Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-15 / 9. szám

1954 szeptember. “KRÓNIKA" 9-ik OLDAL gtélyen vallásos szlovákságot so­sem lehet teljesen megnyerni a kommunizmus számára. Viszont a szélsőségek és az atheizmus (is­tentagadás) felé hajlamosabb csehek között, akik különben is mindég a pánszláv gondolat hor­dozói voltak, sokkal nagyobb számban vannak hűséges szolgáik, akikre minden esetben számíthat­nak. Ezt bizonyítja az is, hogy a cseh kommunista párt ma a Vas­függöny mögötti országok legerő­sebb kommunista szervezete, csak­nem két millió taggal. Moszkva épen ezért mindenben támogatja a “csehszlovakizmust” az országban, sőt magán a KP-n belül is. A csehszlovák kommunis­ták viszont, akárcsak a Benes érá­ban kormányon levő cseh pártok, Szlovákiát teljesen Prága gyarma­tának tekintik. Miután a “cseh­szlovák” kommunista párt legu­tóbb megtartott kongresszusán az újonnan “választott” Központi Bizottságba a szlovák kommunis­ták közül kizárólagosan a cseh­szlovák szellemben gondolkozó hétpróbás moszkoviták kerültek be, a szlovákok türelmének is vége szakadt. Pozsonyban nyíltan Prá­gát tették felelőssé az országban észlelhető katasztrofális gazdasági állapotokért. Egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek, hogy a Szlová­kiába küldött cseh tisztviselőket, élmunkásokat és technikusokat — akik ezrével lepték el az országot — bojkottálja a lakosság. Az új­ságokban a szigorú cenzúra elle­nére is a cseheket kigunyoló ka­rikatúrák és viccek jelennek meg. Ez azután arra késztette a Prága zsoldjában álló, szlovák renegát, de szolgalelkü Bacilek “elvtársat”, — aki különben a központi cseh­szlovák KP szlovák fiókjának titkára, — hogy megdorgálja a szlovákságot és az ilyen naciona­lista elhajlásokért szigorú bünte­téseket helyezzen kilátásba. Beszéde azonban, ugylátszik, csak olaj volt a tűzre, mert Po­zsonyban elvtársai elhatározták egy szlovák nemzeti ipar megte­remtését, melynek alapja a ma­gyar időkben szépen fejlődő, de a csehek által teljesen tönkretett szlovákiai nehézipar lett volna. Természetesen, amikor erről tudo­mást szereztek Prágában, egyszer­re hördültek fel a “csehszlovákiz­must” képviselő cseh imperialis­ták, kezdve a kommunistáktól egészen a párton kívüliekig. A kormány első dolga az volt, hogy Bacilek “elvtársnak" kiadták az utasítást, hogy a szlovákoknak ezt a létfenntartásukra irányuló akcióját el kell fojtani, mert ez a cseh gépipar számára komoly konkurenciát jelenthetne. Julius elején erre Bacilek meg­jelent Pozsonyban és rendkívüli gyűlésre hívta össze a szlovák KP vezetőségét. A moszkovita főtitkár, prágai utasítások alapján alaposan megleckéztette az össze­­gyülteket, szeparatizmusra való törekvésekkel vádolta meg őket és kijelentette, hogy szó sem lehet a tervezett külön szlovák ipar lét­rehozásáról, mert ez az állam egy­ségének megbontását jelentené. Kőében, ugylátszik, megfeled­kezett Bacilek “elvtárs” az uj csehszlovák alkotmány 95-ik pa­ragrafusáról, mely a szlovák auto­nómiát biztosítja. Az alkotmány szerint ugyanis csak a külügy, hadügy csehszlovák, a többi ügye­ket autonóm szlovák szervek inté­zik. Amikor Bacilek most kijelen­tette, hogy az iparügy, sőt a köz­lekedésügy és a belbiztonság fe­lett való őrködés is “közös” ügy, a szlovák elvtársak észrevették, miről is van szó és megbotránko­zással kezdtek az alkotmányra hivatkozni. Ennek azután az lett a következménye, hogy Prága erő­szakra határozta el magát és az újonnan “választott" szlovák Po­­litbüróból kimaradtak az eddigi vezető szlovák kommunisták, mint Dr. Branik, Pavlik, Dr. Puli és Faltan. Ezzel a szlovák párt telje­sen elvesztette eddig is gyenge lá­bakon álló önállóságát és