Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-09-15 / 9. szám
1953 szeptember “K R Ó N I K A” 5-ik OLDAL' Ezelőtt éppen száz évvel 1953 augusztus végén, egy nagyon előkelő, nagyon hatalmas ifjú tett rokoni látogatást, a nagybátyjánál, egy bajor királyi hercegnél. Semmi különösebb célja ezzel nem volt, de a látogatás mégis azzal végződött, hogy a vendég, Ferenc József, akkor még csak osztrák császár, eljegyezte Erzsébet bajor hercegnőt, akivel a következő év tavaszán meg is esküdött és ezzel a Monarchiában'uj korszak kezdődött- meg. Megtört az a vasfüggöny, amellyel az ifjju és tapasztalatlan uralkodót rossz tanácsadói a népeitől elzárták; a fiatal császárnő kérésére előbb megnyíltak a várbörtönök nehéz vaskapui, kiszabadultak a szabadsághősök. A fiatal házaspár most már egészen más körülmények között ismerte nek, aki Deák Ferenc és Andrássy Gyula koporsójánál térdre borulva imádkozott és utolsó utján, 1898 szeptember 10-én, tehát éppen 55 éve szintén egy magyar nővel, legjobb barátnőjével, Ferenczy Idával, ment sétálni a genfi tó partjára, ahol egy olasz fanatikus ifjú, Luchenni, halálra szúrta. Emlékezzünk, mert akkor az egész világ részvéte kisérte a sírjába a meggyilkoltat. Az egész világ közvéleménye, a hivatalos és magánkörök, a legsúlyosabban .éli télték a merényletet, a merénylőt nem avatták nemzeti hőssé, nem állítottak szobrot az emlékére, nem neveztek el utcát a nevéről, bélyeget és pénzérmet sem bocsátottak ki az arcképéről, amint azt szerbek a szarajevói merénylő emlékére nagy ízléssel megtették. Emlékezzünk és gondoljunk arra L ?; * • í I meg több utazás során a magyar népet és, mint tudjuk, a volt bajor hercegnő, éppúgy mint Szent István bajor származású felesége, Gizella, bevonult a magyarság szivébe, amelynek történelmét, nyelvét, irodalmát, jogait oly hivatott egyének által ismerte meg, mint Jókai Mór, Fáik Miksa, Deák Ferenc és Andrássy Gyula, akit pedig nem is olyan sokkal . azelőtt még az ő férje nevében ítélkező vérbirák jelképesen felakasztattak. Emlékezzünk meg kegyelettel erről a koronás nőről, aki idegenként jött a magyar földre, de már nemsokára azt mondta: "Ha a császárnak Ausztriában ~ rosszul mennek a dolgai, az nekem nagyon fáj, de ha Magyarországon mennek rosszul a dolgok, az engem megöl’’. Emlékezzünk kegyelettel Erzsébet “királynőről” és nem "császárnőről” mert még az angol.történészek is megállapítják róla, hogy eleinte Ausztriában nem volt népszerű, mert mindig a magyarok pártját fogta. Emlékezzünk még róla, aki nagyon hosszú idő 'óta először," előbb éretté magát ínagyar királynőnek mint császárhő-' “A FELVILÁGOSÍTÁS és meggyőzés ESZKÖZEI” Miként tanítják mostanában a magyarországi iskolában Krisztus születésének, a Szent Estének történetét, elmondta aReligious News Service trieszti tudósítójának néhány legutóbb kimenekült mar gyár. Ezt tanítják: “Volt egyszer egy szegény házaspár, amelynek nem volt sem ennivalója, sem jó gúnyája. Segítséget kértek a gazdagoktól, de ezek elutasították őket. Csecsemőjük istállóban jött a világra és rongyokba bugyolálva feküdt bölcsőjében. Másnap azonban Oroszországból jött pásztorok ajándékokat hoztak a kisdednek. “Olyan országból jöttünk, mondták a pásztorok, ahol hire sincs a szegénységnek és nyomorúságnak. A kisdedek szabadságban nőnek fel, mert nincs munkanélküliség és szenvedés”. József, a munkanélküli munkás megkérdezte a pásztorokat, hogyan találtak rá a házra? Válaszolták a pásztorok: egy vörös csillag volt az útmutatónk. A szegény család erre felkerekedett. A pásztorok prémekkel födték be a kisdedet és valamennyien útra keltek a Szovjet-paradicsom felé”. Ilyen blaszfémikus propagandával hamisítják meg ma Magyarországon a keresztény világ történelmének legnagyobb, legszentebb eseményét. Ehhez a gyalázatossághoz valóban nem kell kommentár... De szégyelheti magát Nagy Imre miniszterelnök, aki julius 4-i első beszédében vallási türelmességet ígért és kijelentette, hogy a vallással szemben “a felvilágosítás és meggyőzés eszközeivel” kell élni, hogy a “felvilágosításnak és meggyőzésnek” ily szánalmas, ocsmány, valótlan eszközeivel próbálkoznak! SEMMISEM VÁLTOZOTT Azt is ígérte Nagy Imre kormánya, hogy megszüntetik a körmenetek tilalmát, de a nemzet legnagyobb ünnepén, Szent István napján