Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-15 / 11. szám
10-ik OLDAL “KRÓNÍK A” 1954 november. Senkisem felelős ősei hibáiért! VÁLASZ SZÉCSKAY GYÖRGYNEK (PITTSBURGH) dókban, amelyben a franciák vezettek, főleg Clemenceau, akit a világ legnagyobb tudósának, bölcsének hirdettek! De nevetni fog, felkacagott, mert ennek dacára is a magyarság legnagyobb városa Budapest után, Bukarest, félmillió magyarral! A szép magyar lányokat odavitték el feleségnek, azok nem voltak barbárok s a románok: illemet és kultúrát tanultak tőlük! A szokások, a szőlőhegyek ma is magyarok, legyen nyugodt, ott élnek a magyarok, mint éltek 600 éve! Menjenek utánuk . . s mosolygott. íme, itt vannak az ősmagyarok. Mi nem álltunk és nem állunk a Trianon-i hazugságok alapján, de az ősi történelmi tények bázisán, JÖNNI KELL ÉS JÖNNI IS Torontóból (Kanada) írják: Az Eckhardt Tibor és Emődy József kezdeményezésére létesült Torontói Magyar Helikonnak rövid három és féléves története a fokozatos megerősödés és kibontakozás örvendetes képét mutatja. "A magyarság ma ott él, ahol müveit magyar élet zajlik.” — mondotta Eckhardt Tibor négy évvel ezelőtt egyik emlékezetes new yorki előadásában, s valóban a Helikon első célja itt a szabad földön müvdí—rtíagyar “közéltet kialakítása, ezzel együtt a nemzeti gondolat ápolása és azoknak a nemes magyar hagyományoknak, erkölcsi és szellemi nemzeti kincseknek a megőrzése, átmentése a jövő számára, melyeket a hatalom bitorlói, Moszkva csatlósai a mai Magyarországon halálra ítéltek. A Torontói Helikon dátumszerűen 1951 április 3-án indult meg Eckhardt Tibor megnyitó előadásával. "Magyar összefogás a mai világválságban” címen az illusztris előadó a szabad földön élő magyarság égető problémájáról, az egység létrehozásának parancsoló szükségességéről beszélt, nemcsak akadémikus formában, hanem a gyakorlati megoldást is kifejtve. Megindítása és még inkább egyesületté való alakulása óta a Torontói Magyar Helikon a lassú, de állandó fejlődés utján halad. Az egyesület jelenlegi taglétszáma, (20 levelező és 9 tiszteletbeli tagjával együtt) 98, amely tekintettel a Helikon speciális jellegére már igen kedvező számot jelent. A Torontói Helikon f. évi október 12-én tartotta most meginduló szezonjának (1954-55) első plenáris ülését. Az ülés, az egyesület uj helyiségében, a Torontói Magyar Csárda külön termében folyt le. Az ülés programjának legfontosabb pontja, a régi tisztikar beszámolója után az uj tisztikar megválasztása volt. Elnök lett Prof. Hornyászky Miklós, alelnök Kresz Ferenc gépészmérnök, titkár Borsi Tivadar, pénztáros dr. Torzsay Biber Gyula, a Magyar Nemzeti fog az az idő, amikor nem a mai maszlagok, de a történelmi tények fognak dönteni a szentistváni birodalom területén! Felfognak deríteni a trianoni hazugságok és a clemenceaui égensek, a Watsonok és Speedek árulásai! Trianon a hármas hazugságán fog végleg eltűnni: mit mondanak a népi adatok? a természeti törvények és hadászati utak! A békének és a fejlődésnek tételei ezek, amit kiverekszünk. (NB: a fenti adatokat, már rég a volt követeinknek és sok-sok attashénknak kellett volna összegyűjteni! Sok volt a parkettenjárás és semmi idő sem maradt az örök nemzeti értékeknek! Miért hallgatnak úgy, volt követeink?) Bank volt igazgatója, könyvtáros V. Felszeghy István építészmérnök, jegyző Finta Imre, szkv. cs. százados, ellenőrök dr. Lányi