Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
VOLUME XI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y.f 1954 MARCIUS. NO. 3. SZÁM. 1954 Március Dwight D. Eisenhower, az amerikai Egyesült Államok elnöke március 10-iki kelettel az alábbi szövegű, sajátkezű aláírásával ellátott levelet intézte az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökéhez, Szántay Dánielhez: Örömmel értesültem arról, hogy az Amerikai Magyar Szövetségben tömörült egyházak és egyletek országszerte megünneplik március 15-ikét, a magyar szabadságharc évfordulóját. Az a tény, hogy magyar származású amerikai polgárok ez évben is összefognak, hogy 1848 március 15- ikének lelkesítő eseményeit újból emlékezetükbe idézzék, bizonyítéka nem csupán a magyar nép hagyománytiszteletének, hanem egyúttal szabadságszeretetének is. Akácsak 1848-ban, mikor a magyarországi események meleg együttérzést váltottak ki az Egyesült Államok népében, éppenugy igaz megértés nyilvánul meg ma Amerika szerte a magyar nép iránt, annak jelenlegi szorongatott helyzetében. Amidőn 1848-ban Budapesten nyilvánosságra hozták a magyar szabadság Tizenkét Pontját, Zachary Taylor, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke a következő nyilatkozatot tette a Congress együttes ülésén: ‘‘Amerika közvéleménye igen határozottan áll ki a magyar ügy mellett . . . csodálattal adózva a magyar népnek, amely ilyen hősies áldozatokra képes felszabadulása érdekében.. .” Több mint egy évszázaddal azután, Magyarország népe ismét idegen járomban sínylődik. Mindé zek dacára bízom benne, hogy a magyar származású amerikai polgárok márciusi ünnepségeinek a szabadság melletti tüntetése egyut tál kifejezi a magyar szülőföld népének felszabadulás iránti vágyát is — bármilyen gátlásokkal kell is jelenleg megküzdeniök! Ugyancsak biztos vagyok abban, hogy ma még nagyobb együtt érzéssel sorakozik fel a magyar ügy mellett Amerika népe, mint tette akár 1848-ban. És ezekben a szabadságeszmékben, valamint az általuk messzi világrészeken gerjesztett baráti érzésekben találhatjuk meg egy boldogabb jövendő zálogát. Őszinte üdvözlettel, DWIGHT D. EISENHOWER. * * * I izedik már az év, melyben a magyar nemzetnek nincs tavasza, nincs Márciusa. Már 1945 márciusában orosz bordák pusztították az ország nagyré szét és a pogány zsarnokság tankjai gázoltak vérben Budapest utcáin; nem ünnepelt a nemzet, hanem tragikus balsors elöérzetével tekintett zord, félel*metes jövője elé, a halál lehellete érintette az arcát és azóta sem derült örömre, mert szabadságának reménye ma is a jövő ködébe vész. Az idegen hatalom és idegen világnézet kényszere (datti gyötrelmek, vergődések vége még seholsem látszik, — ki tudja, mily hosszú még az ut a felszabadulásig, megujhódá sig?! A 106 év előtti dicső Alárcius a szabadságszeretet halhatatlan ünnepe marad. Fájdalmas, gyönyörű emlék a mai keserű elti portatottságban és értelme erő sebben, mélyebben él, mint va laha. Kell is, hogy éltessen. he vjtsen, edzze a kitartást, mert csak az a rabnemzet veszett el, amely feladta öntudatát, mega dóan belehajtotta fejét az igába. Akármily hosszú is az erőszak kényuralma, tántorithatatlanul hinni kell az uj Március, a magyar Szabadság eljövetelében. A magyarság nincs egyedül. Nemzetek sora nyög a kommunizmus igájában s a világ még szabad nemzeteit is fenyegeti a pogány rabszolga-rendszer: Minden népek szabadságának veszélye lett, melytől szabadulni közös életérdekük. Rabnépek lelke szabadságért kiált s a szabad népeké mentesülni vá gyik a Kreml uralma rémképének szörnyű lidércétől. A magyar ügy egy lett a világszabad ság ügyével. A világszabadság Márciusát ma együtt áhitja a magyarral minden szabadságszerető nép a föld kerekén. A küzdelem nem könnyű és nem halad gyorsan. De 1948 március 15-ének magyarjai állnak fényes példaképül a magyarság előtt a nemzet hosszú éjszakáján, Az ő akaraterejük, öntudatuk, hitük izzik a hamu alatt a megszálló orosz fegyverek túlerejével, terrorjával szem ben csak passzív ellentállással, szürke háborúval” harcolni képes, belső emigrációban élő mai nemzedék lelkében. Ennek tudata ad buzdítást a szabad földön élő magyarok reménységé nek, amíg beérik a szabad né pék szolidaritásának teljessége. Ez a passzív ellentállás megmutatja, hogy a lelkei leigázni, likvidálni nem lehet és biztosit, hogy a nemzeti lélek kitar tása túl fogja élni a hosszú megpróbáltatásokat, kísértéseket. Emeljük fel szivünket Március uj tavaszi szellőjében, bízzunk Isten segítségében és a nemzeteket és embereket jogok kai felruházó törvényei, az Igazság végső győzelmében. Miként a tavasz uj életre kelti az o világát, megújul még a lelki tél fagyából a mi magyar globu sunk is. Lesz még virradás a magyar éjszakából, lesz még ünnep a világon, uj magyar tavasz, uj Szabadság-Március! * !