Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-15 / 9. szám
1954 szeptember. 'KRÓNIKA" 5-ik OLDAL A PARLAMENTEK PARLAMENTJE NÉMA MARADT! Bécsben most folyt le az Interparlamentáris Unió kongresszusa. Ez a nemzetközi testület közel 90 év előtt alakult azzal a célzattal, hogy a szabadon választott parlamentek általa a parlamentarizmus kultuszát és fejlesztését szolgálják. Több, mint 60 ország vesz részt benne. A mostani kongresszus alkalmából a magyarországi, lengyelországi és bulgáriai kommunista kormányok beküldték a régóta nem fizetett tagdijakat, mire meghívást kaptak a kongresszusra — tekintet nélkül arra, hogy a “parlamentjük" mifajta. . . . Lubiensky lengyel kommunista delegátus a nyugati védelmi készülődés ellen emelt szót, mint amely szerinte háborúra fog vezetni. Rónai Sándor, a magyarországi álparlament elnöke pedig a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi összeköttetések elmélyitése mellett és szintén a nyugati fegyverkezés ellen emelt szót, élesen birálva Amerikát. Sajnos, ezen a kongresszuson egyetlen szó sem hangzott el a kommunista delegációk részvétele ellen, holott már a meghívásuk is helytelen volt, hiszen az egylistás álválasztások, amelyekkel ez országokban nem választják, hanem felülről nevezik ki a "képviselőket”, valóságos .megcsúfolásai a parlamentarizmusnak. A rabnépek valóban megérdemeltek volna legalább annyi szolidaritást, hogy ezeket a kommunista ügynököket nem méltatják meghívásra és hogy ha mégis meghívták őket, valamely demokratikus ország delegációjának szónoka felálljon és megbélyegezze a Szovjet csizmája alatti országok antidemokratikus, totális rendszerét, ajtót mutasson a népképviselői hivatás e bitorlóinak. Szomorú, hogy ez nem történt meg, pedig nagy hatással lett volna a rabországi népekre, ha megtudják és acélozta volna kitartásukat. Ennél csak az szomorúbb* hogy akadtak nyugati parlamenti delegátusok, akik reflektáltak Lubiensky és Rónai támadására és ezzel mintegy elfogadták őket. . .. Nem-e lett volna helyénvalóbb, ha a parlamentek parlamentje állást foglal a rabnépek szabad parlamentarizmusának, szabadságának helyreállítása mellett? Fájdalmas, hogy ezt elmulasztották! MÁSOK HŐSIESSÉGÉT MAGUKNAK AKARJÁK KAMATOZTATNI ... A csehbarát szlovák csoport vezetőinek, Lettrichnek és társainak a cseh Szlavikkal és Zenkllel, néhai Benes bizalmi embereivel közösen irt levele jelent meg a Timesben. Ebben eldicsekednek az 1944 augusztusi “besztercebányai felkeléssel”, amelyet Nyugat-barát szlovákok 17 napon át folytattak Hitler és Tiso ellen, amikor az oroszok már közel voltak. Ezt idézik most újból Amerika emlékezetébe és persze a régi Csehszlovákia visszaállitása érdekében csinálnak vele propagandát, holott maguk a csehek nem vettek részt ebben a felkelésben, hanem végig kollaboráltak és szorgalmasan gyártották éjjel-nappal a muníciót Hitler részére a Skoda gyárban, amikor pedig az amerikai haderő már Pilsen határában járt. . . . ban korántsem volt olyan méretű a hegységek s erdőségek nyújtotta védelem következtében, mint az Alföld és Dunántúl népéé. A török hódoltság szisztematikus magyarpusztítását is kikerülte szerencsésen. De nem tudta túlélni az alattomos szó csendes felőrlését. Két éves erdélyi munkám alatt meggyőződést szereztem arról, hogy az Árpádkori magyar őslakosság utódai ma is ott élnek ősi földjükön. Többi térképész bajtársaim hasonló tapasztalatokkal tértek haza. Páncélcsék környékén olyan falvakra akadtam, amelyekben egyetlen román nevű ember sem élt. Csak