Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-09-15 / 9. szám
6-ik OLDAL "KRÓNIK A” 1953 szeptember KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. ‘'agrárreform” címen, legtöbbször a saját erre vonatkozó törvényeik megszegésével, vagy a saját törvényeik által is megsemmisített, illetőleg a Népszövetség által érvénytelennek deklarált rendelkezé sek figyelmen kívül hagyásával. Cseh mintára ezek a gazdák "nem 10 százalékot kaptak, hanem a tényleges értéknek csak a negyvened részét, azt is ötven évre szóló kötvényekben, amelyeket eleinte még értékesíteni lehetett a névértékűk 1, mondd egy százalékáért, később még annyiért sem. Akkor a vagyonuktól megfosztott magyar gazdák panaszait, mint a feudális urak törekvését a földetlen parasztok ellen, kárhoztatták a propagandapénzek által felajzott kedvű közlemények. Akkor még arról sem vettek tudomást, hogy a földek elkobzására sokszor semmi indok nem volt, olyannyira, hogy az elkobzott földekre a szinmagyar lakosság közé másokat telepítettek (Pld. Apponyi Albert csallóközi birtokára cseh légionáriusokat, Szatmármegyébe havasi mócokat, a Bácskába pedig a dobrovoljác nevezetű terroristákat). Most végre meglátják, mi a külömbség agrárreform és vagyonelkobzás között. . . A precedensek visszaütnek, igen borzalmasan. A másfél millió örmény lemészárlása visszhang nélkül folyt le, azért történhettek a még borzalmasabbak azután. A török-görög úgynevezett ‘‘népkicserélési” precedens vezetett a mostani háború után bekövetkezett sok milliós nép kicseréléshez. Hajnalodik. Már nem lehet jelszavakkal a más jogos vagyonára törni, az életére sem. Eljön az idő hamarosan, amikor kicserélés címén sem tehetnek földönfutóvá sok millió embert. KRÓNIKÁS. Az amerikai magyarság igaz szívvel ünnepli úgy az ősi magyar földnek, mint az uj hazának nagy ünnepeit. Amikor ezeket a sorokat írjuk, egy nagy magyar és egy nagy amerikai ünnep után vagyunk. Mindkét ünnepnek nagyszerű üzenete van. Hallgassuk meg ezt az üzenetet. ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE. A két világháború közti magyar törvényhozásnak nagyszerű intézkedése volt, hogy István király napját nemzeti ünneppé tette. Együtt ünnepelhet most már ezen a nagy napon a kálvinista magyarság is katolikus magyar testvéreikkel! Talán még soha nem ünnepelt az amerikai magyarság oly nagyszerűen, mint az idén. Messzemessze a csonka országban éppen úgy elnémították az igaz magyar ünnepet, mint a megszállt területeken. A rabigába fogott magyar nemzet csak sóhajtások s könnyek között gondolhat vissza az egykori szép ünnepekre! A világ minden részébe széjjelszórt magyarság szabadon ünnepelhetett. Fel is használták az alkalmat minden igaz magyarok nemcsak az ünneplésre, hanem egyszersmind lelki megerősödésre is. Az örök szentistváni eszmék hatalmas erővel járják át ilyenkor minden igaz magyar szivét, lelkét és bátorítják a hü munkára és kitartásra. ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ ÜNNEP WASHINGTONBAN. New Yorktól Kaliforniáig meghatóan ünnepelt az amerikai magyarság. A hatalmas New York-i katedrális éppen úgy megtelt ünneplőkkel, mint a kis templomok százai. Ünnepi szavalatok, nagyszerű beszédek, művészi ének- és zeneszámok hangzottak el mindenfelé. New York és környékének magyarsága olyan színes és megkapó felvonulást rendezett New York városában, amelyhez hasonlót még nem látott Amerika. A washingtoni ünnepély azonban talán mindegyiknél nagyobb jelentőségű. Nagyobb jelentőségű pedig elsősorban azért, mert az Amerikai Magyar Református Egyesület nagyszerű székházában folyt le. Ezt azért kell kihangsúlyoznunk, mert ezzel a cselekedetével az Amerikai Magyar Református Egyesület követte az óhazai magyarság Útmutatását és segítette István király ünnepét igazi nagy magyar ünneppé tenni. Csak tovább, tovább ezen a szép és nemes utón! VAGYUNK A WASHINGTONI BESZÉDEK UTÁN. . . Nemcsak itt a Washingtontól oly messzire eső szépséges Kaliforniában, hanem egész bizonyos, hogy mindenfeíé e széles világon nagy örömmel szeretnénk