Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-15 / 9. szám
8-ik OLDAL "KRÓNIK A” 1954 szeptember. A naszád kürtje megszólal. A matrózok kis zászlókkal “Morse” jeleket adnak le a mellettük horgonyzó testvér naszádnak. Felhúzzák a horgonyokat. Újabb kürtjei és a két naszád lassan elindul. Ekkor kilép a fülkéből a KIRÁLY. Pár pillanatig mozdulatlanul áll a födélzeten. Mintha gondolatokba lenne elmerülve. Talán érezte, hogy ezt a földet többé már nem fogja látni. . . Azután “vigyázz”állásba helyezkedik, jobb kezét sapkájához emeli és tiszteleg. így vesz búcsút nem csak a parton állóktól, hanem attól az országtól és annak népétől is, amelyet Ő oly mélyen szivébe zárt és amelynek hűségében Ő oly annyira bízott. A “Glowworm” már eléri a folyam közepét, amikor a KIRÁLY leveszi kezét sapkájáról és visszatér a fülkébe, A kíséret tagjai és az örszázad vissza indulnak a töltésre és felszállnak az ott várakozó vonatra. A főispán, polgármester és a rendőrség vezetője szintén eltávoznak. Csak ketten maradnak állva ott a parton és nem veszik le szemüket a gyorsan távolodó “Glowwormról”, amely egykori Hadurukat, akinek örök hűséget esküdtek, a megalázó számkivetésbe viszi. Ők ketten, akik az előző világháborúban, a harcok mezején, kerültek egymáshoz szorosabb kap csolatba. Az egyik, egy legendás hős, — vitéz Rátvay Imre ezredes, a volt cs. és kir. 66-ik gy. ezred Il-ik önállóan kikülönitett zászlóaljának utolsó parancsnoka, a Lipót- és Vaskoronarend lovagja, a tiszti arany- és ezüst vitézségi érem és sok más háborús kitüntetés tulajdonosa, A másik az ő parancsnoksága alatt mint századparancsnok szolgált. A két őrnaszád már messze halad a Dunán és csak a kéményből felszálló füst jelzi nyomukat. Egyszerre a volt századparancsnők arra lesz figyelmes, hogy a mellette álló ezredes hangosan felzokog. Ö látta ezt az izig-vérig katonát nem egy ütközetben és csatában, látta őt a bainsizai fensikon a Xl-ik Isonzo csatában, a napokig tartó pergőtűz poklában, a támadások és ellentámadások forgatagában. Ez a katona mindig a megtestesült nyugalom volt, lélekjelenlétét a leg válságosabb pillanatokban soha el nem vesztette. És most, ez a szomorú és megrázó esemény, amely közvetlenül szemei előtt ment végbe, több volt annál, amit hűséges szive elbírt volna. Ez a szív már nem volt edzett ahhoz, hogy ezt a szörnyű valóságot elviselhesse. Még egy ideig könnyes szemekkel állnak egymás mellett szótlanul. A volt századparancsnok bontja meg a csendet. Az ezredes felé fordul és igy szól hozzá: “Ezredes Ur! Ha itt lett volna a mi régi derék zászlóaljunk, mi bizonyára nem engedtük volna meg, hogy KIRÁLYUNKAT igy elhurcolják.” j Az öreg katona csak ennyit felelt: “Igazad van öcsém, bizony nem!” Azután melegen megrázta fiatalabb bajtársa kezét. ■Ja # & Azóta árva a magyar, árva a nemzet és árva marad mindaddig, amig a Szent István királyunk ősi koronája újra nem fog tündökölni a törvényes jogutód fején. Tempora mutantur, de nem a csehszlovákizmus Nem hallott Vétó (A genfi konferenciára íródott.) Uraim-uraim, oly könnyben tisztelt Nagyok, A konferenciákon, egyről de hallgattok! Rőffel méritek már a béke-maszlagot, Pedig ez a béke, nem ad sok malasztot! — A múltúnk eposza, nagy-nagy áldozatja Elűzött, letarolt vészes nadragulya? Avagy verejtékkel, hittel vetett alap, Mielőtt csendben: le az összes kalap! Süvegeid meg szépen a hősi sírokat S becsülettel adózz a dicső múltaknak! Ne hidd, hogy napjaink, holmi zsibvásárnak — Hitvány, önző vágyak, aggott szószátyárok Levetett dolmánya, kegyes adománya! Vér és könny csillog minden ősi rostján! Évezredek kínja behimezve tisztán Gyémánt ragyogásban, szebb jövőért kiált! Ki kéri most Genfben, modern kufárságra? Nem eladó dolmány, bolsik dialektje, — Hősi nemzeteknek: megszentelt ereklye! Nem-hallott ifjúság Vétójának leple! Vérző homlokunkon Isten-adta szent jel! Nem érzitek nagyok? nehéz, bűvös szavát? Amikor prédának, pogánytüzek vádján — Gyáván, Sámán-módra velünk alkudoztok, Boncok, ócska-lelkek; a történelmi vártán?! Avagy szivetekben nem égnek már lángok? Az ifju-emlékek, ködöttépő álmok, Hogy a dienbienfui csaták, hősi-memoárok, Csak a