Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-15 / 9. szám
1954 szeptember. “KRÓNIKA" 9-ik OLDAL gtélyen vallásos szlovákságot sosem lehet teljesen megnyerni a kommunizmus számára. Viszont a szélsőségek és az atheizmus (istentagadás) felé hajlamosabb csehek között, akik különben is mindég a pánszláv gondolat hordozói voltak, sokkal nagyobb számban vannak hűséges szolgáik, akikre minden esetben számíthatnak. Ezt bizonyítja az is, hogy a cseh kommunista párt ma a Vasfüggöny mögötti országok legerősebb kommunista szervezete, csaknem két millió taggal. Moszkva épen ezért mindenben támogatja a “csehszlovakizmust” az országban, sőt magán a KP-n belül is. A csehszlovák kommunisták viszont, akárcsak a Benes érában kormányon levő cseh pártok, Szlovákiát teljesen Prága gyarmatának tekintik. Miután a “csehszlovák” kommunista párt legutóbb megtartott kongresszusán az újonnan “választott” Központi Bizottságba a szlovák kommunisták közül kizárólagosan a csehszlovák szellemben gondolkozó hétpróbás moszkoviták kerültek be, a szlovákok türelmének is vége szakadt. Pozsonyban nyíltan Prágát tették felelőssé az országban észlelhető katasztrofális gazdasági állapotokért. Egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek, hogy a Szlovákiába küldött cseh tisztviselőket, élmunkásokat és technikusokat — akik ezrével lepték el az országot — bojkottálja a lakosság. Az újságokban a szigorú cenzúra ellenére is a cseheket kigunyoló karikatúrák és viccek jelennek meg. Ez azután arra késztette a Prága zsoldjában álló, szlovák renegát, de szolgalelkü Bacilek “elvtársat”, — aki különben a központi csehszlovák KP szlovák fiókjának titkára, — hogy megdorgálja a szlovákságot és az ilyen nacionalista elhajlásokért szigorú büntetéseket helyezzen kilátásba. Beszéde azonban, ugylátszik, csak olaj volt a tűzre, mert Pozsonyban elvtársai elhatározták egy szlovák nemzeti ipar megteremtését, melynek alapja a magyar időkben szépen fejlődő, de a csehek által teljesen tönkretett szlovákiai nehézipar lett volna. Természetesen, amikor erről tudomást szereztek Prágában, egyszerre hördültek fel a “csehszlovákizmust” képviselő cseh imperialisták, kezdve a kommunistáktól egészen a párton kívüliekig. A kormány első dolga az volt, hogy Bacilek “elvtársnak" kiadták az utasítást, hogy a szlovákoknak ezt a létfenntartásukra irányuló akcióját el kell fojtani, mert ez a cseh gépipar számára komoly konkurenciát jelenthetne. Julius elején erre Bacilek megjelent Pozsonyban és rendkívüli gyűlésre hívta össze a szlovák KP vezetőségét. A moszkovita főtitkár, prágai utasítások alapján alaposan megleckéztette az összegyülteket, szeparatizmusra való törekvésekkel vádolta meg őket és kijelentette, hogy szó sem lehet a tervezett külön szlovák ipar létrehozásáról, mert ez az állam egységének megbontását jelentené. Kőében, ugylátszik, megfeledkezett Bacilek “elvtárs” az uj csehszlovák alkotmány 95-ik paragrafusáról, mely a szlovák autonómiát biztosítja. Az alkotmány szerint ugyanis csak a külügy, hadügy csehszlovák, a többi ügyeket autonóm szlovák szervek intézik. Amikor Bacilek most kijelentette, hogy az iparügy, sőt a közlekedésügy és a belbiztonság felett való őrködés is “közös” ügy, a szlovák elvtársak észrevették, miről is van szó és megbotránkozással kezdtek az alkotmányra hivatkozni. Ennek azután az lett a következménye, hogy Prága erőszakra határozta el magát és az újonnan “választott" szlovák Politbüróból kimaradtak az eddigi vezető szlovák kommunisták, mint Dr. Branik, Pavlik, Dr. Puli és Faltan. Ezzel a szlovák párt teljesen elvesztette eddig is gyenge lábakon álló önállóságát