János, szkv. h. százados, Koroknay Imre, festő- és tervező művész. Nt. Csendes. Imre választási elnök indítványára Prof. Kresz Géza lelépő elnököt a plenáris ülés nagy lelkesedéssel választotta meg a Torontói Magyar Helikon első tiszteletbeli elnökévé. Kresz Géza, a hírneves zeneművész, a Torontói Királyi Zenekonzervatórium kiváló tanára három évig viselte az egyesület elnöki tisztségét. Osztatlan szeretetnek és megbecsülésnek örvendő személye jelentős mértékben járult hozzá a Helikon fejlődéséhez. Az uj elnök, Hornyánszky Miklós személye, aki a színes rézkarc világszerte ismert mestere, a Kanadai Királyi Akadémia tagja, a Torontói Képzőművészeti Főiskola professzora, a legjobb biztosíték arra, hogy alatta a Helikon tovább fog haladni a fejlődés utján. Hornyánszky elnök rövid székfoglalója után a plenáris ülés jóváhagyta a Helikon munkájának hatékonyabb tételét szolgáló tisztikari javaslatot szakbizottságok alakítására. Egyelőre a következő állandó jellegű szakbizottságok megalakítása szerepel a programban: 1. Történelmi és Nemzetpolitikai. 2. Művészi és Irodalmi. 3. Tudományos, (jogi, mérnöki, orvosi, katonai, stb.) 4. Nevelésügyi, (Ifjúság- és Társadalomnevelés.) A plenáris ülés végül elhatározta, hogy a kanadai magyar és angol nagyközönség tájékoztatására az uj évadban is megrendezi előadás-sorozatát. Az uj tisztikar az induló egyesületi év alkalmából táviratilag üdvözölte dr. Eckhardt Tibort, mint a Helikon-mozgalom kezdeményezőjét. Az egyesület uj címe: Hungarian Helicon, 161 King Street West, Toronto, Ont. Canada. Kedves Szécskay Uram! A Krónikában néhány hónapja összeállítottam egy dátum-sorozatot IV. Károly király életéből, melyre Ön haragos levélben reflektál. 'Levélpapírján ott van a csinos íróasztalának képe (My study). Csak örülünk, hogy egy magyar ember mennyire vitte. Én szerény kis szobámból írom e sorokat, nemcsak Önnek, hanem mindazon magyaroknak, akikhez leülve, mindenkor kész vagyok harag nélkül megtárgyalni ügyeinket. Elsősorban szögezzünk le egyet. Halálosan komoly kötelességünk idekint elsősorban és mindenekelőtt: 1. Dolgozni hazánk felszabadításán az orosz kommunista igából és ott egy őszintén demokratikus életet megvalósítani. E téren minden kintlevő magyar köteles dolgozni, bármily szerény pontra állította őt az Isten. Felvilágosítással, tiltakozásokkal, gyűlésekkel. Egyéni munkával. 2. Kötelességünk harcolni a kommunizmus ellen. Észak- és Dél-Amerikában, Francia, Olaszországban, Belgiumban. Örömmel olvasom leveléből, hogy e téren egy táborban vagyunk. De ne az egyszerű kommunista magyarok ellen harcoljon. Oh, azok között sok naiv, tájékozatlan, tudatlan, jószándéku, becsapott ember van, akikhez hozzá kell menni, szóbaállni, felvilágosítani őket türelemmel, hogy tisztán lássanak. Ök földi paradicsomot várnak a kommunizmustól. Én nyolc hónapig voltam Budapesten a kommunista börtönben, kiverték a fogaimat. Nagyon-nagyon közelről éreztem és éltem át a dolgokat. Ott láttam, hogy az egész kommunizmus nem más, mint a jól élő, autón száguldó, szórakozó vezetők uralma, rémdiktaturája embertársaik milliói felett. A munkásság? Az nem kapott semmi javulást a kommunista gyárakból, üzemekből. A munkások tekintélyes száma velem együtt volt börtönben. A kinti és otthoni kommunista vezetők ellen kell harcolni, elvenni tőlük a kezükbe került magyar testvéreinket. Több munka, több