Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-04-15 / 4. szám

8-ik OLDAL "KRÓNIK A” 1953 április. A TITOIZMUS ÉS A RABORSZAGOK Tito márciusi angliai látogatásával megnövekedett némelyek a99°daIma, hogy a rabországokban a felszabadulás után a kommu­nizmus titoisía fajtája kerülhet uralomra. Ez aggodalomra nincs ko­moly alap. Két eset lehetséges. Az egyik, amelyben kevesen hisznek, hogy a Szovjet a Nyugattal folytatott béketárgyalások eredményeként ön­ként kiüríti a rabországokat és nemzetközi ellenőrzés alatti titkos vá­lasztásoknak enged szabad folyást. Ez esetben Magyarországon sem egy moszkovita, sem egy titoista kommunista párt nem számithatna jelentékeny számú szavazatra, hiszen a magyar nép zöme elkeseredet­ten szembenáll minden szélsőséggel és szabad, nyugodt fejlődést sze­retne végre-valahára. A másik eset az volna, ha a felszabadítás fegyveresen követ­kezne be. Ki hiszi, hogy ez esetben a felszabadítást vezető Amerika azért áldozná fiait, hogy a rabországok csöbörből vödörbe jussanak, a kommunizmus egyik fajtája után a másiknak zsarnoksága alá ke­rüljenek? Ily felszabadulással egyidejűleg a kommunizmus megbukna Oroszországban és ötven vagy száz évig azt a szót, hogy “kommu­nizmus” ki sem lehetne mondani Európában, nemhogy a titoista kom­munizmusnak csak makulányi kilátása is volna arra, hogy az orosz kommunizmus bukását túlélje. Ez a bukás a kommunizmus halálát je­lentené, legalább is emberöltőkre. Tito soha a saját szakállára nem fog háborút provokálni egyet­len rabországgal sem, amíg ottvannak az oroszok. Tito érdeke a hideg háború fenntartása. Világpolitikai kon­junkturális szerepe a hidegháborúval áll vagy bukik. Ezzel nyilván ő maga is tisztában van. Tudja, hogy egy uj világháború bármint végződjék is, ő két szék közt a pad alá kerül. Orosz világháborús katasztrófa után Jugoszlávia népe sem tűrne diktátort maga felett. Lehet, hogy Tito előrelátó ember és ez esetre Svájcban vagy más jóvalutáju külföldi országban álnéven ha­talmas bankbetéteket tartalékolt magának, amiből aztán a világ va­lamely távoli zugában villát vehet, hogy ott megbújva, gondtalanság­ban élje le élete végső szakaszát. . . A Tito probléma nem aggasztó. Igazi probléma csak az, miként jön létre a felszabadulás? Ha nem sikerül a nácizmus fenyegető feltámadása, a felszaba­dulás után nem kell majd félni attól, hogy bármiféle diktatórikus zsar­nokság egyhamar felüthetné a fejét Európában. A népek olyan kormányokat akarnak majd. amelyek a szabad­ság légkörében kívánják előmozdítani a szociális haladást és ebben Amerika támogatni fogja őket. Tehát a fontos az lesz, hogy valóban igaz népbarát politikusokat válogassanak az alkotmányos kormány­ba. Ez esetben mindenféle kommunizmus, titoizmus duplán is halott lészen. . . resztény civilizációnak is létérde­ke volt, amint azt az azóta tör­téntek milliószor beigazolták. Mé­gis akadnak olyanok, akik azt ál­lítják, hogy ezt a törvényt a ma­gyarságra ráerőszakolták, meg­vesztegetéssel vitték keresztül és hogy igy az nem csak a magyar al­kotmánynak, hanem a magyar­ságnak is csapása, örökké fájó se­be maradt. Nézzünk szembe ezekkel az állí­tásokkal, szögezzük le az akkori helyzet és azóta történtek higgadt kivizsgálásával, hogy a' Pragmati­ca Sanctio által a magyar alkot­mányosság, a magyar államiság elve hosszú keserves idők után először nyert hivatalos elismerést és szögezzük le, hogy ennek a nagy fontosságú törvénynek kö­szönhette a magyarság, hogy — kisebb incidensektől eltekintve, éppen kétszáz esztendeig békésen fejlődhetett, kiélhette mindazt a képességeit, amelyek által a ma­gyar géniusz nemzetközi elisme­réshez juthatott. Vesztegetés: Az akkori kor szellemének megfele­lően nagy jutalomhoz jutottak­­azok, akik tekintélyükkel a tör­vényt elfogadhatták, az akkori kor szelleme szerint ezt ki is érde­melték, ami azóta történt kellően igazolta, hogy erre reá is szolgál­tak. » A magyar alkotmány fenntar­tás nélküli elismerését mutatja mindenekelőtt az is, hogy a Bécs­­ben meghozott az osztrákok ré­szére érvényes törvénynél, bár an­nak a meghozásánál az udvarnál működő magyar főurak is részt­­vettek, mégis szükségesnek látták úgy a király és udvara, mint az összes magyar egyházi és világi tényezők, hogy azt a magyar tör­vényhozás külön is elfogadja. Hogy pedig ennél az erőszak, vagy vesztegetés nem játszhatott lényeges szerepet, azt mindennél mutatja, hogy az osztrákokra ér­vényes törvény, de módosítva, csak 10 év múlva kerülhetett a magyar Corpus Jurisba. Addig vi­tatkoztak, addig alkudoztak, még pedig nem hitvány anyagiakért, hanem azért, hogy a Pragmatica magyar értelmezésében benne le­gyen a magyar nemzeti önállóság­nak elismerése minden fenntartás nélkül, az uralkodó megkoronáz­­tatása a Szentkoronával, amellyel együttjár az alkotmányra leteendő eskü, az országgyűlés évenkinti egybehivása, stb., végül annak a leszögezése, hogy