és Szlovákia teljesen ki lett szolgáltatva Prágának. Ugyanez a Benes-féle szellem diadalmaskodott ismét, mely annak idején Dr. Tukát és társait távolította el erőszakkal a közéletből és juttatta az illavai börtön kazamattáiba, amikor az alkotmányban biztosított jogok alapján követelték a szlovák autonómia tiszteletbentartását. Érdeges itten talán azt is megemlítenünk, hogyan fest a “csehszlovák" népegység a cseh és szlovák munkásság közti egyenlőség terén. A szudétanémetek Műn Cheriben megjelenő és általában jól informált lapja julius hó 17-iki számában beszámolt egy gödingi szlovák munkástüntetésről. Mint ismeretes Göding cseh olajfinomító központ, ahol az oroszok hatalmas földalatti benzin és olaj készleteket tárolnak hadicélokra. A csehszlovák kormány nemzetiségi politikájának egyik alapja, hogy az ország különböző nemzetiségű lakóit cseh vidékekre telepíti kisebb nagyobb csoportokban át és helyükre megbízható cseh lakosságot hoz különböző előjogokkal, hogy ezáltal előmozdítsa az elcsehesitést. Egy ilyen kényszerakció folytán irja a szudéta német lap, Gödingbe is több ezer szlovák munkást vezényeltek át, akiket csak a legpiszkosabb és alacsonyabb rendű munkálatoknál alkalmaznak, a cseh munkásokénál jóval alacsonyabb fizetést kapnak és elszállásolásuk is cseh kollégáik mögött marad. Miután a kőolaj finomítók számára a nemrégiben elkészült uj munkáslakások kiosztásánál a szlovák munkáspk ismét hátrányban részesültek, julius elején szervezett tüntetést rendeztek és követelték, hogy a csehekkel teljesen egyenlő elbánásban és fizetésben részesüljenek. Miután a finomítók igazgatósága nem sok megértést tanúsított a jogos követelések iránt, a tüntetések kezdtek kommunista ellenes szint ölteni. Errefel a szlovák és cseh munkások között nyílt verekedések kezdődtek, úgyhogy a kommunista vezetők kénytelenek voltak a rend helyreállítása céljából karhatalmi szervek segítségét igénybe venni. Tempora mutantur. Megváltoztak a rendszerek, csak a csehszlovákizmus maradt a régi, változatlan és nem játszik semmi szerepet ennél, hogy Benes ül-e a prágai Hradzsinban, vagy pedig Zápotocky, hogy New Yorkban ki képviseli a Free Europe pénzén ugyanezt az eszmét. . . A maroknyi szlovák nép traNE BÁNTSD AZ ÓHAZAI MAGYAR NÉPET! John Me Cormack, a New York Times keletközép-európai tudósítója a szeptember 7-iki számban részletes tudósítást közöl a magyar nép csendes, de szívós ellenállásáról, amellyel megakadályozza a gyűlölt kommunista rendszer gazdasági helyzete megszilárdulását. Megállapítja, hogy az “uj kurzus” által adott engedmények nem bizonyultak elég csaléteknek ahhoz, hogy a földművesek valóban támogassák a rendszert. Szabotálják a föld megművelését és ahol csak lehet a termés beszolgáltatását. Idézi a “Szabad Népet”, mely szerint a gyári munkásság és műszaki értelmiség közönnyel végzi munkáját és szó sincs a magas termelési költségek leszállítása lehetőségéről. “Alig egy évvel a behirdetés után, maguk a vezérek vallják be,- — irja McCormack — hogy az uj kurzus kudarcot vallott.” Eddig minden ötéves terv balul ütött ki és a magyar nép paszszivitása a jövőben is meg fog buktatni minden tervet. Nem lehet eléggé tisztelettel adózni e történelmi hősiesség, dicsőséges próba-állás előtt és ezért érinti az embert fájdalmasan, ha néha az óhazaiak lekicsinylését olvassa vagy hallja olyan kitételekben, amelyek szerint "otthon már nincs senki", vagy pláne olyan hálátlan, hamis állításokban, hogy “Otthon már mindenki behódolt”, stb. Mi nem ezeknek, hanem John McCormacknak hiszünk és hiszünk egyéb, ennek teljesen ellentmodó értesüléseinknek. Büszkék vagyunk a magyar