Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-15 / 10. szám
S-ik OLDAL1 “KRÓNIKA" 1954 október 1 líe hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” ii. ERDÉLY FÖLDJE, A KÁRPÁTOK HIVATÁSA, AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG. Az eddig ismert történelmi kútfők azt bizonyítják, hogy a Kárpátok koszuruján belül a magyar honfoglalás előtti időkben egységes állami élet nem tudott kialakulni mindössze egyes részeit birtokolták rövidebb ideig rómaiak, avarok, bolgárok, stb. amelyeket elsepertek a népvándorlás hullámai. Erdélyben szervezett katonai igazgatás csak a római megszállás idején volt. A rómaiak 272-ben történt kivonulása után kis törzsi szervezetekben élő, a török népcsaládhoz tartozó népek éltek, valamint elszlávosodott nyelvű bolgár törzsek. Ezeket egymástól hegységek és hatalmas erdőségek választották el, egymással csak a folyók mentén érintkeztek és kereskedtek. A magyar honfoglalásig eltelt több mint hat évszázad alatt e népek is sok vér- és nyelvkeveredésen mentek át, részben beolvadva az uj hódítókba, az uj hódítók az ott talált népekbe. Hogy milyen népek lakhatták Erdélyt és a hozzá kapcsolódott “Részek’’-et a magyar honfoglalást megelőző századokban és idején, arra nézve az összehasonlító nyelvtudomány adja a legmegbízhatóbb támpontokat. Élet csak a folyóvölgyekben volt, mivel azok a gyér lakosságnak bőséges táplálékot nyújtottak s a folyók mente egyben közlekedési vonalak is voltak. A hegyeket és az oldalakat boritó rengeteg erdőséget megszállani még nem volt szükséges. Éppen ezért Erdély folyóinak nevei a legmegbízhatóbb tanúi az ott élt népeknek. A Maros, Temes, Szamos folyók nevei török Krassó, Küküllő bolgár eredetűek, vagyis azok a folyók, amelyeknek mentén akkor emberi települések lehettek és ma is a legsűrűbben lakottak. Erdély egyetlen nagyobb folyójának sincs román eredetű neve, de latinos hangzású, vagy eredetű sem, amiből egyenes a következtetés, hogy ott román, de bárminemű latin népcsaládhoz tartozó őslakók sohasem éltek. Szintén egyenes a következtetés, hogy az ott élt népek a «aját nyelvükön nevezték el a folyókat mig az utánuk jövők, akár az őket meg hódítók, vagy közéjük beolvadottak átvették az őslakosság által használt neveket. Ezt a feltételezést igazolják a sokkal későbbi, sőt a mai idők is. Ha bárhová idegen helyre érkezünk, nem fogunk hozzá a vizek, hegyek elkereszteléséhez, hanem megkérdezzük a környéket ismerőktől, a helybéliektől, hogy hogyan hívják ezt a folyót, vagy hegyet. A hegyek nevei későbbi eredetűek, mint a folyóké, mivel azok nem tartoztak akkor még annyira az ember érdeklődési körébe. A római uralom utolsó nyomai is megsemmisültek a népvándorlás hullámaiban, úgy hogy a magyar honfoglalás előtti fél évezredben mást, mint török-bolgár fajú éjs nyelvű népelemeket a tudományos kutatás nem talál. A románok “dákó-román” elmélete tehát, mely szerint a románok őshazája Erdély volna, nem egyéb primitív mesénél. A hagyomány szerint Árpád vezér a Vereczkei hágón át jött népével, más vezérek kisebb oszlopokkal a szomszédos hágókon húztak át és valahol a Szamos- Tisza találkozásánál gyülekeztek, ahol Árpád a vezérekkel haditanácsot tartott. E tárgykörbe csupán az tartozik, hogy Árpád Töhötöm vezért bizta meg Erdély megszállásával. Ez nemcsak katonai megszállást jelentett, hanem a vezér egész törzse, családjaikkal, barmaikkal együtt a Szamos völgyén át bevonult Erdélybe, ahol ugyancsak az életet adó folyók mentén telepedtek le. A krónikás még azt is hozzáfűzi, hogy Töhötöm Erdély közepébe érkezve, ott hozzájuk hasonló nyelvű és szokása népre talált. A magyarság akkori létszámának bőségesen elég lett volna az Erdélytől nyugatra elterülő országrész is, de hogy Árpád Erdélyt is megszállatta, annak csupán katona-politikai magyarázatát lehet adni. Egészen biztosra lehet venni, hogy a tanácskozáson azért döntöttek Erdély megszállása mellett, mert igen bölcsen rájöttek, vagy a szájhagyományból tudták, hogy Erdély birtoklása nélkül a Kárpátok mögött fekvő terület CSUPÁN RÉSZBEN nem birtokolható biztonságban, ennek következtében a korábbi népek, birtoklók itt csak ideig-óráig tudtak fennmaradni. Ne gondoljuk, hogy azokban az időkben nem volt felderítés, nem