Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-15 / 11. szám
1954 november. “KRÓNIK A'* 9-ik OLDAL A besszarábiai ősmagyarok és a többi sok millió magyar! Irta: P. SZELÉNYI IMRE főiskolai tanár. KI URALKODIK MAGYARORSZÁGON? Ismételten irtunk arról, hogy a Magyarországon garázdálkodó kommunista rezsim jobb és balszárnya között az uj gazdasági politika kezdete óta ellentétek állnak fenn. A jobboldal vezetőjének Nagy Imre miniszterelnököt hiszik, mig a baloldal fejéül Rákosi Mátyást tekintik. Nagy Imre most cikket irt a Szabad Nép “pártnapilapba és a cikkben nyíltan beszél a Magyarországon az elmúlt -öt évben “egy személy által gyakorolt diktatórikus vezetés” ellen. Ezt Rákosi Mátyás ellen irányuló támadásnak vélik. A cikk “történelmi jelentőségűnek” mondja a párt központi bizottságának október 1—3-i üléseit. Ez üléseken az “uj gazdasági politika” jövőbeli feladatait nem szokás szerint Rákosi Mátyás, hanem Szalai Béla, a Tervhivatal vezetője, aki eddig Magyarország kilencedik számú kommunistájának számított, ismertette. Nagy Imre azt írja cikkében, hogy a központi bizottság meggyőződött arról, hogy csak az együttes (kollektiv) vezetés képes helyrehozni a hibákat, amelyeket az egyszemélyes vezetés okozott. Kijelenti, hogy amily gyorsan csak lehet a központi bizottság vezetését kell teljessé tenni az egyszemélyes vezetéssel szemben. (Mint ismeretes, Sztálin halála után a moszkvai sajtó számos olyan cikket közölt; amely tagadta az utód, Malenkov egyszemélyes vezetését és állást foglalt amellett, hogy a teljhatalmat a párt tíztagú központi bizottsága gyakorolja.) A N. Y. Times szerint a központi bizottság október 1—3-i ülései határozatot fogadtak el, amely kimondja, hogy a döntéseket a központi bizottság közösen hozza meg és “eltökélt harcot” fognak folytatni “mindazok ellen, akik ez elvtől eltérni vagy az elvet meghamisítani akarják, tekintet nélkül az illetők személyére, akármily szerepet töltenek is be a pártban vagy a kormányban.” A határozat rámutat arra is, hogy a lefolyt évek során nagy hibák történtek az ország gazdasági vezetésében és különösen nagy hibának mondja az iparfejlesztésnek a mezőgazdaság rovására történt szorgalmazását, ami által a lakosság kellő élelmi- és közszükségleti cikkekkel való ellátása nagy hátrányt szenvedett. A határozat úgy látja, hogy a lakosság elégedetlenségének és az együttműködés hiányának ez az oka, holott a valóság az, hogy a magyar népnek nem kell a kommunista rendszer akár Rákosi, akár más vezeti azt és ezért folytatja csendes szabotázsát, néma forradalmát, a “szürke háborút” a rendszer ellen, amelyet kizárólag a megszálló orosz fegyverek túlereje tárt hatalmon. A Times azt írja, hogy a központi bizottság határozata Rákosi tiz éves diktatúrájának megszüntetését, Rákosi detronizálását jelenti. Megfigyelők azonban kétlik, hogy Rákosi ne lenne képes továbbra is befolyást gyakorolni, mert a jelenlegi “uj gazdasagT'pöiítii-.