Szlová­kia teljesen ki lett szolgáltatva Prágának. Ugyanez a Benes-féle szellem diadalmaskodott ismét, mely annak idején Dr. Tukát és társait távolította el erőszakkal a közéletből és juttatta az illavai börtön kazamattáiba, amikor az alkotmányban biztosított jogok alapján követelték a szlovák auto­nómia tiszteletbentartását. Érdeges itten talán azt is meg­említenünk, hogyan fest a “cseh­szlovák" népegység a cseh és szlovák munkásság közti egyenlő­ség terén. A szudétanémetek Műn Cheriben megjelenő és általában jól informált lapja julius hó 17-iki számában beszámolt egy gödingi szlovák munkástüntetésről. Mint ismeretes Göding cseh olajfinomí­tó központ, ahol az oroszok hatal­mas földalatti benzin és olaj kész­leteket tárolnak hadicélokra. A csehszlovák kormány nemzetiségi politikájának egyik alapja, hogy az ország különböző nemzetiségű lakóit cseh vidékekre telepíti ki­sebb nagyobb csoportokban át és helyükre megbízható cseh lakos­ságot hoz különböző előjogokkal, hogy ezáltal előmozdítsa az elcse­­hesitést. Egy ilyen kényszerakció folytán irja a szudéta német lap, Gödingbe is több ezer szlovák munkást vezényeltek át, akiket csak a legpiszkosabb és alacso­nyabb rendű munkálatoknál alkal­maznak, a cseh munkásokénál jó­val alacsonyabb fizetést kapnak és elszállásolásuk is cseh kollégá­ik mögött marad. Miután a kőolaj finomítók számára a nemrégiben elkészült uj munkáslakások kiosz­tásánál a szlovák munkáspk ismét hátrányban részesültek, julius ele­jén szervezett tüntetést rendeztek és követelték, hogy a csehekkel teljesen egyenlő elbánásban és fi­zetésben részesüljenek. Miután a finomítók igazgatósága nem sok megértést tanúsított a jogos köve­telések iránt, a tüntetések kezdtek kommunista ellenes szint ölteni. Errefel a szlovák és cseh munká­sok között nyílt verekedések kez­dődtek, úgyhogy a kommunista vezetők kénytelenek voltak a rend helyreállítása céljából karhatalmi szervek segítségét igénybe venni. Tempora mutantur. Megváltoz­tak a rendszerek, csak a cseh­szlovákizmus maradt a régi, vál­tozatlan és nem játszik semmi szerepet ennél, hogy Benes ül-e a prágai Hradzsinban, vagy pedig Zápotocky, hogy New Yorkban ki képviseli a Free Europe pénzén ugyanezt az eszmét. . . A maroknyi szlovák nép tra­NE BÁNTSD AZ ÓHAZAI MAGYAR NÉPET! John Me Cormack, a New York Times keletközép-európai tu­dósítója a szeptember 7-iki számban részletes tudósítást közöl a ma­gyar nép csendes, de szívós ellenállásáról, amellyel megakadályozza a gyűlölt kommunista rendszer gazdasági helyzete megszilárdulását. Megállapítja, hogy az “uj kurzus” által adott engedmények nem bizonyultak elég csaléteknek ahhoz, hogy a földművesek valóban támogassák a rendszert. Szabotálják a föld megművelését és ahol csak lehet a termés beszolgáltatását. Idézi a “Szabad Népet”, mely szerint a gyári munkásság és műszaki értelmiség közönnyel végzi munkáját és szó sincs a magas termelési költségek leszállítása lehetőségéről. “Alig egy évvel a behirdetés után, maguk a vezérek vallják be,- — irja McCormack — hogy az uj kurzus kudarcot vallott.” Eddig minden ötéves terv balul ütött ki és a magyar nép pasz­­szivitása a jövőben is meg fog buktatni minden tervet. Nem lehet elég­gé tisztelettel adózni e történelmi hősiesség, dicsőséges próba-állás előtt és ezért érinti az embert fájdalmasan, ha néha az óhazaiak leki­csinylését olvassa vagy hallja olyan kitételekben, amelyek szerint "otthon már nincs senki", vagy pláne olyan hálátlan, hamis állítások­ban, hogy “Otthon már mindenki behódolt”, stb. Mi nem ezeknek, hanem John McCormacknak hiszünk és hi­szünk egyéb, ennek teljesen ellentmodó értesüléseinknek. Büszkék vagyunk a magyar nép ellentállására, amely