ismerték élő és eltűnt népek sorsát és tragédiájuk okait. Árpád és vezéreinek stratégiai tudását fényesen igazolja elhatározásuk, hogy a Kárpátokon belüli terület csak egységesen birtokolható biztonságban, ezért az egészet birtokba kell venni. Töhötöm tehát Erdély akkor lakható területét megszállotta, vagyis, amelyek már a török-bolgár eredetű népek által gyérén lakottak voltak, azaz közéjük telepedtek le. Valószínűleg a nyelvi hasonlóság következtében az összeolvadás elég gyorsan ment végbe, mert a honfoglalást követő két-három évszázad múlva Erdélyt egyveretü magyar nép lakta a szászokon kívül, akiket II. Géza hivott be és telepitett le mai lakóhelyükön. Megállapíthatjuk, hogy a honfoglalás igen jól átgondolt mester - mü volt. A Kárpátok fontosságát már akkor felismerték és később a rokon népek (kunok, besenyők) betörései idején a védelem szempontjából igen hasznosak voltak. A Kárpátok egyetlen egy mögötte fekvő katonai nagyhatalom általi birtoklásának kiányát a ma élő nemzedék (magyarok, szlovákok, horvátok, erdélyi románok egyaránt) kétszer is tapasztalhatta a saját bőrén. Az első világháború idején az orosz gőzhenger akadt el a Kárpátok szorosaiban, a második világháborúban a magyar kézben volt Keleti Kárpátok szorosán még hiányos katonai felszerelésünk dacára sem volt képes az orosz áttörni. De sikerült a Déli Kárpátok szorosain minden ellenállás nélkül átvonulnia, amelynek pedig sokkal kevesebb számú, szükebb és még kisebb erőkkel is biztosabban tartható szorosai vannak. Mindez azért volt lehetséges, mert az esztelen gyűlölet és rövidlátás megfosztotta a Déli Kárpátokat ősi, természetes szerepétől, attól ugyanis, hogy országhatár legyen. Ha Hitlernek csak annyi stratégiai tudása lett volna, mint Árpád és vezéreinek jó ezer év előtt, akkor Bécsben a Kárpátokat szabatta volna ki a Magyar Királyság határául, amelynek azonban nemcsak stratégiai fontossága, hanem a magyarságra gyakorolt pszichológiai hatása is óriási lett volna. Hitlert azonban a magyarság iránti vak gyűlölete vezette és nem a saját és a német nép sorsát is szemmel tartó józan esze. Amikor pedig a balkáni hadjárat után a Bánságot megtartotta magának, a magyarság bizalmát — egy kis német mentalitású és rajongó “nemzeti" csoport kivételével —' véglegesen elvesztette. Hitler az oktalanságok s ostobaságok egész sorozatát követte el azáltal, hogy csupán nyers katonai erejével számolt és a természeti adottságokat figyelmen kívül hagyta, amelyek miat pusztulást hozott nemcsak a magyar, de saját népére is, Hitler a Kárpátok egysége elleni merényletért már megbünhcdött. A Bécsben elárult Kárpátok hamarosan benyújtotta a számlát, amelyet ő száz százalékig kiegyen litett. Hasonlóan fognak a trianoni békediktáló hatalmak is bűnhődni, amiért a történelmi fejlődést és a természet által alkotott Közép- és Nyugateurópai védőbástyát országhatár szerepétől megfosztották. Isten alkotásait lerombolni büntetlenül nem lehet és a történelem vas-logikával és kérlelhetetlenül fizetett. Már látható, hogy a közel jövőben a trianóni békediktáló hatalmaknak fogja benyújtani számláját az elárult Kárpátok, amelyet ők is keményen ki fognak fizetni. * * ® A fenti tragikus példák igazolják, hogy néprajzi határokat vonni, ha azok nem esnek egybe stratégiai határokkal is: esztelenség és az emberiség elleni bűncselekmény. A nemzeti határok elvét különben sehol sem alkalmazták, csak Közép-Európában, ahol a legnagyobb veszélyt idézhette elő. Az USA délnyugati spanyol nyelvű terület Mexikóhoz volna csatolható, Kanada keleti részében franciák élnek egységes területen, amely szintén a Francia Unióhoz volna csatolható, Svájcban szintén különálló nyelvterületet képeznek németek, franciák, olaszok, ugyan igy a Monarchia is fennmaradhatott volna, különösen, ha a Szovjet Unió népei nem kevesebb, mint száznegyvenkilenc nyelven beszélhetnek. Pedig sem Amerikában, sem a Balti tengertől a Sárga tengerig terpeszkedő népegyveleg Unió több népet nagyhatalommá egységesítő szerepe nem olyan fontos, mint a Kárpátok, az Alpok és az Adria között fekvő területen. A Kárpátokat olyan ország tZilah. SS)- . . \ vv» *-» /7---, Zr*.'' / i fő •• »■»••L-n < . - J.vj íl V: : >4 rád M-szeb&ns' 1 CV~-7:-''AÚ V o va v. \1 \