füstbe szálltak, jövőnk kulifái? Nem lehet igy béke, ármányok csatáján! Mert a terror vádol hekatombák sáncán, Szörnyű nagy tusákon, Nemzetek óráján! Harsognak az egek, morajlik a tó is, Ennyi bornirságtól fellázad a nép-sziv — Konferenciákon: áruló pribékek! Az ifjúság hangja nem jut el hozzátok? Jövőnket sarcoló kislelkü kufárok? Boldogságunk árán, napidijak-sárján Agyaras-szájakkal locsogó nagyságok! Nézzük-nézzük könnyben a dühöngő mámort, Emberméltóságunk, hogy tűnik, mint kámfor, Béke-konferenciákon, embertelen vámon! A SZLOVÁKSÁG KÜZDELME PRAGA ELLEN. Irta: TAUBINGER M. LÁSZLÓ. De majd üt az óra, ifju-toborzóra, Ellopott éveink megcsufolóira . . . Elszánt rohamokra, csatariadókra, Embertfaragókra, lángoló Vétókra! P. SZELÉNYI IMRE. Lapunkban már több ízben foglalkoztunk 1918 legszerencsétlenebb torzszülöttével, Csehszlovákiával, melynek az lett a hivatása, hogy a Dunamedence népei közti megbékélés útjában álljon. Hogy Csehszlovákia, mely egy kis klikk által képviselt és hazugságokra alapított ideológia alapján jött létre, hogyan tartotta be nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit és hogyan értelmezte a demokráciát, arról is több ízben volt már szó a KRÓNIKA hasábjain. Erre talán a legjobb bizonyíték Benes hírhedt 1945-ös kassai programmjának végrehajtása, amelyről pontos adatok vannak az amerikai szenátus Kersten-bizottságának irattárában is. Ezen cikkünkben legújabb jelentések alapján, kizárólagosan a cseh és szlovák viszonyt szeretnénk bemutatni olvasóinknak, melyből mindenki maga vonhatja le véleményét arra vonatkozólag, hogy mi.az igazság a “Rada” által hirdetett “csehszlovákizmus” létezéséből. Hogy a két háború közötti Masaryk és Benes érában a szlovákok élesen tiltakoztak a “csehszlovák” népfogalom terjesztése ellen, az az egész világ előtt ismeretes. Az amerikai szlovákság szervezeteinek irattárában talán még meglesznek azok a jelentések, melyek az 1938 előtti prágai kormányoknak a szlovákokkal szemben tanúsított elnyomó politikájáról tanúskodnak. Szlovákia nem volt egyébb a csehek gyarmatánál ezekben az időkben és hogy a szlovákok nem akartak gyarmati nép lenni, azt legjobban akkor- bizonyították be a világnak, amikor 1938-ban széttaposva a Benes által világgá kürtőit csehszlovák ha zugságot, kikiáltották a szlovák köztársaságot. Azóta sok minden megváltozott a Kárpátok tövében. 1945-ben Benesék hazajöttek a moszkvai emigrációjukból. Magukkal hozták régi barátaikat a bolsevista Vörös Hadsereget és a Kommunista Pártot. A nagy szláv-testvér szuronyaival ismét igájukba hajtották a szerencsétlen három milliós, kis szláv testvért: a szlovákokat. Ennek a népnek tragikuma annál szívbe markolóbb. mivel Beneséknek sikerült elhitetni a világgal, hogy minden csehszlovák ideológiát tagadó szlovák egyszerűen náci. fasiszta és kötelet érdemel. Más szavakkal tehát: minden igazi szlovák, aki nem hajlandó magát a csehek, illetve a benesi ideológiát valló klikk uralmának alávetni és büszkén vallja, magát szlováknak, az a demokrácia ellensége. A Benes-klikknek sikerült ezzel a szlovák emigrációt hosszú időre diffamálni és azt elérni, hogy a szlovák nép igazi képviselői nem élveznek még ma sem támogatást olyan hivatalos és félhivatalos szervek részéről, melyek az elnyomott népek felszabadításáért küzdenek, holott a szlovákság kettős elnyomás alatt szenved: a kommunista és a csehszlovák szinekkel álcázott cseh imperializmuséban. Hogy Beneséket Gottwald és később Zápotocky váltotta le, nem változtatott semmit a leigázáson, legfeljebb csak a módszerein. A kommunista Csehszlovákiában ugyanúgy szlovák ellenes politikát folytat Prága, miután a magyar és német kisebbségeket vagy kiüldözte, vagy teljesen béklyókba kötötte, mint egykor a benesi időkben. Kommunizmus ide vagy oda, a ma uralmon lévő csehek továbbra is megmaradtak soviniszta imperialistáknak és ugyanazon ideológia alapján igyekeznek szlovák politikát folytatni, mint elődeik, azzal a különbséggel, hogy most nyíltan is diktatórikus módszereket alkalmazhatnak ellenük. A Szovjetunió természetesen támogatja prágai csatlósainak nemzetiségi politikáját, mert Moszkvában jól tudják, hogy a
