Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-15 / 10. szám
6-ik OLDAL RÓNIKA’' 1954 október nyitva maradjanak-e, avagy egy létesítendő katonai nagyhatalom biztos őrizetében legyen. Tehát a mérleg és jogigény Erdélyre és a Részekre: Magyar: Néprajzi 46.5. Történelmi 100, Földrajzi 100. Gazdasági 100. Stratégiai 100 százalék. Román: Néprajzi 53.5 százalék. Az Erdélyért folyó harcban jogigényt jelenthetünk be vértestvéreinkért is, akiket megtévesztettek azzal, hogy a vallás a nemzetiségtől nem független, amely a nyu gáti világban nagyon természetes, hogy a vallásnak nem kell egyben a nemzetiséget is megkötnie. Ehhez a harchoz persze kemény harcosok kellenek. Így néprajz; jogunkat is felemeljük jóval a 60 százalék fölé, mig a románokét alaposan leszorítjuk. Végtére is jogunk van vértestvéreinket a magunkénak vallani és hozzájuk körömszakadtáig ragaszkodni. llgy tudom, hogy ezideig az Erdélyi Szövetségnek román tagja, vagy terveinek román rajongója nincsen, azért csak a legmerevebb álláspont lehet eredményre vezető az Erdélyi Szövetség részéről, mert a kötél két végét legalább egyenlő erővel kell huzni, nehogy a románok elrántsanak bennünket. * * * A néprajzi jogot a történelmi joggal szemben sehol figyelembe nem vették ugyanúgy a stratégiaival szemben sem. Vándorlásaimalatt végig jártam Elzászt is. Ott bizony a hivatalos személyeken, rendőrségen és katonaságon kívül csak németeket találtam. Elzász lakossága tehát német. A néprajzi jog határozottan a németek javára dönt, mig a terület történelmi (birtoklási) jogon kétségtelenül a franciákat illeti. Láthattuk két esetben is, hogy Elzász sorsát a történelmi jog döntötte el és nem a néprajzi. Pedig ott az őslakosság 90 százaléka feltétlenül német. Hát akkor mennyivel nagyobb fontossága van Erdély birtoklásának magyar részről egész Európa, de talán az egész világ tartós békéje és biztonsága szempontjából, amikor a néprajzi számarány az 50 százalék körül mozog, minden más meg 100 százalékban a magyarság igényét erősiti Erdélyért. Az Erdélyért folyó harc kimenetelét én kiváló harcosok kezében határozottan kilátásosnak tartom, mert még az egyszerű logika is (az idegenek számára is) Erdély birtoklása kérdésében a magyarság javára dönt. Csak e kis cikk keretében rámutattam arra, hogy mennyi fegy ver (érv, igazság, európai- és világérdek) van a kezünkben, csak azokat be kell vetni alkalmas helyen és alkalmas pillanatban, akkor a hatás is meg lesz. Vagy például, ha a legszebb virágokat a földön szétszórva és összekuszálva látjuk, nincsenek ránk semilyen hatással sem, de ha szépen, hatásosan csoportosítjuk, azaz csokorba kötjük, megkapják a figyelmet és jobban szemügyre veszik, sőt meg is veszik. Ugyanígy vagyunk az igazságainkkal is. Hiába van abból nekünk ezernyi is, de hagyjuk szétkallódni, Összekuszálva, rendezetlenül, azokat nem fogja senki észrevenni, közönyösen mennek el mellettük. De ha szépen csokorba szedjük őket, ügyesen, hatásosan állítjuk ki, meg fogják ragadni a figyelmet és meg fognak tetszeni azoknak is, akiknek módjukban lesz a valódi igazságokat helyreállítani is. Ezekhez nem kell más, csak ügyes harcos, vagy kertész, aki ügyesen harcol, ügyesen állítja össze a csokrot. De ha az Erdélyi Szövetség csak az 1.800.000 magyart emlegeti halkan, akkor nincs mást mit tenni, mint feltartani a kezünket és várni sorsunkat megadással. Az Erdélyi Szövetség nem azzal tesz szolgálatot Erdély népeinek (még románjainak sem), hogy a legszerencsésebb esetben elkülönülni