a két országot csak a dinasztia köti össze és mig az osztrák Pragmatica az örökö­södést kiterjeszti a Habsburg csa­lád minden leányágára, addig a magyar változat csak a III. Ká­roly, illetve leszármazottaitól, Mária Teréziától, II. József, illet­ve II. Lipóttél származó utódokat jogosít fel a magyar trónra. Az ak­kori viszonyok mellett ez hosszú idő óta legelőször hirdeti a világ­nak a magyar államiság megléte­iét, amit annyival is inkább tudo­másul kellett később venni, mert Mária Terézia 17 év múlva első­sorban 'magyar királynő” volt, csak utána jöttek az osztrák kisebb címek. Tiz évig tartott, amig a magyar rendek ehhez hozzájárultak, s a magyarság békés hozzájárulásá­nak fontosságát mutatta, hogy III. Károly fényes udvarával együtt Pozsonyban volt a hosszas ország­gyűlési tárgyalások alatt és igy ez a törvény nem jogfeiadás, hanem a meglevő jogok elismertetése volt. A kálvinista Szluha Ferenc, Ráko­­ci volt harcosa egykor, jogosan mutathatott reá a javaslatot pár­toló nagy beszédében, hogy a Pragmatica Sanctio a magyarság minden rétegének egyformán ér­deke, a szabad királyválasztás el­véről a gyakorlatban Lengyelor­szág már akkor mutatta, hogy mit jelent az, az állandó tekintély hi­ányát, pártviszályokat, külföldi uralkodók beavatkozását, a köz rovására történő anyagi Ígéreteket és tényleg mig a magyarság me­gyei és rendi alkotmánya révén kétszáz esztendeig szabadon fej­lődhetett az örökösödési rendszer mellett, addig a lengyelség három részre szakadva, három ország el­nyomatását átszenvedte éppen ezalatt a kétszáz év alatt. Csak a tények előtti tudatos szemethunyás állíthatja, hogy a magyarság akkor önmagában meg tudott volna állani. A hosszú török uralom után alig maradt másfél millió magyar az egykori Kánaán­ban, ahol óriási területek állottak teljesen lakatlanul, dögvészt lehe­lő mocsarak, elpusztított városok, falvak, a meg nem müveit terüle­teken duvadak és duvadaknál rosszabb rablóbandák. Egy hétig sem tudtak volna ellenállni a tö­röknek, akinek serege 1717-ben majdnem győzelmet aratott s 1739 ben sikerült is győzni, de akkor már a magyarság 30 évi békés fejlődés árán olyan erős volt, hogy a törököknek a győzelmük magyar területeket illetőleg semmit sem használt. 1717-ben, a Rákóczi sza­badságharc utáni nyomorban, el­­fásultságban, amikor a magyar­ság minden vezető Személyiség nélkül volt, abban az időben, ami­kor Lady Montague könyvében megírta, hogy olyan borzalmas pusztaságot Európában sehol sem látott, mint Magyarországon, a független Magyarország egy má­sodik, ezúttal még sokkal rosszabb Mohácsnak nézett volna elébe. Az ellenpróbát azonban a Prag­matica Sanctio kívánatos voltáról a magyarság 1741-ben tette le, amikor nem csatlakozott a bajo­rokhoz, franciákhoz, még a pro­testánsok se a poroszokhoz, akik pedig magukat az ő hitük védői­nek játszották ki, hanem, mint tudjuk, a Pragmatica Sanctio mel­lé álltak átütő eredménnyel, pedig Mohács óta először, akkor lett volna módjukban külföldi segít­séggel lerázni magukról az állító­lag kényszertörvényt. Azoknak, akik ezt a törvényt megszavazták köszönhető, hogy Magyatország akkor nem vált sivataggá, mint Csehország nekik köszönhető, hogy a "magyar irodalom hanyat­lásának” nevezett korszaka után beköszönhetett az újjászületés lel­kileg, a bécsi magyar nemesi, gár­disták és a nyomdokaiban haladó nagyobb Írókkal, amely azuián a számban és anyagiakban meggya­rapodott magyarságot igazán Ma­gyarország vezető népévé avatta, erőszak nélkül is. A Pragmatica Sanctio bevált, mint kevés más törvény, megvé­dett török-tatár, majd német, pán­szláv ellen megmentett a lengye­lek sorsától és ez arra int bennün­ket, hogy ezt a törvényt ne tegyük lomtárba, mint elavult ócskaságot. A magyarságnak a területére éhes szomszédokkal szemben szüksége van olyan állandó szövetségesre, amelynek vele azonos érdekei, azo nos tradíciói vannak, a világnak meg éppenséggel szüksége van arra a törvényre, amely 200 évig megakadályozta a pángermán és pánszláv világuralmi törekvéseket. KRÓNIKÁS. LEVELEKBŐL Lapjuk 20 példányát megkaptam és azokat az itteni magyarok kö­zött szétosztottam. Megvallom őszintén a legtöbbje legmelegebben és szeretettel fo­gadták s főleg azok, akik alig vár­ják, hogy jöjjön már az idő, ami­kor is haza, illetve Magyarország­ba mégegyszer visszatérhessenek. Ezekután megkérem, hogy a la­pokat továbbra is küldeni szíves­kedjék, annál is inkább, mert még nagyobb propagandát óhajtok ki­fejteni a szent cél érdekében. Szívességüket előre is hálásan megköszönve, maradtam Asuncion, Paraguay, 1953 már­cius 27. Márton Ferenc. Mindenfajta jó hurka, kolbász» sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 150S Second Ave. New Yorlr th Avenue Public Service Bureau 307—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (31st St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.

Next

/
Thumbnails
Contents