Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-15 / 12. szám

1954 december. 'S R O N 1 K A" 5-ik OLDAL dön, amely isteni igazságnak ok- LEGFŐBB FEGYVERÜNK vétlenül diadalmaskodnia kell! AZ IMÁDSÁG. “AHOGY LEHET!” Bármily messzire vezetett is bennünket a sors szülőföldünktől, minden esztendőben, különösen Karácsony idején lélekben vissza­­szállunk oda. Hiszen drága em­lékek fűznek bennünket az ősi földhöz, otthon élő kedveseink­hez, meg azokhoz a sírokhoz, amelyekben elhunyt szeretteink pihennek. Elzarándokolunk az idei Karácsonyra is az áldott vidékek­re és felejthetetlen emlékek közé. Az ünnepi óráik szé|«S6gét a hű­séges lelkipásztorok, igehirdetők és egyházi vezérférfiak lelki mun­kája biztosítja. Jaj, pedig de nehéz számukra mostanában ez a gyö­nyörűséges munka! Milyen köny­­nyen elnémítják őket örökre! Ha valakinek, úgy nekik kell megérteni az isteni Mester figyel­meztetését, hogy legyenek szelí­dek, mint a galambok és okosak, miit a kígyók. Roppant nehéz helyzetben vannak úgy a mi ka­tolikus, mint protestáns vezető férfiaink. Ennek megvilágítására hadd idézzük csak a Hazafias Népfront megalakításától szóló tudósítást. A régi frázisok az osz­tályharcról, a világ proletárjairól, a marxizmusról, Lenin és Sztálin tanításairól, no meg aztán Rákosi­nak és társainak szavalata a fel­­szabadulásról, mintha teljesen meg bukott volna és feledésbe ment volna. Úgy látszik, senki sem ve­szi már be a lejárt vörös maszla­got. Ezért kellett megalakítani a Hazafias Népfrontot. Mintha csak a legnagyobb magyar hazafiak hangját újítaná fel Darvas József népművelési miniszter, amikor a Hazafias Népfront októberi ala­kuló kongresszusán ezeket mon­dotta: A két világháború közötti idő­ben a külföldre szakadt magyar­ság szeretetcsomagok özönével ajándékozta meg az óhazában ma­radt kedveseit a karácsonyi idő­ben. Ezzel juttatta kifejezésre azt a mélységes szeretetet, amely szi­vében élt és amelyet a nagy tá­volság nem tudott elgyengíteni. Ez a szeretet az ajándékozásban jutott kifejezésre, mert a szeretet mindig örömet akar szerezni. Micsoda fájdalmas dolog, hogy a dolláréhes óhazai vörös vezetők olyan szörnyű vámokat rendeltek el a szeretet ajándékaira, hogy az­zal alig lehet megbirkózni. Hiszen ki tud fontonként egy dollár vámot fizetni, a szállítási költségen felül, használt ruházati cikkek után? Úgy látszik, az a célja a vörös vezetőknek, hogy elkedvetlenítsék az ajándékozni akarókat és hogy senki ne enyhíthesse az óhazaiak fagyoskodását és nyomorúságát. Ennyi emberi gonosszág közül hol találjunk menedéket? Egyet­len reménységünk az isteni kegye­lem és igazság, amelynek mielőb­bi diadaláért könyörgünk Kará­csony ünnepén. Ettől az isteni ke­gyelemtől és igazságtól várjuk árva magyar népünk sorsának jobbrafordulását, hazánk felszaba­dulását, Ottó Őfelségének hazaté­rését s az Ö vezetése alatt a szebb és boldogabb magyar jövendő kezdetét. * * 9 Zengjen azért minden szív felé a karácsonyi bátorító izenet: “És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsősé­gét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegye­lemmel és igazsággal.” (János 