a vallásuk román! Ugyanez a helyzet Szilágy, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód és Kolozs megyék románnak jelzett részeiben is. Dél-Erdélyről, mint személyes tapasztalatokról nem beszélhetek. De mivel a román beszivárgás főleg déli irányból történt, lehet, hogy ott .valamivel ..rosszabb a helyzet. Azonban biztosra vehető, hogy a magyar őslakosság ott is a helyén maradt, csak átalakult, mert semmiféle forrás nincs arra nézve, hogy a magyarság onnan el, vagy kivándorolt volna. Az eredeti román beszivárgás területe Alsó-Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Máramaros, ahol a görög keleti vallás ma is domináló. A magam és térképész bajtársaim tapasztalatai alapján — kikkel Észak-Erdély minden falvát, kunyhóját és lakóikat személyesen megismertük és minden zegezugát felmértük, minden gyalogösvényét is végigjártuk — nyugodt lélekkel kijelentem, hogy AZ EREDETI BESZIVÁRGÓ ROMÁNOK UTÓDAI MA SEM TEHETIK ERDÉLY ÖSSZLAKOSSÁGÁNAK TÖBB, MINT 25 SZÁZALÉKÁT. A magyar őslakosság elrománositása elsősorban a vallással történt, az utóbbi 150 évben azután a román bankok és a román papság vállvetett munkája, anyagilag szorította a román vallás s vele a román nj^elv felé. Csak néhány találkozásomat írtam le fentebb, mint amelyek jellemzik az általános helyzetet és amelyek fednek talán ezer esetet is, amelyek meggyőztek arról, hogy Erdélyben a vallás dönti el a nemzetiségi hovatartozandóságot. A kát. görög szertartásu római katholikus, vagy görög keleti vallásu, annak lehet bármilyen szép magyar neve s bármilyen tökéletesen is beszél magyarul a román mellett, AZ MAGÁT ROMÁNNAK VALLJA. Ismertem ezzel szemben román nevű ref., vagy latin szertartásu római katholikusokat, többek között Oltean, Osgyan, Apahidan, Muresan nevű családokat, akik a két nyelvet szintén tökéletesen beszélték és EZEK MÁR magyaroknak tartották magukat. Ha egy községben több templom volt, azokat senki sem a vallásról nevezte, hanem csak igy: Magyar templom, román templom. A papokat: magyar pap, román pap. A nép is csak magyar vallásról, román vallásról beszél. A román bankok és papság románositó munkája még a második világháború alatt is folyt. A román bankok pénzt helyeztek ki a román papokhoz, úgy, hogy a kölcsönt kérőnek nem kellett meszsze, a városokba utazni és ott kölcsönért kilincselni, hanem csak a helybeli román paphoz, ahol a kölcsönt egészen röviden el lehetett intézni. Ezek a papok nemcsak a románoknak adtak kölcsönt, hanem a magyaroknak is még nagyobb előszeretettel. Tudok egy konkrét esetet, amikor egyik falu utolsó magyar család feje is végül a román paphoz fordult kölcsönért, hogy a nyomorból kikerüljön. A pap neki is szívesen adott kölcsönt, de hozzá A FELTÉTELEKET IS. Töhötöm vezér népe fokozatosan román vallásu lett. Román nyelven mondja az Ur imádságát a templomban és románul szól hozzájuk a pap a szószékről. De nevükben, jellemükben, vérükben ma is magyarok. Ritkán találtam derekabb, becsületesebb népet Észak-Erdély románjainál. Arcberendezésüket, termetüket, hajuk színét azonosnak ítéltem a legkevesebb vérkeveredést szenvedett Északnyugat-Dunántul és a Felvidék magyarságával. Ha egy ÓRomániai románt és egy erdélyi románt egymás mellé állítunk, (akik a legjobban reprezentálják általában a fajtát) azt a határozott külömbséget találjuk, hogy az előbbinek majdnem korom-fekete haja, szögletes formájú húsos arca van, az erdélyi román haja gesztenye és csontosabb arcú, vékonyabb archussal. A magyart a gesztenye szinü haj jellemzi