akar, hanem azzal, ha Erdély, sőt Európa népeinek biztonsága és fejlődése érdekében abban az együttesben akar maradni, amelyhez a természet utalta. Ezt a súlyos feladatot nem szeparációval, hanem — ellenkezőleg — egyesüléssel lehet megoldani a Kárpátok örök rendeltetése miatt, amely e nélkül jelentőségét veszítené. Hát még milyen érdekes adatokat kapunk akkor, ha megvizsgáljuk, hogy századunk első felében Románia mikor és kivel szemben teljesítette szerződéses szövetségi kötelezettségét, támadott hátba, az ellenséggel egyesült s vonult a vele együtt harcolt bajtársai ellen. Ebből is nagyon szép kis csokrot lehet az illetékesek asztalára helyezni. Az eddigi tapasztalataink alapján biztosra vehető, hogy egy keletről jövő egészen enyhe nyomás esetén Románia csatlakozni fog hozzá és együtt vonul vele Nyugat ellen. S mi lesz akkor, ha a Kárpátok Románia közepén fog húzódni és senki meg nem erődíti, sem meg nem védi? A Kárpátok nemcsak országok közötti, hanem európai -táji és kultúra választó vonal és e rendeltetése nem kevésbé figyelemre méltó, mint a stratégiai. Ha ezt éppen most nem lehet megérteni, amikor a moszkovita zsarnokság fojtogató gyűrűje nehezedik az egész világra, akkor soha. Az Erdélyi Szövetség tehát ne tervezzen a két trianoni nemzetiségi elv alapján, mert azt bűnös szándékok a Duna-íérség egységének, hatalmának, függetlenségének megsemmisítésére eszelték ki, hogy ördögi terveiket, amelyek napjainkban szökkennek virágba, innen kiindulva az egész világon megvalósíthassák. Viszont ennek ellenszere nem lehet más, mint a Duna-térség újbóli nagy hatalommá szervezése, amelynek legfontosabb része ez Erdélyt körülölelő Kárpátok egységes birtoklása. A szeparativ törekvésekben nem látok mást, mint az emigrációban elharapózott hatalomra jutási nosztalgiát, amely egy tál lencséért feláldozza az atyai örökséget. Azután jön a késői bánat. A magyar honfoglalás előtt csak rövid ideig tudtak fennmaradni a népek, amelyek a Dunantedencének csak részeit birtokolták. A biztonságot csak a magyarság honalapitása hozta meg, mert az kiterjedt az egész Kárpát medencére. Ugyancsak puszíulóban vannak az ott élő népek azóta is, amióta a Kárpátok övezte csodálatos egységet megbontották'és medencéjén öt ország osztozkodik. Az ország (Dunámédence) szétdarabolására, illetve szétdarabolt állapotban való hagyására feleslegesnek tartom az emig rációban szövetségeket, mozgalmakat létrehozni, mert azt gondolom, hogy a szétdarabolt állapotot megkaphatjuk simán szövetségekben és mozgalmakban való sürgés-forgás és fontoskodás nélkül is. Hanem az elveszett egység helyreállítására - szövetkezzünk és mozgolódjunk inkább, mint egy törpeállamisági látszat- és propaganda-függetlenséget élvező néhány megyényi területen hatalmasnak lenni. A Király néhány éve egyik kaliforniai beszédében kijelentette, hogy: “Erdélyt nem hagyjuk!” És ha mindnyájan a Király mögé állunk, akkor majd lesz egység a vezetésben is, meg az eredményben is. Lesz egység Kézdivásárhelytől Bregenzig és akkor próbálja majd valaki veszélyeztetni azt az egységet! Szükség van tehát Erdélyi Szövetségre, amelyik Erdély egyesítését tűzi zászlajára azokkal a területekkel, amelyekhez a Teremtő Három hónapja sincs még annak, hogy a délkaliforniai magyarságnak Kossuth-követő hivei Los Angelesben, az Exhibition Parkban leleplezték Kossuth Lajos szobrát. Hatalmas gyűjtés előzte meg a szoborleleplezést. Utána pedig olyan nagyszabású bankett volt az egyik legelőkelőbb hotel báltermében, amelyhez hasonlót