Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-15 / 9. szám

6-ik OLDAL "KRÓNIKA" 1954 szeptember. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A huszadik század első fele a hamis reménységek temetője volt. Amikor azonban csődbe jutottak ezek a hamis reménységek, az igaz reménységek annál ragyogóbb fényben tűnnek fel. A GENFI NÉPSZÖVETSÉG CSŐDJE. Nagyon sokan emlékezünk még arra a náíjy lelkesedésre, amely­­lyel még a központi hatalmak fi­atalsága is köszöntötte Wilson elnök üzenetét a kis népek sza­badságáról és a nagy népek ne­mes szándékairól. Hogy a közpon­ti hatalmak ellenállása lankadni kezdett ez üzenet után, nagyon is érthető, mert hiszen millió és mil­lió küzdelemben és nélkülözésben kifáradt emberi szív jobb jövőt re­mélt a wilsoni üzenettől. Legelőször a magyarság jött rá arra, hogy a wilsoni üzenet tulaj­donképpen nem más, mint egy ál­modozó princetoni tanár írása. A békét előkészítő hatalmak figye­lembe se vették azokat a nemes eszméket, amelyeket a wilsoni üzenet kihangsúlyozott. A világ történelmében szinte páratlan el­nyomó békeparancs várt a köz­ponti hatalmakra, elsősorban is a szentistváni Nagy-Magyarország­­ra. Hiszen nemcsak szétdarabol' ták Nagy-Magyarországot, ha­nem ki is rabolták a jóvátétellel. És az elszakított magyarságot ha nem is idegen rabszolgákká, de másodrendű polgárokká tették az ezeréves ősi föld egy részén. A hamis reménységeknek azon­ban bukás és pusztulás a vége. Nemcsak a magyarság vette ész­re azt a szörnyű becsapást, ame­lyet ez a hamis reménység oko­zott, hanem lassan-lassan az euró­pai népek közül többen és a gyar­matoknak lakói is. A kegyelem­döfést Mussolini adta meg a Nép­­szövetségnek. Azóta ott áll a nagy épület Genf városában és külön­böző nemzetközi szervezetek gyü­­léseznek benne. AZ EGYESÜLT NEMZETEK ROSKADOZASA. Aki New Yorkban jár látogató? ban, el nem mulasztja megtekinte­ni azt a hatalmas épületcsoportot, amely az Egyesült Nemzetek hi­vatalos otthona. A második világháború folya­mán történt a kis népek szabad­ságának és a nagy népek nemes szándékának újabb kihangsulyo­­zása, elsősorban Roosevelt és Churchill ajkáról. Megelőzte ezt az Atlantic Charter meghirdetése, amely igazi békét és nemzetközi egyetértést helyezett kilátásba. Jaj, milyen hamar felejt az em­ber! Hiszen ez az újabb üzenet a népek örök békéjéről csak felújí­tása volt a wilsoni álomképnek. Akik megírták és meghirdették, maguk sem hittek benne. A mi szegény magyar népünk el sem tudta képzelni, hogy egy újabb hamis reménységnek lesz az áldozata. El sem tudta gondol­ni, hogy a legnemesebb jelszavak után jön majd a yaltai konferen­cia, amely a magyar történelem­nek legszörnyübb korszakát ké­szíti elő: kiszolgáltatja az ezeréves nemzetet a vörös muszka aljas­ságoknak és meggyalázásoknak. A szörnyű csalódás akkor lett nyilvánvalóvá, amikor a nyugati hatalmakkal érző magyarság kép­viselői török földön először ju­tottak összeköttetésbe a nyugati hatalmak képviselőivel. Akkor ad­ták a magyarságnak tudomására, hogy teljességgel kiszolgáltatták a magyar nemzetet a vörös muszka brutalitásoknak és utasították a magyarság képviselőit, hogy for­duljanak Moszkvához. A huszadik század első felének második roskadozó reménysége az Egyesült Nemzetek. Az