Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-06-15 / 6. szám
VOLUME X. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1953 JUNIUS. NO. 6. SZÁM. Andrea Mária főhercegnő A szabad földön élő magyarság köreiben általános örömet keltett a hir, hogy Ottó trónörökös hitvese, Regina főhercegnő május végén a würzburgi (Németország) egyetemi klinikán leánygyermeknek adott életet. Az uj főhercegnő a keresztségben az ANDREA MÁRIA nevet nyerte. Mint ismeretes, Andrea Mária főhercegnő a trónörökös pár első gyermeke. A Krónika és híveinek tábora magyar szivük egész melegével kívánnak szerencsét a trónörökös párnak és Isten áldását kérik Reájuk és gyermekük jövendő életutjára. Isten Kegyelme vezérelje mielőbb Őket egy szabaddá lett, magyar hazába, hogy a szabad földön élő és az otthoni hontalanokkal együtt dicsőséggel építhessék fel a boldogabb, uj Magyarországot! II. Erzsébet angol királynő vérrokona Árpádházi Szent Imrének 871-ben alakult meg az angol királyság, kilencedik királyuk volt Ethelred (978-1016), akinek 2 fia volt: Ironside Edmond és a későbbi Szí. Edward (1042-1066). Ironside Edznondnak volt a fia Edward, akit 1016-ban lemondattak az elégedetlen és lázongó angolok és Edmondnak fia Edward az üldözők elől 1016-ban sógorához Szent Istvánhoz menekült feleségével Bavariai Margittal együtt, akinek nővére volt Boldog Ghizella of Bavaria és testvér bátyjuk volt II. Szent Henrik, a német-római szent birodalom császára. Szent István és Boldog Ghizella örömmel fogadták Edwardot és feleségét (Margitot, akiknek Magyarországon született meg a kislányuk. Margit, a későbbi Skóciai Szent Margit III. Makoby skót király felesége. A forrásmunkák most lettek világosak, hogy az angol királyi család kiadta a királyi család genealógiáját. Ezek Sanguis Caesarum, Patruo és Propinque-ról beszéltek, amelyek most lettek érthetőek. 1. “SANGUIS CAESARUM” a német-római császárok véréből, amelyből anyja Bavariai Margit származik, vagyis II. Szent Henrik húga, valamint Boldog Ghizella Szent István felesége. 2. “PATRUO” a későbbi Szent Edward, aki Bavariai Margit férjének, Edwardnak volt az öccse és igy Skóciai Szent Margit nagybátyja. 3. “PROPINQUE”, vagyis Boldog Ghizella Szent István felesége, aki nővére volt Skóciai Szent Margit anyjának. Szent István halála után az angolok felszámolták a dán királyokat 1042-ben és trónra ültették Ethelred második fiát Szent Edwardot (1042-1066). Szent Edward haza, illetve visszahívta a szép királylányt MARGITOT őseik királyi udvarába, Margit 300 magyar levente kíséretében hazaindult, de a csatornán történt viharok miatt Skócia partjain kötöttek ki. Itt uralkodott III. Makoby a skótok királya. Margit a skót királyi udvarban látta és érezte a király erényes és erkölcsös életét s igy hozzáment feleségül, vagyis nem tért vissza nagyapja és apja megfosztott trónjára, mert hisz már akkor Szent Edward uralkodott. III. Makoby skót király és Margit házasságából született MATILD SKÓT KIRÁLY LEÁNY, akit I. Henrik angol király vett nőül (1100-1135). Ebből a házasságból született újra, most már angol királyleány^ Matild, akit Anjou Godfried vett nőül. Ebből a házasságból született II. Henrik angol király, akinek családfájából származik II. ERZSÉBET MOSTANI KIRÁLYNŐ 37 ÁGON. így lett világos, hogy SKÓCIAI SZENT MARGIT A MAI II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ ÜKANYJA, unoka testvére volt anyai ágon SZENT IMRÉNEK, mert Bavariai Margit, Skóciai Szent Margitnak volt az anyja s nővére BOLDOG BAVARIAI GHIZELLA pedig SZENT IMRÉNEK volt az anyja. Nagybátyjuk volt II. Szent Henrik a német-romai birodalom császára. Amikor az ősi történelmi jogon gratulálunk II. Erzsébet angol Királynőnek és uralkodására az Isten áldását kívánjuk, büszkén említjük meg az eddig megoldatlannak látszó nagy neveket: Almy, Kenely, Velty, Velly, Kelly és Murayt, akik nem mások, mint a Szent Margitot kisérő 300 magyar levente leszármazottai, akik ott maradtak az angol és skót királyi udvarokban s ivadékai ma itt élnek Amerikában, mint írek, mert hisz ezek ős katolikus magyar ifjak voltak. Szent István szelleme visszatért