Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-06-15 / 6. szám
6-ik OLDAL "KRÓNIKA" 1953 junius. MÁRTON ÁRON Az embereknek kell megjavulniok PAX CHRISTI Részletek Márton Áronnak Erdély nagy mártír püspökének 1947 január 1-én a gyulafehérvári székesegyházban elmondott beszédéből. “Rosszak az idők, mert rosszak az emberek” — mondotta a Szentatya egyik minapi beszédében. Az embereknek kell megjavulniok, hogy jóra forduljanak az idők. Az ember láthatatlan világában, érzéseiben és gondolkodásában ment végbe olyan változás, mely megrontotta a világ külső rendjét is. Az ember döntötte ki a társadalmi élet tartóoszlopait és borította magára a házat. Most a beomlott ház romjain ülve tapogatja sebeit s azon töpreng, hol kezdje el a romok eltakarítását és az uj épület építését. De hogyan jutottunk ide? Az ember gondolkodását ki vagy mi befolyásolta és változtatta meg annyira, hogy botorul — Sámson módjára — magára döntse saját házát? Ki a felelős? A kialakult szerencsétlen helyzetért és gyászos következményeiért a modern Írástudók, törvényhozók és farizeusok a felelősek. Felelős az a természettudományos irányzat, amely elég lelkiismeretlen és komolytalan volt, hogy kétesértékü tudományos feltevések alapján az ember isteni származását tagadásba vegye. Felelős az a bölcselet és pedagógia, mely a kereszténység egyik legnagyobb hittételét, az eredeti bűn létezését letagadta. Felelős az az irodalom, mely az emlitett tudományok szólamait, féligazságait lefordította a tömegek nyelvére s könnyed, regényes és elbeszélő formában tovább adta'és a könnyelműséget, felelőtlenséget széles körök életfelfogásává tette. Felelős az a művészet, amely — követve az irodalmat — szakított az óriási elődök nagy hagyományaival s a kereszténység természetfölötti tényeinek és időtlen gondolatainak •— a művészet egyetlen méltó tárgyának — megfogása helyett ereje legjavát és hatalmas tömegnevelő lehetőségeit a testiség, a bűnös és kicsinyes, szel lemtelen polgári élet ábrázolására pazarolta. Felelősek az államok, melyek szintén engedve ennek a korszellemnek, melyet a tudomány, bölcselet, irodalom és művészet szuggeráltak — törvényeikkel egy másután szabadították fel az állhatatlan házasokat a házasság felbontására, a lelkiismeretlen szülőt a gyermek elhagyására, az erőset a gyenge elnyomására, a gazdagot a szegény kihasználására, a többségi népet a kisebbségi nép, a több ségi állampolgárt a kisebbségi állampolgár, egyik fajt a másik faj, — sőt egyik vallást a másik vallás üldözésére. Felelős az a képmutató társadalom, amely az államok keresztény- és erkölcs-ellenes törvényeit megtapsolta és elfogadta. Kereszténynek mondta magát, vasárnap és ünnepen kegyes arcot öltött, hithüségével a tizedet fizető farizeus módján kérkedett. De élete a valóságban pogány élet volt: templom után és a hét többi napjain nyugodtan elkövette a maga kis és nagy bűneit, megcsinálta a maga uzsoraügyleteit, elhelyezte rágalmazó megjegyzéseit, szalonjaiban, kaszinóiban vitatta, aztán a házaséletről vallott felfogásával, szórakozásaival, szabados életmódjával és felelőtlen közéleti szereplésével megtagadta a keresztény elveket. És végül, de nem utolsó sorban — felelősek azok a vallások és azok az egyházak, akik a mindenkori hatalom előtt szolgalelküen meghajoltak, ma ennek, holnap az ellentétes iránynak uszályába kapaszkodtak, az igazság és a nagy erkölcsi törvények védelméről gyáván lemondtak, a hatalom törvénytelenségeinél asszisztáltak; akik a