^ Moszkva bel- és külpolitikai okokból szükséges átmeneti szakasznak tartja és utána ismét a régi, hamisítatlan bolsevizmushoz akar visszatérni, amely egyedül van neki és Rákosinak is szive szerint. A vita, amely arról folyik, hogy Rákosi vagy a központi bizottság kormányozza-e az országot, nem egyéb képmutatásnál, porhintésnél. Magyarországot Moszkva uralja, Rákosi, Nagy Imre, a központi bizottság mind csak az ő cselédei, — a magyar öntudat pedig szabadon akar élni, a nemzet a maga gazdája akar lenni! És ebben kitart, amig beérnek az idők. . . . Az erdélyi és a román kérdéssel kapcsolatban sokat beszélnek a romániai területeken élő és kimutatott magyarságról, de csak a Katolikus Szemle hozott, egy rövid relátiót a Besszarábiában “eltüntetett és letagadott ősmagyarságról”. Nézzünk csak utánuk és mutassuk ki, azt a titkos román süllyesztőt! “Hungary diocesis in the beginning of the XII. century”, és a “Hungary ecclesiastical condition from the beginnig of the XIV. century until the Reformation” hivatalos amerikai térkép, amit the Matthews-Norfhrup Works, Buffalo, N. Y. by Robert Appleton. 1910-ben adott ki. Ez a térkép halomra dönti a román csalásokat, a szerb meséket és szlovák álmokat! 1. Románia nem létezett, hanem a kis Valachia-i tartomány, ami a mai összelopott és összehazudott Rumániának az egy-negyede! Brassótól délre a Dunáig! « 2. A ma Besszarábiának hazudott területen két katolikus és görög katolikus püspökség működött: Bakó 1415 és Mikló (Nagy Lajos alapította 1359). De be van írva, hogy Korona, vagyis Brassó-tól kezdve az esztergomi érsekséghez tartozik: Jurisdicto Strigoniensis. Diocesis Milkoviensis. Tehát a magyar Hercegprimásságnak volt suburban püspöksége! Az egész terület a Szeret folyóig, ide tartozott. Azonban láthatjuk az ősi magyar telepeket is: Beszterce-Bistricia (maBistra), Tatár, Bunár, Bugas, Varancs, az Almássy apátság, Udvarhely s az erdélyi püspökség: Jurisdictio Transilvaniae. Az érsekség: Kyzden volt, vagyis Kézdivásárhely ma, Turda-Torda, mint nagyobb város. 3. A mai értelemben vett Nagyvárad-i, Gyulafehérvár-i és Szatmár-i püspökségek a Kalocsa-i érsekség alá tartoztak: Provincia Colocensis! Ezen a területen léteztek már: Kolosmonostori bencés apátság, Clusvár ( s nem Cluj!), Segesvár, Sebes, Déva, Karánsebes! 1332-ben, a mai Belgrád, azelőtt Latinus Episcopatus Nándor-Albensis, Titulium (Titel-i) prépostság, Borsa, Crasnár, esperességek, Doboka, Álba LUtrasilvania - Gyulafehérvár, Ozol-i esperesség! 4. A folyók nevei: Maros, Béga, Temes és Olt-Alta-Aluta, de semmi esetre sem; Öltül, ahogy a mai “valchákok” hazudják! 5. Fenn a Magas Tátrában találjuk a következő apátságokat: Szent Márton és Turócz, Vágujhely, Tarcza, Jánossi apátság, Bozóki apátság, Stropkoi apátság, Sebesi apátság, Gönczi apátság, Zobori apátság, Sághi apátság, Borsi apátság, Béli apátság, Lekéri apátság, Leleszi apátság, Újvári apátság, Ludányi apátság, Szkalkai apátság, Beczkói apátság, Bártfai apátság, Pataki apátság, amely mind az esztergomi Prímás érseksége területén voltak. Nem tudom, hogy hol voltak akkor a hírhedt csehek és a nagy hangú szlovákok? Mert ebben az időben, Trnavat, Zilinat, Zvolent és más hamis szlovák neveket, ezen az ősi térképen igy jelölték, de latinul; s nem szlovákul: Tirnaviae Conventus B. M. Virginis, Nagyszombati rendház a Boldogságos Szűz Anyához; Zolium, Zsolna és Zobor! 6. A hírhedt Jugoszláviában pedig olvashatjuk: Abbatia B. M. Virginis de Ivány az Iványi Szűz Anya Apátság, Mons S. Stephani de Báni-A Szentistváni-Báni apátság, Babolczai apátság, Jablonai apátság, Nováki apátság, Breznai apátság, Ráskai apátság, később püspökség, Ipeky apátság, Rotézi apátság, Imotay apátság, minden bizonnyal nem szerb, vagy jugo apátságok voltak! Itt tűntek el a XII. és a XIV. század ős-magyarjai, akiket nem rumán, szlovák és jugóknak hazudnak el! A valóságban azonban, ma is élnek és léteznek! 