Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-15 / 12. szám
1954 december. "KRÓNIKA" 7-ik OLDAL Karácsony nem csupán hangulat... Irta: DR. MIHÁLYI GILEBERT. LENDVAI ISTVÁN: Könyörgés ßethlehembe Én Jézusom, fehérruháju kis Jézusom, Minden gyermeké vagy, én jól tudom, S a te boldogságos éjtszakádon Öröm daloljon a kerek világon. De légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt Pártoskodó is — az égi csínyt Atyád megbocsátja neked, — Szeresd legjobban a magyar gyereket. Lásd, Jézusom, oly gyermek e nép! Az apja is mind dalolva lép Eke nyomába vagy éji sírba, S tékozolva, sebgyötörten, sírva. Oly tiszta, oly bolond és fehér, Bánata bizony szebb angyalt megér, Szebb angyalt, ezüstebb csengettyűt S képeskönyvébe aranyabb betűt. Ládd, Jézusom, oly árva e nép! S a gyermeke a legszomorubb kép: Aludni kellene a habos párnán, S taszigálják a föld vásárján. Kék szeme démont, pokolt tanul, S oly űzött mint a hóban a nyúl. Ö a te szegény kis komolyod, — Neki add a legszebb mosolyod. Én Jézusom, bethlehemi kis Jézusom, Rá sokat gondolj a hófehér utón, — Vigyél néki szabad mezőket, Magyar dalokkal zengedezőket, Szabad Kárpátot, székely falut, Meleg szobát, szentképes falut Szelid királyt, aki jóban van veled S álmot is mely hosszasan feled. Én Jézusom, fehérruháju kis Jézusom, Minden gyermeké vagy, én tudom, De néki alig fénylett karácsony, — Engedd, egyet ő is lásson! A más gyermeke oly játszva fut S néki oly hosszú még az ut, Alig élt s már annyit temetett, Szeresd legjobban a magyar gyereket! Ki gondolta volna, mondjuk az 1944-es tragikus magyar karácsonyon, hogy nemzedékünk nem tanul a kemény leckéből és tiz év múlva még mindig a béke vagy háború problémája fogja gyötörni a világot. Pedig a UN immár 9-ik közgyűlésének eredménytelenségé a karácsonyi béke és boldogság helyett a nyugtalanság a kilátástalanság ünneprontó érzéseit kelti az emberszivekben. A BÉKE JELENTÉSE Manapság, mint mindent, kiforgatták a békét is őseredeti jelentéséből. Sohasem volt a földön ekkora békepropaganda: békekongresszusok, békeivaláirások, békenyilatkozatok. Mégsincs békességünk. Sőt éppen a béke szent nevével visszaélve kötnek gúzsba fél világot. De XII. Pius pápá már 1952-ben, figyelmeztetett a barcelonai eucharisztikus kongresszushoz intézett beszédében: “Menynyire beszélnek ma békéről s milyen különböző módon. Sokak számára nem több ez külső formaságnál, szavak játékánál. Alkalmi taktikából használják ugyan, de magatartásuk és tetteik szüntelen ellentmondanak. Nekünk nem ez a béke”. A béke igazi jelentését XII. Pius fejtegeti megnyilatkozásaiban. Ő Szent Ágoston nyomán a rend nyugalmában látja a béke lényegét. Az Optatissima Pax-ban mondja: “Az igazi béke csak a rend nyugalma és a szabadság biztonsága lehet”. Ennek tartalmát az 1942-es karácsonyi rádiószózatában magyarázza. A rend nem csupán számszerűleg különböző részek merőben külső öszszetétele, nem pusztán erőszakolt vagy látszólagos rend. A rend egy belső egységnek minél tökéletesebb megvalósítására irányuló törekvés. Rend ott van, ahol minden az őt megillető helyet foglalja el: az emberi személy, az állam, a nemzetközi közösség és mindenekelőtt az Isten. 1952. május 18-án hangsúlyozta az olasz honvédelmi minisztérium tisztviselői előtt: * “Ott van rend, ahol minden dolog a saját helyét foglalja el. Midőn pedig a dolgok —'részben vagy egészben — nincsenek helyükön, akkor rendetlenség keletkezik, amely a békének mindenkor fő akadálya. Isten legyen elsősorban a helyén. Saját helyén nemcsak a templomokban, hanem a szivekben is, az észben, a családban,»a munkahelyen, az utcákon és tereken, a pártokban, a szakszervezetekben és parlamentekben. Midőn pedig egy ember vagy embercsoport szabad akaratukkal visszaélve Istent idegennek tekintik a nyilvános életben, ime a rendetlenség. Akik Istent az őt megillető helyről száműzni akarják, rendetlenséget okoznak és megölik a békét. Béke legyen elsősorban mindegyitek szivében. Vagyis legyen gondotok, hogy a lelketekben rend uralkodjék, vagyis illesse ott meg Istent az ő helye. Egy hónappal ezelőtt járultatok a szentáldozáshoz. Megkérdezzük, szivetek lakója Ő még? Vagy már idegen lett ott és nincs helye gondolatotokban és akaratotokban? Ha valaki közületek nem birná Istent, a rendetlenség prédája lenne és nem lenne békéje. Talán nem hiányzik az étel, nem hiányzik a ruha, nem hiányzik az orvosság, de hiányzik Isten és Vele együtt hiányzik belőletek a béke. Mert az emberi lélek Istenért van teremtve s addig nincs nyugalma, mig Benne meg nem nyugszik”. A béke keresztény renden, a rend pedig helyes szabadságon alapszik. 