korszellemmel mindig kiegyeztek ötven százalékra, a maguk hűtlen és elvtelen magatartásának igazolására pedig olyan mentségeket találtak ki, hogy az igazságba és az erkölcsbe vetett hitet és az erkölcsi tekintély hitelét a hűséges és jószándéku hívek lelkében is megölték. Ezeknek a szellemi és erkölcsi árulásoknak — ennek a nagy aposztáziának — következménye a mai ember tragédiája. Amilyen mértékben fordult el Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az ellenmondások és következetlenségek úgy megzavarják erkölcsi érzékét, hogy már nem tesz és holnap már nem is tud különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a megengedett és a megnem-engedett, a tisztességes és a tisztességtelen, a becsületes és becstelen cselekedetek, — az erény és a bűn között. Eltűnt a jog és az igazság tisztelete és eltűnt a szeretet. Helyettük az erőszak, az önzés és a hazugság vette át az uralmat, a társadalmi élet felett. Ami nem megy csellel, hazugsággal vagy megtévesztéssel, azt megveszik pénzzel, vagy kikényszerítik erőszakkal. Lelkiismeretfurdalások, erkölcsi gátlások nem feszélyezik sem a kicsinyeket, sem a nagyokat. Az élet nem sokat törődik a politikusok — még a tudósok fecsegésével sem, amig az fecsegés és képzelődés marad. De ha a fecsegő ember a képzelet világából leszáll a földre s a gondolatnak, mely agyában született, testet akar adni, — azonnal felmozdul az élet és összetöri a képzelet legcsillogóbb építményét is, az nem illeszkedik bele az Isten által megállapított rendbe. így törte össze a szuverén valóság azokat a rendszereket, elképzeléseket, eszméket, amelyekért a mai ember lelkesedett s amelyek gazdasági, társadalmi, politikai életét irányították. Mindegyik a teljes boldogságot Ígérte, — s ma örülnünk kell, hogy az emberi életnek és a kultúrának legalább egy részét megmenthettük a történelem legvéresebb háborújából. Mindegyik a szabadság varázsos igéjével toborozta a tömegeket a maga táborába s ma bi-Trianon 33-ik évfordulója volt junius 4-én. Nem kerek szám, de Trianon olyan vészes nemzeti tragédia volt, hogy MINDEN évforduló felszakitja a sebeket, a gyász uj áramlásával tölti el a lelket. S a gyász nem enyhülhet, amig az igazságtalanság nem lesz kevesebb, hogy végül majdan egészen megszűnjön, ha megvalósul végre az annyit emlegetett demokráciának a nemzetek közt egyetlen igazságos formája, amely a kisebb nemzetek történelmi jogait épp úgy elismeri és méltányolja, mint a nagy'okét, hatalmasokét. Ami jog és igazság az ö számukra, jog s igazság kell legyen a számban, erőben csekélyebb nemzetek részére is. Amig ez meg nem valósul, csak önáltatás a népek demokratikus világáról beszélni. . . Magyarországnak ezer esztendős történelmi jogai vannak az elszakított területekre, melyeken ő teremtett civilizációt, kultúrát, melyeket ö virágoztatott fel és azokon a lakosság nemzetiségre való tekintet nélkül, nemzedékről nemzedékre megélt és gyarapodott egy évezreden át. Nem-e tartaná például mindenki eszelősnek azt, aki azt kívánná, hogy az Egyesült Államokat vissza kell adni a nomád, őslakó indiánoknak? Krisztus egyaránt igazat kívánt a gyengének és az erősnek számára. Amig a világ nem érti meg, hogy csak Krisztus követésével juthat el a nemzetek közti igaz és ezért tartós békéhez, ki hiheti, hogy a háborús öldöklések szörnyű körforgása, a véres területi viták átkos circulus viciozusa megszűnik? A nyers fizikai túlerővel szemben lenni kell egy nagyobb, magasabb erőnek, az Igazság