és noblesse oblige, ma is . . . II. Erzsébet királynőtől csak azt kérjük ma, amit mi 936 évvel ezelőtt nyújtottunk ősi családjának! (PSZY.) A bermudai találkozó Az osztrák békeszerződés ügyében Londonba, május 27-ére öszszehivott külügyminiszterhelyettesi konferencia elmaradt, mert a Szovjet nem küldte el képviselőjét. A meghivásra, londoni követe, Malik utján azt felelte, hogy nem bízik ily konferencia sikerében s ehelyett diplomáciai utón, nyilván jegyzékkel való tárgyalást ajánlott. Arról nem beszélt a levél, hogy eddig már mintegy 260 ülést tartottak e kérdésben és sikert csak a Szovjet makacs tervszerű szabotálása miatt nem értek el, noha a Nyugat engedékenysége következtében márcsak egészen jelentéktelen pontokban álltak fenn ellentétek. Mint sejteni lehetett, a Szovjet nem hajlandó külön elintézni az osztrák kérdést. Ez sem politikai, sem katonai, sem gazdasági katonai, sem gazdasági okokból okokból jelenleg nem érdeke. Most az európai fegyverkezés fokozásának meghiúsítása a legfontosabb számára, ezért látná szívesen a négyes konferenciát, amikor is az osztrák béke egyik értékes alkutárgy lehet számára. S nem fogadta el a meghívást már azért sem, mert Amerika az osztrák béke körüli előzetes megegyezést a moszkvai békeszándékok őszintesége bizonyságául jelölte meg. Ezzel szemben azon állásponton van, hogy nincs szüksége arra, hogy ily bizonyságokat produkáljon. Az osztrák kérdés tehát aligha jut előbbre a négyes konferencia előtt, amelyről az sem biztos létrejön-e, mert az amerikai álláspont szerint a tárgyalások időszerűsége akkor jön el, amikor az európai fegyverkezés teljesen kiépült. De ha mégis valósul a négyes konferencia, nehezen hihető, hogy a Szovjet a német ügynek és az európai védelmi fegyverkezés leszállításának kérdése nélkül hajlandó volna az osztrák békét külön tárgyalni. Érdekei az együttes tárgyalás mellett szólnak s a megoldást is nyilván együttesen, (régi magyar parlamenti kifejezést használva, "junctim”) '•képzeli el. Ezt is előre lehetett tudni, mert biztos volt, hogy a Szovjet nem áll kötélnek olyan módszerhez, hogy előbb a könn ‘ii^en elintézhető kérdéseket kell megoldani s a nehezeket piajd valamikor később. egy “a könnyebbek elintézése után megenyhült nemzetközi politikai légkörben.” Aki ismeri a kommunistákat, Moszkvát, tudja, hogy náluk legfeljebb a szavak enyhülnek meg és esetleg olcsó kis kedveskedő gesztusokat produkálnak csalétkük de csak azért, hogy árként a Nyugat ellanyhulását remélhessék. Naiv fifikájuk a róka, a holló és a sajt aesopusi meséjére emlékeztet. Céljaik nem enyhültek meg és bár nem sietnek úgy, mint Hitler tette,_semmi_ olyanra nem hajlandói? ami e célokat legkevésbbé is hátráltatná. Nem osztják azt a felfogást, hogy egy konferencián nem lehet sokat elintézni. Látják, hogy az európai kérdések szerves kapcsolatban állnak egymással, egymásba fonódnak, sőt szeretnék azt is, ha a keleti kérdések is napirendre kerülnének. Mindenről tárgyalni akarnak, — aminek révén előbbre vihetik a kommunista világuralom programmját. Viszont a rabországok ügyéről nem akarnak tárgyalni, mert azokat már végleg a gyarmataikul könyvelték el, nem érdekük róluk tárgyalni, a helyzetükön változtatni. * * * Az innenső oldalon vannak átfogó látású emberek, akik szerint Európa és a kommunizmus ügye nem oldható meg egy-egy részletkérdés, mint az osztrák békeszerződés “elintézésével”. Álláspontjuk me ktít,.legújabban az''az érv merült fel, hogv l a ki V vonulna a Szovjet Ausrt, .7i>ól, nem biztos, hogy Magyarországnak és Romániának a békeszerződések értelmében való kiürítése bekövetkezne, mert állítólag a “kölcsönös katonai szövetségi sitzződések, amelyeke. & S-uvjet Magyarország és a többi rabországok kommunista kormányával a negyvenes évek végén kötött, felhatalmazást adnak a Szovjetnek, hogy a kivonulás után is divíziókat tarthasson Magyarországon és más rabországokban “biztonságuk védelmére.” A helyzet tehát az, hogy ha a “szövetségi" szerződések tényleg ily pontot tartalmaznak, (ami iránt e rabországok kommunista kormányai lakáj-szelleme ismeretében kevés kétely állhat fenn) a Szov-