ezúttal is elmaradt a hagyományos körmenet. Féltek a nép vallásos hite és nemzeti bizodalma fellobogásátói. . . Ezúttal is csak a hivatalok tartottak szünnapot, — a sarlókalapácsos alkotmány ünnepe címén. ' , Szeptember 10-én újból három hazafit akasztottak Budapesten. Koltai Lászlót, egy Czajlik Alajos nevű volt tisztet és egy harmadik társukat, akik állítólag tevékenységet fejteteítek ki a rendszer ellen, amelyről Nagy Imre is elismerte, hogy sokban helytelenül működött s amelyről mindenki tudja, hogy az ellene való elkeseredésnek ezeregy jogos ok$ van. . . Magyarországról kerülő utón érkezett levél jelenti, hogy fiatalembereket továbbra is kényszermunkára hurcolnak. így többi közt a komlói szénbányába vittek el ifjakat a levélben megnevezett több községből és ott embertelen! körülmények között, nehezen dolgoztatják őket, dacára, hogy Nagy Imre jobb bánásmódot ígért a jövőre. A nemzet és a vallás elnyomása és a kényszermunka-rabság folyik tovább. Az akasztás szintén. Hol van a változás, amelyet anynyit emlegettek?! is, hogy mikor volt jobb sorsa az emberiségnek, akkor e amikor a koronás fők elleni merénylőket börtönbe dugták, vagy pedig azóta, amióta nemzeti hősökké tették őket? Könnyű a felelet. , . % * ik Mindezekre gondolva, szögezzük le bizpnyos elégtétellel, hogy a perzsa sah elleni puccs milyen ijedelmet váltott ki még azokban a körökben is, amelyek 35 évvel ezélőtt, sőt még részben nyolc évvel ezelőtt is, abban látták a világ jobb jövőjét, hogy dogmatikus alapon, nem törődve az illető országok történelmével, népeinek akaratával, a legitimizmust ócska elavult,: sőt kártékony intézmény-!nek deklarálva, a, köztársasági visszahozta a fiatal perzsa uralkodót a trónjára. Sokan remélik azt is, hogy a Mossadegh-féle rendszer által meghonositött “nacionalizálás,” ‘amely tulajdonképpen szégyenletes vagyonelkobozás, véget fog érni és igy az idegen állampolgárok az iráni földön szerzett jogaikat visszakapják, óriási anyagi befektetéseiket s legrosszabb esetben is kellő ellenértéket kapnak. Ez pedig fontos már azért is, hogy a vagyonosabb országok ezután is hajjlandók legyenek szegényebb iparilag fejletlenebb országokban, mindenesetre a saját javukra is, de még inkább az illető országok javára, nagyipari vállalatokat létesíteni. . * * # r I»' ' “Ebben a hangnemben, ezekre a^ formát erőszakolták reájuk, a le- indokokra is támaszkodva, gitimizmus megtestesitőit pedig mint a világbéke veszélyeztetőit jó esetben is száműzték gondos felügyelet mellett. Mily általános fellélekzést keltett az a hir, hogy a perzsa nép pejn törődött dogmával, nem törődött azzal a népszavazási komédiával, amelyet a Napóleonok óta minden diktátor hasz hál, (aüíely ezúttal is a királya ellen törő Mossadeghnek 100 százalékos többséget hozott) hanem a vi^lágsaitó minden jelentős orgánuma -örömmel regisztrálja, azt ami most Perzsiában történt és ugyanebben a hangnemben, ugyanezekkel az indokokkal helyeslik az USA külügyminisztériumának a középamérikai Guatemala köztársasághoz intézett erélyes tiltakozó irpsát. Ez a kis köztársaság, amelynek vezetését jellemzi, hogy a||^IN mostani tanácskozásain a közép és" délamerikai’államok közül egyedül szavazott egy fontos kérdésben az USA javaslata ellen és az oroszok mellett, agrárreform cimén szimplán elszedett egy USA bajíánkereskedelmi társaságtól több mint 200 ezer acre földet (még megmaradt kb. 100 ezer acre, de arra is alighanem rákerül a sor), amelyért összesen 665 ezer dollárt,hajlandók fizetni 25 évre szóló kötvényekben, A USA kormánya és a sajtó nagyon helyesen mutatnak arra, hogy ez nem agrárreform, hanem vagyonelkobzás, hiszen az értéknek csak legfeljebb 10 százalékát fizetik meg a tulajdonos vállalatnak és hozzáfűzik, hogy ez a nemzetközi bizalmat is aláássa. Tökéletesen helyes mindez és örömmel állapítjuk meg, hogy végre erre itt is és másutt is ráébredtek. Mert bizony 34 évvel ezelőtt még más muzsikát hallottunk. Igaz ugyan, hogy akkor csak magyarokról volt szó, felvidéki, erdélyi és bánáti, bácskai magyarokról? még pedig nem is mindig úgynevezett ezerholdasokról, akik külömben szintén nem lopták a földjeiket, hanem 2-300 holdas, sőt 8-10 holdas, akárhány esetben még ennél is kisebb ’’nagybirtokokról”,' amelyeket szimplán elvettek magyar tulajdonosaiktól
