadifogoly, aki meg ne szenvedte volna a csehek “vitézségét”. Sokan örökre elnémultak tőle. A breszti békekötés után a szabadon járó-kelő hadifoglyokat szökevényeknek nyilvánították s mint ilyeneket, halállal büntették. Minden jelentés megállapítja, hogy ha magyar vagy német e hordák kezébe esett, rögtön agyonlőtték. A saratovi vérfürdőben több, mint kétezer védtelen magyar foglyot koncoltak fel. Kievben minden magyart kivégeztek. . . . De nem csupán a hadifoglyok, hanem maguk az oroszok is a legnagyobb elkeseredés hangján nyilatkoztak a csehekről. A tótok, amennyire csak lehetett, távoltartották magukat a csehektől. Akik aztán a vörösök elleni harcokban ágyutölteléknek használták őket. Az ottani cseh légiókat semmivel sem lehetett frontszolgálatra bírni. így a szibériai vasútvonal biztosítását bízták rájuk: ezt a szolgálatot úgy látták el, hogy nagyszabású kereskedésbe fogtak orosz kincstári javakkal. Rabolt vonatok gurultak kelet felé a cseh zsákmánnyal.” í* í í A pán-germán törekvésekkel szemben a császári és királyi ház vezetése alatt álló Ausztria volt a magyarságnak védőbástyája. A legjobb magyar lelkek azonban látták, hogy ha ez a védőbástya ledől, nagjT*veszedelem származik a magyarságra. Kozma Andor “Koboz krénikájá”-ban igy énekelt erről a veszedelemről: “De ha majd a Habsburg német llgy legyengül, úgy megvénhed, Ahogy néha mi akarjuk, Bajba ismét a magyar jut. Akkor nem mint gyors patak. De mint roppant zuhatag Árad át a Kárpát-falon A nagynémet nagyhatalom. Kis népeknek nagy bajára. Nagy fajának nagy javára. A második világháború rettenetes következményeivel megrenditőén bebizonyította a próféták látomását és a pán-germán veszedelem nagyságát. AZ ALKOTMÁNYOS MAGYAR KIRÁLYSÁG AZ EGYETLEN UT! A magyarságnak egy évezreden át mindig nagyobb területet kellett szolgálni, mint amekkora nyelvterülete volt. Ehhez hasonló sorsa volt a kis Hollandiának és az egykori nagy Angliának. Régen igy szolgáltak a görögök és a rómaiak. A megalázott magyarságnak rá kell döbbennie erre a nagy igazságra óceánon innen és óceánon túl. Ez az évezredes ut az egyetlen járható ut a magyarság számára: szolgálatban elsőnek lenni úgy a maga, mint a testvérnépek javára. Hogyan oldhatná meg aásként ezt a nagy feladatát a :nai magyarság a testvérnépekkel együtt, mint az alkotmányos királyság keretében, ahol minden népnek egyforma jogai és kötelességei vannak az igazi szabadság zászlója alatt. Csudálatos intézkedése az isteni bölcsességnek az, hogy Ottó Őfelségét adta ezekben a szörnyűséges időkben úgy a magyar, mint a testvérnépek vezetésére és szolgálatára. Az árva magyarságnak és a testvérnépeknek széles e világon nincsen még egy olyan szószólója, mint Ottó Őfelsége, akinek szava sufylyal bír és messzire hallatszik. TEGYÜNK BIZONYSÁGOT AZ ÖRÖK MAGYAR IGAZSÁGRÓL! “A magyarság politikai eszmevilágának a realizmus sohasem volt erős oldala. . . A magyarság hatalmas épületeket emelt reményeiből és vágyakozásaiból, a nélkül, hogy alapúnkat gondosan megvizsgálta volna.” mondja Gratz Gusztáv: A Dualizmus kora és A Forradalmak kora cimü hatalmas munkáiban.