a legjobban, még ha bármilyen barna is egyébként a bőre színe. Erdély románságának hetvenöt százaléka biztosan a magyar jellemtulajdonságokat hordozza magában és a magyar fajta jellemzőket viseli magán. Mindezek beszédes bizonyítékai annak, hogy a dákó-román származás a mesék világába tartozik Romániában is, Erdélyben is. A Római Birodalom a meghóditott tartományaiban a helyszínen fogadott zsoldosokból szervezte a ka tonaságot, melyben a “centurio” — körülbelül a mai “százados”, egy volt a “századparancsnok”-i beosztással, — volt a legalacsonyabb rendfokozatu eredeti római származású és Rómából vezényelt katona, akik család nélkül (római nők «nélkül) bizonyos időt szolgáltak a provinciákban. Tehát az eredeti római-elem az akkori hadseregszervezés szerint is nem tehetett ki semmi szin alatt sem többet, mint a provinciái katonaság 1 r2 százalékát. Ezektől a dákok el nem rómaiasodhattak. 272-ben a dáciai provinciáját feladta Róma és ettől kezdve semmiféle törtnénelmi kutatás, archeológia semmi nyomát sem találta a római kultúrának, vagy a nyelvnek Erdélyben. Még Kadlecz a nemrég elhalt cseh jogtörténész, akire a csehek nagyon büszkék s akit igazán nem lehet 'magyar-barátsággal vádolni, ellenkezőleg — az oláhokkal foglalkozó hatalmas munkájának eredményét a következőkben foglalta össze: “A bizonyítékok egész sora szól a mellett, hogy Erdély a románoknak nem őshazájuk, hanem ellenkezőleg, hogy a románok oda viszonylak csak későn vándoroltak be és pedig a Balkán félszigetről.” A római provincia megszűnése után csak kilencszáz év múlva bukkannak fel a románok, mint pásztorkodó nép, amikor már a magyarság és a betelepített szászság helyhezkötött életet élt. A délerdélyi németeket II. Géza telepítette le mai helyükre. Helytelenül hívják őket szászoknak, csak a középkori magyar nyelvhasználat után maradt rajtuk a SZÁSZ elnevezés, külömben Észak-Lotharingiából, a Mosel vidékéről származnak. Királyaink kezdettől fogva kiváltságos helyzetet biztosítottak nekik. A megye hatásköre alól kivették őket, közvetlenül a király alá tartozik, biráikat és papjaikat maguk választották. II. András újabb kiváltság levelet adott nekik. Ebben elismerte nemzeti egységüket és még azt a kiváltságot is biztosította nekik, hogy idegen, még magyar nemes sem telepedhet le területükön. Amivel biztosítani akarta örök időkre nemzeti mivoltuk, nyelvük, kultúrájuk és szokásaik fennmaradását. Hol van a mai demokráciát és szocializmust harsonázó kor attól a lenézett “sötét” középkortól! Az erdélyi németséget vázlatomon a magyarsággal egyformán jelöltem. Ugyanúgy a bánsági (németül: Banat) németséget azon oknál fogva, mert magyar királyok telepitették őket magyar földre, ahol szabadon élhettek, a magyar őslakosság fölött magas kiváltságokat élvezve. Nyugati kultúrájuknál, történelmi jogunknál fogva a nemzetiségi vitában a magyarsággal jönnek egy tekintetbe és nem a románokkal. A románok pedig azt mutatták ki, hogy mi a magyarság arányszáma Erdély összes nemzetiségeivel szemben. Ez a románok részéről jogtalanság, amellyel történelmi jogon csak a magyarság élhet. Tehát meghunyászkodásra a románokkal szemben nincs okunk. A néprajz Erdély, a Bánság, a Szamos és Körös vidék, valamint Máramaros hovatartozandósága tekintetében nem döntő, sőt magyar vérünkhöz ragaszkodni körömszakadtáig kötelességünk. Döntő csupán a történelem, a földrajz, a gazdasági egység, az azonos kultúra és a VÉDELEM, amelyet a következőkben fogok kifejteni. Buenos Aires, 1954. SZENTGYöRGYI FERENC. T i
