Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-05-15 / 5. szám
1953 május. ■KRÓNIK A” 7-IK OLDAL mányzat mit tud tenni 21 év alatt egy borzalmasan elhanyagolt, koldussá tett, de termékeny nagy tartománnyal. Szinte napok alatt nagyszerű, megvesztegethetetlen közigazgatást szerveztek amilyent ez a nép a török uralom alatt egyáltalán nem • élvezett. Kitűnő bíróságokat, elsőrendű iskolákat állítottak fel, a hegyi ösvények helyett kitűnő országutakat és vasutakat, az elsőket a Balkánon. A magyarság tette ezt, a hasznot az osztrák ipar és kereskedelem kapta, a magyarok csak annyit, hogy őket okozták a tartományok függetlenségének elvesztéséért, a közigazgatás, a vasút, az iskolák és természetesen a katonaság, nyelve német volt, a kormányzást Becsből; intézték, amely Kállay után már a vezetést is egy lengyelre, Bilinski közös pénzügyminiszterre ruházta. Szerbia pedig, ahelyett, hogy saját magát civilizálta volna a bosnyák példára, Boszniát akarta boldogítani saját balkáni módszereivel, 1908-ban majdnem háborút is indított emiatt és az orosz uszításra történő viselkedésére a koronát a 1914 és szarajevói véres merénylettel reá is tette. Hogy ezekután Anglia sutba dobva régi bevált politikáját világgá hangoztatott erkölcsi felháborodását a szerbek csúnya politikai gyilkosságai fölött és a szerbek segítségére, a Monarchia megrontására esküdött össze a pánszlávizmussal, arról talán ma már az angoloknak is megvan a véleményük: Ott kezdődött meg az angol világbirodalom feloszlása, az orosz Moloch előbbre törése.Vájjon Boszniában Hadzsi Lója utódai, avagy az ottani horvátok ma is fegyverekkel fogadnák a Monarchia megszálló hadseregét. Akik visszaemlékeznek arra, ami azóta ott történt, aligha. Ezúttal talán csakugyan elegendő lenne egy katonabanda. Most érkezett menekültek beszélik... Valahol Nyugaton Egy órával ezelőtt érkeztek Rákosi Mátyás szögesdrótokkal, aknazárakkal körül vett országából. Most itt ülnek velem szemben egy kis vendéglő kerek asztalánál. V. Péter a budapesti szerszámgépgyár munkása, 49 éves, összetört, megőszült, szája köré mély ráncot vontak a Budapesten átélt szenvedések. — Elképzelhetetlen izgalmakban éltem hónapokon át — kezdi beszédét. Tudtam, hogy előbbutóbb rám is sor kerül, mert mint volt m. kir. hivatásos Honvéd altisztet a gyár kartotékéban •— Budafoki Ferenc kommunista tanács elnök — "osztályidegennek” tüntetett fel. — Lakásomon hétről-hétre az ÁVO különleges osztályának — 3949. évi október 15-én kitüntetett — két hírhedt, véreskezü pribéke Dr. Bauer Miklós őrnagy és Dr. Bárd Károly százados keresett fel. Folyton házkutatást tartottak, — mint mondoták fegyvereket rejtegetek és összeköttetésben állok a Nyugaton tartózkodó honvédség királyhü vezetőivel. Fegyvert nem találtak, de hogy a kommunista párt utasításának eleget tegyenek, — október közepén egy hajnali órában újra felkerestek. Harminc percet adtak a készülődésre: Deportáltak. — Kalocsára vittek. Ott mindössze öt napot töltöttem, mert sikerült megszöknöm. A kalocsai táborban az élet pokoli és ehhez még hozzátartozik az is, hogy a deportáltak különleges kínzásairól Dr. Bakos Pál AVO őrnagy gondoskodik. De nem marad el a Révész Géza kommunista altábornagy vezetése alatt álló Katona Politikai Osztály sem. Ez az osztály minden deportáltban amerikai kémet lát és a kezelés alá vett deportáltat minden esetben félig agyonverve viszik vissza á tábor orvosához. — A deportált részére orvosság nincs, mert az "osztályellenség” és a mindenható kommunista párt lassú halálra kínzásra Ítélte őt. Majd igy folytatja: A deportáltak nem tudják megérteni miért nem mozdul meg, a sok szenvedő, pusztuló Nyugat. Lehet, mondja befejezésül talán azért, hogy a szabad Europa gondtalanul élhessen azzal a szabadsággal, amit neki a Gond viselés egyelőre még meghagyott. F. Sándor 52 éves, a nagyatádi gépállomás munkása. Fehér arcában okosan mozog, világit nagy barna szeme. Kérdésünkre elmondja, hogy október első felében azért deportálták, mert Barna József a gépállomás kommunista vezetője, aki 1951 augusztus 6-án tért vissza tanulmányújáról a Szovjetből, mint