1:14.) ‘A Hazafias Népfrontnak nagy­szerű céljai megvalósításához erőt és bizodalmát ad gazdag eszmei tartalma. A hazaszeretet, a füg­getlenség és szabadság eszméje, sokszázados nemzeti hagyomá­nyaink összeforrása a béke és munka társadalmának magasztos eszméjével, az ország minden pol­gárának lehetőséget nyújt tettere­jét és képességét legjobb tudása szerint a haza javára gyümölcsöz­­tet ni.” És mindehhez asszisztálni kell az egyházaknak! Czapik Gyula egri érsekkel az élen a katolikus pap­ság és Bereczky Albert reformá­tus püspök vezetésével a protes­táns egyházak kénytelenek támo­gatni a hazafias szólamok alatt meghúzódó krisztustalan, interna­­cionális vörös törekvéseket. Mi nem Ítéletet akarunk mon­dani ezzel a megállapítással a lelki vezetők felett, csak rá akarunk mutatni arra, hogy micsoda ször­nyű kényszerhelyzetben vannak az óhazai egyházak, de egyszer­smind az egész magyar nemzet. A két világháború közötti idő­ben román elnyomatás alatt élő magyar irók bátorító jelszava volt: “Ahogy lehet!” Ez a fájó megál­­lapitás\most vonatkozik úgy a kü­lönböző egyházakra, mint az egész nemzetre. A KAT. LIGA BÁLJA A MENEKÜLT-ISKOLÁK JAVÁRA. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga kulturális programmjának egyik pontja a magyar tanulóifjú­ság átmentése a jövő számára, igy többi közt a németországi és ausz­triai menekült gyermekek iskolá­inak támogatása. Ennek érdeké­ben minden alkalmas eszközt fel­­kiván használni. Ezen egyetemes magyar érdek szolgálatában a Liga az amerikai magyar társadalmi egyesületekkel karöltve 1955 január 8-án, New Yorkban, a Hotel Delmonico bál­termében jótékonycélu táncestélyt rendez, amelynek részletes prog­­rammjáról később fogunk tájékoz­tatást adni. ÍLÍLÍUL£L5L5UULÍLÍIÍL^ TORONTÓBAN (Kanada) a Krónika kapható és előfi­zethető a HELIKON könyv­tárosánál. Hivatalos óra: Kedden este 8-tól 9-ig. Postacím: HELICON LIBRARY, 161 King Street West, 2nd Floor. TtrtrtnnnrtrroTTírrtnr^ Tudjátok-e mi a fájdalom és mi az Irta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS. Tudjátok-e, mi a fájdalom? így Karácsony táján egyedül járni városok fényesen kivilágított, reklám fényes utcáin, csodálni a pompás kirakatokat, ajándéktárgyak tömegét, gyerekjátékokat, csodavona­tokat, jó meleg gyerekruhákat, cukor és csokoládéfigurák szinessé­­gét. Látni egészséges, jóltáplált, kirakatokat bámuló, sikongó gyere­kek vidám sokaságát, örömmel látni mindezt. . . . Aztán arra gondolni, hogy otthon, Magyarországon a gyerekek kopott, szellős ruhákban járnak, sápadt az arcuk, fázós a kezük és sovány a karácsonyi ajándékuk. — És a három kis unokámnak innen oda, haza, semmit sem tudok küldeni. * Tudjátok-e mi a fájdalom? Álldogálni egyedül fényes könyves boltok kirakatai előtt. Nézni az újonnan megjelent színes fedelű könyv­­újdonságokat, uj regények, tudományos munkák, müvészkönyvek, fo­lyóiratok, politikai, szociális értekezések. Drága áron. Nézni. És érezni egy nagy vágyat, szeretni a betűt, megvenni, magadba szívni a betűk friss illatát, olvasni, tanulni még sokat-sokat. Aztán szomorúan elmenni a kirakatok elől. Nincs miből