Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-15 / 2. szám
I2-ik OLDAL 'KRÓNIKA” 1954 február. Anticommunist AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY Kommunista-ellenes AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 KRÓNIKA Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA" Hungarian Press 277—5th AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI PI): az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY — 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA MINDSZENTY NEMZETI HITVALLÁSA. Eisenhower elnök február 5-én, Mindszenty bíboros szégyenpere tárgyalásának ötödik évfordulóján hosszú táviratot intézett Frederic L. \ orbeckhez, a Catholic Organizations for the freeing of Cardinal Mindszenty ’ elnökéhez. Kijelenti az elnök, hogy Amerika nem felejtette el Mindszenty és a többi egyházi mártírok balsorsát. Szellemük legyőzte a totalitárius államok börtön-módszereit, .— írja az elnök, — és valójában a hit és szabadság jelképe lett korunkban. Az elnök ezzel újból meghajtotta a zászlót Mindszenty martiruma előtt, miként azt a választási kampáóyja során is tette. Sajnos, a Kreml uraira mindez nincs hatással. Az elnökválasztási kampány után letartóztatták Vyszynszki lengyelországi bíboros hercegprímást is. . . . Február 8-án a kongresszus áldozott Mindszenty mártiriumának. A szenátusban Msgr. dr. Varga Béla mondott imát a prímásért, a képviselőházban pedig nyolc képviselő, hat republikánus és két demokrata méltatta törtérífelmi hősiességét. Öt év a fogságban: szörnyű nagy idő, szörnyű nagy szenvedés egy szabadlelkü ember számára, amilyen Magyarország hercegprímása és nemcsak minden magyarnak, de minden szabad érzésű embernek elszorul a szive a tehetetlenségének gyötrelmes, kínzó tudatában. Mindszenty bíboros öt rabesztendeje újra figyelmezteti a Nyugatot az európai rabországok balsorsának elhúzódására, újra emlékeztet a nagy restanciára, az európai Koreák még mindig elintézetlen, megoldatlan kérdésére. Azt hisszük, e kérdésnek a Szovjettel szembeni élére-állitása volna a legméltóbb tiszteletadás Mindszenty martiriuma s a legnagyobb győzelem és öröm a rab primás számára. * * * Az ötödik évforduló alkalmából sok szép beszédet hallhattunk, sok nemes léndületü cikket olvashattunk. De ne felejtsük el hozzátenni, amit Mindszenty bíboros a szégyenper tárgyalásán is nyíltan hangoztatott: azt, hogy az alkotmányos jogfolytonosság, a történelmi Magyarország 1918 óta hol nyugati, hol keleti erőszak nyomása alatt félretett, törvényes hagyománya helyreállításának odaadó hive. Legitimista. Ottó trónörökösben látja a kommunizmus eltakarodása utáni nagy nemzeti megújhodás Istentől és a történelemtől rendelt és hivatott vezetőjét. Fel kellett említenünk ezt is, mert nincs mit elhallgatni rajta, sőt Mindszenty legitimista volta csak fénylőbbé teszi a nemzet jövendőjéért hozott önfeláldozása dicsőségét. lenforradalmi frázis, hanem tényvalóság. A kormányok, amelyek a munkásnak és tisztviselőnek a munka-teljesitményét megfelelő törvényhozási döntésekkel kellő fokban igyekeznek méltányolni és támogatják mindazon törekvéseket, amelyek polgári életviszonyok közé való felemelkedésüket előmozdítják, csinálják a legjobb antikommunista politikát. A második világháború előtti Európában voltak országok, ahol a munkanélküíivé vált munkás semmi közsegélyben nem részesült arra az időre, amíg sikerül uj munkahelyhez jutnia, mert az volt a kormány felfogása, hogy ez a munkakerülést segítené elő. Ez a felfogás természetesen végeredményben nem volt egyéb mint önkéntelen osztályharc-propaganda, amelyet szenvedelmes, de rövidlátó “antikommunisták” űztek. Az Egyesült Államok két nagy szakszervezeti tető-szervezete az American Federation of Labor és a Congress of Industrial Organization, amelyek a legújabb adatok szerint már mintegy tizennyolc millió munkást képviselnek, .a következő két évben esedékes kollektiv szerződés-megujitásoknál a munkások nyugdija megvalósitását készülnek keresztülvinni, a nyugdij-kötelezettséget be akarják írni a szerződésekbe. E törekvésnél misem rokonszenvesebb, mert a munkásnak, aki egész életén át nehezen dolgozott, épp úgy joga van a biztosított életalkonyhoz, mint a vezérezredesnek, miniszteri tanácsosnak vagy bankdirektornak. Minél inkább közeledünk a