Írásban elolvasni azt a két gyönyörű ünnepi üzenetet, amit Nt. Vasváry Ödön és Dr. Baranyai Lipót mondtak az ünnepi alkalommal. Nt. Vasváry Ödön a történettudós tisztánlátásával világította meg a nagy nap jelentőségét. Dr. Baranyai Lipót pedig a magyar államférfi tisztánlátásával rajzolta meg a magyarság igazi küldetését. A két nagyszerű üzenetnek csak foszlányai jutottak el hozzánk: egy-egy újság kivonatos híradásában. Kitűnő szolgálatot tenne az Amerikai Magyar _ Református Egyesület a szentistváni Nagy- Magyarország gondolatában egybeforrt magyarságnak, hogyha hivatalos lapjában, a “Testvériség”ben leközölné az elhangzott szavakat. “ERDÉLYT NEM HAGYJUK!” István király ünnepén minden igaz magyarnak fáj nemcsak a csonka haza, hanem az elszakított területeden kettős igában nyomorgó rabmagyarok kínja. Erdély felől azért hangzik főképpen mostanában a siralmas bánat, mert hiszen még Molotov is vissza ígérte Magyarországnak az egész Erdélyt és a csatolt részeket, ha semleges marad a második világháború idején. Igen jól tudjuk, hogy az orosz ígéreteket mindenkor kételkedéssel kell fogadni, de hátha kitartottak volna ígéretük mellett, mint a csehek példája mutatja? Az iszonyú magyar sors mégis csak elviselhetőbb volna, hogyha egy országban hordozná a szenvedések keresztjét minden magyar, nem pedig kettős szolgaság jármában: szétszakításban. Ezek az érzések azért járják át möst a mi szivünket, mert Horthy Miklós kormányzó az ő nagyszerű könyvében: “Egy élet Magyarországért” most világit rá arra, hogy Bárdossy László akkori miniszterelnök nem közvetítette Horthy kormányzóhoz Molotov üzenetét. Pedig Kristóffy moszkvai magyar követ a legvilágosabban és leghűségesebben jelezte a sorsdöntőjelentőségű üzenetet. A MUNKA ÜNNEPE. Ez az ünnep valóban Amerika ünnepe. Ezt a hatalmas országot a testi és szellemi munkások milliói építették ki az egész nagy világ leghatalmasabb birodalmává. Méltó tehát, hogy az építő munkának ünnepe legyen Nagy-Amerikában. Ha valaha, úgy a mostani förgeteges időkben kell megérteni mindenkinek a munka ünnepét! Elmúltak azok az idők, amikor a kommunista munkásvezérek a munka ünnepét saját maguknak foglalták le. Magam is jól emlékszem, hogy egy olyan világvárosban, mint Cleveland városa, a munkásszervezetek ünnepén a szocialista és kommunista munkásvezérek iszonyú dörgedelemmel szavaltak az amerikai és az egész világ tőkései ellen. De ez nem volt elég. A szerencsétlen Szovjetet állították oda példaképül, mint a “munkáshazát”. Még a házak tetejéről is hirdetnünk kell, hogy a legborzalmasabb kapitalizmus: az államkapitalizmus. A kommunizmus, amely ön-Messze nézzen, aki élni akar Nyüzsgő, visongó csöpp sereg Hároméves kisemberek. Táncol a vizen a friss evező, Hintázva hiv a kék hullámmező. Hozom, hozom a csónakot! — Felejtsük el a tegnapot! Temessük el magunk megett A véres bombaszőnyeget, Amely ahol előnyüzsögtetek, Szegény kis bódult fölöslegesek, Amely alatt itt hagytatok Apát, anyát, a tegnapot. Felejtsük el, s vele a mát, A szegény eszelős hazát. Messze maradjon a becstelen, Az ordittató, őrjítő jelen, Minden, amit megátkozott Féjünk megeste ránk hozott. Felejtjsük el, felejtsük el! Csak émelyt okoz a közel, Gyomrot kever, kétségbeesést kavar, Messze nézzen, aki élni akar! .Nem holnap, nein holnapután: Szálljunk a szálló nap után. -A mélyre menjünk mosdani, Ahol nincs ember, mostani, A kéklő ég alatt, kéklő viz felett Csak a nemes sirályok lengenek, S a napsütésben hallgatag , Sütkéreznek a bölcs halak. jóságos, csendes, tiszta nép, Még önfajának se vét, Lám, ilyen bolondokat álmodom, Ülvén a villás evezőpadon • S forgatván a lapátokat, Mint egy leláncolt gályarab. Ki álmatlan láztól nehéz Piros szemével messze néz S már-már hiszi, hogy el fog jönni még Egy emberhez hasonló nemzedék % És megadatik látnia, Hogy eldöglik a bestia! Hogy lesznek újra emberek, ^ Igazak, mint a kisgyerek És jobbak és bölcsebbek nálatok, Ti fák, füvek és lelkes állatok. És szépek, mint az egykori Ember emberek fiai. SÍK SÁNDOR.