ritkán lát a kaliforniai magyarság. Maga a szobor méreteiben nem nagy, de művészi értéke szerfelett nagy, mert hiszen a magyarok büszkeségének: Finta Sándor világhírű szobrászművésznek nagyszerű alkotása. Október elsején, pénteken este 10 és 12 óra között ledöntöttek a szobrot alapzatáról és magát a rendkívül súlyos, közel egy tonna súlyú márványlapot kettéhasitották. Magát a mellszobrot is próbálták széjjelzuzni, de a kitűnő fémanyag ellenállt a hatalmas kalapácsütéseknek. És igy egészben maradt a porban és a homokban a szobor. A SZOBOR LEDÖNTÉSÉT ALAPOSAN ELŐKÉSZÍTETTÉK! Egészen bizonyos, hogy a szoborrombolást jóelőre kitervezték a tettesek. Egy olyan estét választottak ki, amikor a sötét parkban jóformán senki sem volt, mert a közeli hatalmas stádiumban az idény egyik legnagyobb football mérkőzését tartották. Nagyon valószínű, hogy a kalapácsxtéseket akkor mérték a szoborra és a talapzatra, amikor a lelkesedés és bölcs elrendezése folytán tartozik, ahová a történelmi fejlődés állította és oda, ahová az emberiség békéje és jobbsorsa parancsaiban követeli, mert százféleképpen és sokkal fontosabbakkal lehet indokolni és meg is értetni, mint a teméntelen szerencsétlenséget hozott nemzetiségi problémákkal, amelyeknek azért sincs túl sok fontossága, mert másutt is háttérbe szorul a történelmi, földrajzi és önvédelmi jogok mellett. És ha ez mindenütt igy van, miért kellene éppen a Duna-térséget nemzetiségek szerint felosztani, mikor az volt az egyetlen terület a világon, ahol egyetlen nemzetnek sem kellett évszázadokon át más népekbe beolvadni, hanem saját kultúráját mindegyik felvirágoztathatta? Ha erdélyi testvéreink mégis inkább függetlenkedni akarnának, akkor azt javaslom, hogy mi, szerény dunántúli, alföldi, felvidéki és délvidéki magyarok, kik mindig többre értékeltük nagyhatalmi állásunk megtartását, jelenben viszszaszerzését, mint egy törpeállamisági látszat-függetlenséget, Erdély függetlenségének sikeres kivívása esetén mondjunk le mi önállóságunkról és csatlakozzunk Erdélyhez. Ezt talán még erdélyi véreink sem tagadhatják meg tőlünk. Argentina, 1954 október. SZENTGYÖRGYI FERENC. a lárma, a kiáltozás és a taps a legnagyobb volt a footballmérkőzésen. Csakis igy lehet megmagyarázni, hogy a hatalmas kalapácsütések zuhogását nem hallotta meg senki. Igen valószínű az is, hogy egy hatalmas tehergépkocsit használtak a szobor és a márványalapzat megmozditására és a gép zúgását a közeli sportpálya zaja miatt nem hallották. Éjfélkor jelentette a parkőr a rendőrségnek a szobor ledöntését. Jelentette azt is, hogy előző körútja alkalmával, este tiz órakor még mindent rendben talált. . . Akik tehát a rombolást végezték, még azt is megfigyelték, hogy mikor teljesít szolgálatot az őrjárat, TALÁLGATÁSOK. . . . A rombolás óta megindult a találgatás, hogy kik is követhették el ezt a merényletet ilyen alapos előkészítéssel? Vannak, akik azt gondolják, hogy egy nagyszabású diákcsiny volt ez a rombolás. Ennek azonban aligha van valami alapja. Igaz ugyan, hogy Kaliforniában hozzá vagyunk szokva a nagyszabású diákcsinyekhez és verekedésekhez, aminek párja nincs Amerikában, azonban a diákságnak semmi oka nem lehetett arra, hogy a szobrot megsemmisítsék. Amerikaiakról aligha lehet feltételezni, hogy résztvettek volna ebben a munkában. Miért is tették volna? Hiszen a most élő amerikaiaknak elődei azok, akiket súlyosan érintett a fedezet nélküli Kossuth-bankók kibocsátása, már KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor.