hatalmának, lincsekben vergődik az emberi gondolat. Isten időnként alkalmat ad, hogy az emberi életnek és az Isten által megállapított rendnek, a látható és a láthatatlan világnak összefüggését saját szemeinkkel lássuk, szinte kézzel kitapintsuk. A most élő nemzedéknek megadatott ez az alkalom. Ma a fájó élet ezer hangon sikoltozza az Apostol kérdéseit: "Mi része van az igazságosságnak a gonoszsággal? Vagy mi társulása a világosságnak a sötétséggel? Vagy mi egyessége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi része a hívőnek a hitetlennel?" — Az események feltárták a nagy hazugságok és ellenmondások összes veszélyét s a világ vezetői roskadoznak a kérdések megoldásának és a veszélyek elhárításának súlya alatt. S mi még kérdezni is alig merjük, hogy mi következhetik, ha ennek a nemzedéknek sem lesz elég bátorsága elválasztani a világosságot a sötétségtől, az igazságot a hazugságtól, a hitet a hitetlenségtől, Krisztus ügyét a Béliá] ügyétől? . . . Az embereknek kell megjavulniok, hogy jóra forduljanak az idők: a Jog becsületének és csak ha ennek tudatára és átérzésére ráébrednek a hatalmasok, következhetik el az emberiség uj, vérteden, igazán boldog, igazán civilizált korszaka, a kis és nagy nemzetek jogegyenlőségének áldásos diadal, a háborumerites és az emberhez végre méltó történelem uj időszámítása. Ma a maradék országcsonk sem a magyaré, az orosz ujpogányság bitorolta el jobbágyi tartományául. A magyar nemzet a keresztfán az Ur Krisztussal imádkozik, távoztassék el tőle a csordulásig betelt, keserű pohár. Két Trianon, két történelmi szörnybéke rémségei és gyalázatossága nem rendítette meg benne a hitet az Igazság végső győzelmében, az Igazság és Szabadság napja eljövetelében. Tudja, hogy históriai öröksége, fenntartani jogát az Igazságra és Szabadságra, arról soha le nem mondhat és nem is fog lemondani, amig magyart hord hátán a vértől annyit ázott földgolyó. Nefn a magyar nemzetnek, hanem a világ demokrata hatalmasainak kell megigazulni. Krisztus békéje nincs, nem lehet a kicsinyek és nagyok keresztény népcsaládi, testvéri demokráciája nélkül s ha meg nem valósul, Dante pokla marad a világ és kapuira kiírhatják a dantei felírást minden újszülött nem zedék számára: “Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménynyel! Dolgozzunk és imádkozzunk Krisztus megváltó békéje, a Pax Christi eljöveteléért, hogy a Káinok és Ábelek örökös bűnbeesése vérbünétől megszabaduljon e szerencsétlen világ és soha többé ne essen a háború véres sarába az Emberfiának Isten képmására teremtett orcája. . . ez az idők parancsa s ez Számunkra a jelen feladat. Elpogányosodtunk — s pogány szenvedésék szakadtak ránk. Hűtlenek lettünk az igazsághoz, — igazságtalanságokat kell elszenvednünk mindennap. A szeretetet régen elfeledtük — s önző, könyörtelen emberekkel van dolgunk nap-nap után. Komolyan kell tehát vennünk és szó szerint meg kell tartanunk mindazt, amit Isten egyszülött Fia kihirdetett és az Anyaszentegyház az Ö nevében tanít. A világ lealjasodott szellemével emelkedett lelkületet kell szembeállítanunk. A hétközpok jelentéktelen feladataiban is az igazságot és a szeretetet kell érvényre juttatnunk. Vagyis: újból kereszténynek kell lennünk, izigvérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberi életet élhessünk és Isten áldására méltók legyünk. SZEMÉLYI ÉRTESÍTÉS. Dr. Taubinger M. László kérésére közöljük, hogy a Münchenben megjelenő "Hungária" cimü lappal többé nincs összeköttetésben.