nép ellentállására, amely egyik garanciája annak, hogy lesz még szabad, uj Magyarország? ATTLEE A RABORSZAGOK SZABADSAGÁÉRT Attlee volt Labor Party miniszterelnök hat Labor-képviselő társaságában Moszkvában és Peipingben járt látogatóban. Politikai szempontból ez az ut nem volt örvendetes, mert a kommunisták propagandára használták ki annak illusztrálására, hogy Anglia majdnem legerősebb pártja nem tartja olyan feketének az ördögöt, mint ahogy Amerika látja, sőt vezetőemberei vizitelnek is nála. De fel kell jegyezni, hogy Attlee azt sürgette Mao Tze Tungnál, a kommunista Kina államfőjénél, érvényesítse befolyását Moszkvában, hogy az európai rabországok visszakapják szabadságukat. Le kell ezt szegezni, mert meglehet, hogy az 1956. évi választásokon ismét a Labor Party kerül uralomra Angliában és jöhet olyan helyzet, amikor szavánál kell majd fogni Attleet. gikus küzdelmét teljes mértékben át tudjuk érezni és ezer esztendős közös múltúnk kötelez arra, hogy minden erőnktől telve támogassuk függetlenségi harcukat a közös elnyomók ellen! Talán ez a legszebb kötelességünk ma szlovák testvéreinkkel szemben, akiknek törekvéseit egy már rég nem élő magyar generáció még nem tudta úgy megérteni, mint az a nemzedék, mely velük együtt nőtt fel és szenvedett 1918 óta. Céljaink ma már közösek: népeinknek szabad hazát akarunk biztosítani egy újra egymásra talált, megbékélt Dunamedencében, amelyben egymás jogait tiszteletben akarjuk tartani. Örülnénk, ha szlovák oldalon is igy gondolkoznának velünk szemben. Ebben az esetben nem lehet kétséges, hogy a Pravda Vitézi, (győz az igazság) Masaryk hires mondása, megvalósul és az igazság győzelmével egy uj és boldogabb korszak köszönt majd népeinkre. De ugyancsak örülnénk, ha a Free Europe egyes külpolitikai “szakértőinek" szeméről is leesne a hályog és nem a new yorki elefántcsont toronyból, hanem európai szempontokból szemlélnék az általuk felszabadítandó középeurópai népek érdekeit, mert ezek-' kel az érdekekkel a csehszlovákizmus minden színben és tálalásban való támogatása homlokegyenesen ellenkezik. Ha ezt nem tudják megérteni, félő, hogy többet ártanak Amerika népszerűségének Középeurópában, mint amennyit mai hibás vágányon haladó politikájukkal valaha is használhatnának. Amikor ilyen őszintén megírjuk ezt, nem bírálni, hanem segíteni akarunk, hogy a Committee által kiadott dollármilliók károsnak bizonyult ideológiák támogatása helyett valóban konstruktiv és a felszabadítandó népek érdekeit szolgáló gyümölcsöket teremjenek. DR. HIRNLÉDER FELS ÁKOS HALALA. Dr. Hirnléder Fels Ákos ügyvéd, Udvarhelyvármegye utolsó választott főügyésze, erdélyi Magyar Párt választmányi tagja, az udvarhelymegyei Magyar Párt ügyvezető elnöke, az Erdélyi Katolikus Státus igazgatósági tanácsosa augusztus 6-án a halotti szentségek felvztele után Hollandiában, az emigrációban elhunyt élete 75-ik és boldog házassága 48-ik évében. Gyászolja Hollandiában élő özvegye és minden tisztelője. Dr. Hirnléder Fels Ákos az emigráció alatt több cikkért irt szabad földön megjelenő magyar lapokban. “Ákos István” név alatt. Különösen a Szentkoronáról nagy közjogi tudással és igaz magyar meggyőződéssel írj cikke aratott elismerést. Emlékét tiszteletben és szeretetben őrizzük meg. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV ■ Egy 2. HAZITANÁCSADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV | alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás ___________ $5.00 Rendes kiadás________________ $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20. OHIO. ' Külföldre csakis készpénz vagy m( ney order ellenében küldjük I