£ $ Március 15-ike alkalmából New York központjában, a Fifth Avenuen és a Times Squareon lelkes tömegtüntetés volt az eltiport magyar szabadságért. Nem-Dulles külügyminiszter, hazatérve a berlini konferenciáról, saját pártja körében aggódással találta magát szemközt, mert beleegyezett abba, hogy a Vörös Kina bevonásával Genfben konferenciát tartsanak április 26-án Korea és Indokína ügyében. A zugolódók élén Knowland szenátusi vezető állott, aki aggályát fejezte ki, hogy Genf “távolkeleti München” lesz. Mások azt kifogásolták, hogy az indokinai háború ügye megoldásába bevonják a Vörös Kínát, holott abban “önkéntesekkel” sem vett részt és ezzel elismerik hivatottságát a világkérdésekbe való beleszólásra. Ez nem egészen van igy, mert alapos a gyanú, hogy a Vörös Kina, ha másként nem, hadianyagokkal segítette Ho Chi Minh felkelő indokinai kommunista csapatait. Dulles a nyugati szövetségesek egysége érdekében bizonyos kényszerhelyzetben volt, mert ha Bidault francia külügyminiszter nem mehet haza Berlinből azzal, hogy a franciáktól annyira megunt és utált indokinai háború befejezése ügyében konferencia lesz, alighanem megbukott volna. Dulles a franciákkal általában csinyján akar bánni most, nemcsak mert az ő jóváhagyásuktól függ a nyugateurópai közös hadsereg megvalósulása, de mert Moszkva mindent elkövet, hogy nyíltan vagy titokban a maga oldala felé hajlítsa őket. Dulles kijelentette a berlini konferenciáról beszámoló rádióbeszédében, hogy a Vörös Kínát nem azért hívták meg Genfbe, hogy az Egyesült Államok elismerje és tiszteletben részesítse, hanem hogy "számon kérjék aggresszióit a világ előtt.” Dulles kijelentette azt is, nincs zeti kokárdás férfiak, gyönyörű neipzeti ruhás leányok, trianoni gyászruhás magyar asszonyok vonultak fel és rendeztek a szabad ég alatti ünnepségeket. Hajmássy Ilona (Ilona Massey) és Mezey Zsigmond énekelt, Kapin Aranka tánccsoportja magyar táncokat lejtett nemzeti ruhában. Dr. Szoó József angol nyelvű beszédben emelt szót a felszabadulásért és Révay István zenekara a legszebb magyar nótákat játszotta. Végül a nemzeti ima, a Himnusz fenkölt hangjai zendültek fel New York város szivében, a mélységes könyörgés Istenhez a nemzet boldogabb jövőjéért. Sok száz amerikai hallgatta meghatottam megértőén, a segítés szüksége érzetével. . . kizárva, hogy Genf szerencsésebb lesz a távolkeleti kérdésekben, mint Berlin volt az európaiakban. Ez Nyugateurópában némi optimista hangulatot keltett és ismét jelentkeztek, akik a Vörös Kina elismerését ajánlják. De nyilvánvaló. hogy a Szovjet Ázsiában épp úgy mint, Európában a földrész feletti uralom útja kiépítésének politikáját követi és Koreában, mint Indokínában is csak olyan feltételeket támogatna, melyek a kommunizmus terjeszkedése célját előmozdítanák. Ezek szerint Indokínában vagy el kellene ismerni Ho Chi Minh kormányának uralmát az általa elfoglalt területeken vagy Ho Chi Minhet be kellene venni az indokinai kormányba, ahol aztán a régi koalíciós recept szerint kiszorítaná a polgáriakat a hatalomból. Annyit már most meg kell állapítani, hogy ha a Nyugat belenyugodnék abba, hogy Ho Chi Minh népköztársasága fennmaradhasson vagy hogy Ho Chi Minh befészkelhesse magát az indokinai kormányokba. az ilyen békekötés valóban távolkeleti München volna, olyan appeasement, amely csak még jobban felbátorítaná a kommunisták terjeszkedési vágyát. * # # Az Egyesült Államok ezidőszerint azon az állásponton van, nai mögöttes területre, hogy az amerikai gépek kezelésére kioktassák a francia és benszülött repülőket. Az Egyesült Államok változatlanul azon az állásponton van, hogy csak fegyverekkel és tanácsadókkal segíti az indokinai frontot. Eisenhower elnök egyik legutóbbi sajtókonferenciáján kijelentette azt is, hogy Amerika nem támogat koloniális célokat és az in-A genfi konferencia előtt