időáldozat szükséges erre a célra, mint eddig volt! E téren együtt a vagyunk és egyetértünk Szécskay Uram! De azután, amit Ön haragjában mond! A Habsburg Ház iránti gyűlöletében túllicitálja még Kossuth Lajos álláspontját is. Szögezzünk le egyet: mi legitimista magyarok nem akarjuk a nemzetünk ellen történt múltbeli bűnöket és hibákat letagadni, fehérre mosni. De Szécskay Uram, ezek elmúltak! Lehet-e Önt vagy engem felelőssé tenni édesapánk vagy nagyapánk esetleges bűneiért, hibáiért? Emberséges ez? Emberhez méltó ez? Lehetséges-e kollektiv gyűlölet fajok, népek, dinasztiák ellen? Lehet-e II. Ottó örökös királyunkat (nekünk Ő az!) felelőssé tenni őseink vétkeiért? A kereszténység az EGYÉNI erkölcsi felelősségen alapszik, azt tanítja és viszi keresztül. Azt fogja mindig odakiáltani az emberiségnek! Lehet akkor valaki jó, mint egy angyal, akarhat népének boldogabb jövőt: elitélem, mert egy családhoz tartozik s követ dobok reá. Hát ez nem igazság, Szécskay Uram! Nézzünk csak egy példát történelmünkből. Az erdélyi fejedelmek harcoltak a szabadságért. Le a kalappal előttük. De kérdem már egyszer: mi lett volna, ha nem szövetkeztek volna a pogány törökkel, aki 156 éven át sanyargatta népünket, ezerszámra hurcolta a magyar fiukat Sztambulba, hogy pogánynyá és janicsárrá nevelve, hozza vissza őket, mint harcosokat ellenünk. magyar keresztény testvéreik ellen? Mi lett volna? (Ugy-e, erről nem beszélünk!) Hát az lett volna, hogy hamarább jött volna az ország szabadulása a törököktől, ennek folyományaként hamarabb jött volna az ország rendbehozatala és a nemzet teljes függetlenségének, jogainak kiharcolása. Ön nem ép megtisztelő kifejezéseket használ meghalt, száműzött királyunkkal szemben (aztán velem szemben is). így Szécskay Uram, nem szabad argumentálni. A puffogó frázisok ideje elmúlt, az emberek csak KOMOLY érvek előtt hajolnak meg. Lássa, az én nagyapám is ott harcolt 1949-ben, mint tüzérhadnagy az ütegével Munkács felett a győzedelmes podheringi csatában. És mégis legitimista vagyok. Azután, hogy Apponyi Albertet említsem, nemzetünk büszkeségét. Ö bizony kuruez ellenzéki volt, harcolt az önálló magyar hadseregért, de hűséges legitimista volt. Csak még röviden: IV. Károly király a békéhez vezető utat kereste, mikor sógorain, a pármai hercegeken keresztül kereste az összeköttetést az Entente-tal. Ha sikerül a béke, akkor megmentődött volna drága hazánk és más helyzetben lennénk most. A detronizációs törvény: nem törvény. Én képviselő voltam akkor és jogász vagyok. A törvényindokolás szövegében benne van, hogy kényszer alatt cselekszik a nemzetgyűlés. Mi abban sem vettünk részt. Apponiyval együtt huszonötén kivonultunk a teremből. Bármikor szívesen adok felvilágosítást minden magyarnak Önnek is. De Szécskay Uram, nem jobb lenne a kuruezoknak körülnézni a mostani világban? Mert a ház ég. Aztán a pókháló-keresés helyett (no, ki is mondta?) kihúzni magunkat és felemelt fővel odaállni Őfelsége elé: "Felséges Urunk, felleges az ég felettünk, számkivetésben vagyunk, de tudjuk, hogy jót akarsz. Mátyás óta várjuk, hogy legyen valakink, csináljuk együtt a Haza szabadságát és jobb berendezését. És mi, amerikai magyarok segítünk ebben! Ez lenne jó, magyarnak való! KÓRÓDY-KATONA JÁNOS volt országgyűlési képviselő. Lendületesen fejlődik a Torontói Magyar Helikon UJ ELŐADÁS SOROZATOT RENDEZ AZ EGYESÜLET.