meg­venni. * Tudjátok-e mi a fájdalom? így Karácsonytáján járni az utcán csöndesen, este, egyedül megelégedett, otthonukat el nem vesztett bol­dog emberek világos ablaka előtt. Kihallani gyermekek kacagását, az emberek hangjából a jólét és biztonság érzetét. Aztán arra gondolni, hogy mennyire szét vagyunk szórva. Családok világrészekben. Itt-ott-amott. Én itt, Ti ott, Ők amott. * És tudjátok-e mi az öröm? Karácsony éjjelén, az éjféli misén, otthon, egy eldugott kis magyar falu kis templomában, hátul, egészen hátul, egyszerű emberek között könnyes szemmel, a pásztorok hitével, boldogan, teleszivvel velük énekelni: “Betlehemnek pusztájában, pász­torok vigyázatában, nagy örömet hirdetnek!” y * % Hogy ezt a nagy karácsonyi örömet elérjed, tégy meg mindent. Még ha egyedül vagy is, díszíts fel egy fenyőágat. Keresd a gyertya fényében az elmúlt boldog kárácsonyok emlékét, édesanyádét, édes­apádét, testvéreidét, mindazokét, akiket szerettél. Régi karácsonyi dallamokat. Aztán csókold meg tisztult szívvel a Kis Jézus áldó kezét valahol egy közeli templomban. És tégy fogadást, hogy sohasem leszel hűtlen az otthon hitéhez, emlékeihez. Sohasem lesz egy áruló szavad, gondolatod. És dolgozni fogsz az uj, otthoni Jézusáldotta Kará­csonyért. Ilyen legyen a Karácsonyotok mindenütt az egész világon. És visszatérünk mielőbb. Móra Ferenc: Szél ángyé jót akart A nagyemlékű, kiváló iró az első világháború utáni időkben irta ezt a felejthetet­len szép elbeszélést. Hogy kicsoda az a Szél án­gyod Azt abból lehet legjobban megtudni, ha elmondom, hogy kicsoda a Szél ángyó ura. A Szél ángyó ura Tila Imas Nagy István. Afféle barkácsoló ember kint a tanyán. Akkor is barkácsolt, mikor én megismer tem, vagy tizenöt esztendővel ezelőtt. Valami másfél öles nyárfakarót igazgatott bele a ta­nyája tetejébe, az oromfal he­gyinél. ~ Mi lesz az, Pista bácsi ? — kérdeztem tőle. .— Ez? Vellámhárétó. —' No? —i néztem nagyot. —• Csak nem tán? Dehogynem. A régi mán elrohadt, nézze, odahajitottam a tarlóra. — Hát holtig tanul az ember — rAb'tidom, ,— még ilyent se hallütfám. £?*Mán pedig ilyent hallhu­­tott-UStfá, mert ezt nem én tártál tam ki. Az urak is csak igy csi­nálják a városban. No nem egészen. Az urak vasból csinálják, annak is meg­aranyozzák a hegyit. írással azt vissza nem lehet adni, milyen mérgesen höccen­­tette el magát a tanyai hranklin a létra hegyiben. ,— Szögény embörnek fábul is jól van, —< nézett le kevélyen, az­tán több szót nem is vesztegetett rám. Frtetlen városi népek még ennyit se érdemelnek. Hát ilyen ember Tilalmas Nagy István, akit azonban erről a név ről a tulajdon szomszé dja se ismer. Ellenben mindenki is­meri úgy, hogy: a Szél ángyó ura. Megesett már ez más ház­nál is. Hogy tovább ne menjünk, Lotharingiai Ferencet is csak a Mária Terézia urának nevezték vala. Akié az impérium, az adja a nevet■ Már pedig odakint az impé­­rium teljesen és változatlanul a Szél ángyóé. Ugyan idebent is csak az övé. Láttam akkor is, mikor egyszer a múzeumban kalauzoltam őket. Néztük a Munkácsy-képet, a Hónfogla­­lás-t, Pisla bácsinak nagyon tét-

Next

/
Thumbnails
Contents