egyik garanciája annak, hogy lesz még szabad, uj Magyarország? ATTLEE A RABORSZAGOK SZABADSAGÁÉRT Attlee volt Labor Party miniszterelnök hat Labor-képviselő társaságában Moszkvában és Peipingben járt látogatóban. Politikai szempontból ez az ut nem volt örvendetes, mert a kommunisták pro­pagandára használták ki annak illusztrálására, hogy Anglia majdnem legerősebb pártja nem tartja olyan feketének az ördögöt, mint ahogy Amerika látja, sőt vezetőemberei vizitelnek is nála. De fel kell je­gyezni, hogy Attlee azt sürgette Mao Tze Tungnál, a kommunista Kina államfőjénél, érvényesítse befolyását Moszkvában, hogy az európai rabországok visszakapják szabadságukat. Le kell ezt szegezni, mert meglehet, hogy az 1956. évi válasz­tásokon ismét a Labor Party kerül uralomra Angliában és jöhet olyan helyzet, amikor szavánál kell majd fogni Attleet. gikus küzdelmét teljes mértékben át tudjuk érezni és ezer esztendős közös múltúnk kötelez arra, hogy minden erőnktől telve támogassuk függetlenségi harcukat a közös el­nyomók ellen! Talán ez a legszebb kötelességünk ma szlovák testvé­reinkkel szemben, akiknek törek­véseit egy már rég nem élő ma­gyar generáció még nem tudta úgy megérteni, mint az a nemzedék, mely velük együtt nőtt fel és szen­vedett 1918 óta. Céljaink ma már közösek: népeinknek szabad hazát akarunk biztosítani egy újra egy­másra talált, megbékélt Duname­­dencében, amelyben egymás joga­it tiszteletben akarjuk tartani. Örülnénk, ha szlovák oldalon is igy gondolkoznának velünk szem­ben. Ebben az esetben nem lehet kétséges, hogy a Pravda Vitézi, (győz az igazság) Masaryk hires mondása, megvalósul és az igaz­ság győzelmével egy uj és boldo­gabb korszak köszönt majd népe­inkre. De ugyancsak örülnénk, ha a Free Europe egyes külpolitikai “szakértőinek" szeméről is leesne a hályog és nem a new yorki ele­fántcsont toronyból, hanem euró­pai szempontokból szemlélnék az általuk felszabadítandó közép­­európai népek érdekeit, mert ezek-' kel az érdekekkel a csehszlovák­­izmus minden színben és tálalás­ban való támogatása homlok­egyenesen ellenkezik. Ha ezt nem tudják megérteni, félő, hogy töb­bet ártanak Amerika népszerűsé­gének Középeurópában, mint amennyit mai hibás vágányon ha­ladó politikájukkal valaha is hasz­nálhatnának. Amikor ilyen őszin­tén megírjuk ezt, nem bírálni, ha­nem segíteni akarunk, hogy a Committee által kiadott dollár­milliók károsnak bizonyult ideoló­giák támogatása helyett valóban konstruktiv és a felszabadítandó népek érdekeit szolgáló gyümöl­csöket teremjenek. DR. HIRNLÉDER FELS ÁKOS HALALA. Dr. Hirnléder Fels Ákos ügy­véd, Udvarhelyvármegye utolsó választott főügyésze, erdélyi Ma­gyar Párt választmányi tagja, az udvarhelymegyei Magyar Párt ügyvezető elnöke, az Erdélyi Ka­tolikus Státus igazgatósági taná­csosa augusztus 6-án a halotti szentségek felvztele után Hollan­diában, az emigrációban elhunyt élete 75-ik és boldog házassága 48-ik évében. Gyászolja Hollan­diában élő özvegye és minden tisztelője. Dr. Hirnléder Fels Ákos az emigráció alatt több cikkért irt szabad földön megjelenő magyar lapokban. “Ákos István” név alatt. Különösen a Szentkoronáról nagy közjogi tudással és igaz ma­gyar meggyőződéssel írj cikke aratott elismerést. Emlékét tiszte­letben és szeretetben őrizzük meg. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV ■ Egy 2. HAZITANÁCSADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV | alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás ___________ $5.00 Rendes kiadás________________ $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20. OHIO. ' Külföldre csakis készpénz vagy m( ney order ellenében küldjük I

Next

/
Thumbnails
Contents