szabotört átadta, az AVO-nak, mert a Bohner Endre Lajos, Kossuth-dijas kutatólaboratóriumi osztályvezető által kitalált s megállapított, a kommunista párt által előirt anyagmegtakaritást nem tudtam elérni. A kistarcsai internálótáborból szöktem meg. D. Zoltán magas, vaskos, éles kék szemű vasúti munkás. Mint mondja őt Balázs Dénes a Máv. Kpm. 10-ik osztályának fanatikus kommunista vezetője deportáltatta. Álbarátok előtt azt találta mondani, hogy Csanády György a Máv. kommunista vezérigazgatója szovjetkém. Szolnokról szökött meg. Hetekig bujkált, mig végre a szabad Nyugatra jutott. — A vasfüggöny mögül tiz milliók tekintenek bizalommal Nyugat felé — folytatja — de eddig még kérő szavuk alig-alig talált komoly visszhangra. Ránk hontalan magyarokra nagy munka vár. Első nagy királyunk útmutatásai alapjain, az Otthon-szenvedettekkel vállvetve kemény odaadó munkával le kell majd raknunk az ország uj alapjait. Valahol Szentgotthard felett, a szöges drót mögött ezüstöt szór a hold. . . Valahol messze félve sir egy őszhaju öregasszony, mert újra hiányzik egy férfi. . . De tudja, érzi, hogy az elnyomás egyszer véget ér és millió és millió ember élete változik meg, hogy nyugodtan, félelem nélkül folytathassák szabad, munkás, épitő életüket. KOVÁCS GYULA. Petőfi Sándor ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE. Előadta 1953 február 4-én, a woodbridgei Amerikán Magyar Kulturegyesület tagjainak TARCZ SÁNDOR. (Folytatás) Nagyszalontán, csakúgy mint, másutt, ontotta a szebbnél szebb verseket. Itt irta a MILY SZÉP A VILÁG, SÁRI NÉNI, A CSONKA TORONY verseket, valamint Arany János kisfiának mulattatására az ARANY LACINAK címzett kis verses mesét. A már korábban ARANY JÁNOSHOZ dedikált versét, amelyre Arany VÁLASZ PETŐFINEK címmel felelt, a HONDERŰ című élclap kigunyolta. Itt a válasza Oh Honderű, te Lázárok Lázára Te csak nevednek két bötüje vagy Nevednek vagy csak két végső bötüje Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj. E két betű elöl, hátul olvasva Egyformán mondja meg milétedet De én becsüllek, mert hiszen aranyával Fizetted egykor költeményimet. Aranyéktól visszament Pestre. Mint aféle pesti fiatalember, neki is voltak vidám cimborái, akikkel sok éjszakát átmulatott a Pilvciz kávéházban. Idegyüjtötte barátait legénybucsura és e kedves versében búcsúzott a legényélettől: BÚCSÚ A NŐTLENSÉGTŐL Tőled válók, legrégibb barátom, Nőtelenség, tőled válók el; Majd huszonötévi bajtársam vagy, Búcsú nélkül nem hagyhatlak el! Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt, Rajtad most ily hirtelen kiad. Megosztottam véled ifjúságom, Hagyd magamnak férfikoromat. . . . még hat strófa, azután igy fejezi be: Isten hozzád, vidd el tarka zászlód Másfelé, hogy uj hívet szerezz. Fejér zászló kell nekem már és az Feleségem fejkötője lesz. Egészen lakodalma napjáig állandóan verselt . . . szép aráját sok versben énekelte meg a tizenkilencedik század legszebbhangu magyar dalosa . . . lakodalma után a versek már a menyecskének szóltak. Persze mig az esküvő napjáig kénytelen volt távolmaradni a Szendrey laktól, mert az apósjelölt kitiltotta onnan. Petőfi gondoskodott arról, hogy az utókor se feledkezzék meg a rátarti magyar ur bűnéről. Itt a két vers, amit Petőfi nemes, nemzetes és vitézlő Szendrey Jgnác úrhoz irt: EGY APAHOZ Mindent tevéi, amit szabad És amit nem szabad, Hogy visszatartsd ellened Szegült leányodat; Bekeriték őt apai Tekintélyednek falai ERDŐD, 1847 május 17. Nevezetes a tennapi napom Furcsa dolgokat kellett hallanom, Szerencséje, hogy az bánt úgy velem, Akinek a lányát szeretem. Szó, ami szó, még párbajra is gondolt a kis Petőfi, aki súlyban lehetett vagy ötven és néhány kiló, amíg a Szendrey Papa egy mázsánál is nehezebb volt. Nem csoda, hogy nem szívesen látta Petőfit, mint lánya vőlegényét, aki Uram bocsa' unokáinak apja lesz. * Végre eljött az esküvő napja. 1847 szeptember 8. déli 12 óra. Az erdődi vár kápolnájának ajtaja tárva-nyitva. Julia fehér selyem menyasszonyi ruhában, keblén tearózsák, fején fehér lengő fátyol, mirtus koszorúval. Petőfi sodronymü ezüstgombos, fekete attilában, együtt,