amerikai reálpolitika képviselői világosan meglátták ezt és azért kívánják Amerika kilépését ebből a szövet­ségből. NAGY ROBAJJAL OMLOTT ÖSSZE AZ EURÓPAI EGYE­SÜLT HADSEREG TERVE. A vörös muszka veszedelem el­len a nyugati hatalmak egy állan­dó nemzetközi hadsereg felállítá­sát vették tervbe. Évek óta húzó­dott a dolog Franciaország takti­kázása miatt. Pedig a gondolat nemes és szép volt: egyesíteni a nyugati erőket az ázsiai pestis, a muszka bolsevizmus ellen. . . Ennek a szép reménységnek összeomlását saját szemével lát­hatta mindenki a közelmúltban. Amint a nagy napilapok első ol­dalon hirdették, Franciaország megölte az európai egyesült had­sereg reménységét: az EDC-t. A VÖRÖS REMÉNYEK LIDÉRCFÉNYE KIALVÓBAN! Amikor a vörös csillag kigyul­ladt Moszkvában, nagyon sokan az álmodozó lelkek közül a betle­hemi csillaghoz hasonlították an­nak ragyogását. Azt remélték, hogy amint a betlehemi csillag örök reménységet adott ezermilli­óknak, úgy a moszkvai vörös csil­lag is uj korszakot hoz az embe­riség életébe. E sorok írója soha nem felejti el a Budapesten megjelenő “Vi­lág” cimü napilapnak vezércikkét, amelynek cime ez volt: “Ex Ori­ente Lux. — Világosság Napke­letről.” A Moszkvában feltűnt vörös csillag azonban nemcsak egyes magyar álmodozókat vezetett fél­re, hanem más nemzetek álmodo­zóit is, igy elsősorban az angolok zseniális íróját: Bemard Shaw-t. Szörnyűbb csődbe emberi gon­dolat még nem jutott, mint a bol­­sevizmusban kiteljesedő szocia­lizmus a szerencsétlen muszka föl­dön és mindenütt, ahol a félreve­zetett népek hittek a hamis re­ménységnek. Az a rendszer, amely a munkás-haza megvalósí­tását hirdette és vezetett félre százmilliókat, a legszörnyübb kasztrendszert valósitotta meg, amelyben a páriák még * sokkal szörnyűbb helyzetben vannak, mint a sok bajjal küzdő Indiában. A New York Times-nak egy munkatársa nemrégiben engedélyt kapott, hogy látogatást tegyen a vörös munkáshazában. Megtekin­tette a Volga-Don csatornát, amely a muszka munkásnyuzók egyik legnagyobb dicsekedése. Ri­portjában megemlíti, hogy ez a csatorna teljességgel rabszolga­­munkával épült. Ott nyomorogtak százezerszámra az elhurcolt musz­ka, német, magyar, lengyel és a többi boldogtalan népek nemcsak férfi, de asszonymunkásai is. Ott pusztultak ezerszámra a túlhajtott munka, a rossz táplálkozás és a baromi kezelés miatt. A hajókon, amelyek e csator^ nán járnak, a cári világ három osztálya mellé felállították még a negyedik osztályt is a legnyomo­rultabb szovjetmunkások számára. Amikor a moszkvai vörös csil­lag felragyogott, a bolseviki hite­­tők az osztály-nélküli társadalom­ról szavaltak. A vörös paradicsom idáig jutott! A világtörténelem még nem ismert olyan társadalmi különbségeket, mint amilyeneket a vörös pokol feltüntet. A vörös vezérek a maguk nyaralóival, yachtjaival, autóikkal, televízió­jukkal felmérhetetlen magasság­ban élnek a negyedik osztályon nyomorgó muszka dolgozók felett. KöZTARSASAGI REMÉNY­SÉGEK PUSZTULÁSA MAGYARORSZÁGON. Szegény Magyarországunkon újra és újra felragyogott a köztár­sasági reménység csillaga, nem­csak egyes álmodozó magyarok, hanem a nép egyes rétegeinek szi­vében is. Az amerikai magyarsá­got pedig egyes újságosok, mene­kült politikusok, sőt lelkipásztorok