Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-15 / 2. szám
1954 február. “KRÓNIK A” 7-1K OLDAL' VITA-FÓRUM Zárszó egy magyar közjogi kérdéshez Irta: Dr. BOROSS FERENC. A Krónika 1953 október, november havi számaiban dr.- Szemák Jenőnek — am. kir. Kúriának a Szálasi kormány által kinevezett elnökének — az Amerikai Magyar Hangban közzétett és Horthy Miklós Kormányzó lemondásával, valamint Szálasi Ferenc államfővé választásával kapcsolatos tanulmányával foglalkoztam. Cikkeimben az 1944. é\i októberi események hiteles adatai, úgyszintén a hatályos alkotmány-törvények felhívásával mutattam rá a tanulmányban foglaltak ténybeli tévedéseire, azokból levont helytelen következtetésekre s igen gyakran kiáltó jogi eltévelyedéseire. Dr. Szemák Jenő az Amerikai Magyar Hang 1953 decemberi számában adott válaszában a főkérdéseket megkerüli, vagy aligalig érinti, mintha azok ^1 sem hangzottak volna. Elismerem, hogy a Cajusok, Paulusok, Ulpinianusok, Papinianusok jogi felkészültsége sem volna elég az erőszaknak és jogtalanságnak jogi formákba öltöztetésére, viszont a római kor eme remekjogászai — ha élnének — nem is kísérleteznének ezzel. Dr. Szemák Jenő hivatkozott cikkében a jogi érvek felsorakoztatása helyett — bár nem kifogásolja, hogy a magánjog területéről áttértem a közjogra és a politikai harcos szerepére — megállapítja, hogy a politikai atmoszféra ködében, vagy a harc szenvedélyességében elmosódtak előttem a törvények világos rendelkezései, sőt nem viseltetem egy meggyőződéses nemzeti ügyért meghaltak, vagy a börtönben sínylődök iránt a politikai ellenfélre is kötelező regarddal. Az ügyvéd hivatásánl fogva nem rendelkezhetik egyoldalú jogi felkészültséggel. Mi, “ismertnevű ügyvédek és igen képzett budapesti magánjogászok” (dr. Szemák irja) nem a jog egy igen szűk területén fejtettük ki működésűnket, hanem a Jugtudományi Közlönyben és a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtt közjogi kérdésekkel már akkor is intenziven foglalkoztunk, amikor dr. Szemák Jenő a Markó utcai büntető Törvényszék tanácstermében közi két évtizeden keresztül kizárólag a BTK 92 és 93 paragrafusait alkalmazta. Az ügyvéd általános jogi felkészültségével szemben dr. Szemák Jenő a “hatalomátvétel” után a nemzeti szocialista világszemléleten keresztül nyerte közjogi "átképzését”, amely körülmény nyomban nyilvánvalóvá válik, ha akár speciális közjogi, akár generális jogkérdéseket is érint. Dr. Szemák Jenő politikai elkalandozásai; meg nem történt tényeknek megtörtént tényékké átalakítása és feltállalása; hippotézisei és a kommunista pokolban sínylődő tanukra hivatkozásai; egy politikai csoportosulás részéről elszórt petárdák puffogtatása az olvasóra hatást alig gyakorolhatnak. azonban a 20 éves gyakorlattal rendelkező magyar bírótól az olvasó elvárhatja, hogy a jog területén nem mozog légüres térben s nem imbolyog úgy, mint viharzó tengeren a bárka. Fájdalmasan kell továbbá megállapítanom, hogy a germán szellemtől tökéletesen áitatott propaganda hatása alatt nem egy magyar került a bitófára és ma is számtalan magyar sínylődik a börtönökben, internáló 4? deportáló táborokban. A magyarság tengernyi könnye, mérhetetlen áldozata azonban nem ébreszti fel e propagandisták lelkiismeretét, akik az emigrációban is tovább folytatják romboló tevékenységüket s hangjuk egyre erősebb. Akkor pedig, amidőn a keresztény jog és erkölcs nevében — fajtám védelmében — felemelem szavam a magyar lélektől idegen eszmeáramlatok propagandistáinak magyar életet pusztító