1931-be Paduába kerültem apostoli magyar gyóntatónak a Szent Antal bazilikába. 46 gyóntató volt akkor a bazilikában, mert páduai Szent Antal halálának volt a 700 éves évfordulója (1231 junius 13).-így összekerültem, olyan élő tanukkal, akik a fenti vidékeken éltek hosszú évekig, mint misszionáriusok! A tegérdekesebb volt a 80 éves P. Mosel, aki 40 évet töltött Besszarábiában, Bukovinában és a mai Romániában. Mindenek előtt rosszul, de beszélt magyarul! Kérdésemre, hogy hol tanult meg így magyarul, azt a meglepő választ adta: hogy az ős magyaroktól. “S ezek hol léteznek, kérdeztem?” Hol?, hát nem tudja, hogy Tatár, Buna és Bugacz környéke, valami 26 falu, mind ős magyar, még Nagy Lajos korából, de a háború után a románok átírták neveiket! Szőlőhegyük, szokásaik magyarok”. A XV. század elején járt itt a Vatikánból Zarini apostoli Visitátor, aki hatalmas jelentésben tanúskodik, hogy Moldvában és Besszarábiában 17 község szin magyar, de a vidéken erősen szivárognak be a románok! Jelentése latinul a Vatikáni könyvtárban található, amit a Katolikus Szemle 1952 februári számában sztatisztikusan is lehozott. 1954 nyarán Terra Houte, Ind.-ba kellett mennem helyettesíteni s ott hasonló meglepetés ért! Az egyik öreg káplán dr. Bonnani Pacific Besszarábiában volt 1919- 1927 olasz misszionárius, több helyen plébános: Telenyés, Tatár, ahol az ő vallomása szerint is az egész vidék ős-magyarság, de a trianoni hazugságok után valósággal eltüntették az ősi magyar nyomokat: temetőkben, okmányokban, betiltották magyar ünnepeiket, aratási ünnepeiket, a szüreti bandériumokat és az ősi magyar mikulás-járást. Hangsúlyozom, hogy itt nem a csángókról van szó! Dr. Bonnani szerint a Fekete tenger partján élnek, mint Tatár, Bunár és Bugacz, de a többi faluknál, ha kilógott az ősi magyar név, úgy egyszerűen megcserélték, valami vad román névvel! Azonban a nép tudja, templomaik, szőlőshegyeik, temetőik és családi okmányaik őrzik a történelmi igazságot! Ma még titokban! Arra a kérdésemre, hogy ilyen tömegben, hogyan sikerült, igy elhallgattatni az ősmagyarság hangját, ezt a meglepő választ adta: “Hát kérem láttam és fájt a szivem, amikor elcsalták a faluim kiválóit és szépeit, vitték-utaztatták Páristól kezdve; majd hamis könyveket, képeket, regényeket osztottak ki, amelyekben a legbitangabb hazugságokkal meggyalázták az őseiket, hogy azok az uraságok rablásai elől, pogányszokásaik elől jöttek be a kulturált és római világba, ahol urak lettek, ahol nem puhították többé nyereg alatt a húst, kiszínezve az ősök kalandozásait, barbár égetéseiket, a saggittis hungarorum libera nos nak, akik aztán hirdették éjjelnappal az ősmagyarsággal való teljes szakítást, letagadni mindent, mert az ma szégyen! A világon elhangzott magyar gyalázkodások hamis könyveit szórták el a csalá- Domine s jó állásokat adtak a szálasoknak, a politikai nagyzolók-I Legolcsóbban vásárolhat az | emigrációs magyarság legnagyobb könyvkereske- | désében. | B. N. PRESSS SERVICE. I FOREIGN BOOK EXPORT-IMPORT. 4 EARLHAM STREET, I LONDON W. C. 2. | ENGLAND. Árjegyzékeinket, melyek ha- | vonta megjelennek, dijmen- 4 tesen küldjük az érdeklődők- | nek. Magyarországról min- | dennemü könyvszükségletét 4 beszerezzük. Raktáron szép- á irodalmi, tudományos és t és műszaki müvek. Bizalom- 4 mai keressen fel bennünket <§ soraival, melyre 24 órán be- 4 lül légipostán válaszolunk. % ANTIKVÁRIUM.