is, egyetértve több világi vezető­vel szeretnék felsorakoztatni a magyarországi köztársasági gon­dolat zászlója alá. Három köztár­saság fulladt a diktatúra csődjébe magyar földön. Nemcsak a ma­gyarság jórésze, de a testvérnépek mindegyike is ellenszenvvel visel­tetett egy Duna-völgyi magyar köztársasággal szemben. Már az első köztársasági pró­bálkozás tragikus csődje után a magyar nép és a testvérnépek mil­liói a diktatúrába fulladt szeren­csétlen első köztársaság helyett a szentistváni királyságot óhajtották vissza. A kiegyezés egy félévszá­zadra felragyogtatta a szentistvá­ni birodalom minden áldott lehe­tőségét. A második körtársaság minden szerencsétlenségét a mai magyar­ság nagy része átélte. Még most is fülünkbe cseng a hazug orditás: Nem akarok katonát látni!" Ak­kor, amikor Nagy-Magyarország gyilkosai: a cseh, szerb és román imperializmus nagyhangú vezetői martalóc seregeket szerveztek, ak­kor zúgott végig az országon a pusztulást hozó: Nem akarok ka­tonát látni! Az igaz magyar lelkek csak cso­dálkozni tudnak azon, hogy három katasztrófás reményvesztett köz­társaság után még akadnak “ma­gyar vezetők”, akik egy negyedik köztársaságba és újabb diktatúrá­ba akarják csalogatni a jobbsorsra érdemes magyarságot, AZ EZERÉVES ÖRÖK MAGYAR REMÉNYSÉG. István király ünnepén Amerika földjén talán még sohasem ünne­pelt annyi jó magyar, mint az idei esztendőben. Meghatva olvastuk, hogy a new yorki magyarság a hatalmas St. Patrick katedrálist szinültig megtöltötte a nevezetes napon. Ennyi ezer magyar talán sohasem volt még egyszerre együtt templomi istentiszteleten. És ez történt az idén New York városában. Megértette a hivó szót és a történelmi nagy időket nem­csak a new yorki, de a környék­beli magyarság is, ezért sereglett fel templomozásra ilyen páratlanul nagy számban. * * * Amikor örömmel számolunk be a Krónika hasábjain mi is erről a nagyszerű megmozdulásról, fen­nen hirdetjük az ezeréves magyar igazságot és az egyetlen remény­séget, amelyik kiállta az idők vi­harát: a Dunavölgy egységét a Magyar Királyi Korona védelme alatt. Nagy-Magyarország trónörö­köse, Ottó Őfelsége csak lélekben lehetett jelen ezen az ünnepélyen, éppen úgy, mint a szétszórt ma­gyarságnak százezrei. De mind­annyian, akik ott voltunk lélekben az ünneplő sereggel, azzal a meg­győződéssel ünnepeltünk, hogy úgy a magyarságnak, mint a du­nai népeknek egyetlen egy re­ménysége van: a szentistváni Nagy-Magyarország! Azért kell imádkoznia és dolgoznia minden igaz magyarnak, hogy ez az egyetlen reménység minél előbb újra megvalósulhasson! LEVELEKBŐL A mai napon ismételten nyug­tázom a Krónika havi 50 példánya vételét. A lapok azonnali szétosz­tását, valamint postázását rend­szeresen eszközlöm. Egyben legyen szabad nekem js hálás köszönetét mondanom a Krónikáért, hisz ez a kis újság sok-sok örömet és boldogságot je­lent itt messzi távol hazánktól és elviselhetővé teszi szomorú sor­sunkat. Sorainak olvasása ünnep­nap részünkre. Köszönetét mondok az itteni környék olvasói nevében is. Éljen Nagy-Magyarország! Éljen a ma­gyar királyság! Éljen Őfelsége Ottó király! Németország. Rudolf Killman-Lux. th Avenue Public Service Bureau 277-5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért. (

Next

/
Thumbnails
Contents