és az emigráció lelkét mérgező tevékeny ségével szemben, — a megtévesztettek, az ártatlanul meghaltak emlékének és a börtönökben sinylődőknek is obeliszket emelek. Miután továbbá dr. Szemák Jenő nemcsak velem, hanem a Krónikával szemben is kísérletezik egy-egy oldalvágással, helyre kell igazítanom cikkének azon szuppozicióját, hogy a Krónika — “mint a magyar legitimista Mozgalom főorgánuma” — a kormányzói jog folytonosságon keresztül törekszik a magyar királyi trón betöltésére. A legitimizmus nem újkeletű fogalom, hanem a Koronás Király elüzetése óta elevenen élt a magyar nép lelkében. A királyi hatalom szünetelése alatt is e Mozgalom legmarkánsabb egyénisége és képviselője a börtönben sínylődő és Nemzete életéért vértanuságot szenvedő magyar Biboros- Hercegprimás volt. Az elmúlt 35 év alatt nem terebélyesedhetett ki a maga teljességében, mert a “dacos téglahordók” és minden politikai változás hitvány vámszedői még attól sem riadtak vissza, hogy a felkent Apostoli Királyra lövessenek. Az elmúlt évek súlyos megpróbáltatásai, mérhetetlen szenvedései, kíméletlen jogtiprásai, nemkülömben a kidömböző világnézetek és eszmeáramlatok pusztító kísérletezései és részbeni csúfos bukásai után a szabad földön élő magyarság leikéből orkánszerüen robbant ki a vágy az alkotmányos élethez való visszatérésre. A legitimizmus nem személyhez fűződik, hanem annak alapja az ősi magyar alkotmányi . Különös kegyelme a Mindenható Istennek, hogy történelmünk legválságosabb szakaszában Nemzetünket II. Ottó örökös Király személyében olyan Királlyal ajándékozta meg, aki rátermettségével, képzettségével, átlagon felüli műveltségével, bölcsességével, továbbá politikai éles látásával és államvezetői képességével, szociális érzésével, a nép iránti szeretetével, nemkülömben nemzetközi kapcsolataival és fáradhatatlan munkásságával a nagy magyar uralkodók méltó örököse lett. A legitimisták nem követelnek sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a szabad Magyarországon az erkölcs, jog, törvény és ezeréves nemzeti múltúnk hagyományai éljenek és uralkodjanak, ne pedig az erkölcstelenség, a barbár jogtalanság, törvénytelenség és századunk testet-lelket pusztító világnézetei nehezedjenek a ma oly szomorú magyar életre. A legitimisták nem láncolják a magyarságot egyetlen idegen néphez sem, hanem kizárólag a Nemzet életérdekeinek ..szemmeltartásával alakítják ki más népekkel baráti kapcsolataikat. Boldogan ölelnek magukhoz minden magyart — természetesen azokat is, akik a kormányzói jogfolytonosság alapján állanak —, aki a magyar állameszme ellen nem vétkezik, a keresztény erkölcsöt, az emberi jogokat, az ország alkotmányos formában hozott törvényeit és nemzeti eszményiségeinket tiszteletben tartja. Nem ma, — amidőn az Ország elveszett — hanem az alkotmányos élet megszakadása óta vallja "és hirdeti a legitimista Mozgalom, hogy a magyarságnak és a Duna medence népeinek csak az alkotmányos élethez való visszatérés biztosíthatja a jólétet, biztonságot, szabad fejjlődést és az emberhez méltó életet. A legitimizmus az ősi alkotmányon nyugszik, minélfogva a Moz galom és a Krónika nem törekedhetik arra, hogy a királyi trón betöltését a kormányzói jogfolytonosságon keresztül valósítsa meg. A legitimista jogfolytonosságot sem a Kormányzói, sem a Szálasi, Varga Béla-féle ötletszerű jogfolytonosságok el nem homályosithatják, mert a legitimizmus maga az élő magyar alkotmány. Ez a jogfolytonosság nem homokra, hanem vasbetonon nyugvó szilárd alkotmányos alapokra