némely, kedvező materialis körülmények közt élő antimaterialistáktól dőre vaskalapossággal és ósdi szükkeblüséggel “a szocializmus szálíáscsinálójának” minősített népjóléti államhoz, annál jobban csökken a kommunizmus veszélye, mert annál több lesz a sorsával elégedett ember, a rendes és jó állampolgár^ A RÉGI SZÉLHÁM UJ CÉGÉR ALATT. Az osztrák kommunisták, akiknek csak öt mandátumuk van a parlamentben, az osztrák békeszerződésnek a berlini konferencián való tárgyalása kezdetével egyidejűleg hirdették meg — a moszkvai utasításoknak megfelelően, — az uj “népfrontot”, de ezzel kevés sikerük lesz. “Közös Front” a neve az “uj” moszkvai szélhámnak és arra szólítják fel a szociáldemokratákat, mint “testvér-munkáspártot”, hogy alakítson közös frontot velük a “fascista reakció” ellen. Készek a demokratákkal, szabadelvűekkel, agrárokkal és keresztény szociálisokkal is frontot alkotni, együttmenni mindenkivel, aki hajlandó őket segíteni a hatalom elérésében, hogy aztán elrúghassák maguktól és lecsukhassák, amikor már nincs reájuk szükségük, amint az Magyarországon történt a szociáldemokratákkal és némely polgári elemekkel a Rákosi-féle szalámi- taktika idején s ahogy a többi rabországokban is történt. Az osztrák szociáldemokraták és józan polgáriak látták mindezt és aligha estek a fejük lágyára, hogy végül Szakasits Árpád és Tildy Zoltán sorsára jussanak. Aligha fog ez az uj népfrontos taktika, Sztálin ez egyik végrendelkezése sikerülni Franciaországban és Olaszországban. Legalább is hinnünk kell, hogy ez országok nem szélsőséges politikusai okultak a tragikus szemléltető példákon. Nagy a kereslet gyógyithatatlanul naiv politikusokban. Nemcsak a szélső-jobboldaliak akarják a polgári középpártokat kihasználni, hogy a hátukon felkapaszkodjanak a hatalomba, de a szélső-baloldal is ugyanily szerepet akar megismételtetni a balközéppel. Mindkettőnek utógondolata, hogy a középen-állókat végül elhajítsák, mint kifacsart citromot. Mint sok egyébben, szélsőbal és szélsőjobb módszerek ebben is találkoznak. S magára vessen majd a jobbközépi vagy balközépi balek aki mégis lépremegy! ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI Európából érkező hirek, hangulat-jelentések mind arra engednek következtetni, hogy egyre növekszik a kommunizmusból kiábrándult munkások és fehér-galíérosok száma. Elhisszük, hogy ez nem csupán rózsaszin-szemüvegü optimizmus, bár kétségtelen, hogy a Franciaországban még meglévő öt millió kommunista szavazat, valamint az olasz Togliatti — Nenni szélsőbaloldali blokk kilencmillió szavazata egyelőre még ellentmond ennek. De Rómát sem építették egy nap alatt és fő, hogy a kiábrándulási folyamat megindult és megy tovább. Minden további siker mostmár legfőképen attól függ, milyen politikát valósítanak meg a kormányok. A kommunizmusból való kiábrándulás fő lelki indítéka, hogy az emberek látják, hogy a rabországokban a jelszó, hogy “minden a mienk, magadnak dolgozol” csak a jó állásokban elhelyezkedett, keskeny kommunista vezető réteg tagjai számára hozott jólétet, pozíciót, de a tömegeknek még keményebben kell robotolniok, mint a magángazdasági rendszer idején. Fizetésül pedig zokszó nélkül el kell fogadni azt az éhbért, amit az államot birlaló kommunista párt önkényesen, diktatórikusán kiszab. Kezdenek rájönni, hogy most sem maguknak dolgoznak, hanem a pártvezéreknek, akik a kényelmes karosszékben ülnek s hamis a muzsikaszó, mert ma is van ur és van robotos, van aki finom, könnyű irodai munkát végez és van aki a piszkos, olajos gép mellett gürcöl naphosszat az egyhangú, lélek-satnyitó munkában: ezek a sorsellentétek nem változtak s nem változhatnak. . . Ellenben jobb volt a helyzet amikor nemcsak egyetlen munkaadó létezett s szabad volt a munkapiac. Szabadon lehetett tárgyalni a bérekről és munka-feltételekről. Rájöttek arra, hogy ma munka-rabszolgaság van: ez nemcsak el-A KRÓNIKÁVAL -A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kérkedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáróh Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj atnerikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felkeresik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjtalanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvényes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába!