1951. karácsonyi beszédében erre is kitért a pápa. Szerinte a keresztény rend lényegében rendezett szabadság, azaz szabad népek és szabad emberek testvéri összefogása, hogy fokozatosan megvalósítsák az élet minden területén a célokat, amelyeket létén adott az emberiségnek. Ez a szabadság nincs meg a világon. Mert a szabad világnak nevezett részben a személyiségből társadalmi osztály lesz, a másik oldalon pedig lélektelen gép. A béke másik összetevő eleme a nyugalom. Nem a merev, konok, gyerekesen önfejű csökönyösség ez, amely a meglévőhöz ragaszkodik. Nem gyávaság vagy önzés szülte ellenkezés, amely vonakodik foglalkozni a jelen halaszthatatlan kérdéseivel. Nem a felebarát és az élet iránt részvétlenséget érző ember tunya nyugalma, nem megfutamodás, visszavonulás, hanem a keresztény emberi társadalom felépítésére vonatkozó fáradhatatlan tevékenység. A béke tehát általános összhang és az emberi együttélés tökéletesítésére vonatkozó lángoló tevékeny ség. Ezt a békét óhajtja tragikus nemzedékünk. Mi nem -akarunk — valljuk Spellman bíborossal — sem PaxTartaricat sem Pax Sovjeticat! Merre található az igazi béke? — kérdezi XII. Pius a barce lonai eucharisztikus kongresszushoz intézett beszédében: “Számunkra csak egy igazi béke létezik, Annak békéje, Akinek Béke Fejedelme a neve”. Ez pedig a Pax Christiana! A JÁSZOL TANÍTÁSA. 1 )A megváltás ténye, azaz az Isten akarta rend visszaállítása. Az első karácsony éjtszakán testté lett Ige helyreállítja azt az eredeti világrendet, amelyet Ádám bűne felforgatott. Visszaállítja az Isten és ember közötti helyes rendet, vagyis a békét. Ezért hirdet az angyal először Istennek dicsőséget és azután a jóakaratu embereknek békét. A béke előfelfétele mindig az isten világrend megvalósításának szolgálata. 2) Az ember méltósága. Krisztus, az Isten Fia, fekszik a jászolban. Emberré lett és emberségét az Atya jobbjára is magával vitte. Ekkora az ember értéke. Minden emberé: nemre, vallásra, fajra való tekintet nélkül. Ebben valósul meg a legigazibb egyenlőség. Ezt az embert kell a társadalomnak szolgálni: “A társadalmi élet eredeti rendeltetése és lényeges célja az emberi személy fenntartása, fejlesztése és tökéletesítése”, hangsúlyozza a pápa 1942. karácsonyi beszédében. 3) Embertestvériség és az ebből folyó szeretet és összetartozás. A jászolban fekvő isteni Kisded tanítja, hogy egy közös Atyánk van. Akiknek pedig egy közös Atyjuk van, azok testvérek. A testvérek pedig egy családot alkotnak. A család igazi szelleme pedig az összetartozás és a szeretet. Összetartozás: tehát nem elkülönülés, széthúzás, szétválás. A Vasfüggöny az egyik legnagyobb vétek a Jászol tanítása ellen. Öszszetartozás: tehát nem önzés, nem önkeresés, hanem a közérdek szolgálata. A népek tehát természetük szerint nem ellenségei egymásnak, hanem testvérei. Isten akaratából alkotják az emberiség családját. Ezt az öss^etartozandóságot nem lehet Népszövetséggel vagy UN- nel létrehozni, vagy kikényszeríteni. Ha nem él ennek tudata a népek lelkében, akkor mindenfajta Népszövetség csődöt mond s mindenféle UN csak arra lesz jó, hogy a népek beszédes viszonyban legyenek egymással. Csak az a világorganizáció lesz sikeres és hatékony, amelyik megszervezésében számol és figyelembe veszi a népeket összekötő természetes szolidaritást. Szeretet: tehát nem gyűlölködés, hanem megértés. Egymás Iránt való bizalom, egymás jogai elismerése, áldozatos lelkűiét a csa Iád egységének fenntartására és a testvéri szeretet ápolására az egye temes emberi család közös érdekeiért. Mindebből pedig az következik, hogy a béke az emberiség normális állapota, ahogy 1951. jun. 18-án Párisban az UNESCO VI. konferenciájának megnyitásán öntötte szavakba ezt az örök keresztény tételt Trygve Lie, az UN akkori főtitkára. XII. Pius hangsúlyozta 1949. karácsonyán: “Isten szándéka szerint a népek nek békében és nem háborúban, együttműködésben s nem elkülönülésben, igazságosságban és nem nemzeti önzésben kell a nagy emberi családot kiformálniok”. Az igazi békét, a keresztény békét nem lehet Kellog-paktumok háborút törvénytelennek minősítő nyilatkozatával megvalósítani. A békét nem lehet csupán diplomáciai ügyességgel elérni vagy a népnek néprajzi elrendezésével biztosítani. A békét nem lehet atom- és hidrogén-bomba birtoklásával vagy félelmével kikényszeríteni. A békét nem lehet semmiféle stockholmi vagy bécsi békekongresszusok határozatával megvásárolni. Sem pedig csillogó