van felépítve s különítményekkel, orosz páncélosokkal átmenetileg elnémíthatják, de a jogrend helyreálltával utat tör magának a királyi trónig. Dr. Szemák Jenő feltevésével szemben a Krónika következetesen hangoztatott megdönthetetlen álláspontja az, hogy a jogfolytonosság nem 1944-ben. vagy 1946-ban szakadt meg, hanem a szakadás 1918-ban — a Király elüzetésével — kezdődött s mindaddig tart, amig az örökös Király, vagy annak a magyar alkotmány szerint jogosult utódja fejére a Koronázó Főtemplomban Szent István koronáját fel nem teszik. * * * 1. Nincs véleménykülömbség dr. Szemák Jenő és közöttem a tekintetben, hogy az 1920. évi I. tc.-nek értelmében a hadüzenet és békekötés az államfő és az Országgyűlés együttes joga. Dr. Szemák Jenő felfogásával szemben azonban azon álláspontot képviselem, /hogy a fegyverszünet sui generis jogcselekmény, amely a békekötéstől elválasztandó. Ezen álláspontom helyességét korábbi cikkeimben kellően indokoltam és annak megismétlését szükségtelennek tartom. Dr. Szemák Jenő szerint a Kor. mányzó a fenntebb hivatkozott törvényeknek nemcsak szellemét sértette meg, hanem azok betüszerinti rendelkezéseit is megszegte akkor, amidőn Moszkvában 1944. évi október 10-én megkötött fegyverszüneti egyezményben Magyar ország nevében arra vállalt kötelezettséget, hogy Németországnak hadat üzen és a német csapatokat is megtámadja. Ezen állításait kizárólag azzal indokolja, hogy a Kormányzó 1944. évi október 15-íki fegyverszüneti hadparancsának a rádióban történt beolvasása után a németek megtámadására irányuló hadműveleteknek Malinovski szov jetmarsallal leendő megbeszélésére Nádas Lajos vezérkari ezredest — a Honvédelmi Minisztérium (?) hadműveleti osztályának vezetőjét — jelölte ki, aki azonban a kijelölést nem fogadta el. Nem tudom, hogy dr. Szemák Jenőnek ezen állítása a valóságnak mégfelel e vagy sem. Cikkének egész tartalmából kivehetpleg nem az a célja, hogy megtörtént eseményeket hiv szelemben tárjon az olvasó elé, hanem a szándék kizárólag az, hogy egyrészt a Kormányzó és kormányzata ellen hangulatot keltsen, másrészt pedig az, hogy érzékeltesse, miszerint a Nyilaskeresztes Párt — ha nem isalkotmányos utón jutott a hatalom birtokába — legalább a nemzeti érzéstől vezéreltetve lázadt fel az alkotmányos tényezők ellen. Nádas Lajos vezérkari ezredes Salzburg városában él s bár személyesen nem ismerem, az 1944. évi októberi eseménvekkel kapcsolatos szerepéről megbízható és hiteles információkat szerezhettem be. Általános vélemény szerint a m. kir. Honvédség egyik legkiválóbb és legképzettebb katonája volt, aki fiatal kora ellenére került a vezérkari Főnökség legfontosabb osztályának — a hadműveleti osztálynak — élére. A Kormányzó Ein Leben für Ungarn c. emlékirataiban Nádas ezredest súlyos és méltánytalan bírálat érte azzal, hogy 1944. évi október 15-én — a kormányzói proklamáció elhangzása után — magas beosztásában ellenparancsot fogalmazott, amelyet Vörös János vezérkari Főnök nevében a rádióban is beolvastatott. Ebben a rendeletben a harcoló csapatoknak a harc tovább folytatására adott parancsot. A Kormányzó emlékirataiban kiemeli, hogy ezen információja kizárólag Vörös János vezérkari Főnök jelentésén alapszik, aki a kiadott parancsról tudomással sem birt. 1944 október 15-én délután a rádióban valóban elhangzott Vörös János vezérkari Főnök rendeleté a Hadseregparancsnokokhoz, amely — szerint "addig is, amig a Szovjet kormánynál méltányos fegyverszüneti feltételeket sikerül kieszközölni, a csapatok
